Ma dőlhet el a görög kormány sorsa

Ma dől el, megbukik-e a görög kormány. Amennyiben ugyanis nem kap 180 szavazatot a parlamentben a koalíció elnökjelöltje, Sztavrosz Dimasz, tíz napon belül előrehozott választást kell kiírni. Dimasznak az első két szavazási körben messze nem sikerült megszereznie a megválasztásához szükséges 200 voksot, ugyanakkor a harmadik, utolsó körben 180 voks is elegendő lenne számára, de ez is elérhetetlennek tűnik. Második körben 168 voksot kapott, 12 szavazat hiányzik megválasztásához. 

A görög sajtó felvetette annak lehetőségét, hogy Dimaszt a neonáci Arany Hajnal képviselőinek támogatásával választhatják meg, maga a jelölt azonban közölte, ha ily módon győzne, nem lenne hajlandó az elnöki székbe ülni.

Antonisz Szamarasz miniszterelnök hétvégén utolsó kísérletet tett arra, hogy meggyőzze a képviselőket arról, Görögország sokat veszítene egy idő előtti voksolással. „Még egyszer arra kérem az összes párt képviselőit, szavazzák meg jelöltünket” – jelentette ki az állami televízióban. Utalt arra, ha sikertelen lesz a voksolás, a felelősség azokat terheli majd, akik nem szavazták meg a koalíció jelöltjét. „Mindenki emlékezik majd rájuk. A történelem sem felejti el őket” – hangoztatta. Úgy vélte, a görögök nem akarnak idő előtti voksolást.

A miniszterelnök hétvégi beszéde szakértők szerint arra utal, hogy ő maga is egyre kevésbé bízik a legrosszabb forgatókönyv elkerülésében. Egyes hírek szerint már az előrehozott választás időpontja is ismert: február elseje a legvalószínűbb időpont.

Az előrehozott voksolás valóban nagyon veszélyes Görögország számára. Ismét felmerülhet a grexit lehetősége, azaz nem biztos, hogy Athén az eurózónában maradhat, hiszen előre borítékolható, hogy az új voksolást a baloldali radikális Sziriza nyeri meg, amely elutasítja a hitelmegállapodást, s nem kívánja tovább fizetni a hitelt. Szamarasz szerint a Sziriza terrorizálja az országot, s az idő előtti voksolás kicsikarásával akarja visszájára fordítani a kormány eddigi eredményeit. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kifejtette, bárkivel szívesen együttműködik, de kételkedik abban, hogy a Sziriza elnökében, Alekszisz Tszipraszban lenne elegendő készség a kooperációra.

Szerző

Felemás mérleg

Publikálás dátuma
2014.12.29. 06:32
John Campbell tábornok elégedett az eredménnyel FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/WIN MCNAMEE
Ünnepélyes keretek között búcsúzott a NATO Afganisztántól, ahol az ISAF-erők 13 év után fejezték be tevékenységüket. A nyugatiak szerint sikeresen, de a tálibok ezt másképpen látják. ENSZ-adatok szerint is 2014-ben növekedett a civil áldozatok száma.

Kabulban tegnap bevonták a NATO-vezette nemzetközi biztonsági erők , az ISAF zászlaját, 13 év után kivonul a szövetség Afganisztánból, anélkül, hogy a tálibok letették volna a fegyvert. John Campbell amerikai tábornok, az ISAF főparancsnoka pozitív mérleget vont a külföldi nemzetközi alakulatok tevékenységéről, s hasonló álláspontra helyezkedett Jens Stoltenberg NATO-főtitkár is a misszió befejezése alkalmából tegnap kiadott közleményében.

"Együtt (...) kiemeltük az afgánokat a homályból és reményvesztettségből, s reményt adtunk nekik a jövőre nézve" – fogalmazott Campbell a kabuli rendezvényen. A katonákhoz szólva azt emelte ki, hogy erősebbé tették Afganisztánt és biztonságosabbá saját országaikat. "Remélem, büszkék arra a pozitív hatásra, amelyet gyakorolhattak és továbbra is gyakorolhatnak az afgánokra és jövőjükre - folytatta. - A bejárandó út továbbra is nehéz lesz, de győzni fogunk. Az Eltökélt Támogatás misszióval tovább támogatjuk őket." – mondta. A 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadás után az Egyesült Államok indította az afganisztáni hadműveletet a nemzetközi terrorizmust támogató, a terroristáknak menedéket nyújtó tálib szélsőségesek vezette afgán kormány elmozdítására. A kormányváltás ugyan megvalósult, de a szélsőségesek nem tették le a fegyvert. Az Egyesült Államok és a NATO december 8-án vetett véget az afganisztáni harci küldetésnek, ám a nyugat ezután sem hagyja magára az afgán kormányzatot. Jövőre indul az Eltökélt Támogatás misszió, amelyben 20 ország vesz részt 12 500 katonával. Ezek a katonák harci cselekményekben már nem vesznek részt, ők képezik ki és látják majd el tanácsokkal az afgán biztonsági erőket. Amerikai katonák is maradnak a távol-keleti országban, Barack Obama elnök nemrég kiszélesítette a helyben maradó amerikai haderő küldetését, engedélyezte, hogy hadműveleteket indítsanak a tálibok és az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat fegyveresei ellen.

A 2001 őszén kezdődött misszió csúcspontján 140 ezer külföldi katona állomásozott az országban, s 2001 óta az ISAF vesztesége 3485 fő volt. Az utóbbi időben a nyugati katonák fokozatos kivonulásával arányosan növekedett a tálib támadások száma is. A NATO erők fokozatosan adták át a tartományokat az afgán biztonsági erőknek, amelyek képtelennek bizonyultak a szélsőségesek visszaszorítására. Az ENSZ adatai szerint 2014-ben 19 százalékkal emelkedett a merényletek halálos áldozatainak száma.

A terrorizmus a brit monarchia hagyományait is felforgatta

Terrortámadás veszélye miatt visszavonták, egyes helyszíneken biztonságosabb őrhelyekre telepítették át a brit monarchia intézményei előtt posztoló díszőrségek tagjait, jelentette az MTI. A legfőbb londoni turistalátványosságok közé tartozó díszőrségeket a brit hadsereg reguláris alakulatainak katonái adják, ám a Mail on Sunday című konzervatív vasárnapi brit lap forrásai szerint a hatóságok megtiltották, hogy a katonák egyedül lássanak el ilyen őrszolgálatot, és a díszőrség tagjaira fegyveres rendőrök vigyáznak.

A brit elhárítás elsősorban attól tart, hogy egy "magányos farkas", a biztonsági szolgálatok által nem ismert, egyedül cselekvő terrorista támadhat a nyilvános helyeken védtelenül - legtöbbször lőfegyver nélkül, csak karddal felszerelkezve - álló, díszőrséget adó katonákra. A trónörökös, Károly herceg hivatalos londoni rezidenciájául szolgáló Clarence House díszőrségét, amely eddig az épület rácsán kívül, a járdán látta el őrszolgálatát, máris a rácson belülre telepítették át. Eltűntek a díszes őrbódék a St. James-palota elől is, amely a királyi család több tagjának, köztük Anna hercegnőnek, II. Erzsébet királynő leányának a hivatalos londoni rezidenciája. A brit kormány nemrég a második legmagasabb fokozatra emelte a terrorkészültségi szintet.

Szerző

Megtagadnák Havelt

Publikálás dátuma
2014.12.29. 06:31
Havel a bársonyos forradalom 20. évfordulójára rendezett ünnepségen FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Csehországban az év utolsó napjaiban Václav Havelre emlékeznek azok, akik úgy vélik, a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása a demokrácia legfőbb alapértékei. A prágai hatalom csúcsán azonban egyre kevesebben osztják ezt a véleményt. A Havel utáni elnökök ugyanis eltérnek ettől a politikától, ideológiától, euroszkeptikus, oroszbarát húrokat pengetnek, mintha tudatosan kívánnának szakítani az „író-elnök” örökségével.

Majdnem egybeesik két Václav Havellel kapcsolatos dátum. December 18-án távozott a volt elnök az élők sorából, s december 29-én lesz éppen 25 éve annak, hogy megválasztották Csehszlovákia elnökének. Ez a történelmi mozzanat a kommunista múlttal való végérvényes szakítást jelentette Csehszlovákia számára. Havel ugyan államfőként elvileg csak ceremoniális jogkörökkel rendelkezett, olyan tekintélyes személyiségként ismerték, hogy ha bármely külföldi vezető Prágába érkezett, természetes volt számára, hogy tiszteletét tegye a Várban, a köztársasági elnök rezidenciáján.

Hiába Havel makulátlan múltja, kivételes bátorsága, kultusza, hiába vállalta a letartóztatásokat, a cseh politikai élet számos szereplője ma inkább el akar határolódni az általa képviselt politikától. Manapság merő populizmussal lehet jó pontokat szerezni a választók körében, amelynek alapja az euroszkepticizmus. A politika irányítói előszeretettel „feledkeznek meg” arról, hogy a beruházásokhoz az EU-tól kapják a pénzt. Ehelyett minden rossz okozójának Brüsszelt állítják be. Václav Havel, a Charta ’77 mozgalom élharcosa azonban az euroatlanti integráció szószólója volt. Prágában sokan úgy gondolják, ha követnék ezt a politikát, azzal közvetve beismernék, hogy a Csehországot különösen érzékenyen érintett gazdasági válságért elsősorban nem az EU-t, hanem a cseh politikai vezetőket terheli felelősség.

Ma már sok politikus nem szívesen tesz említést arról: nagyrészt Václav Havelnek köszönhető, hogy a rendszerváltás után Csehország az európai politika elismert szereplője lett, s hirtelenjében sok európai fővárosban teljesen másként tekintettek az országra, mint korábban. Jól ismeri az akkori helyzetet Alexandr Vondra későbbi külügy- és hadügyminiszter, aki az 1990-től 1992-ig Havel külpolitikai tanácsadója volt. „Úgy vélem, Václav Havelnak komoly érdemei voltak abban, hogy megnyíltak Csehország és más volt szocialista országok előtt a NATO, majd az Európai Unió kapui” – nyilatkozta a prágai rádiónak. Mint mondja, a Havelt bírálók különösen 1998-ban kezdődött második cseh elnöki mandátuma után erősödtek meg. Ennek több oka volt. Egyebek mellett az, hogy az egykori drámaíró 1999-ben nyíltan támogatta a NATO Szerbia elleni légicsapásokat. Ez a kérdés a cseh társadalmat is igencsak megosztotta.

Miután Havel 2003-ban leköszönt az elnökségről, a következő államfő, Václav Klaus egyik fő törekvése éppen az volt, hogy elhatárolódjék elődje politikájától. Klaus, különösen elnökségének második részében, 2008-tól, erőteljesen euroszkeptikus húrokat pengetett, teljesen szembement a haveli politikával. Klaus és Havel viszonya meglehetősen feszült volt. Ugyanakkor Klaus Havel halála után sem „maradt csendben”. Idén októberben például azt állította elődjéről, hogy Havel ugyan nem volt kommunista, de „gondolkodásban sok tekintetben reformkommunista volt” – hangoztatta a Mladá Fronta Dnes napilapnak adott interjújában. De ennél is továbbment. Szerinte Havel nem volt a klasszikus politikai demokrácia híve. „Gyűlölte a politikai pártokat, csak a mozgalmakat szerette” – mondta Klaus. „Határozottan elutasította a piacgazdaságot, bár úgy vélem, hogy személyesen nagyon meggazdagodott belőle. Ő egyszerűen nem akart piacot. Talán még emlékeznek azon kijelentéseire, hogy a piac kofáknak való. Folyamatosan ideológiai harcot folytattam ezzel a világnézettel” – szögezte le. Arra a kérdésre, hogy az általa vezetett Polgári Demokrata Párt (ODS) miért támogatta 1998-ban Havel újraválasztását, azt közölte, ez szükséges rossz volt.

Klaus nem éppen úriemberi kijelentései elődjéről nem tekinthetőek váratlannak. Klaus éles támadások sorát intézte a haveli örökség ellen köztársasági elnöki megbízatásának 2013 márciusi lejárta előtt. Egyes vélekedések szerint ennek hátterében egyfajta rivalizálás állhat. Klaust ugyanis mindig is zavarta, hogy Havelt tartják az igazi rendszerváltónak, s nem őt. Pedig egykor ugyanazon az oldalon álltak, Klaus is írt – álnéven – több cikket különféle ellenzéki lapokba. Ugyanakkor egymással sosem kerültek közvetlen kapcsolatba a rendszerváltást megelőzően.

Klaus időnként meglehetősen arrogáns támadásai mögött afféle kisebbségi komplexus állhat. S miközben a világ ma is a szabadság eszméivel azonosítja Havelt, s különleges időszakként emlékezik elnökségének időszakára, Klaus államfői évtizede kezd egyre inkább a feledés homályába merülni.

Klaust Milos Zeman követte az elnöki székben. Ha Klausról azt mondtuk, megpróbált elhatárolódni Haveltől, Zeman esetében ez túl enyhe megfogalmazás lenne. Teljesen más személyiség, mint a Charta ’77 Mozgalom kezdeményezője volt, nem feltétlenül intellektusával, filozófiai nagyságával próbál hírnevet szerezni magának, hanem egyszerű, nem egy esetben trágár kijelentéseivel. Ideológiája is merőben eltér Havelétől, Zeman egyértelműen Moszkva-párti politikát folytat.

Emlékezhetünk arra az interjújára, amelyben káromkodások sora hangzott el, s amelyben kifejtette, Putyin rendszerével kapcsolatban mindössze az zavarja, hogy „csak Hodorkovszkijt dugta rács mögé, a többi oligarchát nem”.

Az ukrán válsággal kapcsolatban, november közepén, az orosz televízió egyes programjában sugárzott interjújában kifejtette, teljesen értelmetlen gazdasági támogatást nyújtani Kijevnek „a polgárháború” közepette. "Szerintem a legfontosabb, hogy megértsük, Ukrajnában egyszerűen polgárháború van. Nem kell valamilyen vágyálmokat kergetnünk a (Kijevnek szánt) támogatásról, ide értendő Ukrajna gazdasági támogatását, mert polgárháború körülményei között a gazdasági segítség teljesen értelmetlen" - mondta Zeman, aki szerint ugyanolyan polgárháború ez, mint amilyen Spanyolországban volt a harmincas években. A cseh elnök kiverte a biztosítékot a kijevi illetékeseknél, ezért az ukrán külügyminisztérium bekérette Csehország Kijevbe akkreditált nagykövet, Ivan Pocuchot.

Zeman kínai látogatása során nemcsak Kína részének nevezte Tajvant, úgy foglalt állást: hogy pekingi vizitje lehetőséget kínál számára annak tanulmányozására, miként lehet gond nélkül felépíteni „egy demokratikus és stabil társadalmat”. Ezek alapján megállapíthatjuk, Zeman igazán nem vádolható azzal, hogy Havelhoz hasonlóan atlantista politikát folytatna. Az erőteljes Moszkva-pártiság egyébként már Klaus politikájában is megfigyelhető volt, s ő sem riad vissza oroszbarát megfogalmazásoktól.

Bár Bohuslav Sobotka Egyesült Államokbeli látogatása alkalmával kiállt Havel politikai öröksége mellett, a szociáldemokrata miniszterelnök is szorosabbra vonná Prága és Moszkva kapcsolatait. Sobotka az EU oroszellenes szankcióinak további szigorításával szemben foglalt állást. Ami a közvéleménykutatások alapján a harmadik legnépszerűbb pártot, a kommunistákat illeti, a KSCM-nek meglehetősen egyértelmű véleménye van Havelről. A párt egyik vezető személyisége, Pavel Janecek „hamis jelképnek” nevezte a volt elnököt, aki szerinte csak „hazudott és hazudott”.

Egy biztos, Havel megítélése külföldön sokkal jobb, mint hazájában. Egykori harcostársa, Michael Zantovsky írta napokban megjelent könyvében: amikor 2011 decemberében Havel meghalt, a cseh politikai elit úgy viselkedett, mintha ő és ellenzéki barátai sosem léteztek volna.