Előfizetés

Elképesztő energiákkal élek

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2015.03.10. 06:50
Szalay Kriszta nem beosztott színészalkat FOTÓ: NÉPSZAVA
Nem hosszabbították meg a szerződését Szalay Kriszta színésznőnek a Magyar Színházban. Azok a produkciók, amelyekben játszott, lekerülnek a műsorról. Gondolkozik, hogy mi legyen vele, és temérdek ötlete közül például tovább szervezi a Morzsapartit, melynek keretében hajléktalanokat juttat élelemhez, ruhához. És továbbra is elősegíti egészséges meg fogyatékos emberek találkozását.

- Nem hosszabbították meg a szerződését a Magyar Színházban…

- Korábban húsz évig voltam szabadúszó, aztán belefáradtam ebbe. Kértem az égieket, hogy legyen egy kis pihenőm, alkotóterepet adjanak nekem. És mit ad isten, Őze Áron fölhívott, szerződést ajánlott nekem és a férjemnek, Cserna Antalnak, a Magyar Színházba. Baromira megörültem, leszerződtem. Sokszor építettem csapatot és velük komoly alkotómunkát végeztünk. A Magyar Színházba nem sikerült beépülnöm két évad alatt. Nyomasztott, hogy nincs rám szükség. Aki beosztott színészalkat, annak jó, ha megmondják, mit csináljon. Én azonban nem ilyen vagyok. Ez nem jobb és nem rosszabb. Inkább nehezebb.

- Már a pályája elején, a Vígszínházban is kilógott a sorból. Mindig voltak saját ügyei, amelyekbe beleszeretett.

- Mindig van egy csomó saját ötletem. És már a Vígben is azt gondoltam, más nem mondhatja meg, hogy én hogyan éljek. Nekem ehhez rövid az élet.

- Nem lehetséges, hogy nem feltétlenül csak szerepeket akar eljátszani? Hanem vannak különböző ügyei. Ilyen például az értelmi- és mozgássérültekkel való foglalkozás, hiszen volt ápolónő, járt óvónőképző szakközépbe. Mintha gyakran gyógyító tevékenységet akarna folytatni a színpadról.

- Igen, például, amikor Az Ötödik Sallyt játszom, már tizennyolcadik éve, akkor azt érzem, hogy a világot rengetem meg. Egy meghasadt személyiségű nőről van szó, és az emberek az előadásról nem mennek haza üres lélekkel, gyógyulnak a darab által. Van, aki minden évben megnézi a produkciót.

- Ez azonban csak stúdiókban adható elő. Valaha ezeregyszáz embernek játszhatott a Vígszínházban.

- A tartalom nem a mennyiségtől függ. Az is rendben van, hogy a Magyar Színházban a Vadregényben eljátszom egy kisebb szerepet, az anyát, és még énekelhetek is. Szívesen alakítok akár ötmondatos szerepet is. Csak közben nyilvánvalóan keresem a világban azt a feladatot, ami valóban az enyém.

- A "Komédi Franc Ez"? például jól működő színházi szabadcsapat volt, amit ön hozott össze, és a lelke is volt a társulatnak.

- Hét évig működött. Abszolút örömszínház volt. Ezt keresem. Iszonyú energiákkal szeretek alkotni. Az első év után például Őze Áronnak azt mondtam, hogy én nem vagyok epizódszereplő, mert elképesztő energiákkal élek. És ugyanakkora energiát teszek bele egy ötmondatos szerepbe is, ugyanúgy, mint egy hatalmasba. Ez pedig le is szívja az energiáimat, elvon nagyobb feladatoktól.

- Pár mondatos szerepbe hogyan lehet ugyanannyit beleadni, mint egy nagyba?

- Úgy, hogy abba is mindent bele akarok tenni, de persze annyi meg nincs benne. A másfél hónapos próbaidőszak alatt ugyanúgy iszonyú energiákkal élek, mint hogyha én vinném a produkciót a vállamon. Ettől esetleg még rossz is, túl sok leszek.

- Ettől viszont szörnyű hullámzó lesz a pályája. Előfordul, hogy évekig nem is hallani önről, aztán felszínre kerül, majd netán megint erőteljes hullámvölgy következik.

- Ez mindenkivel így van.

- Ennyire, mint önnel, talán azért nem.

- Hát akkor meg azt mondom, hogy életképes vagyok, mert mindig vannak új ötleteim. Előfordult, hogy a csapból is én folytam.

- Volt olyan időszak, amikor az RTL Klubban még népszerű tévéműsort is vezetett…

- Akkor volt a 6:3, avagy játszd újra Tutti című film, és az Ötödik Sally bemutatója is.

- Egy bulváros tévéműsor vezetése látszólag nagyon nem illik önhöz.

- Nem tudom. Műsort sokszor vezettem, az ilyen munka gyakran rám talál, mert nagyon szeretek kommunikálni, figyelni az emberekre, meghallgatni, beszéltetni őket. De igen, látszólag hullámzó a pályám. Az életem azonban nem. Nevelem a három gyermekemet, van egy csomó társadalmi feladatom. Sok mindent akarok csinálni, mert ami eszembe jut, azzal nekem dolgom van, és meg is valósítom.

- Évek óta szervezi például a Morzsapartit. Hajléktalanokat juttat élelemhez, ruhához a Blaha Lujza téren.

- Van ez már évközben is, de eredetileg december 27-re találtam ki, hogy ami marad karácsonyról, azt hozzák el az emberek. Ezt kiírom a Facebookra. Azóta csináltam már általános iskolás diákokkal is, hogy kicsi korukban is legyenek érzékenyek, fogadják el, hogy nem vagyunk egyformán életképesek. A gyerekekkel főztünk, gyűjtöttünk ruhákat , és osztogattuk ezeket a tanárok segítségével. De 2008-ban, a Down szindrómás gyerekkel való darabom kapcsán találtam ki a Kapcsolda nevű programot. Ezt a mai napig szervezem. Ennek az a lényege, hogy egészséges fiatalok vendégül látnak fogyatékkal élőket. Ez már százegy iskolában megvalósult. Pár hónapja a Magyar Színház akadémistái is megélték, és a K2 Színházzal közösen, a Jurányi Inkubátorházban, létrejött egy olyan előadás is, amiben fogyatékkal élőkkel közösen játszottak. Gyakorlatilag az egészségesek kinyitják a kapuikat a fogyatékkal élők előtt. Sportolnak, kézműveskednek együtt, beszélgetnek, megismerik egymást. Ezek a feladatok engem nagyon felizgatnak, abszolút fontosnak tartom valamennyit.

- Fontosabbak önnek már, mint a színészet?

- Nem. Éppen az az én életemnek a rákfenéje, hogy iszonyatos energiát teszek mindenbe. De hát végül is fiatalos vagyok és temperamentumos.

- Nem aprózza így el magát?

- Dehogynem.

- Szenved ettől, vagy azt gondolja, hogy ön ilyen, és ezért rendben van így?

- Amikor nincs sikerélményem, nagyon elfáradok, de a sikerélmény, ha mennek előre a dolgok, valami rendben működik, az mindig felturbóz.

- A Magyar Színházban miért nem hosszabbították meg a szerződését?

- Az előbb már beszéltünk róla. Amikor felhívott, ön is azt mondta, fel sem tűnt , hogy ott vagyok. Jött az új igazgató, Zalán János, aki azt mondta, három darabban vagyok csak benne, és ezeket is leveszi a műsorról, szüksége van az én fizetésemre. Mondhatni, ez ilyen egyszerű. Arról még szó volt, hogy számlásként, vállalkozóként előfordulhat, hogy lesz feladatom. Egy csomó ötlettel mentem be. Tavaly is rengeteg ötletet adtam Göttinger Pál főrendezőnek, hogy velem, és amúgy a színházban, mit lehetne csinálni. Most is sok-sok ötlettel mentem be, és aztán úgy jöttem ki, hogy nyitva van előttem az ajtó. Most azon gondolkozom, hogy hogyan tovább. Ennyi pihenő idő adatott nekem.

Távoznak a Magyar Színházból

Auksz Éva, Holecskó Orsolya, Gula Péter, Losonczi Kata, Szalay Kriszta színészek, Szemenyei János zenei vezető, Sipos Imre marketing menedzserigazgató szerződését nem hosszabbította meg Zalán János igazgató. Göttinger Pál főrendező pedig már januárban, Kmety-Molnár Györgyi sajtófelelős februárban távozott a társulatból.

Fukusima: lassan gyógyuló sebek

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2015.03.10. 06:32
Az áldozatokra emlékeznek az elnéptelenedett Ukedo halászfaluban Fotó: Europress Getty Images/ Ken Ichi
Holnap négy éve, 2011. március 11-én rendkívüli, 9-es erősségű földrengés rázta meg Japán észak-keleti részét. A földmozgást szökőár követte, a természeti csapás súlyosan megrongálta a tengerparti Fukusima Daiicsi nukleáris erőművet. Bármilyen hatalmas erőfeszítéseket is tesz azóta a tokiói kormány a károk felszámolására, a szenvedések enyhítésére, a helyreállítás várhatóan évtizedeket vesz majd igénybe.

Péntek délután, helyi idő szerint 2 óra 46 perckor mozdult meg a föld. A rengés epicentruma a távol-keleti szigetország észak-keleti partvidékétől 72 kilométerre keletre, 32 kilométer mélységben a tenger alatt volt. A rengés mintegy hat percig tartott. A lakosságot telefonos előrejelző rendszer figyelmeztette a várható veszélyre, ez azonban csupán egy perccel előzte meg magát a rengést. A nagysebességű vonatok automatikusan leálltak, ahogy a nagy ipari létesítmények is. A szigorú építési előírások sora, a korai riasztás rengeteg életet mentett meg.

A 2011-es katasztrófa következményeit ugyanakkor súlyosbította, hogy a földmozgást kevesebb mint egy órával később pusztító szökőár követte: helyenként 39 méter magas hullámok érték el a partvidéket. A cunami egyes településeknél tíz kilométer mélyen is behatolt a szárazföldre, elsodorva mindent, ami az útjába került. Tengeri hajókat emelt fel házak tetejére, játékszerként tolt maga előtt autókat, kamionokat, letarolta Szendaj város repülőterét. Több mint 18 ezer ember veszítette életét, közülük közel 2600-at máig eltűntként tartanak számon. Négyszáz évente jegyeznek fel hasonló hatalmas csapást.

A nukleáris balesetet a japán fővárostól, Tokiótól alig 220 kilométerre, a tengerparton fekvő fukusimai atomerőműben voltaképp nem a földrengés, hanem a példátlan méretű szökőár okozta. A reaktorokat az esetleges cunamitól védő fal nem volt elég magas, azt legfeljebb 12 méteres szökőárra tervezték. A hullámok átcsaptak a védműveken. Az atomerőmű hat reaktora közül három működött, másik három viszont épp karbantartáson esett át.

A működő reaktorok ugyan automatikusan leálltak, de a felmelegedett nukleáris fűtőelemek hűtését folytatni kellett volna. Csakhogy elment az áram, és a cunami a tartalék generátorokat is tönkretette. A reaktormagok leolvadtak, s két reaktorépület tetejét is levitte a hidrogénrobbanás. Az 1986-os csernobili katasztrófa óta ez volt a világon a legveszélyesebb nukleáris baleset.

A három legsúlyosabban érintett japán prefektúrából kiköltöztetett lakosok 60 százaléka még mindig ideiglenes szálláson él, közülük sokan vannak, akik valószínűleg soha nem is térhetnek vissza egykori lakóhelyükre. Ez azért is nagy gond, mivel a térség a természeti csapást megelőzően is az elöregedés, elnéptelenedés problémájával küszködött. Fukusima tartományban 120 ezren, Mijagi és Ivate prefektúrában összesen 110 ezren várnak helyzetük rendezésére. Az Aszahi című lap kérdőíves felmérése szerint Ivate prefektúra kitelepített lakosainak 59 százaléka, Mijagi lakosainak 58 százaléka él még négy év után is átmeneti otthonban.

Legnehezebb a helyzet a sugárszennyezés miatt Fukusima prefekturában, az onnan távozni kényszerült lakosok 66 százaléka húzza meg magát máig konténerlakásokban. A javulást mutatja ugyanakkor, hogy 2012-ben még valamennyien átmeneti szálláson laktak, 2013-ban 87 százalékuk, tavaly 76 százalékuk élt még otthonától távol. A válaszadóknak csupán 26 százaléka térhetett vissza eredeti lakhelyére. Sok család mindenét elveszítette, a rászorulók alig három százaléka kapott a helyi kormányzat által épített lakást.

A japán kormány igyekszik felgyorsítani az újjáépítést. A 2016-os pénzügyi évi költségvetésben a rákövetkező öt éves időszakra – tehát 2021-ig – 6 ezer milliárd jent különítettek el az észak-keleti térség helyreállítására. Állami forrásokból már több mint 30 ezer milliárd jent költöttek az újjáépítésre. A korábbi összegeket részben adóemelésekből finanszírozták, de azt ígérik, a következő időszakban nem lesz újabb adóemelés, inkább más kiadások lefaragásából, illetve a helyi önkormányzatok növekvő bevételeiből teremtik elő a szükséges összegeket. Elsősorban a biztonsági intézkedések erősítésére költenek, s az állami lakásépítések növelésével igyekeznek segíteni azokon, akik otthon és megélhetés nélkül maradtak.

Míg a földrengés után megkezdődhetett az újjáépítés, a nukleáris katasztrófa következményeivel még sok évtizedig küszködik majd Japán. Évtizedekbe telhet, mire a megbénult fukusimai atomerőműből kinyerik a nukleáris fűtőanyagot. A reaktorokat ugyan sikerült a hidegleállás állapotába hozni, de az erőmű mellett hatalmas mennyiségű sugárszennyezett vizet tárolnak, s a tartályok némelyike szivárog. Legutóbb február végén jelentett incidenst a fukusimai erőművet üzemeltető TEPCO cég: kiderült, hogy a 2. számú reaktorból tavaly május óta literenként 1050 becquerel céziumot tartalmazó, sugárszennyezett esővíz szivárgott az óceánba.

Az erőművet körülvevő tilalmi zónán kívülre visszaköltözne a lakosság, csakhogy ahhoz a felszíni talaj cseréjére lenne szükség, a sugárszennyezett földréteg tárolása azonban további gondokat vet fel. Ucsibori Maszao, Fukusima prefektúra kormányzója néhány hete járult hozzá, hogy Futaba és Okuma települések mellett ideiglenes földfelszíni tárolóhelyet létesítsenek, s csak további évtizedek elteltével van remény arra, hogy a tartományból végleg eltávolítsák a sugárzó anyagokat. Folyamatosan mérik ugyanakkor a térségből származó termékek szennyezettségét.

A 2011-2014-es időszakból származó élelmiszerbiztonsági adatokat nemrégiben a bécsi műszaki egyetem egyik kutatócsoportja elemezte, s azt állapították meg, hogy míg a katasztrófa évében a fukusimai térségből számazó termények 3,3 százalékának sugárszennyezettsége haladta meg a határértéket (ezeket meg is semmisítették), addig a szám 2014-re 0,6 százalékra csökkent. Csak azoknál az idős lakosoknál mértek megemelkedett sugárszintet, akik nem voltak hajlandók elköltözni, s nem ellenőriztették a saját maguk által termelt zöldségféléket.

A 2011-es katasztrófa után a távol-keleti szigetország valamennyi atomerőművét leállították, s jelenleg is folyik a vita arról, lehetséges-e néhányat közülük újraindítani. A fukusimai balesetet megelőzően Japán a világ harmadik nukleáris energiatermelője volt, energiaszükségletének mintegy 30 százalékát az atomerőművek biztosították, mivel azonban mind a 48 reaktor áll (eredetileg 54 volt, a hat fukusimai blokkot is beszámítva), a kiesett mennyiséget pótló kőolaj-import miatt rekordméretű kereskedelmi deficit halmozódott fel.

Abe Sinzo miniszterelnök kormánya eltökélte, hogy legalább az atomerőművek egy részét újraindítják. A Kjusu szigetén fekvő Szendaj atomerőmű két reaktorblokkja lehet az első. Már tavaly novemberben megállapították, hogy azok megfelelnek a legszigorúbb biztonsági előírásoknak, így az ottani energiaszolgáltató cég, a KEPCO várhatóan megkapja az engedélyt a reaktorok beindítására. A tervek szerint júniusban kezdenék meg az üzemeltetést, ha a térség lakosságának hozzájárulását is sikerül megszerezni.

Tavaly az érintett Kagosima prefektúra 47 önkormányzata közül 38 rábólintott az újraindítás tervére. Igaz, friss felmérések szerint ugyanakkor a japán lakosság 60 százaléka ellenzi a visszatérést az atomenergiához. Tokióban rendszeresen tüntetnek, a fukusimai baleset negyedik évfordulóját megelőző hétvégén is többezres megmozduláson tiltakoztak a nukleáris erőművek újraindításának terve ellen.

Megaföldrengés fenyegethet

Japánban továbbra is tartanak attól, hogy a szigetországot egy minden korábbinál nagyobb, úgynevezett „megaföldrengés” fenyegeti. Az NHK állami televízió adott hírt arról, hogy február közepén 13 szakember részvételével tanácskoztak a földrengésveszélyről. A szakértők ezúttal a szigetország északi részének veszélyeztetettségét mérték fel, s úgy vélték, az eddig vártnál nagyobb földmozgásra kell a kormányzatnak felkészülni.

A legutóbbi becsléskor, 2006-ban azt prognosztizálták, hogy az északi Hokkaidó sziget környékén 8,6-os erősségű rengés várható, s egy ilyen nagyságrendű természeti csapásban mintegy 2700 ember veszítheti életét. Ám Abe Kacujuki, a kockázatfelmérő kormánybizottság vezetője szerint a 2006-os becslések túl alacsonyak voltak, s a 2011-es tragédia tanulságait levonva át kell értékelni az előrejelzéseket.

A bizottság 2016-ra dolgozza ki friss ajánlásait. Szeizmológusok szerint legalább 70 százalék az esély arra, hogy egy éven belül akár 7-es erősségű földrengés rázhatja meg a fővárost, Tokiót, s 98 százalék az esélye annak, hogy a megjósolt, szupererősségű rengés a következő 30 évben bekövetkezik.



Fukusima: lassan gyógyuló sebek

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2015.03.10. 06:32
Az áldozatokra emlékeznek az elnéptelenedett Ukedo halászfaluban Fotó: Europress Getty Images/ Ken Ichi
Holnap négy éve, 2011. március 11-én rendkívüli, 9-es erősségű földrengés rázta meg Japán észak-keleti részét. A földmozgást szökőár követte, a természeti csapás súlyosan megrongálta a tengerparti Fukusima Daiicsi nukleáris erőművet. Bármilyen hatalmas erőfeszítéseket is tesz azóta a tokiói kormány a károk felszámolására, a szenvedések enyhítésére, a helyreállítás várhatóan évtizedeket vesz majd igénybe.

Péntek délután, helyi idő szerint 2 óra 46 perckor mozdult meg a föld. A rengés epicentruma a távol-keleti szigetország észak-keleti partvidékétől 72 kilométerre keletre, 32 kilométer mélységben a tenger alatt volt. A rengés mintegy hat percig tartott. A lakosságot telefonos előrejelző rendszer figyelmeztette a várható veszélyre, ez azonban csupán egy perccel előzte meg magát a rengést. A nagysebességű vonatok automatikusan leálltak, ahogy a nagy ipari létesítmények is. A szigorú építési előírások sora, a korai riasztás rengeteg életet mentett meg.

A 2011-es katasztrófa következményeit ugyanakkor súlyosbította, hogy a földmozgást kevesebb mint egy órával később pusztító szökőár követte: helyenként 39 méter magas hullámok érték el a partvidéket. A cunami egyes településeknél tíz kilométer mélyen is behatolt a szárazföldre, elsodorva mindent, ami az útjába került. Tengeri hajókat emelt fel házak tetejére, játékszerként tolt maga előtt autókat, kamionokat, letarolta Szendaj város repülőterét. Több mint 18 ezer ember veszítette életét, közülük közel 2600-at máig eltűntként tartanak számon. Négyszáz évente jegyeznek fel hasonló hatalmas csapást.

A nukleáris balesetet a japán fővárostól, Tokiótól alig 220 kilométerre, a tengerparton fekvő fukusimai atomerőműben voltaképp nem a földrengés, hanem a példátlan méretű szökőár okozta. A reaktorokat az esetleges cunamitól védő fal nem volt elég magas, azt legfeljebb 12 méteres szökőárra tervezték. A hullámok átcsaptak a védműveken. Az atomerőmű hat reaktora közül három működött, másik három viszont épp karbantartáson esett át.

A működő reaktorok ugyan automatikusan leálltak, de a felmelegedett nukleáris fűtőelemek hűtését folytatni kellett volna. Csakhogy elment az áram, és a cunami a tartalék generátorokat is tönkretette. A reaktormagok leolvadtak, s két reaktorépület tetejét is levitte a hidrogénrobbanás. Az 1986-os csernobili katasztrófa óta ez volt a világon a legveszélyesebb nukleáris baleset.

A három legsúlyosabban érintett japán prefektúrából kiköltöztetett lakosok 60 százaléka még mindig ideiglenes szálláson él, közülük sokan vannak, akik valószínűleg soha nem is térhetnek vissza egykori lakóhelyükre. Ez azért is nagy gond, mivel a térség a természeti csapást megelőzően is az elöregedés, elnéptelenedés problémájával küszködött. Fukusima tartományban 120 ezren, Mijagi és Ivate prefektúrában összesen 110 ezren várnak helyzetük rendezésére. Az Aszahi című lap kérdőíves felmérése szerint Ivate prefektúra kitelepített lakosainak 59 százaléka, Mijagi lakosainak 58 százaléka él még négy év után is átmeneti otthonban.

Legnehezebb a helyzet a sugárszennyezés miatt Fukusima prefekturában, az onnan távozni kényszerült lakosok 66 százaléka húzza meg magát máig konténerlakásokban. A javulást mutatja ugyanakkor, hogy 2012-ben még valamennyien átmeneti szálláson laktak, 2013-ban 87 százalékuk, tavaly 76 százalékuk élt még otthonától távol. A válaszadóknak csupán 26 százaléka térhetett vissza eredeti lakhelyére. Sok család mindenét elveszítette, a rászorulók alig három százaléka kapott a helyi kormányzat által épített lakást.

A japán kormány igyekszik felgyorsítani az újjáépítést. A 2016-os pénzügyi évi költségvetésben a rákövetkező öt éves időszakra – tehát 2021-ig – 6 ezer milliárd jent különítettek el az észak-keleti térség helyreállítására. Állami forrásokból már több mint 30 ezer milliárd jent költöttek az újjáépítésre. A korábbi összegeket részben adóemelésekből finanszírozták, de azt ígérik, a következő időszakban nem lesz újabb adóemelés, inkább más kiadások lefaragásából, illetve a helyi önkormányzatok növekvő bevételeiből teremtik elő a szükséges összegeket. Elsősorban a biztonsági intézkedések erősítésére költenek, s az állami lakásépítések növelésével igyekeznek segíteni azokon, akik otthon és megélhetés nélkül maradtak.

Míg a földrengés után megkezdődhetett az újjáépítés, a nukleáris katasztrófa következményeivel még sok évtizedig küszködik majd Japán. Évtizedekbe telhet, mire a megbénult fukusimai atomerőműből kinyerik a nukleáris fűtőanyagot. A reaktorokat ugyan sikerült a hidegleállás állapotába hozni, de az erőmű mellett hatalmas mennyiségű sugárszennyezett vizet tárolnak, s a tartályok némelyike szivárog. Legutóbb február végén jelentett incidenst a fukusimai erőművet üzemeltető TEPCO cég: kiderült, hogy a 2. számú reaktorból tavaly május óta literenként 1050 becquerel céziumot tartalmazó, sugárszennyezett esővíz szivárgott az óceánba.

Az erőművet körülvevő tilalmi zónán kívülre visszaköltözne a lakosság, csakhogy ahhoz a felszíni talaj cseréjére lenne szükség, a sugárszennyezett földréteg tárolása azonban további gondokat vet fel. Ucsibori Maszao, Fukusima prefektúra kormányzója néhány hete járult hozzá, hogy Futaba és Okuma települések mellett ideiglenes földfelszíni tárolóhelyet létesítsenek, s csak további évtizedek elteltével van remény arra, hogy a tartományból végleg eltávolítsák a sugárzó anyagokat. Folyamatosan mérik ugyanakkor a térségből származó termékek szennyezettségét.

A 2011-2014-es időszakból származó élelmiszerbiztonsági adatokat nemrégiben a bécsi műszaki egyetem egyik kutatócsoportja elemezte, s azt állapították meg, hogy míg a katasztrófa évében a fukusimai térségből számazó termények 3,3 százalékának sugárszennyezettsége haladta meg a határértéket (ezeket meg is semmisítették), addig a szám 2014-re 0,6 százalékra csökkent. Csak azoknál az idős lakosoknál mértek megemelkedett sugárszintet, akik nem voltak hajlandók elköltözni, s nem ellenőriztették a saját maguk által termelt zöldségféléket.

A 2011-es katasztrófa után a távol-keleti szigetország valamennyi atomerőművét leállították, s jelenleg is folyik a vita arról, lehetséges-e néhányat közülük újraindítani. A fukusimai balesetet megelőzően Japán a világ harmadik nukleáris energiatermelője volt, energiaszükségletének mintegy 30 százalékát az atomerőművek biztosították, mivel azonban mind a 48 reaktor áll (eredetileg 54 volt, a hat fukusimai blokkot is beszámítva), a kiesett mennyiséget pótló kőolaj-import miatt rekordméretű kereskedelmi deficit halmozódott fel.

Abe Sinzo miniszterelnök kormánya eltökélte, hogy legalább az atomerőművek egy részét újraindítják. A Kjusu szigetén fekvő Szendaj atomerőmű két reaktorblokkja lehet az első. Már tavaly novemberben megállapították, hogy azok megfelelnek a legszigorúbb biztonsági előírásoknak, így az ottani energiaszolgáltató cég, a KEPCO várhatóan megkapja az engedélyt a reaktorok beindítására. A tervek szerint júniusban kezdenék meg az üzemeltetést, ha a térség lakosságának hozzájárulását is sikerül megszerezni.

Tavaly az érintett Kagosima prefektúra 47 önkormányzata közül 38 rábólintott az újraindítás tervére. Igaz, friss felmérések szerint ugyanakkor a japán lakosság 60 százaléka ellenzi a visszatérést az atomenergiához. Tokióban rendszeresen tüntetnek, a fukusimai baleset negyedik évfordulóját megelőző hétvégén is többezres megmozduláson tiltakoztak a nukleáris erőművek újraindításának terve ellen.

Megaföldrengés fenyegethet

Japánban továbbra is tartanak attól, hogy a szigetországot egy minden korábbinál nagyobb, úgynevezett „megaföldrengés” fenyegeti. Az NHK állami televízió adott hírt arról, hogy február közepén 13 szakember részvételével tanácskoztak a földrengésveszélyről. A szakértők ezúttal a szigetország északi részének veszélyeztetettségét mérték fel, s úgy vélték, az eddig vártnál nagyobb földmozgásra kell a kormányzatnak felkészülni.

A legutóbbi becsléskor, 2006-ban azt prognosztizálták, hogy az északi Hokkaidó sziget környékén 8,6-os erősségű rengés várható, s egy ilyen nagyságrendű természeti csapásban mintegy 2700 ember veszítheti életét. Ám Abe Kacujuki, a kockázatfelmérő kormánybizottság vezetője szerint a 2006-os becslések túl alacsonyak voltak, s a 2011-es tragédia tanulságait levonva át kell értékelni az előrejelzéseket.

A bizottság 2016-ra dolgozza ki friss ajánlásait. Szeizmológusok szerint legalább 70 százalék az esély arra, hogy egy éven belül akár 7-es erősségű földrengés rázhatja meg a fővárost, Tokiót, s 98 százalék az esélye annak, hogy a megjósolt, szupererősségű rengés a következő 30 évben bekövetkezik.