Olcsó politikai tolerancia

Ültem a családommal és hallgattuk, ahogyan két politikus alázta egymást. Majdnem egykorúak, még aránylag fiatal emberek - Juhász Péter önkormányzati képviselő és Deutsch Tamás neveletlen EU-s képviselő - küzdöttek egymással. Deutsch Juhászt "kábszeresnek nevezte" és folytatta: virtigli politikai terrorista, egy aljas, hazug, moral insanity, "szerencsétlen szarcsimbók". Nem merem folytatni, mert máris én szégyellem magam kettőjük helyett. Természetesen Juhász is keményen odaszólt Deutschnak. Nem tudom, hogy mi lesz a vége ennek a sárdobálásnak, de mindenki láthatta, hogy a két politikus mennyire "szereit egymást", és mennyire ellenségesen viselkednek. Mi, egyszerű választók meg azon elgondolkodunk: igaz-e,hogy ilyen emberek képviselnek bennünket? Nemcsak bennünket, hanem az országot is az Európai Parlamentben. És ezek az emberek még fizetést is vesznek fel a munkájukért. Juhász ugyan filléreket az önkormányzatnál, Deutsch sok ezer eurót havonta. Csodálkozunk, hogy röhög rajtunk a világ?

Szerző

Pápa az idő fogságában

Publikálás dátuma
2014.12.17. 06:40

Ma ünnepli 78. születésnapját a katolikus egyházfő. Néhány nappal ezelőtt pedig hiánypótló könyv jelent meg Ferenc pápa életéről és munkásságáról, tevékenységéről és céljairól "Halló, itt Ferenc pápa!" címmel. A szerző lapunk munkatársa, Rónay Tamás, aki arra igyekszik választ találni, miért mondta egyik méltatója, hogy "Ferenc pápa valóba Isten ajándéka a világ számára".

Egy mondat az örökkévalóságnak. Mindannyian szeretnénk egy ilyent mondani, de általában csak a nagy emberek szavai válnak igazán emlékezetessé. Például egy pápáé.

A katolikus egyház tavaly március 13-án megválasztott feje rögtön a szavazás után mondott egyet. "Isten bocsássa meg nektek, amit tettetek velem" - fordult a bíborosokhoz, akik jóvoltából Szent Péter trónjára került. Amiből kiderül, hogy Ferenc pápának van humora, s az is, hogy új tisztségét valóban mint ember igyekszik betölteni.

Ezt a mondatot is idézi lapunk külpolitikai rovatvezetője, Rónay Tamás most megjelent új könyvében, amely teljes portrét nyújt Jorge Mario Bergoglio életéről és munkásságáról. Kollégánkat a szerkesztőségben arról ismerjük, hogy nagyon kevés olyan nemzetközi téma akad, amiről ne tudna az átlagembernél lényegesen többet. Ez persze el is várható egy külpolitikai rovatvezetőtől, akárcsak az, hogy több nyelven beszél és még több nyelven ért.

Az már csak plusz, hogy folyamatosan követi a különböző országok rádió- és tévéadásait, így első kézből informálódik a lényeges eseményekről. Olaszország, valamint a katolikus egyház történései különösen érdeklik már hosszú évek óta. Eléggé meglepő, hogy a volt olasz kormányfőről, Silvio Berlusconiról még nem írt könyvet, az viszont egyáltalán nem, hogy az új pápáról igen.

Ezzel azonban csak folytatta a maga teremtette hagyományt, hiszen 2005-ben írt XVI Benedek pápáról, 2008-ban pedig megjelent egy műve a nemrég szentté avatott XXIII. Jánosról. És az sem véletlen, hogy ezek után Ferenc pápa került érdeklődése homlokterébe.

Tangóval ünnepelnének
Tangótáncosok ezrei szeretnék tánccal ünnepelni Ferenc pápa 78. születésnapját szerda délben a Szent Péter téren – adta hírül az MTI. A teret a világ legnagyobb milongájává változtatjuk – mondta Cristina Camorani szervező az olasz sajtónak. A milonga az a hely, ahol a tangóesteket, az össztáncot tartják.
Hétfő estig több mint 2600-an csatlakoztak a Facebook közösségi portálon az Un tango per Papa Francesco (Tangó Ferenc pápának) eseményhez, hogy szerda délben összegyűljenek a Szent Péter-székesegyház előtt, és tangóval ünnepeljék az argentin pápa születésnapját. A táncosok délelőtt részt vesznek a pápai audiencián.
Rómán kívül a tartományi székhelyeken is szerveznek hasonló eseményeket, és külföldi helyszíneken – Tokióban, Sydneyben – is táncra készülnek a szerdai születésnapon. Ferenc pápa régebben elmondta, hogy fiatalkorában gyakran tangózott, Astor Piazzolla zenéjét különösen kedvelte.

XXIII. Jánoshoz hasonlóan ő is sokat tett a katolikus egyház megújításáért és azért, hogy reformjaikkal közelebb vigyék az emberekhez. Nyilvánvaló, hogy szerzőnket ez ragadta meg az új pápa tevékenységében is. Jorge Bergoglio ugyanis megválasztása után röviddel belekezdett a sürgető átalakításba, ami nem csekély határozottságot követel tőle. A Vatikán ókonzervatívjainak ellenállását ugyanis meg kell törni, közülük sokan - joggal - féltik gazdasági és egyházi (politikai) hatalmukat a reformokat hirdető pápától.

Rónay azt vállalta, hogy bemutatja, miért mondta egyik méltatója, hogy "Ferenc pápa valóban Isten ajándéka a világ számára" és maradéktalanul eleget is tesz ennek a vállalásának. Felvázolja Jorge Bergoglio életútját, nem hallgatva arról sem, hogy milyen támadások érték Argentínában a katonai junták idején vállalt szerepe miatt.

Olvasóink ezekről az eseményekről az utóbbi hetekben lapunkból is értesülhettek és azt is megtudhatták, hogy kiderült, ezek igazságtalan támadások voltak. Izgalmas részletek vannak a könyvben a pápaválasztás procedúrájáról, de a szerző természetesen a legtöbbet az utóbbi majdnem másfél évvel, vagyis az új pápa tevékenységével foglalkozik.

Megismerkedhetünk legfontosabb intézkedéseivel, az egyház modernizálására tett lépéseivel. Láthatjuk, hogy Ferencnek nagyon határozott elképzelései vannak a Vatikán jövőjéről, mégsem "rontott ajtóstól a házba". Óvatos lépésekkel igyekszik olyanná formálni a katolikus egyház vezetését, amilyennek feltehetően már régóta eltervezte.

Eközben Rónay figyel arra is, hogy közel vigye az olvasókhoz a pápát, mint embert. Óriási ismeretanyagból dolgozik, rengeteget tud a Vatikánról és "urairól" - hiszen közben pontos képet alkothatunk Ferenc elődjéről, a lemondott XVI. Benedekről is -, de mindezt rendkívül olvasmányosan tárja elénk.

Nagyon szórakoztató például az a fejezet, amelyből kiderül, hogy kiket és miért hívott fel megválasztása után az új egyházfő. Mivel pedig a pápa személyesen tárcsázott, bemutatkozása után sokan hitték azt, hogy telefonbetyárral van dolguk.

Minthogy szerzőnkhöz a sport is nagyon közel áll, érthetően külön fejezetet szentel Jorge Bergoglio foci-imádatának is. S bár a pápának - vagy Istennek - kevés szerepe lehet benne, mégis különös, hogy Ferenc megválasztása óta kedvenc csapata, a San Lorenzo korábban sosem látott győzelmeket aratott.

Egyetlen hiányossága van a könyvnek, ám erről nem Rónay Tamás tehet. Ő ugyanis még azt is igyekszik felvázolni, milyen átalakulás mehet végbe a katolikus egyházban az új pápa által elindított folyamatok eredményeképpen. Azt is elképzelhetőnek tartja, hogy esetleg összehívják az újabb, immár III. vatikáni zsinatot. Csakhogy nem feledhetjük, hogy Jorge Bergoglio - saját életét tekintve - nagyon későn lett egyházfő.

Ferenc pápa ugyanis éppen ma ünnepli 78. születésnapját. S bár a csodáknak nagyon is helye van a katolikus egyházban - hiszen szentté például csak olyant avathatnak, akitől elismerten csodák származnak -, az pillanatnyilag nagyon is bizonytalan, meg tudja-e valósítani valamennyi tervét. Lesz-e tehát ideje arra, hogy a katolikus egyház újra tisztává, átláthatóvá váljon.

A terv ez, de az kérdéses, hogy a valódi reformok pápájaként írhatja-e be magát a történelembe Ferenc. S ha - hogy stílszerűek legyünk - Isten magához szólítja, lesz-e majd, aki hozzá hasonló következetességgel igyekszik megreformálni a Vatikánt. Mindez a bizonytalan jövő kérdése. A jelenről azonban plasztikus, érdekes képet kapunk Rónay Tamás könyvéből. Sem a mű, sem Ferenc pápa értékeit nem csökkentik ezek a bizonytalanságok.

A Szentszék segítségére számít Washington
Az Egyesült Államok a Vatikán segítségét kérte a guantánamói foglyok átszállításához. John Kerry amerikai külügyminiszter erről is tárgyalt Pietro Parolin államtitkárral szentszéki tárgyalásai során – erősítette meg a Vatikán sajtószóvivője, Federico Lombardi.
Washington arra kéri a Vatikánt, segítsen megfelelő „humanitárius megoldást találni a még bebörtönzöttek számára”. Arra gondolhatott, hogy a Vatikán közvetítésével találjanak befogadó országot az elbocsátandó foglyok számára.
Barack Obama elnök évek óta hiába próbálja meg bezáratni a fogolytábort. Pedig már első elnökválasztási kampánya alkalmával ígéretet tett az emberi jogi szervezetek által sokat bírált tábor bezárására.
A republikánusok elkeseredett ellenállásán azonban megbukott ez a törekvése. Guantánamón továbbra is 136 iszlamistát tartanak fogva. Legutóbb Uruguay fogadott be hat személyt.

Frissítve: 2014.12.16. 21:54

Mindenki Athénra figyel

Publikálás dátuma
2014.12.17. 06:38
Szamarasz még maga sem tudja, hogyan végződik az elnökválasztás „kalandja” FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DEAN MOUHTAROPOULOS
Szerdán kezdődik meg a görög elnökválasztási procedúra folyamata, amely nagyon riasztó következményekkel járhat. Ha ugyanis a kormányzatnak nem sikerül összegyűjtenie 180 szavazatot, s ennyi támogatót találni Sztavrosz Dimasz megválasztásához, fel kell oszlatni a parlamentet, s új parlamenti választást kell kiírni.

Nehéz felmérni ugyan a parlamenti erőviszonyokat, de egybehangzó közlések szerint nagy meglepetés lenne, ha a koalíciónak sikerülnek összeszednie az említett mennyiségű voksot. Annál is inkább, mert jelenleg csak 155 mandátumra támaszkodhat a törvényhozásban, s nagy kérdés, hogy ez bővíthető-e további 25 támogatói szavazattal.

Az elnökválasztási procedúrát eredetileg februárban bonyolították volna le, de miután az euróövezet pénzügyminiszterei múlt hét elején tartott ülésükön bejelentették, hogy két hónappal meghosszabbítják a görög hitelprogram hatályát, Antonisz Szamarasz 19-re húzott lapot, s bejelentette a voksolás előrehozását.

Szakértők sokat találgatták, mi magyarázhatta a döntést. Azért is talányos ez, mert a miniszterelnök ezzel kormányának halálos ítéletét írhatta alá. Egyes vélekedések szerint a miniszterelnök pontosan tisztában volt azzal, milyen drámai hatást vált ki a bejelentés: múlt héten húsz százalékkal csökkent az athéni tőzsdemutató, s hirtelenjében megmutatkozott, még mindig mennyire instabil a görög gazdaság.

A befektetők épp ettől tartanak legjobban, no és attól, hogy megnyeri az esetleges előrehozott választást a hitelmegállapodást elutasító Sziriza, így menthetetlenné válna Görögország helyzete. Feltételezések szerint Szamarasz éppen ezekre a félelmekre játszott, s meg akarta mutatni, mire számíthat hazája, ha idő előtti voksolást írnának ki. Kérdés persze, beválik-e a stratégia, s sikerül-e elegendő támogatói voksot szerezni Dimasz megválasztásához.

Jannisz Szturnarasz, a görög jegybank kormányzója azt közölte, helyrehozhatatlan károkat okozna a görög gazdaság számára, ha elhúzódna a belpolitikai instabilitás. Szerinte ha a legrosszabb forgatókönyv következne be, a hitelezők „példát statuálhatnak” hazájával. Felszólította a politikai erőket, működjenek együtt egymással „az ország javáért”.

Az Európai Unió illetékesei is próbálnak beállni a jelenlegi kormány mögé. Hétfőn Pierre Moscovici, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa járt a görög fővárosban, s dicsérettel illette a kabinetet a gazdaság rendbetétele érdekében tett erőfeszítéseit.

Kijelentette, Athénnak az euróövezetben kell maradnia. Amikor egy újságíró azt tudakolta tőle, elhárult-e a „grexit” lehetősége, nemmel felelt. Szerinte nagyon sajnálatos lenne, ha az ország nem azon az úton haladna tovább, amelyen elindult. A hitelmegállapodást felrúgni kívánó Szirizára utalva megjegyezte, ha Athén nem fizetné tovább a hitelt, az „öngyilkosság lenne”.

A parlamenti elnökválasztás több szakaszban zajlik. Az első forduló során 200 szavazatra, a képviselők kétharmadának voksára van szükség. Ha szükséges, öt nappal később megismétlik a procedúrát. Ha az elnökjelölt ekkor sem kap kellő többséget, harmadik szavazási kört rendeznek, újabb öt nappal később. Ekkor azonban már elegendő a képviselők háromötödének támogatása. Ha ez is eredménytelen marad, tíz napon belül fel kell oszlatni a parlamentet, s új választást kell kiírni.

Az új kormány megalakítása után kezdődhet meg a voksolás újabb szakasza. Ekkor azonban az első fordulóban elegendő 180 voks, s ha nem sikerül összeszedni ennyi támogatói szavazatot, öt nappal később már 151 fős abszolút többség is elég. Ha azonban ez is eredménytelen marad, öt nappal később két jelölt pályázhat, s azt választják meg elnöknek, aki a több voksot kapja.

Szerző