A hangyák az űrben is melóznak

Publikálás dátuma
2015.03.31. 18:27
FOTÓ: Getty Images, Nurcholis Anhari Lubis
A hangyák akár az űrben, a földi gravitáció nélkül is képesek rá, hogy csapatmunkával fedezzenek fel új területeket - állapították meg a kutatók, akik a rovarok együttműködési módszereit tanulmányozva akarnak keresési algoritmusokat kifejleszteni csapatban mozgó robotok számára.

A vizsgált hangyákat 2014 januárjában küldték fel a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) és a velük folytatott kísérletek eredményeit a Frontiers in Ecology and Evolution című folyóiratban közölték.

A vizsgálatban részt vevő Deborah Gordon szerint a hangyák már sokféle földi környezetben bizonyították lenyűgöző együttműködési képességeiket, a mikrogravitációs környezetben tapasztalt eredmények azonban teljesen újak.

A szakemberek szerint a hangyák számára ugyan kissé nehézkes volt a kapcsolattartás csúszkálás közben, de amikor elsodródtak egymástól, "lenyűgöző képességeikről" tanúbizonyságot téve voltak képesek újra és újra megvetni a lábukat a szilárd talajon.
"Néha egymásba kapaszkodva másztak vissza. Máskor sikerült egyszerűen leereszkedniük a felszínre. Azt hiszem, hogy ennek a biomechanikája rendkívül érdekes" - idézte Gordont a BBC News.

A kutatók gyepihangya-kolóniákat küldtek fel az űrállomásra. A rovarok tárolására használt apró, átlátszó műanyagdobozok mindegyikében volt egy "fészkelőhely", ahol a hangyák éltek. A kísérletben a kutatók fokozatosan növelték a hangyák rendelkezésére álló területet, és összehasonlításképpen kollégáik a Földön is elvégezték ugyanezt a vizsgálatot.

Földi körülmények között a terület kibővülésének és a "népsűrűség" csökkenésének következtében a rovarok nagyobb területet fedeztek fel és jobban szétszóródtak, alig öt percen belül a tároló szinte mindegyik sarkában megfordult már több mint egy hangya.

Az űrben lévő hangyák is igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni, és a mikrogravitációval küzdve elindultak az új területek felfedezésére, ám közel sem voltak olyan hatékonyak, mint a Földön lévő társaik. "Azt hiszem, ennek részben az lehet az oka, hogy a kapaszkodásra való koncentrálás miatt lassabban haladtak és nem volt lehetőségük a terület alapos feltérképezésére" - mondta Gordon hozzátéve, hogy a hangyák olykor 3-8 másodpercet lebegtek a semmiben.

"Minden hangya képes a kollektív kutatásra. Nem tudjuk, miként csinálják. Létezhet valami érdekes algoritmus erre, amelyet még nem fedeztünk fel" - magyarázta a szakember, aki megjegyezte, hogy ilyen algoritmusokkal be lehetne programozni a robotokat arra, hogy csoportban központi irányítás nélkül kutassanak.

A szakemberek most iskolás csoportok segítségét kérik, hogy a környezetükben élő hangyafajokkal és saját gyártású felszerelésekkel végezzenek hasonló kísérleteket, további információkat gyűjtve a rovarokról.

Szerző

Hőhullám érte az Antarktiszt

Publikálás dátuma
2015.03.31. 07:40
Fotó: Thinkstock
Megdőlhetett a hőmérsékleti rekord az Antarktiszon, miután egy kisebb hőhullám érte el a jeges kontinenst - írja az index.hu.

Március 24-én az Esperanza kutatóbázison 17 Celsius-fokos hőmérsékletet mértek, ami az ottani viszonyok közt nyáriasnak mondható. Ha a Meteorológiai Világszövetség is hitelesíti a mérést, akkor akkor ez lesz az új csúcshőmérséklet. A korábbi rekord 15 fok volt, amit 1964 január 5-én, tehát az ottani nyár közepén mértek.

Szerző

Csoda? "Halott" szívet ültettek be a sebészek

Publikálás dátuma
2015.03.27. 14:31
A kép csak illusztráció. FOTÓ: Thinkstock
Az első európai "halott" szív beültetését végezték el brit sebészek.

Az általánosan elterjedt transzplantációs protokoll szerint olyan agyhalott emberek szívét ültetik át, akiknek a szerv kivételéig mesterségesen fenntartják a keringését és a légzését. Az 1960-as években végzett első szívátültetéseknél ugyan transzplantáltak "halott" szíveket, ám a szervkárosodás miatt a sebészek csakhamar lemondtak az eljárásról, a leállt keringésű donoroknak ezért csupán az egyéb szerveit használták - olvasható a BBC News hírei között.

Ausztrál szívsebészek 2014-ben a világon elsőként ültettek be újraélesztett szívet. Az áttörést egy különleges berendezés, az OCS (ex vivo organ care system) tette lehetővé, amelyben életben tartották és hosszabb időn át megfigyelték a donorszívet, hogy megállapítsák, alkalmas-e a transzplantációra. A Cambridgeshire grófságbeli Papworth kórház szívsebészei egy 60 éves betegen végezték el a transzplantációt. A férfi 2008-ban kapott szívrohamot. "A műtét előtt már alig tudtam járni, a legkisebb erőfeszítéstől kifulladtam, most pedig napról napra jobban érzem magam" - nyilatkozta Huseyin Ulcan.

Stephen Large, a műtétet végző team vezetője a brit sebészek által alkalmazott eljárást ismertetve elmondta, hogy a halál beállta után öt perccel sikerült újraindítani a szívet, majd körülbelül 50 percen át monitorozták a szívfunkciókat, hogy megállapítsák, károsodott-e a szerv. Ezután kivették, és az OSC-berendezésben három órán át tartották életben. A készülék ugyancsak alkalmas a tüdő, a máj és a vesék élő szervezeten kívüli gondozására. Mint a brit sebész rámutatott, az eljárás legalább 25 százalékkal növeli a rendelkezésre álló donorszívek számát. Nagy-Britanniában az elmúlt 12 hónapban 171 szívtranszplantációt végeztek, ám az igények rohamosan nőnek és sok betegnek akár 3 évet kell várnia a műtétre, így közülük sokan meghalnak, mielőtt új szervhez juthatnának.

Szerző