Előfizetés

Tervben a "legkiválóbb" felsőoktatás

Publikálás dátuma
2015.03.07. 06:03
A felsőoktatási intézmények „munkamegosztásával” a kormány szerint megszűnne a „felesleges rivalizálás” FOTÓ: NÉPSZAVA
A folyamatos plasztikázások után a kormány szerdán elérhetővé tette "Fokozatváltás a felsőoktatásban" címet viselő tizenöt éves stratégiáját a magyar felsőoktatási rendszer tervezett átalakításaival kapcsolatban. A konkrétumokban nem, ám hangzatos víziókban bővelkedő, jelenleg 94 oldalas dokumentum - amelyhez most hat területet érintő akciótervet is kapcsoltak - 2030-ra az arra érdemes "legkiválóbbak" számára olyan, a teljesítményen, a versenyen és a minőségen alapuló felsőfokú képzést ígér, amelyet az egész világ irigyelni fog.

A dolgozat szerint a jelenlegi magyar felsőoktatás - annak ellenére, hogy az elmúlt negyed században jelentős, pozitív irányú átalakuláson ment keresztül - több sebből vérzik. A koncepció meg nem nevezett kidolgozói úgy vélik, hogy napjaink felsőoktatási rendszere "alacsony hatékonysággal" működik: romlott az egyetemek és főiskolák társadalmi megítélése, pazarló intézményrendszer alakult ki, csökkent a hallgatók és az oktatók teljesítménye, ebből fakadóan a diplomák "alkalmanként értéktelenek" lehetnek - s mindez magával vonta a felsőoktatás "minőségi fejlesztésének" igényét. A szövegben találkozhatunk az Orbán-kormány már jól ismert aggodalmaival is, amelyek szerint túltermelés van diplomásokból, éppen ezért szükség lenne arra, hogy az egyetemek szem előtt tartsák és kiszolgálják a munkaerőpiac valós igényeit is.

Nem titkolt cél, hogy amint lehet, csökkenteni kell a felsőoktatásba bejutó hallgatók számát - ezt a lemorzsolódás csökkentésének igényével magyarázzák. Ehhez emelnék a bemeneti követelményeket, s olyan ponthatárokat húznának meg, amelyeket csak azok a leendő hallgatók lennének képesek elérni, akik valószínűsíthetően be is fejezik tanulmányaikat. "Céljaink ambiciózusak, ugyanakkor világosak: munkaalapú társadalom, ahol a gazdaság húzóereje az egyre növekvő arányban hazai tulajdonú termelés, szervezőereje a felsőoktatási intézmények köré épülő innovációs hálózat. Feladatunk pedig nem más, mint az átalakulóban lévő, gazdaságról való közgondolkodás elveinek felsőoktatásba való átvezetése" - írják. Ennek fényében átstrukturálnák a képzési programokat, hogy mindenki "a képességeinek és lehetőségeinek megfelelő, a munkaerőpiacon értékes" tudásra tegyen szert, valamint gyakorlat- és hallgatói munkavégzés-központúvá tennék a felsőoktatásban használt oktatásmódszertant.

Nincs is mit csodálni azon, hogy az Orbán-rezsim anonim szakmai gárdája a "munkaalapú társadalom" homályos ideológiája alá rendeli az egyetemi, főiskolai képzést. Vízióik szerint a magyar felsőoktatás 2030-ban a következőképpen fog kinézni: az intézmények viszonyrendszerét az együttműködés és a képzések közötti verseny fogja jellemzi, a hallgatókkal szemben támasztott magasabb elvárásoknak ekkorra már létjogosultsága lesz, természetesnek számít majd a hallgatók - akik "keményebben dolgoznak, energiában és anyagiakban is nagyobb erőfeszítéseket tesznek" - képességeinek megfelelő differenciálás. A stratégia kidolgozói ugyanakkor emlékeztetnek: minőségi felsőoktatás természetesen csak egy jó köznevelésre épülhet fel.

A hatalom gondolkodása már régóta nyilvánvaló e téren, a gimnáziumi férőhelyek szándékolt csökkentésével, a középiskolai felvételik szigorításával továbbra is azon az állásponton vannak, hogy a gyermekeik képességeivel kapcsolatban nyilvánvalóan elfogult szülők véleményével ellentétben nem kell mindenkinek gimnáziumban tovább tanulni, nem kell mindenkinek érettségi, sőt diploma sem - éppen ezért a rostát már általános iskola végén be kell vezetni, már itt meg kell próbálni kiszűrni az elitképzés követelményeinek megfelelő és az arra méltatlan nebulókat. Emlékezetes: a felsőoktatási koncepció egyik korábbi verzióját a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatói is élesen bírálták, "Az érettségi védelmében" című tanulmányukban kijelentették: "a tervezett reformok a többre és jobbra törekvő családok százezreit fosztanák meg az anyagi boldogulás és a munkában való kiteljesedés lehetőségétől".

A hatalom álláspontja mit sem változott, sőt amint azt a Magyar Nemzet megírta, a kormány általános iskola hetedik osztályában kompetenciateszttel segítené a bizonytalan diákokat, akik önmaguk nyilván - sőt, még saját tanáraik sem - képesek felmérni képességeiket, ezért szükséges az állami iránymutatás. A Nemzetgazdasági Minisztérium nem cáfolta egyértelműen a híreket, ám hangsúlyozta: a kompetenciatesztről még nem született döntés, és a diákok a felmérés eredményeitől függetlenül szabadon dönthetnek majd a pályaválasztásról. Nyilvánvaló: az állam ebben a tekintetben félig-meddig közvetett módin igyekszik beleszólni a gyerekek és szüleik döntésébe, amelyekre az eredmények minden bizonnyal hatással lesznek. Az ilyen ötletek Szüdi János oktatási szakértő szerint is aggályosak, csupán eszközként szolgálnak arra, hogy inkább a szakképzés felé irányítsák a fiatalokat. Lovász László, az MTA elnöke a Heteknek adott interjújában arra figyelmeztetett: "ha valóban leszűkítik az érettségizők, illetve a felsőoktatásba felvettek számát, akkor nagyon sok tehetséges fiatal kiszorul a felsőoktatásból, és az egyetemi elitképzésnek is jóval kisebb lesz a merítése". A kormány gondolkodásában azonban ez a figyelmeztetés sokkal inkább elérendő célként jelenik meg.

Nem véletlen, hogy az új felsőoktatási koncepció teljes egészében az elitképzésről szól, mert a színvonalas egyetemi oktatás az orbáni Magyarországon csak a legkiváltságosabbak privilégiuma lesz. A felsőoktatási propagandaszövegben több helyen is megjelenik "a magasabb beiskolázási követelményeket teljesítők" vagy "a legkiválóbbak" megnevezés, a kormány álmai szerint 2030-ban "ezek a hallgatók lesznek a jövő újítói és vállalkozói naprakész műszaki ismeretekkel, üzleti és analitikus készségekkel egyaránt felvértezve". A szuperhallgatók dolgát azzal könnyítenék, hogy az intézményeket "határozott képzési profillal" vérteznék fel, vagyis lennének intézmények, amelyek a szakképzésekre és alapképzésekre fókuszálnak, mások egy-két területre koncentrálva "kemény kihívást, rengeteg pluszmunkát jelentő duális képzéseket" ajánlanak, megint mások "akadémiai típusú programokat és életpályát kínálnak" - természetesen csak a "legkiválóbb fiataloknak", akik ezáltal majd tudhatják, "melyik intézményben, mit érdemes tanulni".

A felsőoktatási intézmények "munkamegosztásával" a kormány szerint megszűnne a "felesleges rivalizálás", és előtérbe lépne a "képzések közötti egészséges verseny". Kenesei István szegedi egyetemi tanár az Élet és Irodalomban mindezzel kapcsolatban a következőket írta: "tegyük félre ósdi felfogásunkat az egyetemről, amely a tudás összességét hivatott nyújtani (vö. "univerzitás"), valamint kételyünket, hogy vajon hogy is lesz itt verseny, ha mindenki másfajta képzést művel, és hagyjuk, hogy meglegyintsen az 1950‑es évek hideg szele, amely a központi (és "ágazati") tervezés és irányítás s nem kevésbé a kollektivizmus mindenhatóságát fútta szerteszéjjel akkoriban az országban - tudjuk, milyen eredménnyel".

Szakmunkások zsákutcája
Nem igaz, hogy kevés a szakmunkás, a baj az, hogy a végzetteknek csak az ötöde helyezkedik el a saját szakmájában - írja a hvg.hu. A munkaerőpiaci elemzések cáfolják a kormányfő (és főtanácsadója, az iparkamarai elnök) mítoszát, hogy „túl sok a diplomás és túl kevés a szakmunkás”, a kormány mégis ragaszkodik hozzá. A "megoldást" szolgálta a 2010 óta bevezetett összes közoktatási - és különösen a szakiskolai átalakítás. Ez utóbbinak része volt, hogy négyről háromévesre csökkentették a képzést, szinte lenullázták a közismereti tartalmakat (heti 5-6 órára), a gyakorlati képzésre helyezték a hangsúlyt, a szakképzést kiemelték a közoktatásból és a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz rendelték. Nem titkolt cél volt, hogy mesterségesen csökkentsék a gimnáziumi férőhelyek számát, és a gyerekeket a szakképzés felé tereljék. Magyarországon a tanult szakmában elhelyezkedés aránya viszont mindössze 20 százalékos. Azaz csak minden ötödik gyerek helyezkedik el - a szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében – a saját szakmájában. A magyar szakképzési átalakítás példája Németország, ahol ez az arány 60 százalék felett van. Ez felveti: a magyar gazdaság képes-e egyáltalán a szakmunkástanoncok gyakorlati felkészítésére, illetve fel tudja-e szívni a képzett munkaerőt. Mártonfi György oktatáskutató a hvg.hu-nak elmondta: a szakmunkásokat tekintve a munkaerőpiacon minden területen minőséghiány van, de mennyiségi hiány szinte alig. Úgy véli, a szakképzés átalakítása egyre többeket terel rossz - a tartós munkaerő-piaci integrációt és a tartós versenyképességet nem garantáló - képzésbe.

"Speciális beavatkozást" igénylő területek

A stratégia szerint a társadalom- és bölcsészettudományokban nincs szükség különösebb átalakításra - a koncepció korábbi változataiban ezeket a területeket még csak nem is említették - ám "speciális beavatkozást igényelnek az orvos- és egészségügyi képzések, a természettudományos, műszaki és informatikai képzések, a gazdaságtudomány, valamint az agrár- és pedagógusképzés. Bár az orvosképzést a magyar felsőoktatás sikerágazatának tartják, kiemelik: a szomszédos országokban olcsóbb orvosképzést kínálnak az egyetemek, így nő a konkurencia, ezért mihamarabb fejleszteni kell az oktatás színvonalát, személyi és tárgyi feltételeit is a területen.

A természettudományos képzésekkel kapcsolatban azt írják, ha minden marad a régiben, még a szomszédos országok is megelőznek minket: több oktatóra, lendületes kutatócsoportokra és minőségbiztosításra van szükség. A kormány szerint a területen a bejutáshoz szükséges pontszámok is alacsonyak: túl könnyű bejutni a szakokra, ennek következtében nagy a lemorzsolódás aránya. Mint írják, ezzel "pazarlódnak az állami erőforrások is, és elvonjuk a munkaerőt olyan területektől, ahol ezek a diákok hasznos polgárai lehetnének a társadalomnak" - írják. A gazdaságtudományi képzéseken minimálisra csökkentenék az államilag finanszírozott hallgatók számát, a kormány álláspontja szerint ugyanis "a demográfiai változások, valamint a hallgatók nemzetközi migrációjának erősödése alapvetően a hazai felsőoktatás iránti kereslet csökkenését vetíti előre". Az agrárképzést ugyanakkor népszerűbbé tennék, hiszen "történelmünk sikeres időszakaiban mindig fontos szerepe volt az agráriumnak, jelenleg azonban az itt foglalkoztatottak korösszetétele és képzettségi szintje is elmarad a többi ágazatban elvárt szinttől", ráadásul jelenleg szerintük az agrár-felsőoktatásba jelentkezők száma nagyjából fele a szükségesnek, az agrármérnöki rendszer pedig nem felel meg a XXI. századi elvárásoknak.

Orbán: nem középiskolába valók
A kormány nem titkolt álláspontja szerint több szakmunkásra és technikusra lenne szükség a gazdasági igények kielégítéséhez, ehhez pedig át kell kell alakítani a beiskolázási struktúrát is. Véleményük szerint a képzési struktúra Magyarországon eltolódott, mivel többen vesznek részt gimnáziumi képzésben, mint szakképzésben, pedig ez más országok sikeres szakképzési rendszerében éppen fordítva van. Orbán Viktor miniszterelnök szokásos péntek reggeli rádióinterjújában, Kossuth Rádió 180 perc című műsorában elmondta: világos, hogy változtatni kell az általános iskolai képzés rendszerén, mert szerinte "tömegesen" kerülnek ki az általános iskolákból olyan gyermekek, akik nincsenek felkészítve a középiskolai tanulmányokra. A kilencosztályos általános iskolával kapcsolatos felvetésről pedig úgy nyilatkozott: a konzultáció még nem zajlott le, a vita továbbra is zajlik.



A korrupció hazaárulás

Publikálás dátuma
2015.03.07. 06:00
Juhász Péter tüntetni hív FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Ma az állam a csalókat szolgálja, az ő érdekeiket védi - ez a meggyőződés vezet ma vélhetően sokakat délután 4 órára a budapesti Erzsébet térre, ahol a korrupció, a gyakran a bűnözőket védő hatóságok, a lopások ellen tüntetnek. Van is miért.

„Ezt még nem lopta el a Fidesz” – ilyen matricákat lehet majd ragasztani a holnapi korrupcióellenes tüntetésen Budapesten a középületekre, már ha a résztvevők találnak olyan középületet, amely még a közvagyonban tudható, és gyaníthatóan még nem jutott hozzá áron alul egyetlen kormányközeli „haver” sem. Akár ilyen lehet egy nyilvános toalett. Az eseményt szervező Együtt délután 4 órára az Erzsébet térre vár mindenkit – a gyülekező fél órával korábban elkezdődik –, hogy onnan a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) Aradi utcai székházához vonuljanak.

A demonstráció ugyan az utóbbi évek fontos botrányainak jegyében telik majd, és szó lesz a NAV-ról, a Fidesznek lejtő választási rendszerről, a földek-trafikok kiosztásáról, Paksról, az elmúlt évek legfifikásabb kormányzati gázüzletéről, az esemény apropóját mégis az V. kerület, jelentős részben a fideszes Rogán Antal vezetése alatt folytatott ingatlan-eladási gyakorlata adja. Amelyek miatt az NNI az alapos, több hónapos jogászi munkával előkészített feljelentés ellenére, „bűncselekmény hiányában” nem nyomoz.

Juhász Péter még december 29-én fordult a Legfőbb Ügyészéghez, ám attól kezdve – mint a politikus fogalmazott korábban – csak az aktákat tologatták, az ügy átkerült a Fővárosi Főügyészségre, amely a BRFK-ra utalta az ügyet, és végül az NNI-nél kötött ki. Az anyagból több tucatnyi eladás vizsgálata alapján jól látható modell rajzolódik ki: a Belvárosban jellemzően harmadáron, pályáztatás nélkül adnak el üzlethelyiségeket olyan vevőknek, akik egy-két hónappal korábban lettek bérlői az adott ingatlanoknak, mert úgy kaphatták meg az önkormányzat által nyújtott 30 százalékos kedvezményt. Az értékbecslések jellemzően a kerület által megadott övezeti árakat vették alapul, miközben vagyongazdálkodási terv – amely alapján az önkormányzat kalkulál, milyen eladásból mennyi bevételt várhat – az V. kerületi képviselő szerint évek óta nem készült, vagyis a folyamat nem is ellenőrizhető. Ráadásul 25 milliárdos költségvetésével a Belváros a harmadik leggazdagabb az országban, gazdaságilag tehát nem indokolt az ingatlanok értékesítése.

A napokban még Polt Péter legfőbb ügyész is értetlenségét fejezte ki, amiért a magyar ügyészségek jellemzően elutasítják a korrupciós ügyek miatti feljelentéseket, a Fővárosi Főügyészség uniós nyomásra végül "kénytelen" volt különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával nyomozást indítani egy fővárosi-belvárosi projekt, a 15 milliárd forintból megvalósult Budapest Szíve miatt. Juhász feljelentését viszont például olyan hamis indokkal utasította el az NNI, hogy az egyik cég "pályáztatást követően, a legkedvezőbb ajánlatot" tette, holott a Belváros honlapján is olvasható a határozat, amely szerint "pályázaton kívül" adják át az ingatlant a cég részére, vagyis pályáztatás nem volt, így "legkedvezőbb ajánlat" sem érkezhetett. Viszont nyomozást indított a rendőrség annak kivizsgálására, kire utalt Juhász, amikor azt állította: megpróbálták lefizetni, hogy "szálljon le" az V. kerületi ügyekről. A kitartó politikus egyébként az összes furcsa eladás ügyében újra beadná a feljelentéseket; kérdés, Polt elszántsága meglesz-e még. Valóban feltűnő: a korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatos feljelentések száma ugyan felére-harmadára csökkent 2010 óta, az elutasításuk aránya háromszorosára nőtt - ha pedig mégis indul nyomozás, azokat kétszer nagyobb arányban szüntetik meg, mint korábban.

"Amikor egy hivatalos szerv ruhájába bújó ember nem végzi el a munkáját, hanem éppen azzal ellentétesen, a bűnözőket védi, az a hazája ellen vét. Én ezt a tettet nevezem hazaárulásnak. Üljön bárhol, aki csinálja, a NAV-nál, a rendőrségen, vagy éppen az ügyészségen. Ma az állam a csalókat szolgálja, az ő érdekeiket védi" - hívja a tüntetőket Juhász.

Több tízmillióból dőzsölt a végrehajtói kamara

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara több tízmillió forintos éves közgyűléseket tartott - írja a Mandiner.hu. Mindez a kamara működéséről készült három, az Igazságügyi Minisztérium megbízásából készült jelentésből derül ki. Sárváron 2014 októberben 38 millió forintért tartottak kétnapos közgyűlést és ünnepséget, a szállodában 2010-ben már otthagytak 33,5 millió forintot. 

2013 szeptemberében, a budapesti kétnapos választmányi ülés és közgyűlés számlája 29,6 millió forint volt, a 2012-es siófoki közgyűlésé 20,45 millió, a 2011-es tapolcaié pedig 17,4 millió. 2014-ben csaknem 40 milliót költöttek az egyik kereskedelmi csatornán futó sorozatban való megjelenésre. 2011-ben 13, 2012-ben 28, 2013-ban pedig több mint 72 milliót, 2014-ben 52 milliót fordítottak PR-ra. A külföldi kiküldetésekre a végrehajtókat családtagok is elkísérték: 2012-ben 12 esetben. Mint közöltük: Patyi Gergely igazságügyi államtitkár a "személyét ért megalapozatlan és méltatlan támadásokra, valamint a Végrehajtói Kamarával kapcsolatos változásokra" figyelemmel március 4-én lemondott.