Előfizetés

„Még több kell”

Publikálás dátuma
2014.12.04. 06:59
Hosszú Katinka ezúttal „csak” ezüstérmet szerzett FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CLIVE ROSE
Két ezüstérem az év női úszójának választott Hosszú Katinka révén, két szép helyezés 200 gyorson (Kozma Dominik 4., Bernek Péter 5.), valamint a női gyorsváltó helytállása (szintén 4. helyen végeztek) – ez a dohai rövid pályás világbajnokság nyitónapjának mérlege.

Tegnap négy döntőt rendeztek a dohai rövidpályás úszó világbajnokság nyitónapján, ahol máris két ezüstéremmel gazdagodott a magyar csapat.

Hosszú Katinka hatalmas iramban kezdett 200 pillangón, címvédőként végig a világcsúcs részidőn belül tempózott, de legnagyobb riválisa, Mireia Belmonte Garcia így is csak egy testhosszal volt mögötte.

Az utolsó 50 méterre ugyanakkor elfáradt Hosszú, 175 méternél ugyan még elsőként ért a falhoz egy hajszállal riválisa előtt, de a hajrában esélye sem volt a spanyollal szemben, aki végül több mint egy másodpercet javított a világrekordon, s 1:59.61 perces idővel nyert.

Hosszú közel két másodperces hátránnyal (2:01.12) csapott a célba, amivel így is több mint egy másodperccel megdöntötte saját országos csúcsát, melyet közel két éve az isztambuli vb-n aratott sikere alkalmával állított fel.

A Vasas versenyzője alig húsz perccel a 200 pillangó fináléja után a harmadik legjobb idővel jutott a 100 méter hát mai fináléjába.

A magyar úszóhölgy második döntőjében, 400 vegyesen a pillangó során együtt tempózott Mireia Belmonte Garciával, majd háton Hosszú jelentős előnyre tett szert.

A spanyol azonban mellen ledolgozta lemaradását úgy, hogy mindketten a világcsúcs részidejénél jobban álltak a 100 gyors előtt, amelyen Belmonte Garcia ismét lehajrázta az elfáradó magyart, sőt, újra világcsúcsot ért el 4:19.86 perccel.

Hosszú végül országos csúcsától több mint két másodperccel elmaradva, 4:22.94 perccel csapott a célba.

A versenynap utolsó fináléjában majdnem megint éremhez segítette a 4x200-as gyorsváltót, akárcsak a berlini Eb-n, nagyon jött fel az utolsó hosszon – Verrasztó Evelyn, Jakabos Zsuzsanna és Kapás Boglárka is kitett magáért –, ám az ausztrálokat most nem tudta elkapni, hat tizeddel lemaradva végül 4. lett a csapat.

„Nem tehetek szemrehányást magamnak- kezdte értékelését Hosszú. - Utólag mondhatnánk persze, hogy elég lett volna csak 400 vegyesen indulni, de a 200 pillangót semmiképp sem akartam elengedni, és végül sikerült a legjobb időt úsznom.

Igen, lehet, hogy egy kicsit gyorsabban kezdtem annál, amennyire kellett volna, és emiatt talán jobban elfáradtam a végére, ennek ellenére ezzel nem lehetek elégedetlen. Belmonte ma óriásit úszott – de egyáltalán nem baj, hogy van egy ilyen ellenfél, aki időnként elver. Mert így még nagyobb akaraterővel és motivációval állok oda januárban, amikor újrakezdem.

Kellenek az ilyen tapasztalatok, mert újra és újra ráébred az ember, hogy nem elég, amit addig teljesített, még több kell, még nagyobb koncentráció, még komolyabb fizikai és lelki felkészülés. Higgyétek el, minden ehhez hasonló nap segít abban, hogy a jövőben még jobb legyek. És ezt szerintem már ezen a világbajnokságon be fogom bizonyítani”- zárta gondolatát az év női úszója.

A férfiaknál a 200 méter gyors döntőjében voltak érdekeltek a magyarok. Kozma Dominik szép teljesítménnyel a negyedik helyen végzett - mindössze 16 századdal lemaradva a bronzérmes Ryan Lochte mögött. Bernek Péter pedig honfitársa után csapott a célba, így az 5. helyet szerezte meg.

A mai program
4x50 m férfi vegyesváltó, 100 m női gyors (Gyurinovics Fanni, Késely Ajna), 400 m férfi vegyes (Grátz Benjámin, Verrasztó Dávid), 50 m női pillangó (Jakabos Zsuzsanna, Szilágyi Liliána), 50 m férfi gyors (Holoda Péter, Kozma Dominik), 100 m női vegyes (Hosszú Katinka), 4x200 m férfi gyorsváltó, 4x50 m vegyes vegyesváltó (magyar válogatott), 800 m gyors (délelőtt: Kapás Boglárka, délután: Hosszú Katinka). Magyar idő szerint 7.30-kor kezdődnek az előfutamok, a döntőket 15.55 órától élőben közvetíti
a Duna Tv.

Közbevetve - Sherlock Holmes pipája

Feljegyzések szerint Babits Mihály szívesen olvasott detektívregényeket. Ha a műfaj olyan klasszikusainak műveit választotta, mint Conan Doyle, Maurice Leblanc vagy Chesterton, akkor vonzalma teljesen érthető. A pipáját szívogató Sherlock Holmes, vagy a csetlő-botló Brown atya méltán keltett rokonszenvet.

Az angolok múzeumot működtetnek, amelyben Sherlock Holmes relikviákat tesznek közszemlére. Jönnek is a látogatók, hiszen a nagy detektív valamiképp nemzeti intézményük lett.

Brown atya népszerűsége sem kopott meg, a páterről szóló regényes elbeszéléseit újra meg újra kiadják, hogy elhitesse velünk: a világban tapasztalható zűrzavar mögött rend és logika uralkodik.

Ez magyarázta a műfaj népszerűségét. A rendet és kiszámíthatóságot oly sokra becsülő polgárok elégedetten vehették tudomásul, hogy a bűn elnyeri büntetését, bár halványan, a tudatuk mélyén, a lázadó, a társadalmi konvenciók ellen fellépő bűnöző iránt is halvány rokonszenvet éreztek.

Nemrégiben nyílt meg Londonban a Sherlock Holmes emlékének szentelt kiállítás, amely a detektív állítólagos tárgyai mellett értékes könyvritkaságok, első kiadások is láthatóak.

Köztük is a Conan Doyle által nagyon tisztelt Edgar Allen Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című művének Amerikából kölcsönzött régesrégi példánya is.

A detektívregények aztán tömegcikké váltak. A világ eldurvult, s vele csökkent a műfaj vonzása.

Márai Sándor 1938-ban, a Pesti Hírlap április 3-i számába írt Műfajok halála című cikkében írt a jelenség okáról.: „Kiderült, hogy a világ sokkal gyanúsabb, mint minden, amit Conan Doyle kiagyalhat. Kiderült, hogy a világ telítve van valamilyen gigantikus ármány és cselszövés cselekményével. A világot sokkal mélyebben járják át a hatalmas bűnök, mint azt a derék, kissé nervózus Holmes pipájával, hegedűjével és morphinoltásával valaha is álmodta”.

Ezt már más írói eszközökkel lehet ábrázolni, ha ezeket az eszközöket egyáltalán az igazi írókhoz méltónak véljük.

Roger Muraro Budapesten

Roger Muraro zongoraművész és a Budapesti Fesztiválzenekar december 12. és 14. között három alkalommal is megszólaltatja Messiaen korszakos jelentőségű alkotását a Művészetek Palotájában.

A világhírű francia művész december 7-én a Budapest Music Centerben előadást is tart Messiaen művéről, a Zeneakadémián pedig mesterkurzust hirdetett.

A most műsoron lévő nagyszabású, majd másfél órás, szóló zongorára, ondes Martenot-ra és nagyzenekarra írott művet 1946 és 1948 között komponálta a francia mester, Serge Koussevitzky és a Boston Symphony Orchestra felkérésére.

„A turangalílá szanszkrit szó, jelentéstartalma igen gazdag. Lílá szó szerint annyit jelent: játék, de Istennek világmindenségben folytatott játéka értelmében a teremtés játéka, a pusztítás és újjáteremtés játéka, az élet és halál játéka.

Lílá ugyanakkor a Szerelmet is jelenti. Turanga az idő, ahogy rohan, mint a vágtató ló, az idő, ahogy pereg, mint homokórában a homok.

Turanga a mozgás és a ritmus. Turangalílá tehát egyszerre mindent jelent: szerelmi dalt, himnuszt a boldogsághoz, időhöz, mozgáshoz, élethez és halálhoz” – írja a címről a komponista, aki szerint a mű „az idő, a ritmus hatalmas polifóniája”.

A tíz tétel sorozata nem alkot lineárisan elmesélhető cselekményt, sokkal inkább a szerelemről és a halálról szóló szürreális meditációk füzéréről van szó.

Roger Muraro 1959-ben Lyonban született. Szaxofonozni tanult, majd autodidakta módon zongorázni kezdett.

19 évesen felvették a Párizsi Konzervatóriumba, ahol Yvonne Loriod növendékeként megismerkedett Olivier Messiaennel, Loriod férjével. Hamarosan a francia szerző műveinek avatott tolmácsolójává vált.

A Messaen-életmű valamennyi szólózongorára írott művét lemezre játszotta: a hét CD-ből álló album 2001-ben jelent meg.

Muraro zongoraművészi pályájához nagy nemzetközi versenygyőzelmek fűződnek, egyebek mellett megnyerte a moszkvai Csajkovszkij és a pármai Liszt-versenyt is.

Repertoárjába tartoznak Muszorgszkij, Ravel, Albeniz, Rahmanyinov, Debussy, valamint Beethoven, Chopin, Liszt és Schumann művei.

Szólistaként olyan karmesterekkel dolgozott, mint Zubin Mehta, Seiji Ozawa, Pinchas Steinberg, Marek Janowski, Valerij Gergijev vagy Kent Nagano.