Dalok szárnyán eltérítve

Publikálás dátuma
2014.12.05. 06:45
A Swing Angels tagjai: Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska, Ónodi Eszter FORRÁS: COMPANY HUNGARY
Kisuvickolt, csillogó-villogó zenés mese Fazekas Csaba második nagyjátékfilmje, a Swing. A színészgárda elragadó, Törőcsik Mari, Ónodi Eszter, Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska és Kulka János viszi a hátán a vászonra tett csengő-bongó tévéshow-t.

Kisuvickolt, csillogó-villogó zenés mese Fazekas Csaba második nagyjátékfilmje, a Swing. A színészgárda elragadó, Törőcsik Mari, Ónodi Eszter, Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska és Kulka János viszi a hátán a vászonra tett csengő-bongó tévéshow-t.

Szédületes ritmusok, szédületes zeneszámok, szédületes ruhák, szédületes show-elemek – mindez ott van a Swing című legújabb magyar filmben, plusz szédületes színészek előadásában, de valami nagyon-nagyon hiányzik belőle.

Az a valami, amit a rendező-forgatókönyvíró, Fazekas Csaba tíz év előtti első nagyjátékfilmjében, a Boldog születésnapot!-ban nagyon tudott.

Az itt és most tüneményes élménye, a „közöm van hozzá”-életünk egyszerre mosolyogni való és melankolikus, tündéri és reális, testileg-lelkileg megfogható jelenléte a szereplőkben és a történetben. Szeretni való, humoros botladozás a nagyon is jelenvaló jelen zűrös álmaiban.

A Swing olyan, hogy bárhol játszódhat. Bárkivel megtörténhet. A dalok és a történet-klisék mindenütt otthon vannak. Tehát valójában sehol sem a „miénk”.

Az az egykori összetett érzékenység, magyarán az egyéniség hiányzik a Swingből. Pedig micsoda igazi lehetőség egy olyan tehetséges, nagy beleérző képességű rendezőnek, mint Fazekas Csaba egy olyan sztori, ami négy sors tépázta nőt sodor össze egy nyárra!

Fazekas kitalált magának egy sztorit, ami első filmje alapján tökéletesen testhezállónak gondolható, mert a felállás épp azt a mosolygós-szomorkás-humoros alaphangot ígéri, mint ami az első filmjét olyan szerethetővé tette.

Egy pályáról kikopóban lévő idős díva szárnyai alá vesz három elveszettnek látszó nőt, akiket összeköt az életük válságos állomása és az éneklés iránti szenvedély.

Egyikük egy régmúlt tévés tehetségkutató sikerébe kapaszkodik, de minden lehetőségből kifutva érkezik a kisfiával Budapestre. Másikuk énekművészi múlttal és harmincévi házassággal a háta mögött hagyja ott hűtlen férjét és jómódú életét.

A legfiatalabb az óvodai gyerekdalok helyett színpadi fellépések sikeréről ábrándozik, de a megvalósításhoz nincsen bátorsága.

Ebből a véletlen által összeterelt társaságból próbál az idős díva együttest faragni, méghozzá egy hivatásos művészként abszolút profinak számító transzvesztita előadó segítségével.

Ezután már semmi akadály nem áll útjába a frissen alakult Swing Angels nevű énekegyüttesnek, hogy nekivágjon a nyári Balaton körüli turnénak.

Lendületes énekszámok, csillogó-villogó ruhák, bárok, színpadok, rendezvények pulzáló fények, sziporkázó helyszínek sorjáznak a vásznon, és összekötőanyagnak hozzájuk mellékelve vannak mindenféle történések, amik még beleférnek egy vígjáték közhely-szótárába.

Az ember nehezen szabadul a gyanútól, hogy ez a kisuvickolt, dalos show az alkotófolyamatba beiktatott idegenkezűség következményeként lett eltérített végtermék, filmből tévé-show.

Fazekas bájos iróniájának nyoma veszett, a show látványosságait egészen meseszerűvé gömbölyített, happy (!) fordulatok igyekeznek történetté maszkírozni.

Ebből a dramaturgiai habarcsszerűségből csak néhány jelenet ugrik ki, mutatva, mit tud Fazekas Csaba, amikor azt csinálja, ami a hozzáillő történet.

Az egyik ilyen az idős dívához, a csodálatos Törőcsik Mari figurájához kötődik, aki olyan gyönyörűen adja elő búcsúdalát, hogy az ember szíve-lelke összefacsarodik.

Miközben ott él és mozog a bizarr humorú környezet, a transzvesztita bár frenetikusan jól kitalált férfikórusa a fehér pávatoll-legyezők erdejével.

Példásan jó jelenet, ezt tudja egy jó rendező. Ahogy a kiürült kórházi ágyon gubbasztó nők gyásza is igazi szép pillanat, úgy igaz, hogy egyszerre sírós és nevetős is.

A legkülönösebb élmény, hogy a film ugyan nem az igazi, jórészt hiányzik belőle a rendező, de a színészek magukkal ragadóak. (Amiben persze ott a rendező is, tudjuk.)

Ha valamiért, a kiemelkedő színészi teljesítményekért és pillanatokért fogunk emlékezni a Swingre. Emberemlékezet óta nem készült nálunk ilyen film, amelyben egyszerre négy női főszereplő jelenik meg, a Swing ilyen.

Törőcsik Mari a főszerepek között csak mellék, de egyszerűen bámulatos, ahogy egy pillantás, egy gesztus, néhány szó erejével elénk állít egy teljes sorsot.

Névrokona, az ifjú tehetségként már sok dicséretet bezsebelt Törőcsik Franciska sztorija, a színpadra vágyó pályakezdő óvónő szerepe a legcsenevészebb, de állja a sarat, noha a romantikából is inkább közhely jutott ki neki.

Ahogy Ónodi Eszter, bár övé a középponti figyelem, még féltékeny szerelemes nőként sem kapott olyan gazdag, vagy inkább igazi lehetőséget, mint a rendező első filmjében, de szépsége és személyiségének belső varázsa csodával határos módon kitölti a képmezőt akkor is, amikor a szerep üres.

A harmadik grácia Csákányi Eszter, akit ritkán látunk a mozivásznon (igaz, az Utóéletben fontos szerepe volt nemrég), a megcsalt, öregedő feleség szerepében lefegyverző.

A humor, a dráma, az önsajnálat és az önirónia olyan finom kevercsét állítja elő, hogy neki a hihetetlent is elhisszük.

És Kulka János transzvesztitaként erős sminkkel, neccharisnyás lábakkal, igazi hab a tortán. A szerepe töredezett, de az alakítása kiugró, ahogy az egy nagy teremtő művészhez illik. Ha lesz, miattuk lesz beszédtéma a Swing, minden hiányérzet ellenére.

(Swing ***)

Szerző
Frissítve: 2014.12.04. 22:38

Élő homokanimáció az Urániában

Publikálás dátuma
2014.12.04. 20:25

Cakó Ferenc homokanimációs előadása látható az Urániában december 7-én 15 órakor, amikor élő homokanimációs előadásán kívül korábbi, emlékezetes munkáit és a parasztfelkelés 500. évfordulójára készült Dózsa 1514 című új filmjének bemutatóját láthatja a közönség.

Cakó Ferenc 40 éves pályafutása során animációs filmjeivel a világ minden jelentős filmfesztiválján nyert díjakat, Cannes-tól Los Angelesen át Berlinig. A világ animációs életének nemzetközileg elismert alakja, akit többek között Oscar-díjra is jelöltek.

Az Urániában megvalósuló előadás érdekessége, hogy az 1973-ban készült, egyik első műve mellett Cakó Ferenc legújabb alkotását, a Dózsa-féle parasztháború 500. évfordulójára nemrég elkészült Dózsa 1514 című film bemutatóját is láthatja a közönség.

Az alkotó mondja az alkalomról: „Még 1973-ban, az akkori Petőfi évre készítettem 23 évesen az első animációs filmemet, még a Képzőművészeti Főiskolai  végzős hallgatójaként. Nem diplomamunkaként, csak úgy az élvezet kedvéért, nagy lelkesedéssel. Festményanimáció volt és még vajmi keveset tudtam az animációs filmek készítésének kulisszatitkairól. Az akkori egyetlen amatőrfilmes fórumra adtuk be, a békéscsabai Országos Amatőrfilm Fesztiválra, ahol nagy meglepetésünkre fődíjat kapott. Ez a díj belépő volt a Pannónia Filmstúdióba, ahol 20 évet töltöttem animációs tervező-rendezőként” -

A történelmet megelevenítő 14 perces animáció, a DÓZSA 1514-ről mondja Cakó: „Ez a legújabb homokanimációval készült film, a többihez hasonlóan majd féléves munka eredménye. A rajzi és történelmi előtanulmányok után egy nagy üveglapon sok ezer apró homokmozgatás lefotózásából áll össze a mozgókép. A rajzokat fényképezőgéppel vettük fel, közel 12 000 kép készült el ehhez a 14 perces filmhez”

A másfél órás programban természetesen sok új, élő homokanimáció is lesz, többek közt a Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiájára készült. A vetítések között rövid beszélgetés is helyet kap, Cakó Ferenc meghívott vendégeivel: Buglya Sándor filmrendezővel, Varsányi Ferenc volt rendező-kollégával és Nógrádi Gábor íróval beszélget.

 

Szerző
Témák
homokanimáció

Éhes gyerekek - Harrach szerint ez "életforma kérdése"

Évek óta érdekes változásokon megy keresztül az un. közszolgálati televízió, de ennek elemzése most túlfeszítené a rendelkezésre álló kereteket, így csak egyetlen gondolat: nincs könnyű dolguk mostanság a kormány felé elkötelezett műsorkészítőknek  például akkor, ha a sokakat foglakoztató gyermekszegénység kapcsán kell valamit produkálni. 

A Propeller blog figyelt fel a köztévé szerda reggeli műsorában arra az érdekes momentumra, amikor is egy magát kereszténydemokratának mondó politikus a gyerekek éhezése kapcsán az érintettek "életformájával" indokolta a jelenséget, igaz, csak mint lehetséges alternatívát. 

A riporteri feladatokat a "politikai présben" ( tájékoztatás versus totális politikai lojalitás, sőt! ) szintén izgalmas módon abszolváló műsorvezető Fábián Barna a következő kérdést "szegezte" Harrach Péternek, a Keresztény Demokrata Néppárt politikusának:  "Múltkor láttam egy érdekes kimutatást, egy felmérést melyben az szerepel, hogy a gyermekek egy része nem azért megy be reggeli nélkül az iskolába, mert a szülők nem tudják neki előkészíteni, vagy csomagolni, hanem egyszerűen nem éhes"

Nos, Harrach Péter politikus és ugye keresztény- valamint demokrata ember nem késlekedett a válasszal: "Gondolom ez életforma kérdése". 

Na, ez is megvolt, gyermekszegénység, - éhezés kérdése kipipálva. 

(Érdemes egyébként figyelni a riporter által  felkínált variációkra, miért is megy be manapság Magyarországon egy gyerek reggeli nélkül az iskolába, hogy aztán ott időnként csak úgy jókedvében beájuljon a padba.)

forrás: propeller.hu

Szerző