Előfizetés

A magyar felsőoktatás vesszőfutása

Publikálás dátuma
2015.03.11. 07:21

Pár napja az Eduline írt arról, hogy a US News 500-as egyetemi rangsorában az ELTE a 448.-ik helyet szerezte meg (egyedüli magyar egyetemként). Az európai egyetemek között a 196.-ik helyen végzett. Az ötszáz egyetemben van 38 brit, 42 német, 22 francia és 134 amerikai, továbbá 13 holland, 7 svájci, 5 izraeli, 6 osztrák és 9 brazil egyetem. A poszt apropója azonban nem ez, hanem Kenesei István professzor előadása: A magyar felsőoktatás vesszőfutása.(...) Az elmúlt öt évben több tucat posztot írtam a felsőoktatásról. Eleinte akadémiai intézeti tudományos tanácsadóként, aztán egy svájci egyetem vendégkutatójaként, és az elmúlt másfél évben egy brit egyetem professzoraként. (...) A magyar felsőoktatás vesszőfutása nem 2010-ben kezdődött, de igaza lehet Kenesei professzornak, 2010 a fordulópont. Az Orbán-kormányzatot a legcsekélyebb mértékben sem érdekli az egyetemi polgárok véleménye, és minden jel arra mutat, hogy a felsőoktatást inkább tartják kellemetlen költségvetési kiadási tételnek, mint kitörési pontnak. A 448.-ik hely mögött a magyar egyetemi szféra brutális alulfinanszírozottsága áll. A magyar egyetemi oktatók jövedelme hosszú évek óta nem változott. Az egy dolog, hogy a nyugat-európai bérek töredékét kapják, de már a cseh és a lengyel kollégáiktól is lemaradnak. Mindeközben szignifikánsan többet kell tanítaniuk, mint a svájci vagy brit oktatóknak. (...)

Putyin lova

Nagy várakozás övezi a Hazatérés című orosz dokumentumfilm bemutatóját, amelyet nem tudni pontosan mikor, a Rosszija-1 orosz televízió közvetít majd. A film a Krím annexiójáról szól és Vlagyimir Putyin vall benne személyes felelősségéről. Mivel a krími referendum március 16-án zajlott, a Krím és Szevasztopol Oroszországi Föderációhoz való csatlakozását rögzítő orosz-krími államközi megállapodást 18-án írták alá, vélhetően minden oroszok ura az évforduló előestéjén leplezi majd le önmagát. De hogy miért mond ismeri be korábbi hazugságát, azt legfeljebb tippelhetjük.

Az előzetes szerint Putyin beismeri, hogy jelzés nélküli orosz katonák az ő parancsára szállták meg a krími regionális parlamentet, hogy „biztosítsák” azt a rendkívüli ülést, amelyen a krími képviselők megszavazták, hogy referendumon döntsenek a félsziget hovatartozásáról. Jelenlétük eddig sem volt titok, mint ahogy azt sem, hogy az Ukrajnában csak zöld emberkéknek nevezett katonák magát a népszavazást is „biztosították”, az viszont igenis szenzációnak számít, hogy Putyin, aki hosszú ideig következetesen cáfolta, hogy orosz katonai segédlettel zajlott volna a Krím nagy "hazatérése", most maga ismeri el azt. Sőt, büszkén mesél róla, miként adta ki az ukázt a Krím megszállására és Viktor Janukovics megbuktatott ukrán államfő kimenekítésére.

Janukovics menekítésében semmi rendkívüli nincs, ugyanezt tette nem egy dél-amerikai korrupt, de az Egyesült Államokkal szövetséges diktátorral Washington is. Janukovics Moszkva partnere volt, akit bár nem kedvelt, nem is hagyott az ellenfél markában, mert amint Putyin fogalmazott, „különben megölték volna”. A Krímmel kapcsolatos beismerés viszont jelzés értékű. Talán annak a beismerése Putyin részéről, hogy számára visszaút nincs, a nemzetközi politika aligha bocsátja meg számára az annexiót, aligha engedi vissza őt a G20-ak és G8-ak elit társaságába. Így megpróbálja belpolitikailag hasznosítani, hiszen népszerűségét eddig is az egekbe röpítette a nagy hazatérés.

Ez a dokumentumfilm olyasmi Putyin számára, mint Horthy Miklósnak a fehér ló, amelyen a bécsi döntések után belovagolt a visszacsatolt erdélyi, felvidéki városokba. Horthy lova négy év múlva botlott meg.

Putyin lova

Nagy várakozás övezi a Hazatérés című orosz dokumentumfilm bemutatóját, amelyet nem tudni pontosan mikor, a Rosszija-1 orosz televízió közvetít majd. A film a Krím annexiójáról szól és Vlagyimir Putyin vall benne személyes felelősségéről. Mivel a krími referendum március 16-án zajlott, a Krím és Szevasztopol Oroszországi Föderációhoz való csatlakozását rögzítő orosz-krími államközi megállapodást 18-án írták alá, vélhetően minden oroszok ura az évforduló előestéjén leplezi majd le önmagát. De hogy miért mond ismeri be korábbi hazugságát, azt legfeljebb tippelhetjük.

Az előzetes szerint Putyin beismeri, hogy jelzés nélküli orosz katonák az ő parancsára szállták meg a krími regionális parlamentet, hogy „biztosítsák” azt a rendkívüli ülést, amelyen a krími képviselők megszavazták, hogy referendumon döntsenek a félsziget hovatartozásáról. Jelenlétük eddig sem volt titok, mint ahogy azt sem, hogy az Ukrajnában csak zöld emberkéknek nevezett katonák magát a népszavazást is „biztosították”, az viszont igenis szenzációnak számít, hogy Putyin, aki hosszú ideig következetesen cáfolta, hogy orosz katonai segédlettel zajlott volna a Krím nagy "hazatérése", most maga ismeri el azt. Sőt, büszkén mesél róla, miként adta ki az ukázt a Krím megszállására és Viktor Janukovics megbuktatott ukrán államfő kimenekítésére.

Janukovics menekítésében semmi rendkívüli nincs, ugyanezt tette nem egy dél-amerikai korrupt, de az Egyesült Államokkal szövetséges diktátorral Washington is. Janukovics Moszkva partnere volt, akit bár nem kedvelt, nem is hagyott az ellenfél markában, mert amint Putyin fogalmazott, „különben megölték volna”. A Krímmel kapcsolatos beismerés viszont jelzés értékű. Talán annak a beismerése Putyin részéről, hogy számára visszaút nincs, a nemzetközi politika aligha bocsátja meg számára az annexiót, aligha engedi vissza őt a G20-ak és G8-ak elit társaságába. Így megpróbálja belpolitikailag hasznosítani, hiszen népszerűségét eddig is az egekbe röpítette a nagy hazatérés.

Ez a dokumentumfilm olyasmi Putyin számára, mint Horthy Miklósnak a fehér ló, amelyen a bécsi döntések után belovagolt a visszacsatolt erdélyi, felvidéki városokba. Horthy lova négy év múlva botlott meg.