Előfizetés

Cipruson, az Exodus nyomában

Kepecs Ferenc
Publikálás dátuma
2014.09.20. 07:33
A famagusztai kerítés vált a szigetország megosztottságának egyik jelképévé FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ANDREW CABALLERO
Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöke szeptember első felében a ciprusi Larnakában emléktáblát nyújtott át Sneor Levitinnek, a helyi zsidó hitközség rabbijának. A tábla azokra a zsidókra - köztük magyar zsidókra - emlékeztet, akik a második világháború után Palesztinába akartak eljutni, ám akiket az akkori mandátumterület brit urai elfogtak és ciprusi internálótáborokban tartottak fogva.

Közismert azoknak a zsidóknak tragikus sorsa, akiket a német nácik és európai cinkosaik koncentrációs táborokba zártak és iparszerűen, tömegesen legyilkoltak. Kevésbé ismert, hogy több tízezer túlélőt, akik a háború után akartak Palesztinába jutni, a brit hatóságok elfogtak és évekig ciprusi internálótáborokban tartottak fogva. Így hát e szerencsétlen sorsú emberek a szögesdrót mögül újra szögesdrót mögé kerültek. A kétféle fogva tartás célját és körülményeit persze nem lehet összehasonlítani, és - a korábbival ellentétben - a ciprusi történet végül is jól végződött: Izrael állam megalakulása után az internáltak célba értek.

Famagusztában
A MEASZ küldöttsége több ciprusi várost is felkeresett. Jártak a szigetország kettéosztott fővárosban, Nicosiában, néhány órát eltöltve annak török részében is.
Ciprus 1974-ben szakadt két részre, amikor szélsőséges helyi görög nacionalisták megbuktatták az ország törvényes kormányát, és erőszakkal magukhoz ragadták a hatalmat. Válaszul Törökország - a helyi török lakosság védelmére hivatkozva - megszállta a sziget északi részét és ott önálló államot hozott létre. Ezt azonban a világ mind a mai napig nem ismeri el.
A kelet-ciprusi Famagusztának, amely a török részen fekszik, valamikor jelentős görög lakossága volt, amely azonban a török inváziót követően a déli országrészbe menekült. Azt a városrészt, melyben éltek, ma szögesdrót veszi körül. A területen csak ENSZ-békefenntartók tartózkodnak, ők őrzik az elhagyott házakat. Őrzik, de természetesen nem tartják karban őket, ami negyven évi gazdátlanság után meg is látszik az állagukon.
Hátborzongató látványt nyújt ez a Famagusztán belüli szellemváros. Minden elhagyatott: a házak, a játszóterek, a teniszpályák, a boltok. Némely erkélyen még ott van az asztal székekkel, az asztalon tányérokkal - jeléül annak, hogy a házigazdáknak fejvesztve kellett menekülniük otthonukból. A görög menekültek kényszerűen hátrahagyott ingatlanjai, illetve az azokért fizetendő török kártérítés ügye mind a mai napig megoldatlan és a két közösség kiegyezésének egyik legfőbb akadálya.

Ezt megelőzően azonban tragikusan alakult a nácik elől menekülő zsidók sorsa. Szinte egyetlen állam sem volt hajlandó befogadni őket, a britek pedig egy 1939-ben kiadott Fehér Könyvben korlátozták Palesztínába történő bejutásukat. Mindennek következtében több tízezer kivándorolni akaró zsidó rekedt a nácik uralta Európában és végezte Auschwitz gázkamráiban.

S a britek magatartása a háború végeztével sem sokat változott. 1945 után havi 1500 főt engedtek Palesztinába, holott százezernyi túlélő tengődött hontalan menekültként szerte Európában. (Köztük olyan vidéki magyar zsidók is, akik, miután túlélték a Holokausztot, vissza akartak volna térni házaikba, ám azok új lakói vasvillával kergették el őket.) London azért korlátozta a bevándorlást, mert nem akarta végleg magára haragítani gyarmatainak, köztük palesztin mandátumterületének arab lakosait, akik persze hevesen ellenezték a külföldiek letelepülését.

Virágzó kapcsolatok Izraellel
Izrael már függetlensége kikiáltásának évében, 1948-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat Ciprussal, vagyis még akkor, amikor a sziget brit protektorátus volt. E viszony sokat javult a további években is, így a szigetország függetlenségének 1960-as kikiáltásáig is. Ciprus ezután vérzivataros időszakot élt át, melynek csúcspontja 1974-es kettészakadása volt. Az északi országrészben létrejött Észak-ciprusi Török Köztársaságot mind a mai napig csak Ankara ismeri el.
Izraelben a 2000-es években fogalmazódott meg az az igény, hogy serkenteni kell a zsidó vallási életet Ciprus területén. Ennek keretében 2003-ban a szigetországba érkezett Arie Zeev Raskin rabbi, az ortodox zsidóság haszid mozgalma, a Chábád Lubavics képviseletében. Két évvel később, 2005. szeptember 12-én Raskin rabbit hivatalosan is kinevezték Ciprus főrabbijának. A ceremónián a zsidó vallási élet több ismert személyisége, valamint az akkori ciprusi oktatási és kulturális miniszter is megjelent. Ugyanebben az évben avatták fel a helyi zsidó közösség első zsinagógáját a tengerparti városban, Larnacában.
A Wikipedia szerint manapság körülbelül 350 zsidó család él, többségük külföldi. A zsidó közösség fele Izraelből érkezett, a másik felének nagy része brit, vagy orosz. (Bár a 2011-es népszámlálás szerint 11 ezerre tehető a Cipruson élő oroszok száma, évente valójában oroszok tízezrei megfordulnak itt, s 30-40 milliárd dollárt helyeztek el az itteni bankokban.)

A zsidó szervezetek ennek ellenére mindent megtettek a tilalom kikerülésére és 1945 és 1948 között mintegy 70 ezer embert juttattak el - többnyire illegálisan - Palesztinába. A britek azonban körülbelül 50 ezer zsidót útközben elfogtak, és jó részüket ciprusi internálótáborokba zárták. A menekültek Palesztinába juttatásának történetében az egyik leghíresebb epizód az Exodus hajó útja volt, melyet az után - a cselekményt erősen megváltoztatva - könyvben és filmben is feldolgoztak.

Miután Hanti Vilmos átadta az emléktáblát Sneor Levitin rabbinak, a MEASZ és a larnakai zsidó hitközség képviselői megállapodtak abban, hogy azt - valószínűleg jövő május végén - ünnepélyesen elhelyezik egy Xilotimbou nevű, Larnaka közelében fekvő településen, ott, ahol valamikor az egyik internálótábor állt. Ezen a helyszínen idén nyáron egyébként már tartottak emlékünnepséget, mégpedig a ciprusi elnök és az izraeli nagykövet részvételével. Idén induló és a magyarországi Holokauszt hetvenedik évfordulójához kapcsolódó akciójával a MEASZ a maga részéről is tisztelegni kíván a náci népirtás áldozatainak és túlélőinek emléke előtt.

A híres hajó igazi története
A zsidó szervezetek a második világháborút közvetlenül követő években számtalan hajón próbáltak meg menekültet eljuttatni - hol több, hol kevesebb sikerrel - Palesztinába. Ezek közül a leghíresebb az Exodus hajó története lett, már csak azért is, mert történetéből bestsellerré vált könyv és nagy sikerű film is született. Ám mind a Leon Uris által írt könyv, mind pedig az Otto Preminger által rendezett film (egyik főszerepében Paul Newmannal) alaposan eltér a történelmi tényektől. A könyvben és a filmben az Exodus Ciprusról indul és utasainak végül is sikerül partra szállniuk Palesztinában.
A valóságban a hajó a franciaországi Sete kikötőjéből kelt útra és csak Palesztina parti vizeiig jutott. Ott a britek megállították és birtokukba vették. Utasait erőszakkal másik hajóra telepítették át és visszaküldték őket Európába. Útjuk első állomása Marseille volt, ám ott nem voltak hajlandók kiszállni. Ezért a britek Németországba (Hamburgba) vitték őket, vagyis abba az országba, ahová, mint a Holokauszt túlélői, a legkevésbé vágyakoztak. Ott ismét táborokba - korábbi hadifogolytáborokba - kerültek és csak később, Izrael Állam megalakulása után jutottak célba.

Hitelt igen, fegyvert nem

Gál Mária
Publikálás dátuma
2014.09.20. 07:32
Petro Porosenko és Barack Obama különleges partnerségről tárgyalt a Fehér Házban FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MARK WILSON
Tegnap folytatódtak a tárgyalások a fehérorosz fővárosban a kelet-ukrajnai válság rendezéséről Ukrajna, Oroszország, a szeparatisták és az EBESZ képviselőinek részvételével. A donyecki repülőtérnél eközben fegyveres harcok folytak. Az ukrán elnök Washingtonban a kongresszusban is felszólalhatott, de fegyvert nem kapott.

Újra tárgyalóasztalhoz ültek tegnap Minszkben a kelet-ukrajnai rendezésben érdekelt felek. A szeptember 5-én aláírt fegyverszünet általánosságban él ugyan, de mindennaposak a tűzszünetsértések is. Tegnap a donyecki repülőtérnél folytak heves harcok, ahol a szakadárok újabb támadást indítottak a hadsereg állásai ellen. A támadást visszaverték.

Minszkben a tartós fegyvernyugvás feltételeit keresik a felek az EBESZ közvetítésével, ugyanis egyelőre még nincs egyetértés a hosszú távú rendezés kapcsán. Petro Porosenko államfő javaslatára az ukrán parlament a napokban elfogadta a Donyeck és Luhanszk megye egyes területeinek különleges jogállásáról, valamint a szakadároknak nyújtandó amnesztiáról szóló törvényjavaslatot, de mivel a régió függetlensége nem szerepel a jogszabályban, a szakadárok elutasítják.

Az kijevi tervezet három évre biztosítaná e különleges státust, azt nem tudni, hogy a továbbiakban hogyan képzelik el a két megye békés betagolását az ukrán államszerkezetbe. A minszki egyeztetés előtt a donyec-medencei népfelkelők parancsnoka, Miroszlav Rudenko bejelentette – a donyecki és luhanszki népköztársaság nem mond le függetlenségéről.

Tegnap az elemzők Petro Porosenko ukrán elnök történelmi s egyben szimbolikus erejű csütörtöki amerikai látogatásának eredményeit latolgatva úgy értékelték, azzal, hogy Washington továbbra sem ad fegyvert Ukrajnának, a tárgyalásos rendezés irányába tolja az eseményeket.

Porosenkót az a különleges megtiszteltetés érte, hogy nemcsak a Fehér Házba hívták meg, hanem a washingtoni kongresszusban is felszólalhatott. A kongresszus két házának együttes ülésén elmondott beszédében az ukrán elnök sürgette, hogy az Egyesült Államok biztosítson Ukrajna számára különleges biztonsági partneri státust, valamint jelentősen megnövelt katonai támogatást - beleértve a fegyverszállítást -, és léptessen életbe további szankciókat Oroszország ellen.

Kérése részben teljesül, az Egyesült Államok további 53 millió dolláros támogatást fog nyújtani Ukrajnának. Ez 7 millió dolláros humanitárius segélyből és 46 millió dollár értékű katonai, fegyvereket nem tartalmazó segélyből áll össze. Az ukrán hadsereg korábban 70 millió dollár értékű amerikai támogatást kapott emberi élet kioltására közvetlenül nem alkalmas eszközökben.

Eddig Washington 291 millió dollárnyi segéllyel és egymilliárd dolláros hitelgaranciával támogatta Ukrajnát, most újabb egymilliárd dolláros hitelgarancia nyújtását ígérte. Porosenko utólag bejelentette, Ukrajna nem kap a NATO-tól különleges státuszt, mivel az amerikai-ukrán védelmi együttműködés így is sokkal magasabb szinten áll, mint egy nagy, azonban nem NATO-szövetséges állam - mint például Argentína - esetében.

Kijevi népszerűségi lista
Egy, a napokban ismertetett ukrajnai közvélemény kutatás szerint Petro Porosenko államfő a legnépszerűbb politikus. A megkérdezettek 62,9 százaléka bízik Porosenkoban, második Arszenyij Jacenyuk kormányfő 53,9 százalékkal. Porosenko tevékenységét az ukránok 45,5 százaléka értékelte pozitívan, 25,8 százaléka negatívan és 23,5 százaléka semlegesnek bizonyult.
A válaszadók szerint az államfő növelte Ukrajna nemzetközi tekintélyét, az ország védelmi képességét és pozitívan értékelték azt is, hogy Porosenko az előrehozott parlamenti választások mellett döntött. Korábbi felmérések azt jelezték, hogy az októberi parlamenti választás legnagyobb esélyese az úgynevezett Porosenko Blokk, amelynek listavezetője Vitalij Klicsko ökölvívó világbajnok, Kijev főpolgármestere lesz.

Skócia brit marad, de minden változik

Elekes Éva
Publikálás dátuma
2014.09.20. 07:31
Könnyekkel küszködve vették tudomásul az eredményt a skót függetlenség hívei FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CHRISTOPHER FURLONG
Fölényesen győztek Skócia elszakadásának ellenzői a csütörtöki népszavazáson. Péntek hajnalra már bizonyossá vált, hogy a skót függetlenség reménye nem válik valóra. Az Egyesült Királyság fenntartását támogatók a vártnál is nagyobb arányban végeztek az élen. Rendkívül magas, 84,5 százalékos volt a választási részvétel. David Cameron brit kormányfő a Skóciának járó jogosítványok kibővítése mellett valamennyi tartományt érintő "alkotmányos forradalmat" helyezett kilátásba. Bár Nagy-Britannia egyben maradt, a brit miniszterelnök posztja meginoghat.

A 32 választási körzet adatainak összesítése után hirdethették ki a végeredményt: eszerint Skócia elszakadására több mint 1,6 millióan voksoltak, az Egyesült Királyság egységének fenntartására ugyanakkor több mint kétmillióan. A végeredmény a csütörtök este közzétett, utolsó felmérés eredményeit is felülmúlta. Míg a YouGov előrejelzése 54-46 százalékos arányt vetített előre, a skót választási bizottság bejelentése szerint végül a "nem" szavazat leadására buzdító "Better Together" (Jobb együtt) kampány 55,3 százalékot, az igenek mellett korteskedő "Yes Scotland" 44,7 százalékot ért el.

Csalódott fiatalok

Míg a Better Together kampány főhadiszállásán pezsgőt bontottak, a skót nacionalisták táborában nagy volt a szomorúság, sokan könnyezve vették tudomásul a végeredményt. Különösen csalódottak voltak a 16-17 éves fiatalok, akik első alkalommal járulhattak az urnákhoz, s közülük sokan bizakodtak abban, hogy egy önálló skót állam születését támogatják voksukkal. A fiatalok mozgósítása is hozzájárult ahhoz, hogy rekordot döntött a választási részvétel: a 4,2 millió választásra jogosult 84,5 százaléka járult az urnákhoz.

Bár hivatalos exitpoll nem készült, a volt tory pártvezér-helyettes, Lord Ashcroft közvéleménykutató intézete 2047 szavazó megkérdezésével mégiscsak felmérte a választók hangulatát és motivációit. E felmérésből azt derült ki, hogy a 16-17 éves korosztály 71-29 arányban "igen" szavazatot adott le, a 65 év feletti választók 73-27 arányban nemmel szavaztak. A munkáspárti szavazók nagy többsége ellenezte Skócia elszakadását, 63-37 arányban a "nem" mellett álltak ki.

Az igennel szavazók 8 százaléka csak a népszavazás napján döntött, 38 százalék mindig is tudta, hogy az elszakadás pártján áll. A nem szavazók közül még többen voltak, akiknek eleve kikristályosodott véleménye volt: 62 százalékuk az első perctől kezdve ellenezte az Egyesült Királyság szétszakítását. Érdekes adalék, hogy az igennel szavazók 11, a nemmel voksolók 14 százaléka úgy nyilatkozott, nem szívesen mondaná meg ismerőseinek, barátainak, sőt, még a családjának sem, hogy hová szavazott.

A választási bizottság adataiból kiolvasható, hogy Skócia legnagyobb városa, Glasgow az elszakadás mellett állt ki, 53-46 arányban, a skót főváros, Edinburgh ugyanakkor nagy többséggel a szétválás ellen foglalt állást: mindössze 38,9 százalék szavazott igennel, 61,1 százalék ugyanakkor ellenezte Skócia kiválását az Egyesült Királyságból.

Alistair Darling, a Jobb együtt-kampány vezetője beszélt elsőként. A volt munkáspárti pénzügyminiszter örömét fejezte ki, hogy Skócia a megosztottság helyett az egységet választotta. Ezzel megerősítették a kötelékeket, amelyek a skótokat és angolokat összekötik. Darling köszönetet mondott a Better together kampány aktivistáinak.

Szárnyal a brit font
Pozitívan reagáltak a pénzpiacok a skóciai választók döntésére.
A brit font sterling már csütörtökön este, a YouGov friss felmérésének hírére azonnal erősödni kezdett, majd egész éjjel ingadozott, mire a dollárhoz viszonyított árfolyam beállt a korábbi sokk - az "igen" győzelmét jelző Sunday Times-közvéleménykutatás - előtti értékre, s 1,68 dollár felett stabilizálódott. A font az euróval szemben is hasonlóan mozgott, 1,26-ról 1,28-ra erősödött csütörtökhöz képest. A FTSE-index is felugrott, 40 ponttal, 6858-ra emelkedett.
A befektetők megkönnyebbülten fogadták a status quo megerősítését jelentő eredményt, a City eleve nem hitt egy esetleges vámunióban, nem szívesen vette volna, ha a skótok egyoldalúan használták volna tovább a fontot fizetőeszközként. A pénzügyi körök attól tartottak, hogy megindul a tőke, a bankok menekülése Skóciából, ha a skótok a függetlenség mellett döntenek.

Salmond lemondott

Alex Salmond skót első miniszter elismerte vereségét, köszönetet mondott a több mint 1,6 millió választónak, akik igennel szavaztak, azaz Skócia elszakadásának pártjára álltak. A Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője, aki a függetlenségi referendumot kezdeményezte, mindazonáltal közölte: a 86 százalékos részvétel a demokrácia diadala. Salmond szerind helyes döntés volt, hogy a 16-17 éves fiatalok is szavazhattak, ezután senki nem vonja meg tőlük a jogot, hogy választásokon hallathassák a hangjukat. Örömét fejezte ki, hogy a kampány olyan rétegeket is megérintett, amelyek soha nem foglalkoztak politikával.

A skót tartományi kormányzat vezetője kérte a választópolgárokat, vegyék tudomásul a döntést, hogy Skócia nem lesz független állam, de azt is hozzátette: legalábbis egyelőre. Salmond, aki korábban azt mondta, a "nem" győzelme nem lenne más, csak a függetlenségi döntés időleges elhalasztása, rögtön emlékeztette is a brit kormányt: a skót tartománynak kibővített jogosítványokat ígértek a nem voksért cserébe, ezt pedig minél előbb meg kell tenniük. Salmond délutáni sajtóértekezletén bejelentette lemondását. Úgy fogalmazott, az ő ideje lejárt, de a skóciai kampány folytatódik, nem adják fel a függetlenség álmát.

David Cameron brit kormányfő megkönnyebbülten nyilatkozhatott. A miniszterelnök egész éjjel figyelte az eredmények beérkezését. Az elmúlt egy-két hétben, miután szorossá váltak a közvéleménykutatások, komolyan aggódhatott, hogy úgy fog bevonulni a történelembe, mint az a miniszterelnök, aki elveszítette Skóciát, hozzájárult az Egyesült Királyság széteséséhez.

"Szenvedélyesen hiszek az Egyesült Királyságban" - mondta a brit kormányfő a "nem" győzelmét méltató beszédében. Örömét fejezte ki, hogy Skócia népe az 1707 óta fennálló unió megőrzése mellett voksolt. Ebben az örömben nem csupán Nagy-Britannia, hanem az egész világ osztozik, tette hozzá. Védelmébe vette saját döntését, hogy engedélyezte a népszavazást, szerinte a nehéz problémákkal szembe kell nézni, ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörnék. Helyes volt a miniszterelnök szerint, hogy "igen-nem" kérdést tettek fel, s a megszületett döntés így legalább "egy generáció idejére", de talán mindörökre rendezte az elszakadás ügyét.

A miniszterelnök több gesztust is tett beszédében azok felé, akik az elszakadásra szavaztak. Elismerte, hogy a "Yes Scotland" jól szervezett kampányt vívott, s hangsúlyozta: Londonban meghallották a függetlenséget pártolók üzenetét. Cameron szerint most azonban itt az ideje, hogy előre nézzenek. A brit kormányfő bejelentette, hogy Lord Smith vezetésével megalakul egy bizottság, amely megvizsgálja a hatalommegosztás kiszélesítésének kérdését, érintve az adók, a kiadások és a jóléti intézkedések kérdését.

A javaslatokat már novemberben megvitatják, januárra elkészül az ezzel kapcsolatos törvényjavaslat, amelyet - ígérete szerint - még a májusi parlamenti választások előtt el is fogadhatnak. Cameron kilátásba helyezte, hogy feloldják azt az ellentmondást, hogy míg a skót honatyák beleszólhatnak Anglia belügyeibe, addig az angol választók a saját ügyeikbe is alig-alig. William Hague volt külügyminisztert kérte fel Cameron, hogy az "alkotmányos forradalom" tervezetét kidolgozza.

Barroso mindenkit megdicsér
Bár az Európai Bizottság vezetőinek nem illik a tagállamok belügyeibe beavatkozni, José Manuel Barroso elnök - más európai politikusokkal együtt - megtalálta a módját, hogy jó előre jelezze, örülne, ha nem az elszakadás hívei győznének a skóciai népszavazáson.
Ezt megkoronázva péntek délelőtt már ki is jelentette, hogy a "nem" győzelme az egységes és erősebb Európa megteremtését segíti. A 46%-ban függetlenségpárti skótoknak is tett azonban egy gesztust, bejelentve, hogy az Európai Bizottság "konstruktív párbeszédet" kíván folytatni a skót kormánnyal Skócia érdekeinek hatékonyabb érvényesítéséért. (Bár ez már Barroso utódaira marad.)
Az Európai Bizottságnak persze valóban oka van az örömre. A skót társadalom többsége az angolokkal szemben EU-párti. Így, ha 2017-ben valóban az Európai Unióból való kilépésről szavaznak az Egyesült Királyságban, akkor a skótok EU-párti szavazata akár a végeredményt is eldöntheti. Kétségkívül nemes bosszú lenne, ha a kilépéspárti angolok azért nem távozhatnának az EU-ból, mert az intenzív rábeszélő kampányukkal az Egyesült Királyságban bent tartott skótok ezt nem engedik.

Válság a toryknál

Bár Cameron megúszta a közvetlen bukást, elkerülhetetlen a válság a kormányzó tory pártban. A konzervatívok korántsem fogadták nagy örömmel a hét elején a két koalíciós párt - a toryk és a liberális demokraták -, illetve az ellenzéki Munkáspárt közös kötelezettségvállalását, hogy a "nem" győzelme esetén, ha Skócia nem szakad ki az Egyesült Királyságból, kiterjesztik a skót parlament jogosítványait. Boris Johnsson, London polgármestere, a "trónkövetelő", aki nem is titkolja, hogy Cameron helyére pályázik, azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy "felelőtlen ígéreteket" tett Skóciának.

Cameron, Nick Clegg és Ed Miliband ugyanis közös levélben azt ígérték, fenntartják azt a helyzetet, hogy Skócia lakosai fejenként 1600 fonttal többet kapnak a közös költségvetésből, mint az unió más tartományainak polgárai. Más tory politikusok is tiltakoztak, Claire Perry vasútügyi államtitkár szerint nem járja, hogy a skótok pénzeszsákját a brit adófizetők tömjék meg. Korántsem kizárt, hogy Cameron - a "nem" kampány győzelme ellenére - nem tudja majd elkerülni pártjában a bizalmi kérdés felvetését.

Megkönnyebbülhetett a skót eredmény láttán a brit Munkáspárt. Míg ugyanis a toryk rendkívül népszerűtlenek Skóciában, a Labournak ott a fő bázisa, ha Skócia kilépett volna, a toryk egyetlen egy, a Munkáspárt viszont 40 képviselőjét veszítette volna el. Nem véletlen, hogy a skóciai kampány oroszlánrészét volt munkáspárti vezetők vállalták. Alistair Darling pénzügyminiszter, s nem utolsósorban Gordon Brown volt munkáspárti kormányfő. Elődje, Tony Blair is Skóciában született, de nem skótok a felmenői, Brown viszont ténylegesen skót család sarja.

A volt miniszterelnök élete legjobb beszédében győzködte a skót választókat a kampány utolsó napján, hogy ne higyjenek a hamis ígéreteknek, s reményét fejezte ki, hogy a "csöndes többség" megfontoltan szavaz majd. Brown állt elő a devolúció, a hatalommegosztás erősítését célzó formulával, amelyet Cameron, Clegg és Miliband is támogatott. Brown reményei végül be is igazolódtak, a többség jóval nagyobb lett, mint ahogy az előrejelzések jósolták. Ed Miliband, a Munkáspárt vezére ugyanakkor személyesen kevésbé örülhetett: edinburgh-i sétáján kifütyülték, s Gordon Brown brilliáns kampánybeszédével beárnyékolta teljesítményét.

Lapvisszhangok
Financial Times
Az Egyesült Királyság megmenekült, de nincs ok a diadalmaskodásra - írja a brit pénzügyi körök lapja. A Nagy-Britannia felbomlásával járó veszélyeket sikerült elkerülni, a feladat most a megbékélés, s belátható időn belül új alkotmányossági keretek kidolgozása. A skót kampány nyomán felerősödött az aggodalom, hogy a 2017-re beígért EU-népszavazás is hasonlóképpen kockázatos lehet.
Der Spiegel
David Cameron elkerülte a megszégyenülést, mégis ő a referendum nagy vesztese - véli a német magazin elemzése. A toryk lázadoznak, de nyolc hónappal az általános választás előtt aligha cserélik le vezetőjüket. A nyugtalanító skót voksolás után a briteknek egy időre elegük lesz a népszavazásokból, Cameron azonban bukását kockáztatná, ha visszavonná ígéretét a 2017-es referendum megtartására.
El País
A skótok benéztek a szakadékba és visszarettentek attól, amit ott láttak. Az államiság kivívása nem kínál megoldást a jelenkori európai társadalmak számára, különösen azok számára, akik eleve jólétben, szabadságban, biztonságban élhetnek - írta a madridi lap egyik blogjában José Ignacio Torreblanca professzor. A referendum üzenete ugyanakkor hogy a nemzeti identitás épp olyan fontos, talán fontosabb, mint az anyagi javak. A nagy kérdés, hogyan éljünk sikeresen, egymást tisztelve, az együttműködést elmélyítve.