Nagy tehetségek, szerény eredmények

Publikálás dátuma
2015.03.05. 06:54

A labdarúgás utánpótlásában sorra tűnnek fel olyan fiatalok, akik előtt nagy jövő áll. Ám nem mindegyikük tud megbirkózni a magas elvárásokkal. Legtöbbször ennek sérülés, vagy túlzott önbizalom az oka. Lapunk összeállított egy szubjektív listát olyan futballistákról, akikben sokkal több volt, mint amit kihoztak magukból. Jövő héten pedig annak nézünk utána, mely klubok tudtak nagy hasznot húzni egy-egy fiatal, tehetséges labdarúgóból.

Dominic Adiyiah (Nakhon Ratchasima)

A ghánai támadó nevét a 2009-es egyiptomi U20-as világbajnokságon ismerte meg a világ. Mi is jól emlékezhetünk rá, hiszen az elődöntőben kétszer is eredményes volt a magyar válogatott ellen. Adiyiah végül hét mérkőzésen szerzett nyolc találatával, a torna gólkirálya lett, továbbá megválasztották a vb legjobb játékosának is. Az U20-as aranyérem és az egyéni sikerek miatt rögtön a jövő sztárjaként tekintettek rá. A norvég Fredrikstad támadója az átigazolási piac nyitásakor, 2010 első napján aláírt az AC Milanhoz.

Azonban a patinás klubban egy mérkőzésen sem lépett végül pályára. A következő két évben négyszer is kölcsönadták, majd utolsó állomáshelyén, az Arsenal Kijevnél kötött ki. Jelenleg a thaiföldi első osztályban szereplő Nakhon csapatában játszik, ahova február elején érkezett. A ghánai válogatottal szerepelt a 2010-es felnőtt vb-n, ahol a negyeddöntőben a büntetőpárbajban hibázott és a tavalyi seregszemlén már nem volt ott a még mindig csak 25 éves játékos.

Freddy Adu (klub nélküli)

Talán összeállításunkban a ghánai szülők gyermekeként született, de az Egyesült Államokban felnevelkedő Freddy Adunak jósolták a legnagyobb karriert. A 2003-as U17-es világbajnokságon a köztudatba berobbant amerikai tini aztán mégsem tudta megváltani a világot.

Pedig az amerikai profi ligák történetének legfiatalabban bemutatkozó játékosa lett 14 (!) évesen, a D.C. Unitednél. Aztán a Benfica nagy reményekkel igazolta le 2007-ben a támadó középpályást, de 11 bajnoki után sorra jöttek a kölcsönszerződések.

Bár megfordult a Monacóban is, de legutóbb a szerb élvonalban szereplő Jagodinától küldték el alig félév és 13 játszott perc után. Jelenleg nincs klubja, az amerikai válogatott történetének legfiatalabb futballistájának, pedig még mindig csak 26 éves lesz a nyáron. Legutóbb idén februárban egy washingtoni éjszakai klub házigazdájaként hallatott magáról. Lehet, elgondolkozik a pályaváltáson? A Transfermarkt értékelése szerint piaci értéke kilenc év alatt 1,32 millió fontról 132 ezer fontra csökkent.

Jose Baxter (Sheffield United)

Az angol játékos hat évesen került az Everton ificsapatához, hogy aztán történelmet írjon. A liverpooli felnőtt csapatban 16 évesen és 191 naposan debütált, ezzel ő a klub történetének legfiatalabb játékosa, aki bemutatkozhatott a „nagyok” között. Ray Hall, az Everton utánpótlásedzője azt mondta Baxterről, hogy minden megvan benne, hogy olyan remek játékos legyen belőle, mint Wayne Rooneyből. Ám túl hamar jött a siker.

Egy évvel később már nem a tehetségével, hanem a balhéival hívta fel magára a figyelmet. Baxtert 2009-ben őrizetbe vették a hatóságok, mert kábítószert és hamispénzt találtak nála és két

társánál. A 17 éves csatárt óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Az Evertonban mindössze hét mérkőzésen lépett pályára négy év alatt, és egyszer sem volt eredményes. Egy évet töltött kölcsönben a Tranmere Rovers együttesénél, majd a harmadosztályú Oldham Athletichez szerződött. Egy év után azonban továbbállt a szintén Liga 1-es Sheffield Unitedhez.

Bébé (Córdoba)

A portugál középpályás nagy reményekkel érkezett a Manchester Unitedhez, ám csúfosan távozott. A 24 éves középpályást az angol rekordbajnok egyik legrosszabb igazolásaként tartják számon.

Bébéért úgy fizettek 7,4 millió fontot a Vitória Guimaraesnek a „vörös ördögök” 2010-ben, hogy a csapat akkori vezetőedzője, Sir Alex Ferguson nem is látta. A Zöld-foki szigetekről származó labdarúgó négy év alatt csupán hét alkalommal lépett pályára Manchesterben, és kétszer volt eredményes.

A United folyamatosan kölcsönadta, míg 2014-ben a Banficához igazolta, ám a portugál klubban is csupán egyszer jutott szóhoz. A játékos teljesítményéről sokat elárul, hogy öt év alatt hat klubban (Manchester United, Besiktas, Rio Ave, Pacos de Ferreira, Benfica, Córdoba) szerepelt, ám mindössze 58 alkalommal lépett pályára. Jelenleg Córdobában játszik kölcsönben.

Ganso (Sao Paulo)

A 25 éves brazil támadó középpályás Neymarral együtt a Santosban nevelkedett. A párosról azt tartották, hogy hosszú éveken át meghatározó alakjai lesznek a világ futballjának. Ami az egyiknek sikerült, az a másiknak nem, pedig ígéretes karrier előtt állt Ganso.

Mindössze 22 éves volt, de olyan klubok szerették volna a soraiba tudni, mint Chelsea, a Lyon, az AC Milan, vagy az Internazionale. Végül meg sem vetette a lábát Európában. A Santosból a Sao Paulóhoz igazolt. A válogatottban sem alkotott maradandót.

A 2010-es világbajnokságra készülő brazil válogatott kerettagja lett, ám végül nem őt, hanem a 2009-es Bundesliga gólkirályát, Grafitét vitte a tornára Dunga. Abban, hogy nem tudott olyan karriert futni, mint korábbi csapattársa, Neymar, az is közrejátszott, hogy a támadó középpályást sorozatos sérülések sújtották, emiatt kétszer is ki kellett hagynia fél évet. A mindössze 25 éves játékost korai lenne még temetni, de egyelőre nem hozza azt a szintet, amit korábban jósoltak neki.

Koman Vladimir (Diósgyőr)

A középpályás még a Szovjetunióban látta meg a napvilágot, de gyermekkorában családjával Szombathelyre költözött. Édesapja nyomdokain haladva a Haladásnál kezdett focizni, amelyben 15 évesen mutatkozhatott be a felnőttek között az NB II-ben. Tehetségére hamar felfigyeltek Olaszországból és a Sampdoria alkalmazásába került, ahol mindössze 17 esztendősen debütált

a Seria A-ban. A következő szezont a tartalékcsapatnál töltötte, amellyel bajnoki címet és kupát nyert. 2009-ben tagja volt az egyiptomi U20-as világbajnokságon bronzérmes magyar válogatottnak, ahol ezüstcipős lett öt találatával, és Németh Krisztiánnal őket tartották a korosztály legnagyobb ígéreteinek.

Bár még mindig csak 25 éves, de egyelőre mintha valami megakadt volna pályafutásában, mert több mint 200 napig klubja sem volt, végül február elején kötelezte el magát a Diósgyőrhöz, amelynél a magyar első osztályban is bemutatkozhatott a hétvégén, éppen a Haladás ellen.

Bojan Krkic (Stoke City)

Aki megdönti Lionel Messi bármely rekordját, arra azért nem lehet azt mondani, hogy tehetségtelen lenne. Ez a jelző nem is igaz Bojan Krkicre, és nem csupán azért, mert rengeteg csúcsot írt már át a Barcelona történelmében. 2007. szeptember 16-án az Osasuna ellen a katalánok legfiatalabban bemutatkozó játékosa lett 17 évesen és 19 naposan.

Három nappal később aztán a Bajnokok Ligájában is debütált, éppen az argentin csillag cseréjeként. A spanyol U17-es, majd az U21-es válogatottban is jól teljesített. A

felnőttek között viszont mindössze egyszer lépett pályára. Ez pályafutására is kihatással volt, hiszen a Barcából előbb a Romába, majd a Milanhoz került. Az idei szezont már a Stoke Citynél kezdte, aminél azért magasabb szintre jósolták. Nála azért az is szerepet játszott kiteljesedésének hiányában, hogy többször sérült volt. Legutóbb éppen januárban dőlt ki félévre, amikor már kezdett formába lendülni.

Federico Macheda (Cardiff City)

Az olasz csatár karrierje álomszerűen kezdődött a Manchester Unitednél. Macheda 16 évesen került a „vörös ördögök” ifikakadémiájára a Laziótól. Győztes góllal debütált az U18-as csapatban, majd 12 találattal gólkirály lett a fiatalok között. 17 évesen az Aston Villa ellen csereként beállva mutatkozott be a felnőtt csapatban.

A találkozó hosszabbításában az ő góljával szerezte meg a United a győzelmet. A következő Premier League mérkőzésén 46 másodpercre volt szüksége, hogy ismét eredményes legyen, és ismét három pontot szerezzen csapatának.

Macheda hanyatlását egy súlyos sérülés, no meg az okozta, hogy a támadó elszállt magától. Végül sorozatosan kölcsönadták a manchesteriek. 2011 óta megfordult a Sampdoriánál, a QPR-nál, a VfB Stuttgartnál, a Doncasternél és a Birmingham Citynél is, míg 2014-ben a Cardiff Cityhez igazolt. Jelenlegi klubjában 14-szer szerepelt és három gólt szerzett.

Németh Krisztián (Kansas City)

Nemcsak a nemzetközi mezőnyben értékelnek túl egy-egy tehetséges fiatalt, hanem hazánkban is. A magyar U20-as válogatott 2009-es világbajnoki bronzérme után sokan azt hitték, ha beérnek az ifik akár felnőtt szinten is komoly eredményeket érhetnek el. Abból a gárdából két játékos emelkedett ki: Koman Vladimir és Németh Krisztián.

Később kiderült egyikük sem váltja meg a világot. Pedig fényesen indult Németh karrierje. Mindössze 18 éves volt, amikor az MTK-ból leigazolta a Liverpool. A tartalékcsapatban rögtön gólkirály lett, ráadásul a

szurkolók megválasztották a legjobb utánpótláskorú labdarúgónak. Angliában 2010/2011 szezon előtt beválasztották azon futballisták közé, akik az év felfedezettjei lehetnek.

Ezen a listán szerepelt például, Jack Wilshere (Arsenal). Ám – a sérüléseknek is „köszönhetően” - Liverpoolban nem tudta megvetni a láb. A vörösök folyamatosan kölcsönadták (Blackpool, AEK Athén), majd végleg az Olimpiakoszhoz került, de egyből kölcsön is adta a Vólosznak, majd az MTK-nak, végül a holland Waalwijknak. A Roda 2012-ben leigazolta, ahol 45 meccsen tíz gólig jutott, de 2014-ben már nem tartott igényt a szolgálataira a holland együttes. Idén az USA-ba igazolt, a Kansas City játékosa lett.

Alexandre Pato (Sao Paulo)

Mindössze 16 évesen gólkirály lett a brazil U20-as bajnokságban, ahol a nála négy esztendővel idősebbeknél is brillírozott. Ennek köszönhetően nem sokkal később már az Internacional felnőtt csapatában találta magát, amellyel 2006-ban klubvilágbajnokságot nyert, és megdöntötte Pelé rekordját, amelyet 1958 óta tartott a korábbi klasszis, így Pato lett a legfiatalabb gólszerző FIFA rendezvényen.

Nem csoda, hogy ezek után a Milan látóterébe került, ahol az új Kakáként harangozták be. Eléggé jól sikerült a belépője, hiszen 18 évesen első szezonjában 20 bajnokin kilencszer

talált a kapuba. A piros-feketéknél egészen 2011-ig jól teljesített, 102 fellépésén 50 alkalommal zörgette meg az ellenfél hálóját a Serie A-ban, utolsó két szezonjában viszont mindössze egy gólt szerzett 15 meccs alatt. Nála is a sérülések szóltak közbe pályafutásának alakulásába. Olaszországból hazaköltözött Brazíliába, ahol jelenleg a Corinthians kölcsönadta a Sao Paulónak ez év végéig.

Frissítve: 2015.03.04. 21:31

Viennával csap össze a Fehérvár a negyeddöntőben

Publikálás dátuma
2015.03.05. 06:53
FOTÓ: FEHÉRVÁR AV19/SOÓS ATTILA
A hosszabbításban 1-0-ra nyert a Fehérvár AV19 jégkorongcsapata a Villach ellen, kedd késő este, ezzel a negyedik helyen zárta az osztrák liga (EBEL) középszakaszát.

A negyeddöntőben a Vienna Capitalssal találkozik, amely ötödik lett. A két csapat egymás elleni mérlege kiegyenlített. Az alapszakaszban négy mérkőzésből háromszor győzött a Vienna: 3-2-re Fehérváron, 6-3-ra és 1-0-ra otthon. A Volán egyszer nyert, 4-3-ra. A középszakaszban azonban a fehérváriak idehaza 4-2-re, Bécsben 3-2-re diadalmaskodtak. A párharc az egyik csapat negyedik sikeréig tart majd, a küzdelem holnap kezdődik Székesfehérváron. Itt lesz meccs jövő kedden is, és szükség esetén március 15-én és 20-án. Az osztrák fővárosban vasárnap, március 13-án, és szükség esetén 17-én találkoznak a felek.

Szerző

Közelkép - A visszahódító CD

Harcba szállt a Warner Classics, a hajdani EMI hanglemez cég utóda, hogy új opera CD lemezeivel visszahódítsa a nemzetközi piacot a mindent elárasztott DVD-től. A francia Alain Lanceron, a legendás Walter Legge utóda úgy véli, hogy a mai középszerű cégek nyakra--főre vásárolják a licencszerződéseket, tele vannak velük a boltok, de a felüknek a művészi értéke semmi. 

Csak a látvány, de maga a muzsika, a zenei teljesítmény, az énekesi produkció mind jobban háttérbe szorult. Ezért Monsieur Lanceron egy hétre bérbe vette mintegy élő stúdióként a római Parco della Musicát, hogy luxus Aida fölvétellel föltámassza a letűnt idők parádés opera produkcióit, hasonlatosakat az egykori Callas csodákhoz, olyan mai karmesterek vezényletével, mint volt egykor Herbert von Karajan, Riccardo Muti, Tullio Serafin. Csak operákra összpontosít, a szimfonikus műveket egyelőre mellőzi.

A hőstenor, Radames szerepére a német Jonas Kaufmannt, jelenünk világsztárját szerződtette. Akik végig hallgatták a fölvételeket, azt mondják, hogy a hadvezér páncélja alatt végre igazi emberszív, szerelmes férfi hódolata dobog, Cecilia Bartoli, a mezzoszoprán istennő kijelentette „a muzsika felejthetetlen estéje”. Ugyanezt véli Anja Harteros Aidának, az etióp rabszolganőnek az életre keltője, és Jekatyerina Szemencsuk, a vetélytárs egyiptomi királykisasszony alakítója.

Mindent élőben vettek föl, kozmetikázás nem lesz, legföljebb néhány zavaró köhögést, fölösleges tapsot vágnak ki, egyes nem egészen tiszta énekhangot ismételtetnek. Az új sorozat terve 2012.-ben született az olasz származású Maestro Antonio Pappano ötletéből, aki hovatovább másfél évtizede a londoni királyi operaház, a Covent Garden főzeneigazgatója. Lanceron úr szerint az énekesek rajonganak érte, a hangok tökéletes ismerője, karizmatikus egyénisége főnyeremény.

A kész CD nemzetközi megjelentetését őszre tervezik, úgy számítják 70 000 példányban már kifizetődő lesz. Alain Lanceron állítólag „háborúra készül”, arra a pillanatra, amikor a zeneimádók, már nem kigúvadt tekintettel merednek a képernyő előtt a DVD-re, hanem mint hajdan, behunyt szemmel hallgatják az énekesek teljesítményét, a hangszerek belépését.

Szerző
Frissítve: 2015.03.04. 22:07