Előfizetés

Törnek, zúznak, zsonglőrködnek

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2015.01.09. 06:45
Látványosan markáns fazonok, amire még rá is tesznek egy-két lapáttal, fapofával jönnek be, némelyikük grimaszolni kezd FORRÁS:
A profizmus szinonimájává vált a 40 különböző országban több mint 4000 előadáson túllévő Gandini Juggling társulat. Fergeteges Törik-zúzzák című produkciójukat láthattuk a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Az öltönyös urak, koktélruhás hölgyek almákkal, teáscsészékkel, csészealjakkal zsonglőrködnek, és miközben mi megpukkadunk a nevetéstől, ők szanaszét zúznak egy dühössé váló teadélutánon mindent, ami roppant ügyes kezeik közé kerül.

Ahhoz, hogy a Törik-zúzzák című előadás megszülessen, feltétlenül szükség van az angol abszurd humorra. Az se árt, ha eredeti angolok is fellépnek, nehezen utánozható könnyen fancsalivá váló ábrázatuk. Kezdésként könnyed zenére, laza eleganciával, lezser tánclépésekkel, három-három piros almát azonos formációban a levegőbe dobálva, elvonul előttünk a Gandini Juggling társulata.

Hét férfi és két nő. Látványosan markáns fazonok, amire még rá is tesznek egy-két lapáttal, fapofával jönnek be, de némelyikük grimaszolni kezd, közben flegmaságával jelzi, hogy neki aztán nem nagy ügy táncolni, zsonglőrködni, színészkedni egyszerre, megy ez szinte magától, mi a fenének guvad úgy ki a szemünk. Az pedig egyre inkább guvad, és nem is feltétlenül azért, mert soha nem látott mutatványokat nézünk.

Hanem azért, mert a produkciót rendező Sean Gandininek, aki amúgy világot járt kultikus zsonglőrikon, parádés társulata van. A tagjai, ha kell, annyira egyszerre lépnek, mint mondjuk a Hattyúk tavában a klasszikus képzettségű balett táncosok, de nem koreográfus által idomított marionettek, hanem igazi egyéniségek. Ez akkor is megmutatkozik, ha valamit totálisan egyszerre csinálnak, akkor pedig aztán különösen, ha olyan jeleneteket adnak elő, melyekben kimondottan szükség van a személyiség kibontakoztatására.

Olyan az egész, mintha megelevenedett filmes szkeccseket látnánk, és ezek a szkeccsek egymásba hömpölyögnének, már-már egésszé állnának össze. Van itt minden, megcsodálhatjuk, hogy szerelmi jelenet, vagy éppen haragos elválás, vagy amikor férfiak frocliznak nőket, és viszont, hogyan játszató el úgy, hogy a szereplők almákkal zsonglőrködnek.

Hogyan válhat virtuózzá, fejezheti ki az átélt hangulatot az, ha például a jobb sorsra érdemesebb gyümölcsöket gyorsabban, idegesebben, indulatos dühvel hajigálják. És nem csupán a zsonglőri virtuozitásra gondolok, hanem a színészire is, mert ebből a szempontból ugyancsak megfelelően átélt a produkció.

Az újcirkusz lényegében összművészet. A modern korban helyét kereső cirkusz más művészeti ágaktól, de különösen a színháztól igyekszik mindent elcsenni, magába olvasztani, amit csak lehet, és a színház is mind inkább épít a mozgásra, ügyességre, akár az akrobatikára. A két műfaj kölcsönösen megtermékenyíti egymást. Éppen a Trafó járt élen abban, hogy az úgynevezett újcirkuszt, ami egyre nagyobb területet hódít meg magának, megismertesse a magyar közönséggel.

Például a Circus Cirkör több produkciójától is egyik ámulatból a másikba eshettünk. Ez a remek csapat már egyenesen odáig jutott, hogy a Rómeó és Júliát is bemutatta. Különben pedig a klasszikus cirkusz szintén modernizálódik, ezért már-már közhelyessé válik egy-egy szerelmi jelenet a trapézon, vagy a kupolából lelógatott, lengő anyagon. Ahogy hangsúlyossá vált az artisták viselkedésmódja is, nem mindegy, hogy mondjuk, a légtornászok a levegő hősének mutatkoznak, vagy ügyetlenkedő, bohócos baleknak.

Az újcirkusz műfajában a legismertebb a Cirque du Soleil, amelyik abszolút visszatérő vendég nálunk, és a leghíresebb együtteseket megszégyenítően, többször megtölti a közönség miattuk a Sportarénát. Már több művészcsoporttal járják a világot, ami a felhígulás veszélyét hordozza magában. Budapesten is megfordult olyan produkciójuk, amelyik erős kívánnivalókat hagyott maga után.

Miközben kétségtelen, hogy gigantikus látványvilágukkal, a szakma élvonalába tartozó artistáikkal, még mindig műfajuk császárai. Februárban ismét láthatjuk őket. Már a Művészetek Palotája is szakavatott otthona lett az újcirkusznak, oda is érkeznek külföldi produkciók, és fiatal artistákból Recirquel névvel, Vági Bence vezetésével, külföldön ugyancsak sikert aratott, saját együttes is alakult.

Az újcirkusznak egyre nagyobb a közönsége, és mind komplexebb műfajjá válik. Nem véletlen, hogy a Gandini Juggling társulat is akár fülledten erotikus jeleneteket is játszik almákkal zsonglőrködve, hiszen gondoljunk ennek a közkedvelt gyümölcsnek édenkerti, bibliai szerepére. Ez nem elvont, akrobaták számára készített instrumentum, hanem olyasmi, amit mindenki fogott a kezében, sőt valószínűleg játszott is vele. Ezért ősi ösztönöket szabadíthat fel.

Ezt használják ki a produkció végén, amikor disztingváltnak induló teázás közben elszabadulnak az indulatok, egymásnak esnek az emberek, és a címnek megfelelően törnek-zúznak. Az almákból ugyanúgy harci eszköz válik, mint a teáscsészékből, és, ha éppen nem embert találnak el, a már folyamatossá váló dühkitörés áldozatai lehetnek, mert iszonyú haraggal a földhöz vágják szegényeket.

Ahogy Shakespeare tragédiáinak végén hullahegyek maradnak, úgy ebben az esetben szanaszét zúzott tárgyak, miszlikre darabolódott almakupacok maradnak a színpadon. Hiszen ezek a zsonglőrök színészek is, és bármennyire megnevettetnek minket, a maguk eszközeivel azt is megmutatják, hogy mennyire eldurvult a világ.

Meghalt a Cavern Club tulajdonosa

Publikálás dátuma
2015.01.08. 19:29
FOTÓ: Getty Images Christopher Furlong
Elhunyt Ray McFall, a legendás liverpooli Cavern Club tulajdonosa 88 éves korában. A szórakozóhely kulcsszerepet játszott a Beatles híressé válásában.

McFall 1959-ben vette át a klubbot, és hamarosan megnyitotta az addig dzsesszklubként működő helyet a rockbandák előtt. Számos beatzenekart hívott meg játszani, a Beatles összesen 292 alkalommal lépett fel a klubban.
"Teljesen az ő elképzelése volt a klub továbbfejlesztése, amely a nagy Merseybeat-robbanáshoz és a Beatles, a Gerry and the Pacemakers és más híres bandák sikeréhez vezetett" - nyilatkozta Jon Keats, a Cavern Club jelenlegi igazgatója a BBC-nek. A Merseybeat elnevezés az abban az időben Liverpool környékén (a Mersey folyó partján) szaporodó beatzenekarokra utal.

A Beatles először 1961 februárjában lépett fel a klubban, és kevésen múlt, hogy a banda és a klub közötti későbbi legendás kapcsolat rögtön az elején nem szakadt meg. McFall ugyanis kitiltotta a farmernadrágot a klubból, amelyet a csőcselék viseletének tartott. George Harrison azonban farmert viselt a Beatles első fellépésének estéjén, ezért az őr először nem akarta beengedni, végül a Beatles-tagnak némi meggyőzés árán sikerült bejutnia. McFall nem volt boldog a farmer látványától, azonban hamar meggyőzte őt a banda fellépése.

"A Beatles szenzációs volt, le voltam taglózva ... Oldalt álltam, az oszlopok között, nagyjából a terem felénél, de amint elkezdtek játszani, foglyul ejtettek" - nyilatkozta később az estéről, amelyet követően a Beatles rendszeresen fellépett a klubban.
A Cavern Club a Beatles mellett olyan legendás előadóknak adott lehetőséget, mint a Rolling Stones, a Yardbirds vagy John Lee Hooker. Ennek ellenére 1966-ban McFall csődöt jelentett, és a hely bezárt. A Cavern Club 1984 nyílt meg újra az eredeti helyszín közelében.

A németek többsége fenyegetésnek tartja a muzulmán vallást

Németországban erősödnek az előítéletek a muzulmánokkal szemben, különösen a volt NDK területén - vonták le a következtetést a TNS Emnid közvélemény-kutató intézet elemzői csütörtökön ismertetett felmérésükből, amely szerint a nem muzulmán vallású németek 57 százaléka fenyegetésként éli meg az iszlám jelenlétét az országban. Az előző, 2012-ben végzett felmérésben 53 százalék volt ez az arány.

A Bertelsmann Alapítvány megbízásából végzett kutatás szerint a fenyegetettség érzése főleg a keleti tartományokban, a volt NDK területén erős. Türingiában és Szászországban például a lakosság 70 százaléka tartja veszélyesnek az iszlámot. Ez azt jelenti, hogy a félelem éppen ott a legnagyobb, ahol a legkevesebb muzulmán él.

Az iszlámellenesség már nem szórványos, elszigetelt társadalmi jelenség - állapították meg a TNS Emnid elemzői, rámutatva, hogy a német lakosság 61 százaléka úgy véli, a muzulmán vallás nem illeszkedik a Nyugat életmódjához és értékrendjéhez. 2012-ben 52 százalék volt ez az arány.

A felmérésben azt is kimutatták, hogy a németek 40 százaléka idegennek érzi magát hazájában a muzulmánok jelenléte miatt, és 25 százalékuk szerint meg kellene tiltani a muzulmán vallásúak bevándorlását Németországba.
Ugyanakkor a lakosság 5 százalékát kitevő, 4 milliós muzulmán közösség tagjainak túlnyomó többsége ragaszkodik a német társadalom alapértékeihez és erősen igyekszik kapcsolatot kialakítani a többségi társadalommal. Így például a magukat eléggé vagy nagyon vallásosnak tartó muzulmánok 90 százaléka jó berendezkedésnek tartja a demokráciát, ugyancsak 90 százaléka pedig a szabadidejében nem muzulmánokkal is tart kapcsolatot, 50 százalékuknak pedig legalább annyi ismerőse, barátja van a vallási közösségen kívül, mint muzulmán vallású társaik között.

A németországi muzulmánok többsége "jámbor és liberális", ezt mutatja egyebek között, hogy a magukat eléggé vagy nagyon vallásosnak tartó muzulmánok 60 százaléka pártolja az azonos neműek házasságát - olvasható a Bertelsmann Alapítvány közleményében.

A jellemzően bevándorló vagy bevándorlóktól született muzulmánok számára "Németország a hazát jelenti", de a róluk a többségi társadalomban élő kép az integrációt és a demokratikus berendezkedést elutasító radikális iszlamista kisebbség hatására formálódik - állapította meg Yasemin El-Menouar, a tekintélyes közhasznú alapítvány szakértője.

Az utóbbi hónapokban iszlámellenes mozgalom szerveződött Európai Hazafiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen (Pegida) néven Drezdában, ahol a muzulmán vallású lakosság aránya 0,4 százalék. A Drezdában a hétfő esti tüntetéseken tízezres tömeget megmozgató Pegida a nyugati tartományokban inkább elutasításra talál, például Észak-Rajna Vesztfáliában - ahol a németországi muzulmánok egyharmada él - a mozgalom demonstrációin néhány százan jelennek meg, az ellentüntetéseken viszont ezrek.

A legnagyobb támogatottságú parlamenten kívüli párt, az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) egyik alelnöke, Alexander Gauland a napokban pártja természetes szövetségesének nevezte a Pegidát, és csütörtökön a párizsi vérengzésekkel kapcsolatban azt mondta, hogy a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás a mozgalom jogosultságát igazolja. Az AfD egy másik képviselője azt hangoztatta, hogy a párizsi vérengzés után a kormánynak végre azzal kell foglalkoznia, hogy "megvédje a lakosságot", a Pegida híveit pedig már nem lehet többé "lenácizni".

Az AfD-s politikusok nyilatkozatait több parlamenti párt elítélte, Angela Merkel kancellár pedig az ukrán kormányfővel, Arszenyij Jacenyukkal folytatott berlini megbeszélése után tartott sajtótájékoztatón kérdésre válaszolva azt mondta, nem számít arra, hogy a párizsi vérengzés nyomán gyengül az összetartás a különböző vallásúak között a német társadalomban. A németországi muzulmánok "túlnyomó többségével nagyon jó a viszony", és csak egy kisebbség sodródik a radikális iszlamisták és dzsihadisták közé - mondta a kancellár.
A német állam mindent megtesz polgárai védelme érdekében, "tekintet nélkül arra, hogy zsidók, keresztények, muzulmánok, vagy éppen ateisták" - szögezte le Angela Merkel.

Szakértők a párizsi vérengzésekkel kapcsolatban felhívják a figyelmet, hogy a francia és a német muzulmán közösségnek nemigen vannak közös vonásai. A nagyjából 6 milliós franciaországi muzulmán közösség többsége síita arab, míg a németországi muzulmánok jellemzően sokkal világiasabb felfogást képviselő, török származású szunniták - mutatnak rá.