Tanúvallomás egy NAV-vezető utasításairól

Publikálás dátuma
2015.04.02. 07:03
FOTÓ: Tóth Gergő
Nem igaz, hogy Dávida Marianna, a NAV ellenőrzési főosztályvezetője nem avatkozott be adóhatósági vizsgálatokba - hangzott el egy adóellenőr tanúvallomásában tegnap a Fővárosi Törvényszéken. Hegedűs-Deme Zsolt, aki jelenleg is NAV-alkalmazott, korábban pedig az áfacsalási botrányokban többször is említett NAV-részleget, a Kiemelt Ügyek Adóigazgatóság vezette, részletesen elmondott egy konkrét esetet a Népszabadság és a Népszava ellen indított becsületsértési per tárgyalásán. Elmondta, hogyan avatkozott bele, s lényegében lehetetleníthette el egy adócsalás-gyanús ügy kivizsgálását, illetve az illetékes hatóságok tájékoztatását Dávida, s több vezetőtársa.

Dávida - akit a NAV ügyeiben eljáró ügyvéd képvisel - a tavaly őszi amerikai kitiltási botrány nyomán született cikkeink miatt indított személyiségi jogi pert. Többek közt kifogásolta, hogy azt írtuk - amúgy a vs.hu értesüléseire hivatkozva, melyet nem perelt be -: ő is egyike lehet azon NAV-vezetőknek, akik Vida Ildikó állítása szerint az adóhatóság elnökével együtt személyesen is érintettek az amerikai beutazási engedélyek megvonásában. Dávida állítja: nincs kitiltva az Egyesült Államokból, egyúttal azt is sérelmezi, hogy neve összefüggésbe került az áfacsalási botránnyal, illetve az adóhatóság vezetését érintő korrupcióval, így például hogy felmerült, az érintett NAV-vezetők akadályozhatták konkrét cégek vizsgálatát, illetve az adó- és áfacsalási bűncselekmények feltárását.

Hegedűs-Deme Zsolt azonban cégnevet és adótitkot nem sértő formában beszámolt egy konkrét esetről, melyben Dávida egy konkrét cég revizori vizsgálatába beavatkozva közvetve megakadályozta az egyébként amerikai vállalat mintegy 40 milliárd forintos adókülönbözetének okát feltáró, nyomozóhatósági vizsgálatát. A tanú állította: hiába tártak fel súlyos összegű adókülönbözetet, Dávida "egyértelműen utasításba adta, hogy a revizor ne írja bele jelentésébe az adóeltérést". Minderre és a NAV-vezető más, tegnap idézett, igen súlyos kijelentéseire három másik tanú is van, közülük egyet eltávolítottak, egy másik pedig maga távozott a NAV-tól, Hegedűst pedig igazgatói posztjáról váltották le a konfliktusos vizsgálat után nem sokkal - hangzott el a vallomásban.

A tárgyalás további pikantériája, hogy a Népszabadság képviselője kezdeményezte Vida Ildikó NAV-elnök tanúkénti meghallgatását is, miután Dávida ügyvédje állította: Vida sosem mondta, hogy több vezetőtársa ki lenne tiltva Amerikából. Ez azonban nem igaz, a Magyar Nemzet tavaly november 5-i interjújában Vida maga beszélt arról, hogy több vezetőtársa is érintett.

Kérdéses ugyanakkor, hogy Vidát beidézik-e - erről a bíró később dönt -, s ha igen, megjelenik-e a per következő, júniusi tárgyalásán. A NAV-elnöknek ugyanis kedden kellett volna megjelennie a bíróságon abban a polgári perben, amelyet egy egri MSZP-s politikus kijelentései miatt indított az adóhatóság. Az utolsó pillanatban azonban a NAV elállt a polgári pertől, visszavonta keresetét, így az eljárást megszüntették. A NAV a Népszabadság kérdésére azzal indokolta a kereset visszavonását, hogy a többszörös bizonyítási procedúra a per beláthatatlan ideig tartó elhúzódásához vezetne, mert a bírósági gyakorlat szerint a közfeladatot ellátó személyeknek az átlagosnál többet kell elviselniük. A NAV érve azért is érdekes, mert Vida nemrég - egyebek mellett - azzal az indoklással perelte be Vágó Gábor volt LMP-s képviselőt, hogy nem közszereplő, így nem kell jobban tűrnie a kritikát.

Szerző

Magyar György: ez a hatalom rettenetes

Publikálás dátuma
2015.04.02. 07:02
"Fel kell szállni a közös szekérre." FOTÓ: Népszava
Hagyni kell, hogy a haragok, sérelmek hangot kapjanak. Mindenki játsszon azon a hangszeren, amelyiken tud, ebből kell majd egy koncertet összehozni, majdnem mindegy, hogy ki vezényli – mondja Magyar György, aki sztárügyvéd létére azért vállal közéleti szerepet, mert úgy érzi: köteles tenni az országért is. Percenként csöng a mobilja. Szabadkozik, de – mint mondja – nem teheti meg, hogy kikapcsolja. Néhány éve egy szállodaszerű budai lakóparkban él, amelynek fő vonzereje, hogy uszoda is van benne, és a portás Gyuri bácsinak szólítja.

– A jogászokat általában száraz embereknek tartják. Ön ennek élő cáfolata.

– A habitust nem változtatja meg az egyetemi képzés. Úgy kell megszületni, hogy az ember ne legyen száraz. A jogi tárgyak valóban szárazak néha, ugyanakkor borzasztóan érdekesek. Például a római jogra épül az egész civilisztika, évezredek óta nem vesztette érvényét, a mai világban is alkalmazható, és ez nagyon szép. Az viszont nem szép, hogy ezzel visszaélnek, a jogalkotási és jogalkalmazási anomáliák a mai politikai közélet állandó ütközőpontjai.

– Van olyan munka, amire nemet mond?

– Kevés, de van. Ha nem tudok a megbízóhoz, illetve az ügyéhez közel kerülni, akkor nem tudom megfelelően képviselni. Továbbá: az ügy első bírája az ügyvéd. Mérlegelnünk kell, látunk-e esélyt a sikerre, és ha gondos analízis után reménytelennek tartjuk a pozitív végkimenetelt, erről korrekt módon tájékoztatni kell az ügyfelet. Ha nem így járnánk el, a hitelességünk bánná.

– Megesik, hogy elvből utasít el valakit? Védene-e mondjuk gyakorló neonácit, aki cigányok, zsidók kiirtására uszít?

– Nem védenék. Mondtam, amivel abszolút nem tudok azonosulni, azt képviselni sem tudom. Persze nem kell megsérteni az ügyfelet, és nem tartozik a nyilvánosságra, miért mondok nemet valamire. Ez is az ügyvédi titok része.

– Azért akadtak fura védencei, például az azeri baltás gyilkos.

– A sebész sem válogathat, ha életet kell menteni, ráadásul a gyilkosnak is kijár a védelem. Engem akkor az azerbajdzsáni nagykövet kért fel, mert úgy vélték: a fiatalember a hazájáért cselekedett, nemzeti hős, így nem ítélhető el. Tájékoztattam a nagykövetet, hogy Magyarországon a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés súlyos bűncselekmény, de a motivációt lehet vizsgálni. Szakmailag kihívásnak tartottam az ügyet, amelyben döntő szerepet játszott a poszttraumás stressz. A fiatalember gyerekkorában olyasmiket élt át az ottani, nacionalista alapon zajló háborúk miatt, hogy úgy érezte, egy tűszúrásért is baltával kell elégtételt vennie. Három szakértő állapította meg, hogy ez a pszichés terhelés - betegség. A bíróság azonban épelméjűnek találta, elítélték. A többit már tudjuk.

– Előfordul, hogy megszereti a védencét dacára annak, hogy bűnös?

– Bizonyos távolságot tartani kell, nem szerencsés, ha túl közel engedjük magunkhoz az ügyfelet, mert akkor nem látunk tisztán. A Viszkissel kapcsolatban sokan érezték úgy, hogy szinte már a nagypapája vagyok. Különleges figura volt, megkoreografálta a bűncselekményeit, speciális intelligenciával bírt. A nép kedvelte, mert átejtette a rendőröket, és nem őket fosztotta ki, hanem a csúnya bankokat. Háromszori emberölési kísérlettel is megvádolták, szakmai sikernek tekintem, hogy ebben végül nem marasztalták el. Ma már szabad ember, beilleszkedett a társadalomba, és nem szívesen emlékszik a múltra.

– Már mondtam, ön színes egyéniség. Nem csoda, hogy bűnügyekre szakosodott. Nehezen tudnám elképzelni, amint vitás ingatlanügyeket bogoz ki.

– Kezdetben, Pest-környéki ügyvédként mindennel foglalkoztam. Valósággal menekültem a bűnügyektől, féltem tőlük, idegesített, hogy rajtam múlik valakinek a szabadsága. Leegyszerűsítve: az élet nagy része pszichológia, a többi szerencse. A munkámban is ez a legfontosabb: érezni kell az emberek lelkét. Orbán Viktor is ezzel manipulál, érzi a néplelket, ennek akar mindenáron megfelelni.

– Ha a polgári ügyeknél marad, sose fedezi fel a média, noha láthatóan élvezi szereplést.

– Igen, a polgári ügyek általában nem hoznak hírnevet, a büntető ügyekben eljáró ügyvédeket ezzel szemben megjegyzik az emberek. Korábban még a közmédiába is befértem, de időközben feketelistára kerültem, talán a kormánykritikus megszólalásaim miatt. Ha a Hír Tv-be hívnak, szívesen megyek, mert szerintem ez így helyes. Nem tartom tisztességesnek, okos dolognak sem, hogy a média pártosodik, mert a médiának nem ez a szerepe. A média fő feladata, hogy legyen független, tartson tükröt a társadalom elé – a közmédia most nem ilyen. Imádom a Balatont, minden szabadidőmet ott töltöm. Kerékpározom és úszom, amennyit csak tudok. A helyi újságos mindig elámul, amikor Népszabadságot és Magyar Nemzetet kérek, azt mondja: ez nem szokás. Pedig nem szabad beérni egyoldalú információval, mert ez a szakmára is kihat. Nekem tudnom kell a másik fél és a bíróság fejével is gondolkozni. Olyan ez, mint egy szimultán sakkparti.

– Három felnőtt gyermeke van. Láttam nyilatkozni a nagyfiát a Biszku-perben, nagyon hasonlít az apjára, de az önre jellemző lazaság hiányzik belőle.

– Idővel megjön majd… Ő még szinte kisbaba, csak negyvenéves. Büszke vagyok rá, mert rettenetesen precíz, részletező, alapos, én felületesebb vagyok, globálisan gondolkozom, így talán kiegészítjük egymást. A menyem lengyel, Brüsszelhez köti a munkája, így Gábor rengeteget repül ide-oda. Itthon lesütött szemmel járnak az emberek, ott jó a hangulat, a gyerekeket síelni és a tengerpartra táborozni viszi az iskola. A három kicsi fiuk már most négy nyelven beszél, a magyar és a lengyel mellett franciául és angolul. A középső fiam, Dániel közgazdasági és jogi diplomát szerzett, náluk két lányunoka van. Éva lányunk Norvégiában szülte meg Eriket, a vikinget. Gyönyörű helyen laktak, épp a Golf áramlatnál, alattuk erdő, mellettük tenger, a háttérben havas hegycsúcsok. Ők már hazatértek, a Balaton környékén telepedtek le, nyaranta gyakran találkozunk.

– Szóval szembemegy a trenddel, s hazacsábítja a gyerekeit?

– Állítólag tyúkanyó típus vagyok, talán anyámtól örököltem. Az iroda fiatal munkatársaira is ugyanúgy vigyázok, mint a gyerekeimre. De tyúkanyóság ide vagy oda, nekünk, szülőknek döntési jogkörünk nincs, csak javaslatot tehetünk. Én ebben is liberális vagyok: meg kell hagyni mindenkinek a szabad választás lehetőségét, virágozzék minden virág.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!

Magyar György: ez a hatalom rettenetes

Publikálás dátuma
2015.04.02. 07:02
"Fel kell szállni a közös szekérre." FOTÓ: Népszava
Hagyni kell, hogy a haragok, sérelmek hangot kapjanak. Mindenki játsszon azon a hangszeren, amelyiken tud, ebből kell majd egy koncertet összehozni, majdnem mindegy, hogy ki vezényli – mondja Magyar György, aki sztárügyvéd létére azért vállal közéleti szerepet, mert úgy érzi: köteles tenni az országért is. Percenként csöng a mobilja. Szabadkozik, de – mint mondja – nem teheti meg, hogy kikapcsolja. Néhány éve egy szállodaszerű budai lakóparkban él, amelynek fő vonzereje, hogy uszoda is van benne, és a portás Gyuri bácsinak szólítja.

– A jogászokat általában száraz embereknek tartják. Ön ennek élő cáfolata.

– A habitust nem változtatja meg az egyetemi képzés. Úgy kell megszületni, hogy az ember ne legyen száraz. A jogi tárgyak valóban szárazak néha, ugyanakkor borzasztóan érdekesek. Például a római jogra épül az egész civilisztika, évezredek óta nem vesztette érvényét, a mai világban is alkalmazható, és ez nagyon szép. Az viszont nem szép, hogy ezzel visszaélnek, a jogalkotási és jogalkalmazási anomáliák a mai politikai közélet állandó ütközőpontjai.

– Van olyan munka, amire nemet mond?

– Kevés, de van. Ha nem tudok a megbízóhoz, illetve az ügyéhez közel kerülni, akkor nem tudom megfelelően képviselni. Továbbá: az ügy első bírája az ügyvéd. Mérlegelnünk kell, látunk-e esélyt a sikerre, és ha gondos analízis után reménytelennek tartjuk a pozitív végkimenetelt, erről korrekt módon tájékoztatni kell az ügyfelet. Ha nem így járnánk el, a hitelességünk bánná.

– Megesik, hogy elvből utasít el valakit? Védene-e mondjuk gyakorló neonácit, aki cigányok, zsidók kiirtására uszít?

– Nem védenék. Mondtam, amivel abszolút nem tudok azonosulni, azt képviselni sem tudom. Persze nem kell megsérteni az ügyfelet, és nem tartozik a nyilvánosságra, miért mondok nemet valamire. Ez is az ügyvédi titok része.

– Azért akadtak fura védencei, például az azeri baltás gyilkos.

– A sebész sem válogathat, ha életet kell menteni, ráadásul a gyilkosnak is kijár a védelem. Engem akkor az azerbajdzsáni nagykövet kért fel, mert úgy vélték: a fiatalember a hazájáért cselekedett, nemzeti hős, így nem ítélhető el. Tájékoztattam a nagykövetet, hogy Magyarországon a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés súlyos bűncselekmény, de a motivációt lehet vizsgálni. Szakmailag kihívásnak tartottam az ügyet, amelyben döntő szerepet játszott a poszttraumás stressz. A fiatalember gyerekkorában olyasmiket élt át az ottani, nacionalista alapon zajló háborúk miatt, hogy úgy érezte, egy tűszúrásért is baltával kell elégtételt vennie. Három szakértő állapította meg, hogy ez a pszichés terhelés - betegség. A bíróság azonban épelméjűnek találta, elítélték. A többit már tudjuk.

– Előfordul, hogy megszereti a védencét dacára annak, hogy bűnös?

– Bizonyos távolságot tartani kell, nem szerencsés, ha túl közel engedjük magunkhoz az ügyfelet, mert akkor nem látunk tisztán. A Viszkissel kapcsolatban sokan érezték úgy, hogy szinte már a nagypapája vagyok. Különleges figura volt, megkoreografálta a bűncselekményeit, speciális intelligenciával bírt. A nép kedvelte, mert átejtette a rendőröket, és nem őket fosztotta ki, hanem a csúnya bankokat. Háromszori emberölési kísérlettel is megvádolták, szakmai sikernek tekintem, hogy ebben végül nem marasztalták el. Ma már szabad ember, beilleszkedett a társadalomba, és nem szívesen emlékszik a múltra.

– Már mondtam, ön színes egyéniség. Nem csoda, hogy bűnügyekre szakosodott. Nehezen tudnám elképzelni, amint vitás ingatlanügyeket bogoz ki.

– Kezdetben, Pest-környéki ügyvédként mindennel foglalkoztam. Valósággal menekültem a bűnügyektől, féltem tőlük, idegesített, hogy rajtam múlik valakinek a szabadsága. Leegyszerűsítve: az élet nagy része pszichológia, a többi szerencse. A munkámban is ez a legfontosabb: érezni kell az emberek lelkét. Orbán Viktor is ezzel manipulál, érzi a néplelket, ennek akar mindenáron megfelelni.

– Ha a polgári ügyeknél marad, sose fedezi fel a média, noha láthatóan élvezi szereplést.

– Igen, a polgári ügyek általában nem hoznak hírnevet, a büntető ügyekben eljáró ügyvédeket ezzel szemben megjegyzik az emberek. Korábban még a közmédiába is befértem, de időközben feketelistára kerültem, talán a kormánykritikus megszólalásaim miatt. Ha a Hír Tv-be hívnak, szívesen megyek, mert szerintem ez így helyes. Nem tartom tisztességesnek, okos dolognak sem, hogy a média pártosodik, mert a médiának nem ez a szerepe. A média fő feladata, hogy legyen független, tartson tükröt a társadalom elé – a közmédia most nem ilyen. Imádom a Balatont, minden szabadidőmet ott töltöm. Kerékpározom és úszom, amennyit csak tudok. A helyi újságos mindig elámul, amikor Népszabadságot és Magyar Nemzetet kérek, azt mondja: ez nem szokás. Pedig nem szabad beérni egyoldalú információval, mert ez a szakmára is kihat. Nekem tudnom kell a másik fél és a bíróság fejével is gondolkozni. Olyan ez, mint egy szimultán sakkparti.

– Három felnőtt gyermeke van. Láttam nyilatkozni a nagyfiát a Biszku-perben, nagyon hasonlít az apjára, de az önre jellemző lazaság hiányzik belőle.

– Idővel megjön majd… Ő még szinte kisbaba, csak negyvenéves. Büszke vagyok rá, mert rettenetesen precíz, részletező, alapos, én felületesebb vagyok, globálisan gondolkozom, így talán kiegészítjük egymást. A menyem lengyel, Brüsszelhez köti a munkája, így Gábor rengeteget repül ide-oda. Itthon lesütött szemmel járnak az emberek, ott jó a hangulat, a gyerekeket síelni és a tengerpartra táborozni viszi az iskola. A három kicsi fiuk már most négy nyelven beszél, a magyar és a lengyel mellett franciául és angolul. A középső fiam, Dániel közgazdasági és jogi diplomát szerzett, náluk két lányunoka van. Éva lányunk Norvégiában szülte meg Eriket, a vikinget. Gyönyörű helyen laktak, épp a Golf áramlatnál, alattuk erdő, mellettük tenger, a háttérben havas hegycsúcsok. Ők már hazatértek, a Balaton környékén telepedtek le, nyaranta gyakran találkozunk.

– Szóval szembemegy a trenddel, s hazacsábítja a gyerekeit?

– Állítólag tyúkanyó típus vagyok, talán anyámtól örököltem. Az iroda fiatal munkatársaira is ugyanúgy vigyázok, mint a gyerekeimre. De tyúkanyóság ide vagy oda, nekünk, szülőknek döntési jogkörünk nincs, csak javaslatot tehetünk. Én ebben is liberális vagyok: meg kell hagyni mindenkinek a szabad választás lehetőségét, virágozzék minden virág.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!