Titkosszolgálatok harca

Publikálás dátuma
2014.12.31. 06:40

A magyar származású, Németországban élő Wiliam G. Winkler negyedik politikai krimijében, az Ukrajna - Zokog a föld című regényében az ukrajnai válság hátterét próbálja megvilágítani, eléggé sajátos módon. Akárcsak előző három művében, ez esetben is a titkosszolgálatokat helyezi előtérbe, értelmezése szerint, mindaz, ami ma Ukrajnában történik, nem más, mint a világ különböző kémhálózatainak, titkosszolgálatainak háborúja.

Wiliam G. Winkler a politikai krimi sztárszerzői közé tartozik. Az Atlantic Press gondozásában novemberben megjelent negyedik, az ukrajnai események titkosszolgálati és nagypolitikai hátterének megrajzolására törekvő regény, a Zokog a föld semmi újat nem hoz azoknak, akik nap mint nap követik a szomszédban zajló szomorú eseményeket.

A Majdantól indulva a Krím oroszok általi bekebelezésén át a kelet-ukrajnai harcokig, a maláj utasszállító repülőgép lelövéséig, a nyár végi, szeptember eleji első tűzszüneti próbálkozásokig vezeti végig az olvasót. Tele van sztereotípiákkal – a helyszínre akkreditált külföldi újságírók a különböző titkosszolgálatok emberei, az orosz elnök, akit a regényben nem Putyinnak, hanem Karpovnak hívnak a Kremlből mozgatja a szálakat, embere, Lazarev mindenhol ott van, ahol valami történik és minden az ő utasításai szerint történik.

A szeparatisták durva bunkók, akiket még durvább orosz katonák vezetnek, az orosz elnök mindent feláldoz azért, hogy Kelet-Ukrajna újra Oroszország része lehessen, Kijevben pedig egyre fenyegetőbb a szélsőjobboldal előretörése. A Majdan forradalmárai csalódtak, amint a főhős német titkos ügynök fogalmaz, „szegények, nem ezért tüntettek.

A magas politika átment a fejük fölött.” Az orosz ellenes szankciókat ezért nem lehet szigorítani, mert a német kancellár asszony mindent megtesz ennek megakadályozására. Az amerikai titkosszolgálat pedig nyilván keresi a fogást a kelet-német területről származó kancellár ellen. …

És mégis, mindenek ellenére, egyszerűen nem lehet letenni a regényt. Megfog és elgondolkodtat. Akaratlanul is eszünkbe jut, hogy akár így is történhetett, akár ez, a nagyhatalmak egymásnak feszülő érdeke is lehet az oka annak, hogy tapodtat sem mozdul előre a megkövesedni látszó válság. Lehet, hogy mégis minden ennyire egyszerű, és az összeesküvés elméletek mégsem annyira légből kapottak?

Az orosz elnök és tanácsosa, a könyvbeli Lazarev kitalálják, hogy egy magyart is indítanak az ukrán elnökválasztáson, mert az vélhetően „európaibb”, a nyugatiak is elfogadják. Mikola Vargára esik a választás, „aki a keresztségben eredetileg a Mihály nevet kapta”.

Varga a kárpátukrajnai Ilosván született. Ebben a valamikor magyar többségű faluban az ő születésekor már csak a lakosság 10 százaléka volt magyar, az iskolában sem volt külön magyar osztály, ezért a szülei átköltöztek Munkácsra, ahol a magyar anyanyelvén és a kötelező oroszon kívül hamar megtanult ukránul és szlovákul is. Érettségi után az Ungvári Egyetemen működő magyar szakon tanult tovább és szerzett tanári diplomát, ezután bent maradt az egyetemen tanítani.

Amikor 1991-ben Ukrajna önálló lett, az egyetemen egyre erősebb lett az ukrán befolyás. Csak az akkori magyar kormány kemény fellépésének volt köszönhető, hogy sikerült 2008-ban létrehozni az Ungvári Nemzeti Egyetemen a Magyar Filológiai Tanszéket, amelynek ő lett a vezetője. Két évvel később Varga Mihály az egyetem rektora lett. Ebben a minőségében tárgyalópartnere volt a Kárpátaljai Terület kormányzójának, majd a kijevi központi kormánynak is.

A tárgyalások előrehaladtával pedig ő lett nemcsak a magyar, hanem a Kárpátalján élő szlovák és orosz kisebbség szószólója is. Lazarev pedig, aki hosszabb ideje figyelte az ukrajnai eseményeket, mert úgy vélte, hogy ami ott történik, előbb-utóbb Oroszországban is megtörténhet, felfigyelt az energikus férfira.

– Kedves Misa, ugye nem bánja, hogy így szólítom? A Mikolát nem szeretem, a magyar nevét meg nem tudom kimondani

- Ne törődjön ezzel, Alekszej. Engem már annyiféleképpen szólítottak... A lényeg úgyis az, amit mondanak, nem a megszólítás.

– Először is köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat és eljött Moszkvába.

– Eljöttem, mert úgy gondolom, hogy a kárpátaljai magyar és orosz kisebbség céljai azonosak. És bevallom, – tette hozzá mosolyogva, – nem tudtam ellenállni a megküldött business-osztályú repülőjegynek sem.

– Hát akkor engedje meg, hogy a tárgyra térjek. Ukrajnában elnökválasztás lesz. Ön nyilván tudja, kik a jelöltek?

– Háromról tudok: az egyik a régi elnök embere, esélytelen ebben a mostani forradalmi hangulatban. A másik erősen nacionalista, katasztrófa lenne számunkra, ha megválasztanák. A harmadik a 2004-es narancsos forradalom idején leszerepelt gárdából való, de nekünk még mindig ez lenne a legkevésbé rossz. Egyébként akárki lesz az új államfő, a tragikus gazdasági helyzet ellene szól.

– És ha megjelenne egy negyedik jelölt?

– Kire gondol?

– Valakire, aki a kisebbségek érdekeit védené, emellett kellő mennyiségű pénzt tudna szerezni, hogy szanálja a padlóra került gazdaságot.

– Van egy neve is?

– Igen, de mivel a maga keresztnevét, mint említettem, nem tudom magyarul kimondani, inkább magára bízom a dolgot.

– Maga most viccel? – Mikola mérgesnek tűnt, mint akivel tényleg rossz tréfát űznek.

– Nem, Misa, nagyon is komolyan beszélek. És nem a magam nevében...”

Varga nyilván veszít a regényben is, ismert ukrán milliárdos vállalkozó lesz az elnök. Amikor olvasni kezdtem a regényt, még nem tudtam, hogy az idegen hangzású név mögött egy magyar szerző van. Igazi meglepetésként ért: egy nyugati szerző szerint egyáltalán felmerülhet, hogy az alig 150 ezres kárpátaljai magyarság ekkora szerepet kaphat a rendszerváltás utáni európai történelem legdrámaibb eseménysorozatában. Miért gondolt volna Moszkva épp egy magyar jelöltre?

Tényleg úgy gondolhatná a Kreml ura és környezete, hogy a saját identitását kereső, a többnemzetiségű Ukrajnát mindenáron nemzetállammá gyúrni kívánó jelenlegi politikai életben, politikai hangulatban egyáltalán labdába tudna rúgni egy más nemzetiségű jelölt? Az elmúlt év történései fényében, nyilván nem. De akkor honnan az ötlet, miben gyökerezhet az az elképzelés, hogy Moszkva és Putyin egy magyar bábot mozgat az ukrán színtéren?

Az elnökjelölt Varga szavaiból, kampányszerepléseiből aztán kiderül, hogy mint minden más mozzanat a könyvben, ez is bizonyos tekintetben a valóságban gyökerezik – a magyar kormányzat és a magyar miniszterelnök álláspontját adta a könyvhős szájába a szerző. Az pedig, hogy ebben az összes nagyhatalmat és titkosszolgálatot megmozgató történetben feltűnik a Kreml által mozgatott magyar szál, nemcsak a szerző magyar származásának köszönhető, hanem az Orbán Viktor–Putyin kapcsolatnak is, amely a legtöbb nyugati kancellárián és nyilván a Fehér Házban is kiverte már a biztosítékot.

Varga személye is kitalált, egyetlen kárpátaljai magyar szereplőre sem illik egy az egyben, egyértelműen mozaikfigura, akiben több közismert ukrajnai magyart gyúrt össze Winkler. A megtiszteltetés mégis leginkább Tóth Mihályé, az UMDSZ 60 éves tiszteletbeli elnökévé, nemzetközi jogászé, aki valóban tudós ember, de megfordult már a nagypolitikában is, tudásával pedig valóban tiszteletet szerzett magának.

Ha nem is a kárpátaljai szlovák és az orosz kisebbség szószólója, valóban ő volt a forradalmi új kormány által visszavont nyelvtörvény egyik megalkotója, mondhatni szülőatyja. Ebben a munkában segítette az orosz kisebbségi képviselő és a besszarábiai román közösség parlamenti képviselője.

A szerző dokumentáltságát bizonyítja az a mozzanat is, hogy megemlíti, az ungvári egyetem magyar tanszékét 2008-ban az akkori magyar kormánynak köszönhetően lehetett létrehozni. Valóban, az UMDSZ és Gyurcsány-kormány több éves erőfeszítésébe került a magyar tanszék engedélyeztetése, amelyet a 2010-től felálló Orbán-kormány többé már nem tekintett a magyar oktatás részének, s mint olyan nem is támogatott, az UMDSZ-t pedig nem fogadta el magyar érdekvédelmi szervezetként, kizárta a magyar-magyar együttműködés rendszeréből.

Szerző
Frissítve: 2014.12.30. 20:51

Elítélték az orosz ellenzéki politikust

Bűnösnek találta egy moszkvai bíróság a 38 éves orosz ellenzékit, Alekszej Navalnijt, akit három és fél éves felfüggesztett börtönre ítéltek. Navalnijt és testvérét, Oleget pénzmosással vádolják.

Fivére azonban letöltendő börtönbüntetést kapott, s már a teremben őrizetbe vették. Az ítéletet meglepetésre kedden reggel hozták nyilvánosságra, pedig annak kihirdetését eredetileg január 15-re tervezték. Feltételezések szerint a nagy sietség oka az volt, hogy el akarták kerülni a nagyobb ellenzéki megmozdulásokat az orosz fővárosban.

Az ügyészség eredetileg tíz évig tartó börtönbüntetés kiszabását indítványozta. A vád képviselői az eljárás végén azt is javasolták, hogy büntetőtáborba küldjék a korrupcióellenes aktivistát. A testvérpár a vádak szerint 368 millió eurós kárt okozott az Yves Rochernak, miközben a francia cég orosz leányvállalatának pénzügyi igazgatója, Hrisztian Melnyik pedig azt közölte, nem érte anyagi kár a céget.

Ráadásul a per során még csak meg sem kérdezték az Yves Rocher képviselőit. A két Navalnij rendre azt hangoztatta, politikai támadást indítottak velük szemben. Navalnij ügyvédei bejelentették, fellebbeznek az ítélet ellen.

Navalnij ugyan békés természetű, az ítélethirdetéskor elveszítette közismert nyugalmát, s rákiáltott a döntést ismertető bírónőre. A bíróság előtti utolsó megszólalásában azt közölte, családját „túszul ejtette” a hatalom. „Nagyon fájdalmas ez a helyzet számomra, a Kreml ártatlan embereket akar bebörtönözni” – hangoztatta.

Alekszej Navalnij Vlagyimir Putyin elnök rendszerének egyik legnagyobb és legismertebb bírálója. A 2013-as moszkvai polgármester választáson meglepetésre 27 százalékot szerzett. Már 2013-ban egy másik ügyben öt év felfüggesztett börtönre ítélték. 2014 februárja óta házi őrizetben van, s ennek hatályát 2015. február 15-ig hosszabbították meg. Kizárólag ügyvédeivel és hozzátartozóival állhat kapcsolatban.

A blogger és ügyvéd Navalnij azzal vált ismertté hazájában, hogy korrupciós ügyeket tárt fel. Három évvel ezelőtt ő vezette a kormányellenes tüntetéseket: a megmozdulások résztvevői szerint, meghamisították az akkori parlamenti- és elnökválasztást.

Az orosz ellenzék tüntetésekre szólított fel, s már az ítélethirdetés ideje alatt több személyt letartóztatott a rendőrség. Tegnap este Moszkvában őrizetbe vették Navalnijt, egyelőre nem tudni, mikor engedik ki.

Szerző

Megtalálták a maláj gép roncsait

Az indonéz légiközlekedési hatóság illetékesek szerint immár biztosra vehető, hogy a tengerben talált roncsdarabok a vasárnap eltűnt utasszállító repülőgép maradványai. A Jáva-tengeren bőröndöket, a gép egyes elemeit – a repülőgép ajtaját és a vészhelyzet esetén használatos gumicsúszdát -, emberi testrészeket is találtak a roncsok keresésére indult pilóták.

A helikopteres kutatók hat holttestet találtak a víz felszínén, a tetemek közül hármat már helikopterre emeltek, és egy indonéz hadihajóra szállítottak. Egyik tetemen sem volt mentőmellény. A holttesteket azon a tengerszakaszon fedezték fel, amely felett a repülőt utoljára látták, tíz kilométerre attól a helytől, ahonnan a pilóta még beszélt a légi irányítókkal.

Az Airbus A320-200 típusú gép Surabayából Szingapúrba tartott, amikor eltűnt a jakartai légi irányítás műszerei elől, helyi idő szerint 6 óra 17 perckor (közép-európai idő szerint 0.17-kor), felszállás után 42 perccel. Viszonylag rövid, három órás útra indult, közép-európai idő szerint 1.30-kor kellett volna megérkeznie.

Az utasok és a személyzet létszámáról eltérő adatok vannak: 155-161-162 emberről szólnak a jelentések. Hogy mi történt, egyelőre nem lehet tudni, csak annyit, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a pilóta engedélyt kért arra, hogy eltérjen az elsődleges útvonaltól.

Túl lassan repült az AirAsia vasárnap eltűnt gépe, feltehetően emiatt zuhant az óceánba – állítja több független repülési szakértő is. A QZ8501-es esete szerintük kísértetiesen hasonlít az Air France 447-es járatának tragédiájához, amely 2009-ben a túl alacsony sebesség miatt „átesett”, vagyis a szárnya alól elfogyott a felhajtóerő, és az Atlanti-óceánba csapódott –írja a blikk.hu.

A félig maláj tulajdonban lévő AirAsia gépe az eddigi adatok elemzése alapján mintegy 160 kilométer per órával ment lassabban az előírtnál, ami feltehetően a pilóta, Penerbang Irianto hibája, legalábbis ezt állítják a szakemberek. Hogy valójában mi történt, azt csak akkor lehet hitelt érdemlően megállapítani, ha megtalálják a gép roncsait, köztük a repülési adatokat és a pilótafülkében zajló beszélgetéseket rögzítő fekete dobozokat. A pilóta feltehetően meghalt a szerencsétlenségben, így ő már nem védheti meg magát.

Szerző
Frissítve: 2014.12.30. 21:28