Előfizetés

Dezertálással vádolják a katonát

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2015.03.31. 07:34
Szülővárosában, az Idaho állambeli Sun Valleyben ünnepelték Bergdahl szabadulását FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SCOTT OLSON
Áprilisban dől el véglegesen, hadbíróság elé állítják-e az Egyesült Államokban Robert Bowdie (Bowe) Bergdaht, azt az amerikai katonát, akit tavaly az Obama-kormányzat fogolycserével – öt magasrangú tálib parancsnokért cserébe – szabadított ki. Barack Obama személyesen jelentette be a jó hírt, de hamar kiderült, az ügy korántsem egyértelmű. Egykori társai azt állították, Bergdahl szándékosan hagyta el állomáshelyét, s nem háborús hős, hanem dezertőr. Ez utóbbi álláspont felé hajlik a jelek szerint az amerikai hadseregvezetés is.

Az amerikai szárazföldi erők parancsnokságának szóvivője, Daniel King ezredes március 25-én jelentette be, hogy lezárták a nyomozást, s valószínűleg vádat emelnek dezertálásért és az ellenség előtti helytelen viselkedésért a 2009 júniusában Afganisztánban fogságba esett amerikai katona, Bowe Bergdahl ellen. A döntést arról, hogy ténylegesen hadbíróság elé állítják-e a most 29 éves férfit, a polgári nagyesküdtszékhez hasonló katonai testület hozza meg április 22-én. Ha dezertálásért elítélik, Bergdahl akár életfogytiglant is kaphat, katonai börtönben kell leülnie a büntetését. Megfosztják rangjától, s sem a visszamenőleges zsoldjára, sem kártérítésre nem lesz jogosult.

Barack Obama eltökélte, hogy mindenképpen hazahozza az Afganisztánban fogságba esett amerikai katonát, Bowe Bergdahlt – mondta Josh Earnest fehérházi szóvivő a sajtó érdeklődésére. Az elnök abból az alapelvből indult ki, hogy az Egyesült Államok egyetlen katonáját sem hagyja hátra, az ellenség fogságában. Ez az alapelv, mint hangsúlyozta, érvényes volt Obama hivatali ideje előtt, s iránymutató lesz későbbi főparancsnokok számára is. (Az Egyesült Államok elnöke egyben az amerikai fegyveres erők főparancsnoka is.) „Az elnök kitart döntése helyessége mellett” – mondta Josh Earnest. Ugyanezt erősítette meg Jen Psaki külügyi szóvivő is.

Bowe Bergdahl, aki szombaton töltötte be 29. évét, 2009 júniusában tűnt el az őrhelyéről. Fegyvertelenül, felszerelés nélkül indult el, egyenesen a tálibok ellenőrzése alatt álló területek felé. Afganisztáni tálib csoportoknál raboskodott, majd Pakisztánba került, a tálibokkal szövetséges Hakkani-klán fogságába. Tavaly nyáron merült fel a lehetőség, hogy a Hakkanik öt magas rangú tálib parancsnokért cserébe hajlandók elengedni a foglyukat. Obama 2014. május 31-én a Fehér Ház rózsakertjében, Bergdahl szüleinek jelenlétében tette közzé a jó hírt, de hamarosan elszabadult a vihar.

A közösségi médiában előálltak Bowe Bergdahl egykori bajtársai, s azt állították, Bergdahl szándékosan hagyta el az őrhelyét, azaz feltehetőleg dezertált. Parancsnokai számos kutató-mentő expedíciót szerveztek, hogy megtalálják az eltűnt katonát, s Bergdahl bajtársai közül többen (állítólag legalább nyolcan) életüket veszítették. Susan Rice, Obama nemzetbiztonsági tanácsadója több nyilatkozatban is védelmébe vette az elnök döntését, mondván, Bergdahl tisztességgel szolgáló amerikai katona volt, aki megérdemelte, hogy megmentsék az életét. A vádemeléssel azonban a hadseregvezetés beismerheti, hogy Bowe Bergdahl mégsem volt az a kifejezett mintakatona.

Össztüzet zúdítottak a fogolycsere miatt az Obama-kormányzatra a kongresszusi republikánusok, mondván, az elnöknek eleve nem lett volna szabad tárgyalásba bocsátkozni a terroristákkal, s az öt tálib parancsnok elengedésével Washington potenciális jövendő ellenfeleit helyezte szabadlábra. Az elnök ráadásul – az akció sikere érdekében – nem konzultált előzetesen a kongresszussal, noha törvény kötelezi arra, hogy a guantánamói börtöntábor foglyainak elengedéséről 30 nappal korábban értesítse a törvényhozást.

A tálibok eredetileg egymillió dollárt és 21 afgán rab szabadon bocsátását követelték Bergdahl kiadásáért cserébe. Később már csak hat rabról tárgyaltak, utóbb pedig öt magas rangú parancsnok elengedését kérték. Bergdahlt végül 2014. május 31-én engedték el, az amerikai különleges erők, a Delta Force egyik egysége vette át Kelet-Afganisztánban.

Az öt tálib parancsnokot mindeközben az amerikaiak Katarba szállították, a katari kormányzat garanciát vállalt, hogy legalább egy évig ott tartják fogva a tálibokat. Köztük volt egy tálib vezérkari főnök, egy helyettes hírszerzési vezető, a tálib rezsim egykori belügyminisztere és két másik magas rangú funkcionárius. A Tálib Ötökre kirótt egy éves katari kényszertartózkodás hamarosan lejár, s utána visszatérhetnek Afganisztánba.

Bowe Bergdahl meglehetősen zavarodott volt, amikor előkerült, a texasi San Antonióban egy klinikán kezdték meg a rehabilitálását. Sokáig még azt sem engedélyezték számára, hogy tévét nézzen, nehogy a fülébe jussanak az elengedésével kapcsolatos viták. A férfi elzárkózott attól, hogy találkozzon a szüleivel. A védelem időközben kiszivárogtatta a katona beszámolóját az Afganisztánban történtekről. Bergdahl azt állítja, hogy nem állt szándékában dezertálni, az amerikai hadsereg egy másik bázisát akarta elérni, mivel gondjai voltak azzal, hogy a saját egységénél rosszul mennek a dolgok, nem volt elégedett a vezetéssel, szerinte nem volt megfelelő „rend és fegyelem” a bázison.

Azt igyekezett bizonyítani, hogy nem akart hosszabb időre távol maradni egységétől. Ennek azért van jelentősége, mivel a dezertálás vádja csak akkor áll meg, ha bizonyítani tudják távolmaradási szándékát. Dezertálásért általában öt évet szabnak ki, de háború esetén akár halál járhat érte. Bergdahl azonban soha nem ért el egy másik amerikai bázisra, hiszen foglyul ejtették a tálibok.

Utóbb kiderült, hogy a dezertálását előre eltervezhette, a személyes holmijai egy részét ugyanis előzetesen postázta a szülei címére. Az ellenség előtti "helytelen viselkedés" súlyosabb vádpont, de nehezebb bizonyítani, ezen többféle dolgot értenek: gyávaság, fegyver eldobása, ellenség elől elfutás, de beleértendő az egységének veszélyeztetése is. Akár halállal is büntethető.

Bergdahl védői közzétettek egy 13 oldalas levelet, amelyet az Afganisztánban szolgált katona az ügyében illetékes Mark Milley tábornoknak címzett. A levélben részletezi, hogy fogsága idején a tálibok megkínozták. Hónapokat töltött egy ágyhoz láncolva, hónapokig egy ketrecben tartották, négykézláb leláncolva. Rendszeresen verték, drótokkal, vagy gumicsővel ütötték. A bilincsek kidörzsölték a csuklóját és a bokáját, a sebei elfertőződtek. Alig kapott enni, éheztették.

„Állandó elszigeteltségben tartottak, hol egyfolytában sötétben, hol villogó fényben, elveszítettem az időérzékemet, nem tudtam, hol vagyok, s nem tudtam felfogni, mi folyhat a cellám ajtaján túl” – írta Bergdahl. Tucatnyi alkalommal kísérelte meg a szökést, kétszer sikerült kijutnia az épületből, ahol fogságban tartották, de akkor is elkapták. Védői szerint nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a katona segítette volna a tálibokat, együttműködött volna velük. Sokan úgy vélik, a tálibok fogságában tartott katona már kellőképpen megbűnhődött, s nem kizárt, a hadsereg is hajlik arra, hogy végül enyhébb büntetést szabjanak ki Bowe Bergdahlra.

Lelassítják a csapatkivonást

Bergdahl hazahozatalával és a fogolycserével Washington az előző afgán elnök, Hamid Karzai és a tálib lázadók közötti tárgyalásokat remélte előmozdítani, afféle bizalomerősítő intézkedésnek szánták az öt tálib vezető elengedését. Azóta jelentősen változott a katonai és a politikai helyzet. Barack Obama és Hamid Karzai között igen rossz volt a viszony, Karzai utóda, Asraf Gáni ugyanakkor igyekszik javítani a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal.

Barack Obama nemrégiben – az új afgán elnök washingtoni látogatásakor - jelentette be, hogy lelassítják az afganisztáni csapatkivonást. Az amerikai és NATO-erők múlt év végi visszavonulását követően csupán 10 ezer amerikai katona szolgál tovább Afganisztánban, a tervek szerint a létszámot idén év végéig 5 ezerre csökkentették volna. Asraf Gáni kérésére döntött úgy Obama, hogy az idei évre tervezett csapatcsökkentést elhalasztják.

Az afganisztáni fegyveres erők ugyan átvették az ország feletti biztonság ellenőrzését, de a katonai helyzet továbbra is bizonytalan, s Gáni számára fontos garancia az amerikai jelenlét meghosszabbítása. A demokrata elnöknek ugyanakkor fontos választási ígérete volt, hogy hivatali idejében lezárja Bush mindkét háborúját, Obama ezért jelezte az afgán elnöknek, hogy további halasztásra nincs kilátás, 2016 végére már csak a kabuli amerikai nagykövetség védelmére maradnak amerikai katonák Afganisztánban.



Elutasítják a reformokat?

R.T.
Publikálás dátuma
2015.03.31. 07:31
Békében megfér egymás mellett az uniós, a német és a görög zászló FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARSTEN KOALL
Hírek szerint a hitelezők nincsenek elragadtatva attól a programtól, amit Görögország múlt pénteken este nyújtott be nekik. Bár döntés egyelőre nem született, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB), valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számára az a legnagyobb talány, hogyan lesz képes majd finanszírozni az ország a hatalmas, egyes feltételezések szerint akár 20 milliárd eurós költségvetési lyukat.

Bár Görögország mindig fogadkozik, hogy most minden másként lesz, s értékelhető programot tesz le a hitelezők asztalára, mindig felmerülnek olyan mellékzöngék, amelyek megkérdőjelezik a kabinet őszinte szándékait. Bár a hitelezők már régóta kérik Athént arra, hogy írásban is nyújtsa be javaslatait, ez elég érdekes formában történt meg: csak mobiltelefonon olvasható formátumban tárták a hitelezők elé, s ami még nagyobb baj: kizárólag görög nyelven.

Szakértők is kételkednek a görög program hatékonyságában. A Bloombergnek nyilatkozó Holger Schmieding, a londoni központú Berenberg Bank vezető elemzője szerint nehéz elképzelni, miként tudja a kabinet növekedési pályára állítani a gazdaságot, amikor három hónap alatt 50 milliárd eurót menekítettek ki az emberek a pénzintézetekből, az adóbevételek pedig zuhantak januárban és februárban. Meglátása szerint Alekszisz Ciprasz kabinetjének így nehéz lesz teljesíteni azt a tervét, amely szerint 2015-ben a GDP 1,5 százalékának megfelelő elsődleges, tehát hitel nélkül nem számított többletre tesz szert.

Ciprasz számára az is nagy gondot jelent, hogy meg kell győznie a reformok szükségességéről saját kormányának tagjait. Ez azonban nem is olyan egyszerű, hiszen akadnak a kabinetben igen radikálisan gondolkodó személyiségek.

Ilyen például Panajotisz Lafazanisz energiaügyi miniszter, aki szerint Görögország csak konfrontáció révén kecmereghet ki a válságból, s fel kell vennie a harcot a „germanizált Európa” ellen. Euklid Cakalotosz nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős tárcavezető pedig a Guardiannak kifejtette, hogy a görög kormány nem adja fel a megszorításokkal szembeni filozófiáját. Mint mondta, meg akarnak állapodni, de az ország „a saját útját akarja járni egy negatív forgatókönyv bekövetkezése esetén”.

A kormány mézesheteinek vége, már a görög közvélemény sem bízik úgy Cipraszban és csapatában, mint hivatalba lépése után. Akkor 83 százalék támogatta a kabinetet, ez az Alpha TV szerint 60 százalékra csökkent. Ez azt jelzi, hogy a kettős beszéd stratégiája, vagyis hogy mást mondanak a hitelezőknek, mint a közvéleménynek, csak ideig-óráig működőképes.

Janisz Varufakisz pénzügyminiszter a Handelsblattban megjelent szerkesztőségi cikkében „több udvariasságot” követelt partnereitől, s azt, fejezzék be az „ellenségeskedést, mert ebből csak Európa ellenfelei profitálnak”. Arra utalt, hogy a német és a görög politikusok elég erőteljes üzeneteket küldenek egymásnak. Varufakisz a cikkben úgy vélte, csődöt mondott a megszorítások politikája, mert az első intézkedések bevezetése után öt évvel is súlyos a válság hazájában.

Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője élesen bírálta Ciprasz kormányfőt a Spiegel Online-on, mivel a görög miniszterelnök Oroszországgal kokettál nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy nyomás alatt tartsa az Európai Uniót. Az CDU/CSU európai parlamenti delegációvezetője, Herbert Reul pedig azt üzente Athénnak, hogy az uniós tagság megbízhatóságot és bizalmat jelent. „Ahelyett, hogy az orosz elvtársakat kérjék segítségre, Görögországnak végre konkrét reformjavaslatokkal kellene előállnia” – hangoztatta.

Elutasítják a reformokat?

R.T.
Publikálás dátuma
2015.03.31. 07:31
Békében megfér egymás mellett az uniós, a német és a görög zászló FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARSTEN KOALL
Hírek szerint a hitelezők nincsenek elragadtatva attól a programtól, amit Görögország múlt pénteken este nyújtott be nekik. Bár döntés egyelőre nem született, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB), valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) számára az a legnagyobb talány, hogyan lesz képes majd finanszírozni az ország a hatalmas, egyes feltételezések szerint akár 20 milliárd eurós költségvetési lyukat.

Bár Görögország mindig fogadkozik, hogy most minden másként lesz, s értékelhető programot tesz le a hitelezők asztalára, mindig felmerülnek olyan mellékzöngék, amelyek megkérdőjelezik a kabinet őszinte szándékait. Bár a hitelezők már régóta kérik Athént arra, hogy írásban is nyújtsa be javaslatait, ez elég érdekes formában történt meg: csak mobiltelefonon olvasható formátumban tárták a hitelezők elé, s ami még nagyobb baj: kizárólag görög nyelven.

Szakértők is kételkednek a görög program hatékonyságában. A Bloombergnek nyilatkozó Holger Schmieding, a londoni központú Berenberg Bank vezető elemzője szerint nehéz elképzelni, miként tudja a kabinet növekedési pályára állítani a gazdaságot, amikor három hónap alatt 50 milliárd eurót menekítettek ki az emberek a pénzintézetekből, az adóbevételek pedig zuhantak januárban és februárban. Meglátása szerint Alekszisz Ciprasz kabinetjének így nehéz lesz teljesíteni azt a tervét, amely szerint 2015-ben a GDP 1,5 százalékának megfelelő elsődleges, tehát hitel nélkül nem számított többletre tesz szert.

Ciprasz számára az is nagy gondot jelent, hogy meg kell győznie a reformok szükségességéről saját kormányának tagjait. Ez azonban nem is olyan egyszerű, hiszen akadnak a kabinetben igen radikálisan gondolkodó személyiségek.

Ilyen például Panajotisz Lafazanisz energiaügyi miniszter, aki szerint Görögország csak konfrontáció révén kecmereghet ki a válságból, s fel kell vennie a harcot a „germanizált Európa” ellen. Euklid Cakalotosz nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős tárcavezető pedig a Guardiannak kifejtette, hogy a görög kormány nem adja fel a megszorításokkal szembeni filozófiáját. Mint mondta, meg akarnak állapodni, de az ország „a saját útját akarja járni egy negatív forgatókönyv bekövetkezése esetén”.

A kormány mézesheteinek vége, már a görög közvélemény sem bízik úgy Cipraszban és csapatában, mint hivatalba lépése után. Akkor 83 százalék támogatta a kabinetet, ez az Alpha TV szerint 60 százalékra csökkent. Ez azt jelzi, hogy a kettős beszéd stratégiája, vagyis hogy mást mondanak a hitelezőknek, mint a közvéleménynek, csak ideig-óráig működőképes.

Janisz Varufakisz pénzügyminiszter a Handelsblattban megjelent szerkesztőségi cikkében „több udvariasságot” követelt partnereitől, s azt, fejezzék be az „ellenségeskedést, mert ebből csak Európa ellenfelei profitálnak”. Arra utalt, hogy a német és a görög politikusok elég erőteljes üzeneteket küldenek egymásnak. Varufakisz a cikkben úgy vélte, csődöt mondott a megszorítások politikája, mert az első intézkedések bevezetése után öt évvel is súlyos a válság hazájában.

Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője élesen bírálta Ciprasz kormányfőt a Spiegel Online-on, mivel a görög miniszterelnök Oroszországgal kokettál nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy nyomás alatt tartsa az Európai Uniót. Az CDU/CSU európai parlamenti delegációvezetője, Herbert Reul pedig azt üzente Athénnak, hogy az uniós tagság megbízhatóságot és bizalmat jelent. „Ahelyett, hogy az orosz elvtársakat kérjék segítségre, Görögországnak végre konkrét reformjavaslatokkal kellene előállnia” – hangoztatta.