Közelkép - Tudáspótló lexikon

A jelek szerint nem csak én lelem örömömet lexikonok lapozgatásában, le- leragadva egy-egy címszónál, amely tanulságot kínál, új ismeretekre vezérel. A szakemberek mellett alkalmi érdeklődők is kedvtelésüket lelik a lexikonokban. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Szily Kálmán A magyar nyelvújítás szótárát (1902; 1908) immár harmadik utánnyomásban jelentette meg a Nap Kiadó. 

A nyelvújításról mindenki szerezhetett ismereteket, aki középfokú oktatásban részesült. Megtanultuk, hogy a mozgalom, amely nyelvünk megújítását szorgalmazta, összefonódott a magyarság nyelvtudatra ébredésével, és legvégül a költők vitték diadalra.

"… sok jó dolgot művelt, de sok törvénytelenséget is követett el", igazgyöngyök mellett szemetet is hordott. Mindjárt föl is lapoztam a hord igét tárgyaló címszót, és megtudtam, 1848 előtt nem alkalmaztak összetett szót képzésére, s hogy a német hivatalos szótárban fordult elő első ízben.

Megtudhatjuk azt is, hogy a 19. század hatvanas éveiben a Király utcában egy "kurta-korcsma" működött, ezzel a címtáblával: "zum hordur", azaz: a trógerhez. El tudom képzelni, milyen békességben üldögélt ebben, s a hasonló korcsmákban néhány évtizeddel később Krúdy Gyula, mígnem kocsisa jelentette, ideje felkerekedni és Badacsonyban megízlelni az újbort, melyben ilyenkor még apró gyöngyszemekként buborékok úszkálnak.

Talán ez az apró kitérő is jelzi, hogy ebben a lexikonban mintha visszaálmodhatnánk a régi idők szokásait. Amikor a kockás terítővel letakart asztalok mellett az álladalom (ma már államról beszélünk) ügyeiről cseréltek eszmét az urak sörüket kortyolgatva, éhüket frissen főtt pörkölttel csillapítva. Közben kellemes emlékeiket idézték. (Az emlékez igéből elvont szót Kazinczy és Verseghy tették közkinccsé.)

A magyar nyelvújítás szótárát lapozgatva a nyelv egyik legnagyobb művésze, Kosztolányi Dezső szellemalakja is felsejlik. Sajnos manapság inkább a nyelv romlásának lehetünk tanúi, s ez gondolkodásbeli és erkölcsi romláshoz is vezet.

Szerző

Magával elég jó játszani

Publikálás dátuma
2014.09.23. 07:45
Stohl Andrástól vette át Szandtner Anna a legjobb női főszereplőnek járó díjat. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
A vasárnap esti Színikritikusdíj-átadón Pintér Béla kapta a legjobb előadásért járó díjat, és még a legjobb új magyar drámáért járó elismerést is átvehette. Fodor Tamás pedig nem csupán életműdíjas lett, hanem a legjobb férfi főszereplő is.

Kulka János betolja Lang Györgyit, aki papucsban van, és rajta két különböző élénk színű zokni. Ezen nincs semmi meglepő, a színésznő, énekesnő szokott extravagánsan öltözködni. Leül mellé Kulka szintén a tőle megszokott eleganciában, fekete, jól szabott öltönyben, kényelmesen elhelyezkedik, majd akkurátusan keresztbe teszi a lábát, ekkor látszik, hogy rajta is felemás zokni virít, finoman fogalmazva, nem az öltözékéhez illő sötét tónusban. Persze jókora nevetés lesz, és ez meg is teremti a Színikritikusdíj-átadó gálaesthez az alaphangulatot. Lang és Kulka ugyanis a műsorvezetők. Így rögtön érzékelhető, hogy lesz ironikus humor, és lesz sokféleség is, ez az est annak jegyében zajlik, hogy virágozzék temérdek virág.

Egy díjátadó persze mindig embermustra is. Érdekes ki hogyan reagál, mit mond a díj átvételekor, milyen csalódott annak az arca, aki nem kap, vagy éppen mennyire képes örülni az ő kategóriájában mások boldogságának. Már jó néhány éve ugyanis a 15 kategóriában három-három jelölt nevét hozzák nyilvánosságra, és - mint az Oscar-díj esetében - csak a gálán derül ki, hogy melyikük is kapta az elismerést. Azok szavazhatnak, akik az elmúlt szezonban legalább kilencven produkciót láttak.

A díj értékét az adja, hogy független civil szakmai szervezet tagjai ítélik oda, titkos szavazással, így nem szól bele a politika. Ez viszont azzal is jár, mint Bagossy László videó-üzenetében pikírten mondta, hogy a "Színikritikus-díj szerintem a legjobb díjak egyike, pénz nem jár vele, de szégyellni se kell, mint azokat a díjakat, amelyekkel pénz jár." Kétségtelen, hogy ennek a díjnak olyan időkben egyre nő a rangja, amikor gyakran az elismerések odaítélésénél nem feltétlenül a szakmai szempontok a legfontosabbak.

Lang és Kulka időnként fel is olvasnak olyan részleteket, amik furcsa szempontokat, különös világnézetet tartalmaznak, és visszájukra fordulva mulatságossá válnak, például a remény színházáról, vagy éppen meglehetősen sematikusnak, előítéletesnek tűnő mondatokat az újdonsült biológia tankönyvből. Néhány fiatal színész, Bárnai Péter, Lakos Fanni, Horváth Kristóf, Mohai Tamás, Réti Iringó állandóan bejön, vagy éppen kiviharzik, rendszeresen jelen van a színpadon, gesztusokkal, mimikával, énekkel, erőteljes mozdulatokkal véleményezik a történeteket, táncolnak, ha úgy alakul a földön csúsznak-másznak, örökmozgók, energiabombák. Időnként túlspiláznak valamit, de vitalitásuk üdítő.

Fodor Tamás először életműdíjat kap, neki Nyakó Juli és Nagypál Gábor színésztársai adják át, Nyakó éppen 33 éve dolgozik vele, azt mondja, krisztusi korba értek. Nagypállal éppen a múlt héten volt közös premierjük a Szkénében, és önként, saját maga kinevelve az utódját, neki adta át a Stúdió "K" vezetését. Fodor kajánul odaszól nekik, hogy "jobban meg vagytok hatódva, mint én", és tényleg meg vannak. De persze azért Fodor is meghatódott, bármennyire is igyekszik leplezni, hiszen igazán dörgő, szívből jövő taps fogadja.

Elmondja, hogy olyan nagyon az elismerésekkel nem lehet mit kezdeni, azok megmagyarázhatatlanok. És beszél két igazán komoly elismeréséről. Az egyik, amikor Szolnokon, a híres Vasziljev rendezésében játszott, akkor egyszer csak Törőcsik Mari azt mondta neki, "Idefigyeljen Fodor, mondtam én már magának, hogy magával elég jó játszani!?" A másik pedig, amikor egy kislány bement a Stúdió "K"-ba egy gyerekelőadásra, és azt kérdezte a papájától, hogy "Apu, ez színház? Ez teljesen olyan, mint otthon."

Bár ez állítólag igazán nem jellemző rá, Szandtner Annán, aki a legjobb női főszereplőnek bizonyult az Örkény Színház Stuart Mária előadásában nyújtott teljesítményéért, látszik leginkább az elérzékenyülés. Pár mondatot présel ki köszönetül, aztán megilletődve elakadnak a szavai.

Pintér Béla bezzeg meglehetősen flott, amikor a legjobb drámáért járó elismerést vehetné át, még csak videó üzenetével találkozunk, úgy hallom fellépésen volt. De aztán a program végére megjelenik teljes életnagyságban, és nagyon örül, hogy Pintér Béla és Társulata nem a független kategóriában, hanem valamennyi produkció között minősült a legjobbnak. Azt mondja, utoljára ilyen a Schilling Árpád által a Krétakörben rendezett Sirály előadásával fordult elő. És ehhez úgy látszik, kell Csákányi Eszter, teszi hozzá, aki a Krétakörben is játszott, ahogy náluk szintén.

A legjobb független előadás egyébként, a szintén a Szkénében bemutatott, Irtás lett, a Forte Társulattal, melynek tagjai két színész kivételével, ábrázolandó a nagy összetartást, valamennyien ki is mennek meghajolni.

Jó hangulata volt a Néder Panni rendezte estének. Rövid időre már-már olyan érzésem támad, hogy egészen egységes a szakma, persze tudom, hogy ez csak délibábos, villanásnyi érzéki csalódás.

A díjazottak
Pintér Béla a Titkaink című produkcióért a legjobb előadás díját kapta és a legjobb új magyar drámáért járó elismerést is átvehette.
Fodor Tamás életműdíjban részesült, és a legjobb férfi főszereplő díja ugyancsak az övé.
A legjobb női főszereplő díját Szandtner Anna kapta az Örkény Színház Stuart Mária című előadásában játszott szerepéért.
A legjobb rendezésért is az Örkény Színház produkciója, a Hamlet színpadra állításáért, Bagossy Lászlóé az elismerés.
A Horváth Csaba rendezte Irtás című előadás, a Forte Társulat és a Szkéné Színház produkciója a legjobb független színházi előadás díját nyerte el.
A Centrál Színház Bozsik Yvette rendezte Chicago című előadása a legjobb zenés/szórakoztató előadás díját kapta.
A legjobb színházi zenéért az idén is Kovács Márton vette át az elismerést, ezúttal az Örkény Színház A képzelt beteg című előadásáért.
A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás díját a Budapest Bábszínház 3-4 éveseknek szóló Boribon és Annipanni című előadása, Ellinger Edina rendezése nyerte el.
A legjobb díszlet díját Balázs Juli vehette át a Vígszínház és a Szputnyik Hajózási Társaság A revizor című előadásáért, míg a legjobb jelmez díját Izsák Lili és Kálmán Eszter kapta az Örkény Színház Stuart Mária című produkciójáért.
A legjobb női mellékszereplő díját Bozó Andrea vette át a Szkéné Színház produkciójában, Székely Csaba Bányavíz című darabjában nyújtott alakításáért.
A legjobb férfi mellékszereplő díját megosztva Kaszás Gergő a Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Füge Produkció és a Szkéné Színház I. Erzsébet című produkciójában játszott szerepéért, valamint Krisztik Csaba az Irtás, és a Székesfehérvári Vörösmarty Színház Lear király című produkciójában nyújtott alakításaiért kapta.
A legígéretesebb pályakezdő díját a Kaposvári Egyetemen két éve diplomázott Lovas Rozi, a Magyar Színház tagja nyerte el.
Különdíjat ítéltek oda a kritikusok az írókat, színészeket és a múzeum alkotásait összekapcsoló európai uniós összművészeti projekt, a Ganymed Goes to Europe programért.

Szerző

Bomlik vagy épül az egységes Európa?

Publikálás dátuma
2014.09.23. 07:33
Függetlenségpárti tüntetők a barcelonai parlament előtt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DAVID RAMOS
Világszerte megkongatták a vészharangot a skót függetlenségi referendum kapcsán, sok fővárosban attól tartottak, hogy annak esetleges sikere szeparatista lavinát indít el. Sok fővárosban nem is teljesen alaptalanul félnek, de olyan is van, ahol az aggodalom sok esetben belpolitikai indokkal gerjesztett politikai hisztéria, az autonómia törekvések szándékos összemosása az elszakadási tendenciákkal. Kétségtelen – Európában és világszerte felerősödött a régiók és a valamiféle önrendelkezésre vágyó nemzeti kisebbségek hangja. Mindez az európai integrációs folyamattal párhuzamosan.

A skótok mennének is, meg nem is, már a harmadik függetlenségi referendum bukott el. Valahogy úgy vannak a brit unióval, mint maga Nagy-Britannia az Európai Unióval – az előnyeit megtartanák, a hátrányaiból nem kérnek. A népszavazás kudarca ellenére Londonnak nyilvánvalóan számolnia kell azzal, hogy a skótok 45 százaléka mindenek dacára kiválna a brit unióból.

Mint ahogy az Európai Uniónak is kétségtelenül számolnia kell azzal, hogy területén felerősödtek a szeparatista hangok és autonómia-törekvések egyaránt, hogy egyre több tartomány, régió és nemzeti kisebbség kérne több jogosítványt. A skót referendum, a még bizonytalan katalán függetlenségi népszavazás, de a venetói on-line, nem hivatalosított, inkább csak közvélemény kutatás-szerű függetlenségi voksolás is, illetve a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus ugyan lényegüket tekintve annyira eltérnek egymástól, hogy szinte összehasonlíthatatlanok, mégis, kivétel nélkül azt jelzik, hogy az európai törvényhozóknak nemzetállami és európai uniós szinten egyaránt előbb-utóbb meg kell hallaniuk a régiók és kisebbségek hangját s megoldást kell találniuk e sokszínű, sokrétű problémára, ha nem akarnak egy békétlen, belső viszályoktól szabdalt kontinenst.

A székelyek és az uniós uborka

A skóciai népszavazás híre komoly aggodalmat keltett bizonyos romániai politikai körökben, a román sajtóban pedig egyenesen slágertémává vált. Romániában ugyan 19 nemzeti kisebbségnek van parlamenti képviselete, de a románok az 1,3 milliós, a lakosság több mint 6 százalékát kitevő magyarok „szeparatizmusától” tartanak évtizedek óta. A skót függetlenségi referendum ezekre a mélyen gyökerező félelmekre és előítéletekre erősített rá. Sokan attól féltek, hogy az esetleges skót függetlenedés fölerősíti majd a székelyföldi autonómia törekvéseket, amelyet az ország területi integritását veszélyeztető faktornak tekintenek.

Nem csak a köznép gondolja így, sok esetben véleményformálók szavaiból is kitűnik, hogy számukra a területi alapú autonómia egyenlő az államból való kiválással. Holott a két helyzet összehasonlíthatatlan. Nemcsak azért, mert a Székelyföldnek soha nem volt önálló államisága, így az adottságai, infrastruktúrája, hagyománya sincs meg egy esetleges önállóságra. Még nem is csak azért, mert míg a Nagy-Britanniában nem tiltja törvény, hogy a skótok referendumot tartsanak a függetlenségről, addig Romániában az alkotmány zárja ezt ki, az első paragrafus Romániát szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállamként határozza meg.

Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy míg Skóciának van válogatott focicsapata, addig a Székelyföldnek nincs. De még ha a nemzetközi jogot, a román alkotmányt, illetve a román politikai és közgondolkodást felül is lehetne írni, jobb belátásra bírni, a földrajzzal nincs mit kezdeni – a Székelyföld Románia közepén van, elszakadás esetén minden oldalról Románia határolná, az ott élők saját függetlenségük foglyaivá válnának. Ezzel mindenki tisztában van, az RMDSZ éve óta próbálja magyarázni a román társadalom felé, egyelőre nem sok sikerrel.

A magyar érdekvédelmi szervezet épp a skót függetlenségi referendum napján, szeptember 18-án mutatta be székelyföldi területi autonómiatervezetét és bocsátotta társadalmi vitára. Az RMDSZ álláspontja szerint a két dolog nem függ össze, a tavalyi kongresszus egyöntetű szavazással bízta meg ezzel a szövetséget. Sem a skót, sem a katalán referendum, sem a kelet-ukrajnai konfliktus nem játszott abban szerepet, hogy ők most társadalmi vitát kezdeményeznének. Soha nincs alkalmas időpont, állítja az RMDSZ elnöke, nem lehet arra várni, hogy egyszer majd konfliktusmentes lesz Európa, a román társadalomban meg kell kezdeni ezeket a félelmeket lebontani, ezt pedig társadalmi vita és konkrét autonómiatervezet nélkül nem lehet.

Az RMDSZ különben ugyanezt szeretné elérni az Európai Unió irányába is. Tavaly az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnevezésű kisebbségi ernyőszervezet tagjaként, Európa talán minden nemzeti kisebbségét maguk mögé állítva, kidolgozták a Minority Safe­Pack európai kisebbségi kezdeményezést, azzal a céllal, hogy az Európai Bizottság foglalkozzon ezzel a kérdéssel, készüljön valamiféle egységes, kötelező érvényű szabályozás az európai uniós nemzeti kisebbségi kérdés kezelésére. (Ez pillanatnyilag tagállami hatáskörbe tartozik.)

A Bizottság elutasította a kezdeményezést, a FUEN nem kezdhette el az egymillió aláírás összegyűjtését, és a luxembourgi Európai Bírósághoz fordult. Döntés még nincs, de több tagállam kormánya, köztük a román és a szlovák is, belépett a perbe az Európai Bizottság oldalán, miközben saját országaik kisebbségi szervezetei, az RMDSZ és az MKP, a másik oldalon állnak ugyanabban a perben. Románia esetében pedig egészen faramuci helyzet állt elő azáltal, hogy az RMDSZ a kormánykoalíció tagja.

Bármi legyen a döntés, a FUEN, és az RMDSZ nem adják fel. Tudják, hogy nem lesz egyszerű célt érni, de úgy gondolják, hogy mivel minden hetedik európai valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, az EU-nak előbb-utóbb ezt a kérdést is szabályoznia kell, nem lehet a végtelenségig fenntartani azt a látszatot és helyzetet, hogy az uborka mérete és görbülete fontosabb 70 millió uniós polgár problémájánál.

A puskaporos hordó még megvan

Természetesen vannak más hangok is. A skót referendum előtt és után is megszólalt a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik, azt hangsúlyozva, hogy a skót népszavazás legitimálná egy boszniai referendum kiírását is, a többségében szerbek lakta országrész kiválását Bosznia-Hercegovinából.

Dodik hangja azért félelmetes, mert még egész Európa tudatában ott él a szörnyű háború emléke, és azóta azt tapasztalhatta meg, hogy Jugoszlávia véres széthullása nyomán létrejött államok nem mindegyike működőképes. És akkor még nagyon finoman fogalmaztunk. De azért is más ez az igény, mint például a kárpát-medencei magyarok autonómia-törekvései, mert az valóban a status quo változását jelentené, a határok módosítását, amitől ugyebár retteg Európa, főképp, ha a Balkánról van szó.

Bosznia-Hercegovina számára az 1995-ös daytoni egyezmény hozta meg a békét, s ez rögzíti a határokat és az állami berendezkedést is. Két entitás alakult ki, a Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció, azaz a szerb és a horvát-bosnyák részállam. Az ország egységeit csak a békeszerződés és az alkotmány módosításával lehetne megváltoztatni. Mindkét entitásnak külön vezetése, parlamentje és alkotmánya van, a két államalakulatot gyenge központi kormány köti össze.

Daytonban a Nyugat multikulturális államot próbált létrehozni, ami egyértelműen kudarcot vallott, Bosznia-Hercegovinát mesterséges államalakulatnak érzik lakói, Milorad Dodik pedig mindent megtesz azért, hogy ez az érzés ne is változzon. Folyton azt hangoztatja, hogy az országot „jobb lenne már ma feloszlatni, mint holnap”.

De nagyjából ez az álláspont Koszovóban is, valahogy így éreznek az észak- koszovói szerbek is. És ott vannak a Jugoszlávia romjain kialakult másik állam, Macedónia albánjai is, a lakosság 30-40 százaléka, s a népességi tendenciák alapján a macedónok akár kisebbségbe is kerülhetnek saját országukban.

A Balkánon pillanatnyilag hallgatnak a fegyverek. Béke van, csak a lelkekben dúl a háború. A puskaporos hordó adott továbbra is. Hosszabb távon nem lehet ezeknek a kérdéseknek az újragondolása, a gondok orvoslása nélkül tényleges tartós békét teremteni a Balkánon.

Kétségek Európa „boldogabb” felén

Az egykori vasfüggöny mögötti országokból nézve, Nyugat-, Észak-, sőt Dél-Európa is a kontinens boldogabb fele, mégsem mentes a szeparatista, függetlenségi mozgalmaktól és szervezetektől, beleértve a fegyvereseket is – ETA, IRA -, Dél-Tirolban is először robbantottak, utána egyeztettek. A baszkok ugyan beleuntak a fegyveres harcba, az ETA megszelídülni látszik, de a függetlenségi szándék vélhetően nem tűnt el, a november 9-re tervezett katalán referendum is erősíti. Ezekkel korábban békésen együtt élt Európa, mint ahogyan a flamand-vallon rivalizálással, skót, ír és más etnikai vagy regionális jellegű önállósodási törekvésekkel, nem is tulajdonítottak különösebb fontosságot neki.

Ám a gazdasági-pénzügyi válság felerősítette ezeket a hangokat, többek között épp a szociális önzésnek, „jóléti sovinizmusnak” köszönhetően, és a gazdagabb régiók, tartományok és népcsoportok egyre látványosabban tiltakoznak az ellen, hogy a másik, a központ „fejős tehenei legyenek”. Ezen országok régió közötti jövedelembeli, fejlődésbeli különbségek vagy felerősödtek, vagy csak lakóik felerősítve érzik a mindennapi megélhetési gondok hatására, ami viszont kétségtelenül felerősítette a nemzeti/nemzetiségi vélt vagy valós sérelmeket.

Olyannyira, hogy miközben alig tíz éve, a közép-kelet-európai tízes uniós csatlakozás idején, amelynek mi is része voltunk, Európa népei még az egyre szorosabb összefogásban, összetartozásban látták a jövőt, nemzeti jogköröket adtak át önként Brüsszelnek, ezzel bizonyos mértékig nemzeti szuverenitásukból is feladva, ma épp a fordítottjának vagyunk tanúi, valamilyen szinten minden államban megjelent az igény a szélesebb körű önigazgatásra – vagy Brüsszel, vagy a saját főváros irányába. Olyannyira, hogy már nem is tudjuk, hogy épp bomlik vagy épül az egységes Európa?

S erre a skót referendum sem adott választ, mint ahogy a katalán sem fog, már ha egyáltalán megtarthatják.

Brüsszel terjeszti a járványt?
A több idegen nyelven sugárzó, így egyik leghallgatottabb orosz rádió, az Oroszország Hangja, 2013 februárjában készített egy összeállítást az erősödő európai szeparatista mozgalmakról, a skót és a katalán függetlenségi referendumra összpontosítva. Orosz elemzők olyan kérdésekre keresték a választ, mint „Brüsszel büszkeségének a tárgya, az európai egység, úgy tűnik, hogy kezd feloszlani. Vajon kinek előnyös a szeparatizmus?”.
Konsztantyin Voronov politikai elemző úgy vélekedett, Brüsszelt nem zavarja a nemzetek önrendelkezési vágya. Az Európai Unió tisztviselői már megígérték a katalánoknak, hogy felveszik őket az EU-ba, amennyiben győznek Madrid felett.
Ugyanilyen ígéreteket kaptak a skótok és a Belgiumtól elszakadni vágyó flamandok, továbbá Észak-Olaszország városainak a lakói. Mert, mint mondta, a szeparatizmus ”járványát” Brüsszel ösztönzi. Az EU-tisztviselők ilyen módon szeretnék a legnagyobb vezető EU-országokat megfosztani a hatalmuktól.
A rendszer jelenlegi aránya szerint az 5 európai óriásból (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország) mindössze 4 képes ráerőltetni az akaratát a többi 23 EU-tagállamra.
Ezen országok felosztása több kisebb ”történelmi” államra azonban nagyban javíthatja az egyesült Európa kezelhetőségét. Akkor az EU végre valódi szerepet fog betölteni az európai politikában.

Szerző