Több tucatnyi halott az ukrajnai bányában

Hivatalos közlések szerint 16 vájár meghalt, több megsérült, amikor sújtólégrobbanás történt a Donyeck közelében található zaszjadkói bányában. A tragédia az oroszbarát szakadárok által ellenőrzött területen következett be.

Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok láttak napvilágot a szerda reggeli órákban bekövetkezett tragédiáról. Miközben ugyanis Vlagyimir Groiszman, a kijevi parlament elnöke meg nem nevezett forrásokra hivatkozva legalább 32 áldozatról tett említést, s e kijelentését a világ számos hírügynöksége át is vette, a független bányászszakszervezet egy halottról beszélt hozzátéve, hogy sokan rekedtek a mélyben. Később Groiszman is módosította nyilatkozatát. Ekkor már azt közölte, hogy egy bányász halálát erősítették meg, de 32 sorsáról semmit sem tudnak. Később a szakadárok vezetése már 16 halottról tett említést, hozzátéve, hogy további 16 személy sorsa nem ismert. A szakadár terület katasztrófavédelme előzőleg azt közölte, 73 bányász rekedt a föld alatt, s a kimenekültek közül tizennégyet ápolnak súlyos égési sérülésekkel. A szakadárok hírügynöksége pedig azt írta, hogy a robbanás idején kétszázharminc ember tartózkodott a tárnákban, s közülük százötvenhétnek sikerült kimenekülnie.

Hírügynökségek külön kiemelték, hogy a tragédiát nem lövedék idézte elő, hanem baleset történt.

A zaszjadkói bánya az egyik legnagyobb a Donyec-medencében. 2013-ban körülbelül 1,4 millió tonna szenet hoztak a felszínre. A bányában már több tragédia történt. Csak 1999 óta legalább 200 bányász vesztette életét. 2007 novemberében, szintén egy robbanás alkalmával 101-en haltak meg. Két héttel később újabb két robbanás rázta meg a bányát, ekkor öt személy vesztette életét.

Szerző
Témák
Ukrajna bánya

Vakmerő szökés

Publikálás dátuma
2015.03.04. 09:00

Egy magyar baka viszontagságai és menekülése az orosz fogságból. Száz éve írtuk

Bizonyára érdekelni fog benneteket, hogy miként jutottam orosz fogságba. Hadosztályunk szeptember 29-én megütközött öt orosz hadtesttel. Az oroszok mind több segítséget kaptak, csaknem három-négy hadtestet. Ekkor parancsot kaptunk a visszavonulásra. Csak egyfelé vonulhattunk vissza, mert az oroszok nagy tömegükkel csaknem megkerültek. Huszonkilenc és harminc közötti éjszaka szakadó esőben, amint éppen elaludtunk, éjfél után fél órával riadót fújnak.

Engem az élelmiszerszállító szekérhez rendeltek ki, amely négyfogatú volt. Nagyon megvolt rakva és elakadtunk. A lovak nem húztak, sőt elszaggatták a szerszámot. Már mindenki elvonult és minket otthagytak. Mit tegyünk éjjel a koromsötétben. Én voltam felelős a szekérért. Magam sem tudtam, hogy ilyen rossz helyzetbe jutottunk.

Kifogattam a lovakat és vártam reggelig, hogy majd a szerszámot rendbe hozzuk. Azután mintegy négy kilométernyire mentünk, amikor újra elakadtunk. Hasztalan ütöttük a lovakat. Néhány perc múlva lövéseket kaptunk. Tíz-tizenkét lövés után az első lovas holtan bukott le.

Parancsot adtam a többi lovasoknak, hogy fogják ki a lovakat és meneküljenek. A szekér az oroszok kezébe esett. Én is fölültem egy lóra, a másikat odakötöttem és futottunk.

Egy folyóhoz érkeztem. Az első hidat a mi csapataink pusztították el, hogy az oroszokat valamennyire visszatartsák. A folyó mentén lovagoltam tovább, egy másik hídhoz, az is el volt pusztítva. Átúsztattam a folyót és a másik parton vettem észre, hogy nyolc ellenséges lovas közé kerültem. Sokkal jobban meglepődtem, sem hogy védekezhettem volna, elszedték mindenemet, pénzemet, órámat, borjúmat, fehérneműmet.

Egyre több orosz jött oda, amíg a híd elkészült. Jól bántak velem. Ötödnapra egy orosz rám bízta a lovait hogy itassam meg a folyóból. A parton sok nád volt. Egy pillanat alatt kész voltam a tervemmel..

A lovakat megkötöttem a nádhoz, én beleugrottam a folyóba és szerencsésen átúsztam a másik partra. Futottam azután, ahogy bírtam és elrejtőztem egy erdőben. Innen mocsáron és ingoványon keresztül vágtattam tovább. Itt-ott megtudtam, hogy poroszok jártak erre, így teltek el a napok és éjek. Folyton mentem. Az ötödik napon már alig tudtam futni. A hatodik napon reggeltájban egy zászlóalj vadász jött velem szemben, akik természetesen mihelyt megtudták, hogy mi történt velem, mindent megtettek az érdekemben.

Szekéren vittek ezredemhez, ott szívesen fogadtak, senki sem törődött az elmaradt szállítmánnyal. Ekkor aztán elkezdtem beszélni, mindenki hallani akarta, hogy mi történt velem. A vége aztán az lett, hogy belefájdult a szájam.

Már benne is voltam az ezred veszteséglistájában. Megtudtam aztán, hogy őrvezetőnek neveztek ki és előjegyeztek a vaskeresztre.

Mindez azonban mellékes, a fő dolog az, hogy megszabadultam az oroszok körmei közül.

Nagyon köszönöm a sok csomagot, alig tudtam szóhoz jutni, amikor ezt a sok jó holmit megláttam.

Népszava 1915. március 4.

Szerző

Vakmerő szökés

Publikálás dátuma
2015.03.04. 09:00

Egy magyar baka viszontagságai és menekülése az orosz fogságból. Száz éve írtuk

Bizonyára érdekelni fog benneteket, hogy miként jutottam orosz fogságba. Hadosztályunk szeptember 29-én megütközött öt orosz hadtesttel. Az oroszok mind több segítséget kaptak, csaknem három-négy hadtestet. Ekkor parancsot kaptunk a visszavonulásra. Csak egyfelé vonulhattunk vissza, mert az oroszok nagy tömegükkel csaknem megkerültek. Huszonkilenc és harminc közötti éjszaka szakadó esőben, amint éppen elaludtunk, éjfél után fél órával riadót fújnak.

Engem az élelmiszerszállító szekérhez rendeltek ki, amely négyfogatú volt. Nagyon megvolt rakva és elakadtunk. A lovak nem húztak, sőt elszaggatták a szerszámot. Már mindenki elvonult és minket otthagytak. Mit tegyünk éjjel a koromsötétben. Én voltam felelős a szekérért. Magam sem tudtam, hogy ilyen rossz helyzetbe jutottunk.

Kifogattam a lovakat és vártam reggelig, hogy majd a szerszámot rendbe hozzuk. Azután mintegy négy kilométernyire mentünk, amikor újra elakadtunk. Hasztalan ütöttük a lovakat. Néhány perc múlva lövéseket kaptunk. Tíz-tizenkét lövés után az első lovas holtan bukott le.

Parancsot adtam a többi lovasoknak, hogy fogják ki a lovakat és meneküljenek. A szekér az oroszok kezébe esett. Én is fölültem egy lóra, a másikat odakötöttem és futottunk.

Egy folyóhoz érkeztem. Az első hidat a mi csapataink pusztították el, hogy az oroszokat valamennyire visszatartsák. A folyó mentén lovagoltam tovább, egy másik hídhoz, az is el volt pusztítva. Átúsztattam a folyót és a másik parton vettem észre, hogy nyolc ellenséges lovas közé kerültem. Sokkal jobban meglepődtem, sem hogy védekezhettem volna, elszedték mindenemet, pénzemet, órámat, borjúmat, fehérneműmet.

Egyre több orosz jött oda, amíg a híd elkészült. Jól bántak velem. Ötödnapra egy orosz rám bízta a lovait hogy itassam meg a folyóból. A parton sok nád volt. Egy pillanat alatt kész voltam a tervemmel..

A lovakat megkötöttem a nádhoz, én beleugrottam a folyóba és szerencsésen átúsztam a másik partra. Futottam azután, ahogy bírtam és elrejtőztem egy erdőben. Innen mocsáron és ingoványon keresztül vágtattam tovább. Itt-ott megtudtam, hogy poroszok jártak erre, így teltek el a napok és éjek. Folyton mentem. Az ötödik napon már alig tudtam futni. A hatodik napon reggeltájban egy zászlóalj vadász jött velem szemben, akik természetesen mihelyt megtudták, hogy mi történt velem, mindent megtettek az érdekemben.

Szekéren vittek ezredemhez, ott szívesen fogadtak, senki sem törődött az elmaradt szállítmánnyal. Ekkor aztán elkezdtem beszélni, mindenki hallani akarta, hogy mi történt velem. A vége aztán az lett, hogy belefájdult a szájam.

Már benne is voltam az ezred veszteséglistájában. Megtudtam aztán, hogy őrvezetőnek neveztek ki és előjegyeztek a vaskeresztre.

Mindez azonban mellékes, a fő dolog az, hogy megszabadultam az oroszok körmei közül.

Nagyon köszönöm a sok csomagot, alig tudtam szóhoz jutni, amikor ezt a sok jó holmit megláttam.

Népszava 1915. március 4.

Szerző