Előfizetés

Német-görög ellentétek a hitelek ügyében

Segíteni próbál az Európai Bizottság Görögországnak. Ez derült ki Jean-Claude Juncker és Alekszisz Ciprasz találkozóján.

Az Európai Bizottság elnöke ugyanakkor elégedetlenségét fejezte ki a görög miniszterelnöknek annak kapcsán, hogy az elmúlt hetekben nem történt előrelépés a hitelezők és az athéni kabinet között. Utalt arra, hogy a Bizottság mindig is megoldást próbált elérni a felek között, de „nem kulcsszereplő” az ügyben. Ugyanakkor teljes egészében kizárta a lehetőségét annak, hogy ne szülessék megállapodás. „Az európaiaknak egy úton kell haladniuk. Nem a megosztottság idejét éljük” – hangoztatta.

Ciprasz „őszinte kompromisszumra” törekszik - fejtette ki sajtóértekezletén. Meggyőződését fejezte ki, hogy „minden félreértést” tisztáznak a hitelezők és Athén között. A görög kormány a napokban új elnevezést talált a hitelező trojkának, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hármasának. Már "Brüsszeli Csoportnak” nevezik őket.

A név változhat, de a tartalom nem, hiszen a hitelezők továbbra is konkrét lépéseket várnak el a görög kormánytól. Ciprasz békülékenyebb hangneme arra utal, megegyezésre törekszik, de továbbra is kérdéses, milyen megszorításokra hajlandó. A kötélhúzás tehát alighanem folytatódik.

A Bizottság annyit tudott felajánlani Athénnak, hogy megvizsgálják, miként lehetne jobban felhasználni az EU alapjait a 26 százalékos munkanélküliség enyhítésére. Arról az EB szóvivője nem tudott felvilágosítást adni, hogy Juncker és Ciprasz megbeszélésein szóba került-e a német jóvátétel ügye. A görög miniszterelnök a héten a parlamentben azt közölte, kártérítést követelnek Berlintől a második világháború idején az ország területén elkövetett bűntettekért. A kabinet illetékesei azzal fenyegetőztek, hogy kisajátítják a német tulajdonban lévő görögországi épületeket.

A németek kezdenek egyre kevésbé bízni a görögökben. A ZDF által közölt felmérés szerint 52 százalék látja úgy, hogy az országnak el kell hagynia az euróövezetet, ez egy hónap alatt 12 százalékos emelkedést jelent. A német pénzügyminisztérium mindenesetre azt közölte, nem érdekeltek abban, hogy Görögország elhagyja az euróövezetet, s azon dolgoznak, hogy Athénban az euró maradhasson a fizetőeszköz. Ugyanakkor Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter nem zárta ki a Grexit lehetőségét.

Évtizedeket vesztegettek el

Publikálás dátuma
2015.03.14. 06:32
Lehúzott redőnyök, tönkrement üzletek Athénban FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MILOS BICANSKI
Az utóbbi hetekben-hónapokban másról sem hallottunk, csak arról, hogy a görögöknek milyen súlyos életszínvonal-csökkenést kellett elszenvedniük. A Világbank adatai is bizonyítják, hogy a jelenlegi bérszínvonal a 15 évvel ezelőtti szintet érné el, tehát olyan, mintha azóta semmit sem emelkedett volna a bérük az árszínvonalhoz képest. Mégis Athénon kívül egy sor másik ország van Európában és a világban, amelyek életszínvonala a több évtizeddel korábbi szintre süllyedt.

Görögország

A nettő bevétel egy főre számítva 19 095 dollár, ami kevesebb az OECD országainak 23 938-as átlagánál. Ugyanakkor nagyok az egyenlőtlenségek, a lakosság legtehetősebb húsz százaléka hatszor annyit keres, mint a legszegényebb húsz százalék.

Írország

Bár a görögöket ez aligha vigasztalja, nincsenek egyedül Európában drámai mutatóikat illetően. Írországban a jelenlegi árakhoz viszonyított bérszínvonal a 12 évvel ezelőtti, 2003-as értéket éri el, e tekintetben, tehát nem sokkal rosszabb a helyzet, mint a görögöknél. Dublin azonban a kemény megszorítások hatására kezd magára találni. Ám az országban szintén nagyon súlyos szociális következményei lettek a megszorításoknak. A fiatalkori, 18-24 év közöttiek munkanélküliségi aránya 2008-2011 között megduplázódott, s 26,7 százalékon áll. A gyermekek 17 százalékát fenyegeti a teljes elszegényedés. Az egészségügyre szánt kiadásokat 2013-ban jelentősen csökkentették.

Olaszország

A bérszínvonal esése tekintetében nem Athén áll a legrosszabbul az Európai Unió országai közül, hanem Róma. Ez ugyanis most az 1998-as, 17 évvel ezelőtti szintnek felel meg. A bérek magasabbak, mint a görögöknél, de az árak is. Az ISTAT 2014-es adatai szerint a szegénység a lakosság 16,6 százalékát érinti, ami a legmagasabb arány a statisztikai hivatal méréseinek 1997-es megkezdése óta: ez összességében 10 millió embert jelent, közülük hatmillióan a létminimum alatt élnek. Az életszínvonal csökkenése éppen úgy érintette a tehetősebb északot és a szegényebb déli országrészt, igaz, a különbség csak nőtt a régiók között. Miközben ugyanis a relatív szegénység északon 4,9-ről 6,2 százalékra nőtt, délen ez 23,3 százalékról 26,2 százalékra.

Spanyolország

Spanyolország egyike volt azoknak a dél-európai államoknak, amelyeket súlyosan érintett a 2008-as pénzügyi válság. Madrid azonban végül egy bankmentő-csomaggal megúszta, s már biztatóan lábal kifelé a krízisből, az idei évre 1,6 százalékos növekedést jósolnak. Az életszínvonal a válság idején majd tíz százalékkal zuhant vissza. Az egy háztartásra jutó átlagos bevétel jelenleg 22 799 amerikai dollár, valamivel alatta marad az OECD-átlagnak. Hatalmas a jövedelmi szakadék a leggazdagabbak és legszegényebbek között. Még mindig rekordmagas a munkanélküliség, 23,7 százalékkal Görögországé után a második. Spanyolországban a válság előtt 34.815 dollárnál járt az egy főre jutó GDP, ettől még mindig távol vannak, 2014-ben 30.113 dolláron állt.

Portugália

Portugália gazdaságának lendületet adott az EU tagság, felfelé ívelt az 1990-es években, de a pénzügyi válság Lisszabont is kritikus helyzetbe hozta. A portugál kormány 2011-ben volt kénytelenen uniós mentőcsomagért folyamodni, de sikeresen ledolgozták a deficitet, s tavaly kikerülhettek a trojka gyámkodása alól. A munkanélküliség tavaly év végén 13,9 százalékon állt, a harmadik legmagasabb az uniós országok között, igazán súlyos a fiatalkori állástalanság, majdnem eléri a 35 százalékot. Az egy főre számított GDP 22.900 dollár, az egy háztartásra számított jövedelem 18 806 dollár, alatta marad az OECD-államok átlagának, a portugál átlagbér a legalacsonyabbak közé számít, 985 dollár körüli. Az oktatás színvonalának javítását tartják a fellendülés kulcsának.

Ukrajna

Ukrajna jelenleg az 1979-es szinten áll, de biztos, hogy az ország életszínvonala tovább zuhan a kelet-ukrajnai válság miatt. Az ország a teljes gazdasági összeomlás előtt áll. A jegybank március elején 19,5-ről 30 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, a nemzeti valuta, a hrivnya egy év alatt értékének körülbelül hetven százalékát vesztette el a dollárral szemben. A GDP 2014-ben hét százalékkal esett. Bár Kijev februárban 40 milliárd dollár összértékű nemzetközi hitelt kapott, ez biztos, hogy nem elég a gazdaság talpra állításához. A háború, a feszült orosz-ukrán viszony miatt a súlyos helyzetet a mérhetetlen korrupció okozza. Ebben a tekintetben az ország a 142. helyet foglalja el a Transparency International 175-ös listáján.

Szerbia

Ukrajnánál is van lejjebb Európában, legalábbis a hivatalos adatok szerint. A szerbek jelenlegi bérezésüket tekintve az 1974-es szinten állnak. A szerb törvényhozás tavaly decemberben fogadta el a 2015-ös költségvetést, amely jelentős megszorításokat tartalmazott. A kormány 27 ezer állás megszüntetését irányozta elő a közszférában. A súlyos helyzetet nehezíti a tavalyi áradás, amely 1,5 milliárd eurós kárt okozott. Az évtizedekkel történt visszaesést azonban nem a természeti katasztrófa, hanem a kilencvenes évek háborúi idézték elő.

Elefántcsontpart

Elefántcsontpart egykor az afrikai kontinens legvirágzóbb országai közé tartozott. 1960-ban nyerte el függetlenségét, az önállóság vezéralakja Félix Houphouet-Boigny volt, aki 1993-ig elnöke volt. A gazdaság nagyon jelentősen a mezőgazdaságtól, azon belül is a kakaó eladásától függ, így ki van téve a természet szeszélyeinek is. A GDP valósággal szárnyalt a hatvanas-hetvenes évek alatt, bő egy évtized alatt 360 százalékkal emelkedett. A nyugat-afrikai térség más államaihoz képest az itteniek jólétben éltek. A nyolcvanas években azonban megkezdődött a hanyatlás időszaka. A GDP zuhant, miközben a lakosság száma hirtelen megugrott. A 2000-es években felgyorsult a zuhanás: 2002-ben, majd 2011-ben is polgárháború tört ki. Ennek következtében az elefántcsontpartiak gazdaságilag most ott tartanak, mint a hatvanas években.

Zimbabwe

Zimbabwe vesztét nem a törzsi villongások, hanem hatalommániás vezetője, Robert Mugabe idézte elő. Bár oroszlánrészt vállalt a függetlenségi harcban, illetve abban, hogy hazája 1980-ban kihirdethette önállóságát, az is Mugabe hibája, hogy az egykor virágzó állam a korai ötvenes évek szintjére süllyedt vissza. Ebben nagy szerepe van a fehérek földjei kisajátításának, s a gazdasági racionalitást teljesen nélkülöző más intézkedéseinek.

Venezuela

Venezuelát a Bloomberg nemrégiben a 15 legnyomorúságosabb helyzetben lévő gazdaság közé sorolta. Az egyetlen dél-amerikai OPEC-tagállam egykori gazdagságát az olajkincsnek köszönhette, s az olajárak zuhanása nyomán a helyzet az elmúlt évben mélypontra került. Venezuelában a legmagasabb az infláció (majdnem négyszerese az ukrajnainak), az alapvető fogyasztási cikkekhez nem lehet hozzájutni, hiányzik az élelmiszer, gyógyszer, mosószerek, leromlott az infrastruktúra. A Világbank adatai szerint 2008-ban 17900 dollár fölött volt az egy főre jutó GDP, jelenleg 13 ezer dollár körüli.

Az életszínvonal zuhanásának mutatói
Ebben az évben érte el a jelenlegi bérszintet             Az azóta eltelt idő
Írország                  2003                                                        12 
Görögország          2000                                                        15 
Olaszország           1998                                                        17 
Ukrajna                  1979                                                         36 
Szerbia                  1974                                                         41 
Venezuela             1964                                                         51 
Elefántcsontpart    1964                                                         51 
Zambia                  1953                                                         62 
Haiti                      1950-es évek eleje                                    65 
Zimbabwe             1950-es évek eleje                                    65
Kongó                   1930-as évek                                            85
Madagaszkár        1930-as évek                                            85 
Forrás: Világbank

Assange végre szabadulhat?

Áttörést történhet a több mint két éve Ecuador londoni nagykövetségén "házi őrizetben" élő Wikileaks-alapító, Julian Assange ügyében. Svédország ugyanis változtatott korábbi álláspontján. Marianne Ny, az Assange ügyében eljáró svéd ügyész közölte, hajlandó a brit fővárosba utazni, s ott kihallgatni a leleplező hírportál főnökét. Az ausztrál férfi ellen nem a Wikileaks által közzétett iratok, hanem kétrendbeli nemi erőszak gyanúja miatt adott ki Stockholm európai elfogató parancsot.

Kínos diplomáciai alkudozás folyik Stockholm, London és Quito között azóta, hogy Julian Assange 2012 augusztusában menedékjogot kért Ecuador londoni nagykövetségén. A Wikileaks-alapító azt követően vonult be a misszió területére, hogy Svédország a kiadatását kérte Nagy-Britanniától. A 43 éves ausztrál nevét akkor ismerte meg a világ, amikor az általa létrehozott leleplező portál az átláthatóság jegyében több mint 200 ezer titkos amerikai követségi iratot hozott nyilvánosságra, kínos helyzetbe hozva az amerikai diplomáciát. Stockholm nem emiatt kérte kiadatását, hanem azért, mert - még 2010-ben - két svéd nő is feljelentette a Wikileaks főnökét, nemi erőszak, szexuális zaklatás miatt. Assange tagadja a vádat, s úgy véli, politikai szándék húzódik meg az ellene indított svédországi eljárás mögött. Azért kért menedékjogot Ecuadortól, mivel attól tartott, hogy ha Stockholmba vinnék, a svéd kormány kiadná az Egyesült Államoknak, Washington pedig - a kémkedési törvény alapján - súlyos börtönre ítélheti.

Assange ügyvédei mindeddig hiába kérték a svéd ügyészséget, hogy tartsák meg Londonban a meghallgatást, mivel követségi Svédország eddig minden kérelmet elutasított, a bíróság rendre Stockholmba idézte be a Wikileaks alapítóját, aki azonban nem tudott megjelenni. Ha ugyanis ki tette volna a lábát a követségről, a londoni rendőrség azonnal őrizetbe vette volna. A védők legutóbb már a svéd legfelsőbb bírósághoz nyújtottak be kérelmet az ügyben. Az ecuadori diplomácia több alkalommal közbenjárt Assange ügyében a brit kormánynál, de nem jutottak előbbre, Cameronékat köti az európai elfogató parancs. A londoni rendőrség ugyanakkor nyilvánosságra hozta, komoly összegekbe kerül az ecuadori követségnél a 24 órás védőőrizet fenntartása. A londoni külügyminisztérium már jelezte a svédek felé, a brit kormány hozzájárulna ahhoz, hogy az ecuadori követségen tartsák meg Assange meghallgatását. A quitói kormány is sürgette volna ezt a megoldást, hogy véget vessenek a misszión kialakult, mindenki számára kényelmetlen helyzetnek.

Úgy tűnik, most áttörés következhet be az ügyben. Marianne Ny svéd ügyész, aki Assange szexuális zaklatási ügyében a nyomozást vezeti, jelezte, kész Londonba utazni és az ecuadori követségen megtartani a meghallgatást. Ott vennének DNS-mintát is a nemi erőszakkal gyanúsított férfitól. Assange ellen hivatalosan még nem is emeltek vádat, a meghallgatást követően hoznak erről döntést. A svéd ügyészség nem szívjóságból lett engedékenyebb, hanem azért, mivel a vádak egy részében a svéd törvények értelmében 2015 augusztusáig van lehetőségük a vádemelésre. A svéd ügyésznő korábban arra hivatkozott, hogy a meghallgatás "minősége" sérülne, ha Londonban kerítenének rá sort, s a pert egyébként is Stockholmban tartanák meg. Ny most jelezte, a brit és az ecuadori kormány engedélyét kéri ahhoz, hogy Londonban hallgathassa meg a Wikileaks főnökét. A brit Guardian szerint ha az ügyész nem látja megalapozottnak a gyanút Assange ellen, kötelessége ejteni a vádat. Ez pedig azt jelenti, hogy Assange szabadlábra kerülhet.

A svéd legfelsőbb bíróság egyébként e héten kezdte meg Assange beadványának vizsgálatát. A taláros testület a svéd főügyész, Anders Perklev állásfoglalását kérte egyfelől a nyomozás lebonyolítása, másfelől az arányosság ügyében. Assange védői ugyanis arra hivatkoztak, hogy az Assange ellen felhozott, nem igazolt vádakkal nem áll arányban, hogy már évek óta súlyosan korlátozzák a férfi személyes szabadságát. Egy fellebbviteli bíróság tavaly novemberben bírálta a svéd ügyésznőt, amiért évek óta nem mozdítja előre az ügyet. Ny szóvivője most külön kiemelte, hogy saját hatáskörében döntött, a svéd ügyészek függetlenek, s a legfőbb ügyész sem utasíthatja őket, hogyan járjanak el egy ügyben.

Assange egyik ügyvédje, Per Samuelson üdvözölte a svéd ügyész döntését. "Ezt a megoldást sürgettük négy év óta" - közölte. A svéd ügyvédi kamara elnöke, Anne Ramberg szerint már régóta meg kellett volna hozni ezt a döntést.