Előfizetés

A közigazgatás betyárjai meg a szegény vándor

Publikálás dátuma
2014.11.05. 10:00

A középkori Magyarország fölelevenedését jelenti az az eset, amely Veszprémben, a vármegyei dzsentrik főfészkében lejátszódik. M. Sándor kereskedősegéd, aki pécsi születésű, hosszabb ideig Budapesten állás nélkül volt; mivel a pénzből teljesen kifogyott, elindult gyalog Pécsett lakó szüleihez. Székesfehérváron túl két portyázó csendőrrel találkozott, akik igazolásra szólították föl. Szerencsétlenségére csak egyes cégektől kapott bizonyítványokkal rendelkezett, ami nem volt elegendő a csendőrök szemében. Bekísérték Veszprémbe a főszolgabíróságra. A főszolgabíró pedig — így írják nekünk Veszprémből — azonnal lecsukatta. Már három hete ennek és még mindig nem tudták megállapítani a szerencsétlen ember illetőségét.

Bűzös cellában van; ha belép hozzá az ember, csak a szibériai börtönök juthatnak az eszébe. Csontig lesoványodott és torzonborz szakáll környezi sápadt arcát. Három hete már nem mosdott, széken ülve alszik, mert még priccs sincs a főszolgabírói fogházban. Enni olykor kap, de csak a várnagy emberségéből; silány moslékot adnak neki. A hideg is gyötri. A főszolgabíró úr — Kerényi Andor névre hallgat — vadászik mostanában és úgy látszik, nincs ideje arra, hogy hivatalos kötelességeit ellássa.

 Népszava 1910. november 5.