Előfizetés

Carlsen, a sakkmezők lovagja

Publikálás dátuma
2014.11.26. 06:55
Carlsen uralja a sakkvilágot FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/FRANCOIS NEL
Az elmúlt vasárnap végleg bebizonyosodott, a sakkvilág uralkodója továbbra is egy szemtelenül fiatal norvég marad. A majdnem 24 éves – november 30-án ünnepli a születésnapját – Magnus Carlsen szinte magától érthető módon verte meg világbajnoki döntőben az indiai klasszist, Viswanathan Anandot. 2013 után immár másodszor.

Carlsen magaslati edzőtáborban, 3000 méterrel a tengerszint felett, az Alpokban készült a mostani vb-döntőre, ahol a sakk mellett rengeteget síelt.

Névjegy
Magnus Carlsen
Nemzetisége: norvég
Szül. hely és idő: Tonsberg, 1990. 11. 30.
Titulusa: nemzetközi nagymester
Vb-címek: 2013, 2014
Élő pontszáma:2863 – vezeti a világranglistát
Legmagasabb élő-pontszám: 2882 (2014. május)
Első alkalom a világranglista élén: 2010. január 1. (19 évesen és 32 naposan)
Ő volt minden idők harmadik legfiatalabb nagymestere: 2004-ben 13 évesen és 148 naposan
Ő volt a világ valaha volt legfiatalabb világelsője
Első alkalommal 2800 feletti élő-pontszám: 2009. november – 2801

Ahogy fogalmazott, ő kevesebb időt tölt a számítógép előtt, mert ha túl sokat számol az ember, akkor depressziós lesz és elveszíti a kreativitását.

Márpedig neki éppen ez a legfőbb fegyvere. Szakértők szerint nem tartozik az erősségei közé a megnyitás, nemritkán pozíciós hátrányba kerül, de ezt páratlan technikai tudása révén a közép- és végjátékban ellensúlyozni képes támadó szellemű, váratlan, kreatív és attraktív lépéseivel.

Pedig annak idején, amikor megismerkedett ötévesen a lépésekkel, úgy tűnt, sosem lesz belőle sakkozó, amikor nyolcévesen önmagától ismét felfedezte a játékot, általában egymaga játszott, és pár hónap múlva már részt is vett élete első versenyén, ahol 11 játszmából 6,5 pontot szerzett.

És innen nem volt megállás, öt év múlva minden idők második legfiatalabb nagymestere lett. Előbb egy kisebb számítógépes cég, majd a Microsoft fedezte a versenyzéssel járó költségeit, így rengeteg tornán indulhatott.

Mindig idősebbekkel játszott, így nem csoda, ha a fejlődése elképesztő méreteket öltött. A család ráadásul

mindent az ő karrierjére tett fel, és egy éves szabadságra mentek a szülők, kiadták a házukat, és egy furgonnal nekiindultak a világnak, hogy a kis Carlsenből nagy sakkozó legyen.

Soha jobb döntést nem hozhattak: Magnus 13 évesen 4 hónaposan és 27 naposan nemzetközi nagymester lett, miközben többek között legyőzte a legendás Anatolij Karpovot, majd a rapid versenyen remizett Garri Kaszparovval. 2005-ben már világbajnok-jelölt lett, és ettől kezdve nem volt megállás.

2010 januárjában már Carlsen nevével kezdődött a világranglista. Ekkor 19 éves és 32 napos volt. Korábban soha senki nem állt a rangsor élén ilyen fiatalon.

Sorra nyerte a nagy tornákat – nem egyszer hatalmas pontelőnnyel –, így senkit sem lepett meg az, hogy 2013-ban már a világbajnoki címért játszhatott Anand ellen, annak otthonában, Indiában.

A sakkvilág döntő része ekkor már nem a címvédőt, hanem Carlsent tartotta esélyesebbnek, és a norvég „csodagyerek” nem is okozott csalódást: 6.5:3.5-tel bebiztosította a világbajnoki címét. Majd most, Szocsiban ismét legyőzve Anandot, megvédte azt.

"Bobby Fischer és Anatolij Karpov kombinációja. Rendelkezik a Karpovra jellemző precizitással és Fischer elszántságával" - fogalmazott Garri Kaszparov.

Egy ideje Magnus Carlsenre vadászik a sakkvilág. Hiába…

Segítség a történelemhamisításban

Recep Tayyip Erdogan mintha teljesen elszakadt volna a realitásoktól. Igazi álomvilágot épített fel magának. Már arra vetemedik, hogy átírja a történelmet, s ehhez asszisztál a kormánypárti sajtó.

A 2000-es években ugyan a jelenlegi elnök kormányfőként valóban sokat tett azért, hogy felgyorsuljon Törökország gazdasági teljesítménye, s közeledett a kurd kisebbséghez is, de az utóbbi években, a gazdaság gondjainak jelentkezésével már nem azt a reformert láthatjuk, mint néhány éve.

Talán azért, mert olyan személyekkel vetette körbe magát, akik mindent szebbnek láttatnak. Esetleg amiatt, mert olyan monopóliumot épített ki, s hatalmát annyira megszilárdította, hogy valóban mindent megtehet.

Az azonban már a diktátorok sajátja, ha a történelmet akarják meghamisítani. Az pedig nem éppen egy demokratikus berendezkedésű államra vall, hogy az állami, a rendszerhez hű médiumok is asszisztálnak ehhez.

Erdogan másfél héttel ezelőtt nem kevesebbet állított, miszerint a muzulmánok már három évszázaddal Kolumbusz Kristóf előtt megjelentek Amerikában, egészen pontosan 1178-ban.

Mi eddig úgy tudtuk, hogy Kolumbusz, aki Indiába kívánt eljutni, 1492 őszén érte el először Amerika partjait, s élete folyamán négy expedíciót is indított az addig ismeretlen kontinens felkutatására.

Erdogan bizonyítékként arra hivatkozott, hogy naplójában Kolumbusz említést tesz egy mecsetről, amelyet a kubai partoknál egy hegytetőn látott. Mint mondta, szeretné, ha ezen a helyen újra mecset állna, s erről tárgyalni kíván a kubai illetékesekkel.

Erdogan nem árulta el, honnan szerezte információit, de a Google segítséget ad ebben. Egy bizonyos Youssef Mroueh muzulmán történész 1996-ban állt elő ezzel az elmélettel.

Csakhogy Erdogan már ezt a forrást is rosszul idézte, mert a szerző nem tett említést mecsetről, csak csodálatos, „mecsethez hasonlító” hegyről. Mint a Hürriyet írta, Erdogan beszédírója nagy hibát követett el. Igaz, ez nem biztos, hogy nagyon zavarja az elnököt.

A tényeket tekintve semmibe vevő kijelentések kapcsán a kormánypárti médiumok nem az igazságot próbálják feltárni, vagy legalább nem hallgatnak, hanem a történelemferdítést próbálják igazolni.

Ezzel azonban saját magukat járatják le. A török kormánypárti médiumok mintha azon versenyeznek, ki tud minél hihetőbb, további „bizonyítékokkal” előállni.

Alighanem az Aksam című lap vitte a prímet, amely azt közölte, Észak-Dakotában létezik egy Hazen nevű település, amely az arab „szomorú” névből származik.

A helyiek nagyon elcsodálkoztak ezen, hiszen – amint a város honlapján is szerepel – Hazent egy 19. századi postai alkalmazottról, bizonyos A. D. Hazenről nevezték el.

Szintén az Aksam állt elő egy másik úgynevezett ténnyel. A lap a Harvard Egyetem professzorára, Barry Fellre hivatkozott, aki az 1940-50 között végzett kutatásai során azt állította, hogy a muzulmánok már 650-ben eljutottak Amerikába.

Állítása szerint Coloradóban, Új-Mexikóban és Indianában iszlám vallási iskolák romjaira bukkantak. Ezzel az a bökkenő, hogy az 1994-ben meghalt Fell rendkívül ellentmondásos személyiség volt, akinek számos tézisét megcáfolták.

Akadtak azért olyan orgánumok is, amelyek megkérdőjelezték Erdogan szavait.

A Hürriyet publicistája, Melis Alphan szarkasztikus hangvételű cikkében úgy vélte, „Az elnökünknek igaza van. Csak egyvalamit felejtett el megemlíteni. Nemcsak muzulmánok voltak azok, akik először elérték Amerikát, hanem törökök is”…

A Cumhuriyet cikkírója, Cem Mumcu nem tartotta valószínűnek, hogy az államfő szabadidejében lázasan forgatná Kolumbusz naplóját.

Azért sem érthető ez az igyekezet, mert a muzulmánok valóban fontos tudományokat, addig ismeretlen dolgokat vittek el a nyugati világnak, ennek elismeréséhez a történelem átírására sincs szükség.

Iszlám közvetítéssel került Európába az algebra, az alkímia, a cukor, a sakk, a gitár, hogy csak néhány példát említsünk. Az iszlám világ különösen fejlett volt a 7-13.század között. Erdogan tehát méltán lehet büszke a muzulmán múltra, csak éppen nem arra, amivel előállt.

Segítség a történelemhamisításban

Recep Tayyip Erdogan mintha teljesen elszakadt volna a realitásoktól. Igazi álomvilágot épített fel magának. Már arra vetemedik, hogy átírja a történelmet, s ehhez asszisztál a kormánypárti sajtó.

A 2000-es években ugyan a jelenlegi elnök kormányfőként valóban sokat tett azért, hogy felgyorsuljon Törökország gazdasági teljesítménye, s közeledett a kurd kisebbséghez is, de az utóbbi években, a gazdaság gondjainak jelentkezésével már nem azt a reformert láthatjuk, mint néhány éve.

Talán azért, mert olyan személyekkel vetette körbe magát, akik mindent szebbnek láttatnak. Esetleg amiatt, mert olyan monopóliumot épített ki, s hatalmát annyira megszilárdította, hogy valóban mindent megtehet.

Az azonban már a diktátorok sajátja, ha a történelmet akarják meghamisítani. Az pedig nem éppen egy demokratikus berendezkedésű államra vall, hogy az állami, a rendszerhez hű médiumok is asszisztálnak ehhez.

Erdogan másfél héttel ezelőtt nem kevesebbet állított, miszerint a muzulmánok már három évszázaddal Kolumbusz Kristóf előtt megjelentek Amerikában, egészen pontosan 1178-ban.

Mi eddig úgy tudtuk, hogy Kolumbusz, aki Indiába kívánt eljutni, 1492 őszén érte el először Amerika partjait, s élete folyamán négy expedíciót is indított az addig ismeretlen kontinens felkutatására.

Erdogan bizonyítékként arra hivatkozott, hogy naplójában Kolumbusz említést tesz egy mecsetről, amelyet a kubai partoknál egy hegytetőn látott. Mint mondta, szeretné, ha ezen a helyen újra mecset állna, s erről tárgyalni kíván a kubai illetékesekkel.

Erdogan nem árulta el, honnan szerezte információit, de a Google segítséget ad ebben. Egy bizonyos Youssef Mroueh muzulmán történész 1996-ban állt elő ezzel az elmélettel.

Csakhogy Erdogan már ezt a forrást is rosszul idézte, mert a szerző nem tett említést mecsetről, csak csodálatos, „mecsethez hasonlító” hegyről. Mint a Hürriyet írta, Erdogan beszédírója nagy hibát követett el. Igaz, ez nem biztos, hogy nagyon zavarja az elnököt.

A tényeket tekintve semmibe vevő kijelentések kapcsán a kormánypárti médiumok nem az igazságot próbálják feltárni, vagy legalább nem hallgatnak, hanem a történelemferdítést próbálják igazolni.

Ezzel azonban saját magukat járatják le. A török kormánypárti médiumok mintha azon versenyeznek, ki tud minél hihetőbb, további „bizonyítékokkal” előállni.

Alighanem az Aksam című lap vitte a prímet, amely azt közölte, Észak-Dakotában létezik egy Hazen nevű település, amely az arab „szomorú” névből származik.

A helyiek nagyon elcsodálkoztak ezen, hiszen – amint a város honlapján is szerepel – Hazent egy 19. századi postai alkalmazottról, bizonyos A. D. Hazenről nevezték el.

Szintén az Aksam állt elő egy másik úgynevezett ténnyel. A lap a Harvard Egyetem professzorára, Barry Fellre hivatkozott, aki az 1940-50 között végzett kutatásai során azt állította, hogy a muzulmánok már 650-ben eljutottak Amerikába.

Állítása szerint Coloradóban, Új-Mexikóban és Indianában iszlám vallási iskolák romjaira bukkantak. Ezzel az a bökkenő, hogy az 1994-ben meghalt Fell rendkívül ellentmondásos személyiség volt, akinek számos tézisét megcáfolták.

Akadtak azért olyan orgánumok is, amelyek megkérdőjelezték Erdogan szavait.

A Hürriyet publicistája, Melis Alphan szarkasztikus hangvételű cikkében úgy vélte, „Az elnökünknek igaza van. Csak egyvalamit felejtett el megemlíteni. Nemcsak muzulmánok voltak azok, akik először elérték Amerikát, hanem törökök is”…

A Cumhuriyet cikkírója, Cem Mumcu nem tartotta valószínűnek, hogy az államfő szabadidejében lázasan forgatná Kolumbusz naplóját.

Azért sem érthető ez az igyekezet, mert a muzulmánok valóban fontos tudományokat, addig ismeretlen dolgokat vittek el a nyugati világnak, ennek elismeréséhez a történelem átírására sincs szükség.

Iszlám közvetítéssel került Európába az algebra, az alkímia, a cukor, a sakk, a gitár, hogy csak néhány példát említsünk. Az iszlám világ különösen fejlett volt a 7-13.század között. Erdogan tehát méltán lehet büszke a muzulmán múltra, csak éppen nem arra, amivel előállt.