Előfizetés

Lejárt szavatosságú akkumulátorral repült

Nyilvánosságra hozták az eltűnt maláj gép vizsgálati anyagát. Eszerint majdnem minden tökéletesen működött a gépen, így továbbra is kérdés, hogyan tűnhetett el. Hiába a vizsgálati anyag, a roncsokat továbbra sem találják. A maláj miniszterelnök azonban eltökélten keresteti tovább a repülőt.

Egy évvel rejtélyes eltűnése után nyilvánosságra hozták a Malaysia Airlines MH 370-es utasszállítójának vizsgálati jelentését vasárnap. Az 584 oldalas dokumentum egyetlen eddig ismeretlen tényt tárt fel, mely szerint már egy évvel az eltűnés előtt, 2012-ben lejárt annak az akkumulátornak a szavatossága, ami a repülési adatokat rögzítő fekete doboz víz alatti jeladóját látta el energiával.

Ezért lehetséges, hogy a jeladó nem megfelelően, tehát nem az előírt 30 napon keresztül működött, ezzel jelentősen megnehezítve a roncsok megtalálását. Ugyanakkor a vizsgálati jelentésből az is kiderül, hogy a másik fekete doboz - amely a pilótafülke kommunikációját rögzítette - rendben működött.

A dokumentumok egyébként részletesen kitér az a két pilóta magánéletére, pszichológiai állapotukra és anyagi helyzetükre, de a tíz fős személyzet tagjainak életvitelét is leírja. Ezek alapján "nem volt magatartásbeli jele a társadalmi elidegenedésnek, a szokásaikban és érdeklődési körükben való változásnak, önmaguk elhanyagolásának, drog- vagy alkoholfüggőségnek" a személyzet körében.

A vizsgálat tehát nem állapított meg technikai hibákra utaló jeleket, az eddigi adatok alapján így - a jeladótól eltekintve - minden rendszernek hibátlanul kellett volna működnie. Hiába azonban a vizsgálati anyag, Najib Razak maláj miniszterelnök, valamint Vang Ji kínai külügyminiszter is bejelentette továbbra is kutatni fogják a roncsokat. Kérdés azonban, hogy dacára az egy éves sikertelenségnek, végül sikerül-e találniuk valamit.

A Boeing 777-es típusú utasszállító egy éve, március 8-án tűnt el útban Kuala Lumpurból Pekingbe, fedélzetén 239 emberrel. Egy órával a felszállás után elvesztette a kapcsolatot a légi irányítással. Keresése mégis folytatódik az Indiai-óceán egy 60 ezer négyzetkilométeres részére összpontosítva. A malajziai hatóságok januárban balesetnek minősítették az eltűnést, valamint bejelentették azt is, hogy a fedélzeten utazó emberek közül feltehetően mindenki életét vesztette.

Egy elsietett házasság következményei

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.03.09. 06:32
Varufakisz előrehozott választással fenyegetett arra az esetre, ha a hitelezők elutasítanák a görög reformjavaslatokat FOTÓ: EU
Ma ismét fontos ülést tart az euróövezeti csoport. Athén azt reméli, hogy megenyhül a kormányon a hitelezők szíve, s megnyitják a pénzcsapot a görög kormány számára. Ez azonban aligha történik meg. Várhatóan tovább folyik a kötélhúzás az intézményekké átkeresztelt trojka és a görög kabinet között.

Érdekes lesz a következő négy hónap Görögország és a hitelezők viszonyának alakulása szempontjából. Az a megállapodás ugyanis, ami két és fél hete született az euróövezet képviselői és az athéni kormány vezetése között, komoly dokumentumnak nagy jóindulattal sem nevezhető. Lényegében arról van szó, hogy a hitelezők négy hónap haladékot adtak Alekszisz Ciprasz kabinetjének.

A felek közötti bizalom azonban nem állt helyre. S a görög kormány mindent el is követ azért, hogy ne bízzanak benne. Teljesen érthetetlen, hogy a megállapodás után néhány nappal miért kellett mind Ciprasznak, mind pénzügyminiszterének, Janisz Varufakisznak rögtön elővenni az adósságelengedés kérdését. Ezt ugyanis az euróövezet szinte minden szereplője elvetette, de nemet mondott rá az Európai Bizottság Athénnal rokonszenvező elnöke, Jean-Claude Juncker is. Berlin számára különösen kényes kérdés az adósságleírás, méghozzá annyira, hogy Angela Merkel kormányának illetékesei valósággal dühbe gurulnak, ha ezt a szót meghallják.

Hogy a görög kormány mennyire vette komolyan a megegyezés során tett vállalásait, az is bizonyítja: az a program, amelyet múlt héten, az euróövezet munkacsoportja elé terjesztett, lényegében semmit sem tartalmaz a hitelezők által elvárt programokból. Ez is inkább csak amolyan fércmunka volt, amelyben szót ejtettek a szigorúbb adóbehajtásról, az állami adminisztráció homályban hagyott reformjáról, és a görögországi humanitárius válságról.

Az Eurogroup képviselői ki is fejezték nemtetszésüket a kabinet reformjavaslatai kapcsán, mert úgy vélték, az csupán általánosságokat tartalmaz. Kifogásolták egyebek mellett, hogy az a biztos, aki az adóbehajtásért felel majd, nem végezheti a kormánytól függetlenül munkáját. Az adóbehajtásból ráadásul túl kevés pénz folyna be. Az euróövezet ragaszkodik ahhoz, hogy a kabinet folytassa a privatizációt, miközben Cipraszék rendre azt hangoztatják, csak kivételes esetben magánosítják az állami tulajdonban maradt cégeket.

Ezután újabb javaslatokat küldtek az euróövezetnek, de nem valószínű, hogy ezzel leveszik a lábukról az Eurogroup tárcavezetőit. Ezekről a javaslatokról is szó lehet az euróövezet mai brüsszeli ülésén. Varufakisz mindenesetre előrehozott választás kiírásával is fenyegetett, ha az új javaslatokra sem mondanak igent.

A görög kormány illetékesei rendszeresen „hazabeszélnek”. Fontosabb számukra a belpolitika, a Sziriza népszerűségének emelése, mint az, hogy az ország megőrizze hitelességét a külföld szemében. „Túl sok a görög belpolitikát érintő megjegyzés. Megnyerték a választást, mert egy sor ígéretet tettek, amelyekre nincs pénzük, hogy megvalósítsák” – jelentette ki Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti csoport vezetője.

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szerint a megoldás csak az lehet, hogy Athén csak akkor kapja meg utolsó, 7,2 milliárd eurós hitelrészletét, ha valamit letesz az asztalra. Óva intette Janisz Varufakiszt attól, hogy utólag mást magyarázzon bele a megállapodásra, mint amiről valójában szó volt.

Görögország tényleg mindent bevet azért, hogy politikai síkra terelje a hitelmegállapodás kérdését, s időnként övön aluli állításoktól sem riad vissza. Ciprasz azt állította, hogy Spanyolország és Portugália összeesküvést szervez kormánya ellen. Abból vonta le ezt a következtetést, hogy az euróövezet tanácskozásain a két állam tárcavezetői különösen kemény álláspontot képviselnek Athénnal szemben. Az összeesküvéssel kapcsolatos elmélet nemcsak Madridban és Lisszabonban verte ki a biztosítékot, hanem Berlinben is. A német kormány is visszautasította ezeket a felvetéseket.

Jean-Claude Juncker is úgy fogalmazott, nincs semmiféle ördögi terv az athéni kormány megdöntésére. Az egyébként igaz, hogy a két állam erőteljes kétkedéssel szemléli Cipraszék törekvéseit, ennek azonban az az oka, hogy nem tetszik nekik, ahogy Görögország meg akarja úszni a szigorú költségcsökkentő intézkedések életbe léptetését. A két ország tudja, miről beszél, hiszen náluk már korábban átültették a gyakorlatba ezeket a kemény megszorításokkal járó intézkedéseket.

Bár a görög kormány illetékesei rendszeresen cáfolják, mégis tartja magát az a híresztelés, amely szerint Athénnak harmadik, 33-56 milliárd euró közötti mentőcsomagra lesz szüksége, mert minden derűlátó nyilatkozat ellenére kifogy a pénzből. Ezt igazolja, hogy Ciprasz múlt héten rendkívüli találkozót kért Junckertől, mert nem tudták minden állami alkalmazott februári bérét kiegyenlíteni. Bár a görög miniszterelnök az Eutópai Központi Bankot hibáztatta, valójában az év első két hónapjában a várakozásoktól messze, 1,5 milliárd euróval elmaradt az állam bevétele.

A görögök eurózónából való kiesésének esélye ezért továbbra sem lebecsülendő. Ugyanakkor nagyobb az esély arra, hogy nem következik be a Grexit. Az Európai Bizottság kezdettől fogva segítette Athént, hamar világossá tette, hogy ez elsősorban nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Igaz, számos feltételezés látott napvilágot, amely szerint a piacok már nem is igazán érzékelnék a görögök euróövezetből való kilépését, s az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) van elég erős ahhoz, hogy megakadályozza a dominóeffektust, vagyis azt, hogy más országok is feladják a közös európai valutát.

Az még csak érthető, hogy Görögország szempontjából nagyon súlyos következményei lennének a Grexitnek. Bár olvashattunk olyan véleményeket is, amelyek szerint Athén jól járna a kilépéssel, mert versenyképesebbé válna a gazdasága, ha az ország az euró feladására készülne, az új valutát annyira le kéne értékelni, hogy a lakosság életszínvonala tovább zuhanna.

A görög drachma újonnani bevezetésének egyik legnagyobb pártfogója Hans-Werner Sinn német közgazdász, a müncheni Ifo Intézet vezetője, aki szerint azért lenne jó megoldás a Grexit, mert Athén lényegében már egy idő óta fizetésképtelenné vált. Úgy véli, valóban teljesíteni kell a görög kormány kérését, s le kell írni adósságának egy részét, de ezzel együtt távozásra is kell kényszeríteni az euróövezetből.

Többen azt hangoztatták, hogy a grexit az euróövezet számára inkább jó hír lenne, mert stabilabbá válna az egész térség, Görögország ugyanis sokáig bizonytalansági tényező marad, hiszen nincs reális esély arra, hogy valaha is visszafizesse a két mentőcsomagban kapott 245 milliárd eurót. Az biztos, hogy a dominóeffektus esélye nagyobb lett volna 2012-ben, amikor Angela Merkel Athénban nyíltan úgy foglalt állást, hogy az országnak az euróövezetben kell maradnia.

Bár most is hitet tett emellett, Berlin sokáig mintha hezitált volna ebben a kérdésben. Az is igaz, hogy Írország és Portugália időközben visszatérhetett a nemzetközi piacokra, ami szintén azt jelzi, hogy a helyzet már nem olyan veszélyes, mint akkor volt.

Valószínűtlen azonban, hogy az euróövezet ne érezné meg a Grexit hatásait. Az euróövezet hitelességén is csorba eshet, ha a legrosszabb forgatókönyv válna valóra, hiszen sokáig azt hallhattuk, hogy ha egy ország az euróövezet tagja lesz, nem eshet ki onnan. Ezt persze számos ellenpélda cáfolja a múltból, a Nomura Securities szerint az 1900-as évek eleje óta 67-szer fordult elő, hogy egy ország feladta, vagy kénytelen volt feladni addigi valutáját. Ha pedig Athén kiesne az eurózónából, már csak pszichés okok miatt is megnőne az esély, hogy más államok is követik a példáját.

Az euróövezet felbomlása azokat erősítenék, akik úgy vélik, hogy a közös európai valuta valójában nem is igazi pénz, hanem afféle megállapodás a fix árfolyamról. Azok, akik ezt az álláspontot képviselik, azzal érvelnek, hogy miközben az Egyesült Államokban a dollárnak ugyanaz az értéke akár Washingtonban, akár Chicagóban, Európában egyazon vállalat számára a hitel kamata eltérő lehet Ausztriában, illetve Olaszországban. A grexit után az euróövezetnek meg kellene határoznia az euróból való kilépés jogi kereteit. Ez azonban nem olyan egyszerű már csak azért sem, mert ismét hosszas ratifikálási folyamat kezdődhet az EU-ban.

A Grexit levezénylése tehát nem egyszerű folyamat. S ezzel nyilván a görög kormány illetékesei is tisztában vannak, akik a továbbiakban is úgy léphetnek fel a hitelezőkkel folytatandó tárgyalások során, mintha ők diktálnák a feltételeket. A jelek szerint azonban nemcsak az athéni kormány mozgástere kicsi, az euróövezeté is korlátozott. Ha derűlátóak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy ez sorozatos kompromisszumokra ad lehetőséget. A Sziriza hatalomra kerülése óta azonban nem sok biztató jelet fedezhettünk fel, így inkább a fenyegetések, zsarolások korszaka folytatódik a felek között.

Egy elsietett házasság következményei

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2015.03.09. 06:32
Varufakisz előrehozott választással fenyegetett arra az esetre, ha a hitelezők elutasítanák a görög reformjavaslatokat FOTÓ: EU
Ma ismét fontos ülést tart az euróövezeti csoport. Athén azt reméli, hogy megenyhül a kormányon a hitelezők szíve, s megnyitják a pénzcsapot a görög kormány számára. Ez azonban aligha történik meg. Várhatóan tovább folyik a kötélhúzás az intézményekké átkeresztelt trojka és a görög kabinet között.

Érdekes lesz a következő négy hónap Görögország és a hitelezők viszonyának alakulása szempontjából. Az a megállapodás ugyanis, ami két és fél hete született az euróövezet képviselői és az athéni kormány vezetése között, komoly dokumentumnak nagy jóindulattal sem nevezhető. Lényegében arról van szó, hogy a hitelezők négy hónap haladékot adtak Alekszisz Ciprasz kabinetjének.

A felek közötti bizalom azonban nem állt helyre. S a görög kormány mindent el is követ azért, hogy ne bízzanak benne. Teljesen érthetetlen, hogy a megállapodás után néhány nappal miért kellett mind Ciprasznak, mind pénzügyminiszterének, Janisz Varufakisznak rögtön elővenni az adósságelengedés kérdését. Ezt ugyanis az euróövezet szinte minden szereplője elvetette, de nemet mondott rá az Európai Bizottság Athénnal rokonszenvező elnöke, Jean-Claude Juncker is. Berlin számára különösen kényes kérdés az adósságleírás, méghozzá annyira, hogy Angela Merkel kormányának illetékesei valósággal dühbe gurulnak, ha ezt a szót meghallják.

Hogy a görög kormány mennyire vette komolyan a megegyezés során tett vállalásait, az is bizonyítja: az a program, amelyet múlt héten, az euróövezet munkacsoportja elé terjesztett, lényegében semmit sem tartalmaz a hitelezők által elvárt programokból. Ez is inkább csak amolyan fércmunka volt, amelyben szót ejtettek a szigorúbb adóbehajtásról, az állami adminisztráció homályban hagyott reformjáról, és a görögországi humanitárius válságról.

Az Eurogroup képviselői ki is fejezték nemtetszésüket a kabinet reformjavaslatai kapcsán, mert úgy vélték, az csupán általánosságokat tartalmaz. Kifogásolták egyebek mellett, hogy az a biztos, aki az adóbehajtásért felel majd, nem végezheti a kormánytól függetlenül munkáját. Az adóbehajtásból ráadásul túl kevés pénz folyna be. Az euróövezet ragaszkodik ahhoz, hogy a kabinet folytassa a privatizációt, miközben Cipraszék rendre azt hangoztatják, csak kivételes esetben magánosítják az állami tulajdonban maradt cégeket.

Ezután újabb javaslatokat küldtek az euróövezetnek, de nem valószínű, hogy ezzel leveszik a lábukról az Eurogroup tárcavezetőit. Ezekről a javaslatokról is szó lehet az euróövezet mai brüsszeli ülésén. Varufakisz mindenesetre előrehozott választás kiírásával is fenyegetett, ha az új javaslatokra sem mondanak igent.

A görög kormány illetékesei rendszeresen „hazabeszélnek”. Fontosabb számukra a belpolitika, a Sziriza népszerűségének emelése, mint az, hogy az ország megőrizze hitelességét a külföld szemében. „Túl sok a görög belpolitikát érintő megjegyzés. Megnyerték a választást, mert egy sor ígéretet tettek, amelyekre nincs pénzük, hogy megvalósítsák” – jelentette ki Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti csoport vezetője.

Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szerint a megoldás csak az lehet, hogy Athén csak akkor kapja meg utolsó, 7,2 milliárd eurós hitelrészletét, ha valamit letesz az asztalra. Óva intette Janisz Varufakiszt attól, hogy utólag mást magyarázzon bele a megállapodásra, mint amiről valójában szó volt.

Görögország tényleg mindent bevet azért, hogy politikai síkra terelje a hitelmegállapodás kérdését, s időnként övön aluli állításoktól sem riad vissza. Ciprasz azt állította, hogy Spanyolország és Portugália összeesküvést szervez kormánya ellen. Abból vonta le ezt a következtetést, hogy az euróövezet tanácskozásain a két állam tárcavezetői különösen kemény álláspontot képviselnek Athénnal szemben. Az összeesküvéssel kapcsolatos elmélet nemcsak Madridban és Lisszabonban verte ki a biztosítékot, hanem Berlinben is. A német kormány is visszautasította ezeket a felvetéseket.

Jean-Claude Juncker is úgy fogalmazott, nincs semmiféle ördögi terv az athéni kormány megdöntésére. Az egyébként igaz, hogy a két állam erőteljes kétkedéssel szemléli Cipraszék törekvéseit, ennek azonban az az oka, hogy nem tetszik nekik, ahogy Görögország meg akarja úszni a szigorú költségcsökkentő intézkedések életbe léptetését. A két ország tudja, miről beszél, hiszen náluk már korábban átültették a gyakorlatba ezeket a kemény megszorításokkal járó intézkedéseket.

Bár a görög kormány illetékesei rendszeresen cáfolják, mégis tartja magát az a híresztelés, amely szerint Athénnak harmadik, 33-56 milliárd euró közötti mentőcsomagra lesz szüksége, mert minden derűlátó nyilatkozat ellenére kifogy a pénzből. Ezt igazolja, hogy Ciprasz múlt héten rendkívüli találkozót kért Junckertől, mert nem tudták minden állami alkalmazott februári bérét kiegyenlíteni. Bár a görög miniszterelnök az Eutópai Központi Bankot hibáztatta, valójában az év első két hónapjában a várakozásoktól messze, 1,5 milliárd euróval elmaradt az állam bevétele.

A görögök eurózónából való kiesésének esélye ezért továbbra sem lebecsülendő. Ugyanakkor nagyobb az esély arra, hogy nem következik be a Grexit. Az Európai Bizottság kezdettől fogva segítette Athént, hamar világossá tette, hogy ez elsősorban nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Igaz, számos feltételezés látott napvilágot, amely szerint a piacok már nem is igazán érzékelnék a görögök euróövezetből való kilépését, s az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) van elég erős ahhoz, hogy megakadályozza a dominóeffektust, vagyis azt, hogy más országok is feladják a közös európai valutát.

Az még csak érthető, hogy Görögország szempontjából nagyon súlyos következményei lennének a Grexitnek. Bár olvashattunk olyan véleményeket is, amelyek szerint Athén jól járna a kilépéssel, mert versenyképesebbé válna a gazdasága, ha az ország az euró feladására készülne, az új valutát annyira le kéne értékelni, hogy a lakosság életszínvonala tovább zuhanna.

A görög drachma újonnani bevezetésének egyik legnagyobb pártfogója Hans-Werner Sinn német közgazdász, a müncheni Ifo Intézet vezetője, aki szerint azért lenne jó megoldás a Grexit, mert Athén lényegében már egy idő óta fizetésképtelenné vált. Úgy véli, valóban teljesíteni kell a görög kormány kérését, s le kell írni adósságának egy részét, de ezzel együtt távozásra is kell kényszeríteni az euróövezetből.

Többen azt hangoztatták, hogy a grexit az euróövezet számára inkább jó hír lenne, mert stabilabbá válna az egész térség, Görögország ugyanis sokáig bizonytalansági tényező marad, hiszen nincs reális esély arra, hogy valaha is visszafizesse a két mentőcsomagban kapott 245 milliárd eurót. Az biztos, hogy a dominóeffektus esélye nagyobb lett volna 2012-ben, amikor Angela Merkel Athénban nyíltan úgy foglalt állást, hogy az országnak az euróövezetben kell maradnia.

Bár most is hitet tett emellett, Berlin sokáig mintha hezitált volna ebben a kérdésben. Az is igaz, hogy Írország és Portugália időközben visszatérhetett a nemzetközi piacokra, ami szintén azt jelzi, hogy a helyzet már nem olyan veszélyes, mint akkor volt.

Valószínűtlen azonban, hogy az euróövezet ne érezné meg a Grexit hatásait. Az euróövezet hitelességén is csorba eshet, ha a legrosszabb forgatókönyv válna valóra, hiszen sokáig azt hallhattuk, hogy ha egy ország az euróövezet tagja lesz, nem eshet ki onnan. Ezt persze számos ellenpélda cáfolja a múltból, a Nomura Securities szerint az 1900-as évek eleje óta 67-szer fordult elő, hogy egy ország feladta, vagy kénytelen volt feladni addigi valutáját. Ha pedig Athén kiesne az eurózónából, már csak pszichés okok miatt is megnőne az esély, hogy más államok is követik a példáját.

Az euróövezet felbomlása azokat erősítenék, akik úgy vélik, hogy a közös európai valuta valójában nem is igazi pénz, hanem afféle megállapodás a fix árfolyamról. Azok, akik ezt az álláspontot képviselik, azzal érvelnek, hogy miközben az Egyesült Államokban a dollárnak ugyanaz az értéke akár Washingtonban, akár Chicagóban, Európában egyazon vállalat számára a hitel kamata eltérő lehet Ausztriában, illetve Olaszországban. A grexit után az euróövezetnek meg kellene határoznia az euróból való kilépés jogi kereteit. Ez azonban nem olyan egyszerű már csak azért sem, mert ismét hosszas ratifikálási folyamat kezdődhet az EU-ban.

A Grexit levezénylése tehát nem egyszerű folyamat. S ezzel nyilván a görög kormány illetékesei is tisztában vannak, akik a továbbiakban is úgy léphetnek fel a hitelezőkkel folytatandó tárgyalások során, mintha ők diktálnák a feltételeket. A jelek szerint azonban nemcsak az athéni kormány mozgástere kicsi, az euróövezeté is korlátozott. Ha derűlátóak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy ez sorozatos kompromisszumokra ad lehetőséget. A Sziriza hatalomra kerülése óta azonban nem sok biztató jelet fedezhettünk fel, így inkább a fenyegetések, zsarolások korszaka folytatódik a felek között.