Fenyegetik a Fehér Házat?

Gyanús kibernetikai tevékenységet észleltek egy a Fehér Ház által használt számítógépes hálózaton, lépések történtek a megakadályozásra - közölte kedden az amerikai elnöki hivatal egy névtelenül nyilatkozó tisztségviselője.

 Az illetékes arról nem nyilatkozott, hogy ki állhat az elnöki végrehajtó iroda (EOP) nem titkosított komputerein észlelt tevékenység mögött.

Az ügyről nyilatkozó tisztségviselő szerint az aggodalomra okot adó tevékenységet a közelmúltbeli fenyegetések értékelése közben fedezték fel. A szakértők ezt "nagyon komolyan vették", és azonnali lépéseket tettek a fenyegetés értékelése és elhárítása érdekében. Ennek következtében az EOP több felhasználója átmeneti üzemzavarokat észlelt.

Szerző

2014

Orwell csak szégyenkezne, ha látná, mennyivel tökéletesebb "művet"alkotott egy Orbán nevű miniszterelnök egy kis európai országban. Hét különféle választási sikerrel a tarsolyában, a másodszor is megszerzett kétharmaddal azt tehet az alattvalóival, amit csak akar.

Első hatalomra kerülésekor csak annyit ígért "népének", hogy nyugodtan ki lehet dobni a régi telefonkönyveket, az államigazgatás kulcspozícióiba új nevek kerülnek. Aztán az emlékezetes 2010-es "fülkeforradalom" még tovább lépett: a társadalom teljes gazdasági és politikai elitjét kisöpörték. Bírók, ügyészek, egyetemi oktatók, közoktatási vezetők, a közmédiában dolgozó újságírók, kutatók, az orvosi kar felső vezetői és végül a művészeti élet legkiválóbbjai kaptak útilaput, helyükre új művészeket „jelöltek ki”. Gazdaságilag ellehetetlenítették azokat a vállalkozásokat, amelyek tulajdonosi köre nem a Fidesz-akolból nőtte ki magát. A hirdetési csapok elzárásával az ellenzéki sajtónak is a torkára léptek.

Behatoltak a családok magánszférájába is. A "munkaalapú társadalom" jelszavával nyugdíjakat vontak meg vagy alakítottak kegydíjjá, az állásukból elbocsátott számtalan közalkalmazott és köztisztviselő tilos listára került, a minimális ideig folyósított munkanélküli ellátásból reményük sem maradt az újrakezdésre. Családi kapcsolatok, évtizedes barátságok mentek rá a mesterségesen szított viszálykodásra, sokan "politikai páriák" lettek, akikkel jobb kerülni a kapcsolatot is.

Aláírási ívekkel, "társadalmi konzultációnak" álcázott adatgyűjtéssel mérték fel az évek során, hogy ki van velük és ki ellenük. Ma már utcára, házszámra, lakásra lebontva tudják az emberek politikai hovatartozását. De még ez sem elég, kíváncsiak valamennyiünk anyagi helyzetére. Van-e bankkártyánk, hitelünk? Hol, mire költünk, milyen számlára utalunk és honnan kapunk pénzt? A miniszterelnök "jobb keze" igen hosszúra nyúlik: az MNB tulajdonába került az az elektronikus rendszer, amely a lakossági és a vállalati pénzforgalmat bonyolítja.

Innen már csak egy lépés a nappalinkba és a hálószobánkba kötelezően felszerelendő web-kamera lesz. A közvetítés díját - természetesen - adó formájában nekünk kell majd fizetnünk.

Szerző

2014

Orwell csak szégyenkezne, ha látná, mennyivel tökéletesebb "művet"alkotott egy Orbán nevű miniszterelnök egy kis európai országban. Hét különféle választási sikerrel a tarsolyában, a másodszor is megszerzett kétharmaddal azt tehet az alattvalóival, amit csak akar.

Első hatalomra kerülésekor csak annyit ígért "népének", hogy nyugodtan ki lehet dobni a régi telefonkönyveket, az államigazgatás kulcspozícióiba új nevek kerülnek. Aztán az emlékezetes 2010-es "fülkeforradalom" még tovább lépett: a társadalom teljes gazdasági és politikai elitjét kisöpörték. Bírók, ügyészek, egyetemi oktatók, közoktatási vezetők, a közmédiában dolgozó újságírók, kutatók, az orvosi kar felső vezetői és végül a művészeti élet legkiválóbbjai kaptak útilaput, helyükre új művészeket „jelöltek ki”. Gazdaságilag ellehetetlenítették azokat a vállalkozásokat, amelyek tulajdonosi köre nem a Fidesz-akolból nőtte ki magát. A hirdetési csapok elzárásával az ellenzéki sajtónak is a torkára léptek.

Behatoltak a családok magánszférájába is. A "munkaalapú társadalom" jelszavával nyugdíjakat vontak meg vagy alakítottak kegydíjjá, az állásukból elbocsátott számtalan közalkalmazott és köztisztviselő tilos listára került, a minimális ideig folyósított munkanélküli ellátásból reményük sem maradt az újrakezdésre. Családi kapcsolatok, évtizedes barátságok mentek rá a mesterségesen szított viszálykodásra, sokan "politikai páriák" lettek, akikkel jobb kerülni a kapcsolatot is.

Aláírási ívekkel, "társadalmi konzultációnak" álcázott adatgyűjtéssel mérték fel az évek során, hogy ki van velük és ki ellenük. Ma már utcára, házszámra, lakásra lebontva tudják az emberek politikai hovatartozását. De még ez sem elég, kíváncsiak valamennyiünk anyagi helyzetére. Van-e bankkártyánk, hitelünk? Hol, mire költünk, milyen számlára utalunk és honnan kapunk pénzt? A miniszterelnök "jobb keze" igen hosszúra nyúlik: az MNB tulajdonába került az az elektronikus rendszer, amely a lakossági és a vállalati pénzforgalmat bonyolítja.

Innen már csak egy lépés a nappalinkba és a hálószobánkba kötelezően felszerelendő web-kamera lesz. A közvetítés díját - természetesen - adó formájában nekünk kell majd fizetnünk.

Szerző