Előfizetés

Nem leszünk félnótások

A miniszterelnökség nemzetközi szóvivője minden lehetséges alkalommal elmondja - miközben épp Orbán Viktor valamelyik aktuális beszédét próbálja értelmezni a nyilvánosság számára -, hogy a miniszterelnök szavai soha nem szorulnak magyarázatra, mert helytállnak azok magukért. Mindenesetre a legutóbbi kormányfői szónoklat bizonnyal megkíméli Kovács Zoltánt az újabb önellentmondástól: a nagykövetek évente szokásos fejtágító értekezletén Orbán már csakugyan annyira egyértelmű volt, hogy előadásához a szóvivőnek semmit nem kell utólag hozzáfűznie. A kormányfő ezúttal külpolitikai koncepciójáról vallott, mégpedig oly megejtő őszinteséggel, hogy plasztikusan kifejtett álláspontját sehol a világon nem fogják félreérteni.

Mint bevezetőben leszögezte, "Magyarországon kívül olyan változások történtek, amelyek értelmezést és akciótervet igényelnek tőlünk"; majd valóban alapvető kijelentéseket tett a követendő stratégiáról. Legfontosabb megállapítása szerint "miután elkötöttük magunkat az ideológiai megközelítésű külpolitikától, ezért sokkal nyitottabban tudunk kapcsolatokat építeni olyan országokkal is, amelyek nem a nyugati szövetségi rendszer részét képezik". Már csak az a kérdés, vajon mit ért a magyar miniszterelnök az ideológiamentes külpolitikán.

Orbán válasza világos. "Mi nem követjük azt a külpolitikát, amely azt gondolja, hogy minden külpolitikai kérdés középpontjába az értékkérdéseket kell állítani." Persze, azért egyszersmind siet leszögezni, hogy "az értékkérdések fontosak, hiszen a NATO is, meg az unió is egy bizonyos mértékig értékközösség". Ám mindjárt hozzáteszi: "de ez nem jelenti azt, hogy nekünk az alapján kell viszonyulnunk a mi szövetségi rendszerünkön kívül lévő országokhoz, hogy mit gondolunk azoknak a politikai kultúrájáról, a politikai intézményrendszeréről, a demokráciájáról, vagy akármilyen más, politikához köthető szellemi természetű álláspontjáról". Ez a tipikus orbáni fából vaskarika-megfogalmazás. Noha elismerjük, hogy egy értékközösség tagjai vagyunk, ez mégsem kötelez bennünket arra, hogy képviseljük a közösség értékeit.

Mégpedig azért nem, mert "az ideológiai központú vonalvezetést a félnótás országok számára találták ki az okos országok". Magyarán: majd hülyék leszünk mindenféle értékek jegyében politizálni, ha azok nem hoznak nekünk hasznot. Orbán egy példával mindjárt alá is támasztja ezt a cinikus tételt - az Egyesült Államokra hivatkozik, amelynek szerinte nincs semmi skrupulusa, "hogy megvásároltassa az amerikai államkötvényeket Kínával". Csakhogy Amerika nem "vásároltatja meg" a kötvényeit; azokat Kína - és mások is - azért veszik, mert garantált befektetésnek tartják. Ennek a szabadpiaci tranzakciónak semmi köze Kína és az USA ideológiai ellentéteihez, vagy akár az emberi jogok eltérő felfogásához. Mint ahogy az is hamis érv, amit egy norvég meg egy orosz vállalat olajkitermelési együttműködése kapcsán hoz fel a miniszterelnök, mondván, ha az európai szankciók idején ezt senki nem kifogásolja, "akkor miért okoz fejfájást nekünk Paks politikai értelemben?"

Hát azért, mert itt a magyar és az orosz állam kötött hosszú évtizedekre szóló, stratégiai jelentőségű atomenergetikai szerződést. És ez nem mérhető két olajcég kapcsolatához - amivel persze Orbán maga is tökéletesen tisztában van. Csak igazolni igyekszik az igazolhatatlant, vagyis azt a tényt, hogy negligálja Magyarország szövetségesi elkötelezettségét, és lényegében meghirdet egy tökéletesen amorális politikai felfogást. Mert ha mi nem annak alapján "viszonyulunk" a szövetségen kívüli országokhoz, ahogyan azok a politikát, demokráciát, és a kultúrát felfogják, akkor a baltás gyilkost csakugyan ki lehet adni az azerieknek, akkor lehet ellenezni az Oroszországgal szemben életbe léptetett szankciókat, és lehet gusztustalanul udvarolni keleti diktátoroknak. De akkor hol maradnak a keresztény-konzervatív politika eleddig fennen hangoztatott normái? A stratégia rangjára emelt elvtelenség miként fér össze azzal az erkölcsi emelkedettséggel, amivel a miniszterelnök önnön küldetésének crédóját szokta volt megfogalmazni?

Különösen szemérmetlen, ahogyan Orbán előadja: az egyetlen ország vagyunk, amely "biztos makulátlan az Európai Unió közös értékei szempontjából", hiszen minket alaposan átvilágítottak, és kiderült, hogy "pápábbak vagyunk a pápánál". Ennek pontosan az ellenkezője igaz - lásd a Velencei Bizottság jelentését, vagy az Európai Parlament határozatát. És ez a miniszterelnök, aki korábban propagált eszményeiből immár mindent meg-, és letagad, végül azt kéri a diplomatáktól, hogy olyan Magyarország képét mutassák fel a világnak, amelyik "nem egy probléma, hanem egy megoldási lehetőség". Hirdessék - "decens polgári kiállással" -, hogy ez egy sikeres, befektetésre, gazdasági partnerségre érdemes ország.

Mintha nem akarná észbe venni: mindaz, amit a nagykövetek előtt elmondott - és ami nyilvánvalóan sokkal tágabb körben is elterjed - éppen ezt a célt hiúsítja meg. Egy olyan kelet-európai ország, amelynek kormánya emelt fővel tagadja meg a nyugati demokráciák vállalt értékeit, a fejlett világ szemében egyet jelent a kezelhetetlen problémával.
És le is mondanak róla.

Rés egy ősi hiedelmen

Izgalmas a hír: egy nő nyerte idén a Fields-érmet! Nem semmi, mert egyfajta matematikai Nobel-díjról van szó, amelyet a negyven év alatti korosztály nyerhet el. Ez a határoló életkor egyébként nem is számít olyan alacsonynak, hiszen tudnivaló, hogy a matematikusok általában igen korán érnek el kiugró eredményeket. A francia Évariste Galois például még nem volt huszonegy éves, amikor párbajban megölték, és addigra már kidolgozta a róla elnevezett elméletet.

Az, hogy idén első ízben nő is megkapta a rendkívül tekintélyes Fields-érmet, amelyet a matematikusok nemzetközi uniója oszt négyévenként, valóban szenzációnak számít. Eddig, az idei díjazottakkal együtt, ötvenöten nyerték el ezt a rangos elismerést, s mostantól már köztük található Maryam Mirzakhani, a Stanford Egyetem kutatója, aki Amerikában professzor ugyan, de iráni születésű, és ott is nevelkedett. Érdekes, ám egyáltalán nem olyan ritka, hogy a Közel-Keletről elvándorolt kiugró tehetségek valamelyik nyugati egyetemen nagyot alkotnak. Ilyen például Zaha Hadid is, korunk talán legnagyobb élő építőművésze, csodálatos épületek alkotója, egyebek között a Hyatt szállodalánc tulajdonosai, a Pritzker család által alapított, igen tekintélyes díj kitüntetettje is. Hadid asszony jelenleg Angliában él, de Irakban született és ott is töltötte ifjú éveit.

De vissza a matematikához. Elterjedt nézet, hogy ez a tudományág valójában "férfi mesterség". Pedig már az ókorban, a negyedik-ötödik században is élt és alkotott egy zseniális matematikus nő, Alexandriai Hüpátia. No, rossz vége is lett! Az egyház által felbőszített tömeg, a hit nagyobb dicsőségére, megölte a matematikus-csillagász asszonyt, mert nem vette föl a keresztény vallást, s egyébként is, micsoda dolog, hogy egy nő ugyanolyan okos legyen, mint a tudós férfiak. Egyébként, amikor matematikai Nobel-díjat emlegettem, talán némileg túloztam, mert legalább tucatnyi kiemelkedő matematikai díj létezik a világban. Igaz, ezek közül három a legjelentősebb: a Fields-érem, a Wolf-díj (ezt a magyar Lovász László, a Tudományos Akadémia elnöke 1999-ben kapta meg) és az Abel-díj (honfitársunk, Szemerédi Endre 2012-ben nyerte el). A Magyar Tudományos Akadémia is ad ki ötévenként egy tekintélyes elismerést: a múlt század elején alapított, de a két világháború által elsodort, majd 2000-ben újra életre hívott Bolyai János Nemzetközi Matematikai Díjat. Ezek mind arra szolgálnak, hogy a tudományok királynőjének, a matematikának is legyen a Nobel-díj rangjához méltó kitüntetése.

Ha van orvosi, irodalmi, kémiai, fizikai díj, még béke Nobel-díj is, miért nem rendelkezett Nobel Alfréd a matematikáról? Legendák szerint - egyáltalán nem bizonyítottan - szerelmi bosszú miatt. Állítólag egy matematikus elcsábította a dinamit feltalálójának partnernőjét. Bár már sokszor igazolták, hogy ez csupán mendemonda, azért a hiány csak megmaradt. Mindenesetre nagy öröm, hogy immár a hölgyek képviselője is helyet tudott kapni e tekintélyes elismerés díjazottjai között. Elsöpörve egy hiedelmet, amely szerint a nők nem igazán alkalmasak a matematikai gondolkodásra.

Lojalitás vagy kilövés?

"Nagyon nagyra értékelem a politikai lojalitást, de attól, hogy valaki lojális, még nem következik, hogy buta is legyen, vagy ne értsen a dolgokhoz… A köz ügyeit azok tudják intézni, akik értenek hozzá". Kitől származnak ezek a gondolatok? Nem, nem valamelyik ellenzéki politikustól! A "fogalmazó" neve: Illés Zoltán. Az előző Orbán kabinet környezetvédelmi államtitkára nyilatkozta ezt egy hónappal azután, hogy kiderült: a vegyész-biológus "aktivista" - aki a szervilizmus minden tünetét magán viselte évtizedeken át -, nem kap szerepet a Nagy Vezér harmadik kormányában. Sőt, egyáltalán, sehol és semmiben! Van ilyen, mindig is volt!

Pedig ő volt az, aki "nemtelenül" (sic!) kioktatta nőpolitikus parlamenti képviselőtársát, Szél Bernadettet, az LMP országgyűlési képviselőjét midőn a zöldpárttal szembeszegült, és azt találta mondani a parlamentben: "attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos is". Aztán nyomatékul hozzátette: "visszautasítom azt a sok butaságot és baromságot, amit ön mondott". Mondandóját Illés Zoltán így zárta: "a miniszterelnök úr nevét pedig ne vegye a szájára!" (sic!) A képviselőasszony (egy zöldpárti politikushoz méltóan) pedig "csak" arról érdeklődött: mi várható a verespataki és a nagybányai bányák újbóli megnyitása után?

Ezzel a "Fidesz-pincsi" államtitkár (ma: "nevem senki"), a leköszönő félben levő országgyűlést megnyugtatta. Igaz, a Kövér László által "vezérelt" és a zöldpártot "fiskálisan" és "mentálisan" többször megbüntető törvényhozásnak Illés Zoltán még elmondta: "Orbán Viktor annyit tett a cianid-szennyezés kapcsán, le a kalappal előtte, ott voltam, amiket ő megtett"! (Ez a riposzt még kormányzati körökben is visszatetszést keltett, túlzónak tűnt.) A szóváltás után még a T. Ház aktuális levezető alelnöke Lezsák Sándor is helyre utasította a kormánypárti államtitkárt. Majd a "másik" oldallal abszolút nem szimpatizáló, egyenesen "ellenzékgyűlölő" Kocsis Máté is megkövette a nagyobbik kormánypárti frakció nevében Szél Bernadettet Illés Zoltán keresetlen szavaiért. Lehet, ezek az urak már akkor tudtak valamit Illés Zoltán jövőjéről, kilövési engedélyéről? Így beáldoz(hat)ták a derék környezetvédelmi frontharcost.

Illés Zoltán nem az egyetlen olyan Fideszes politikus, akinek "ha kiesik a csecs a szájából", nem tud magával mit kezdeni, esetleg - jobb híján - 180 fokos fordulatot vesz! (Csak nehogy a jelenlegi ellenzék soraiba álljon, és ne adj' isten befogadják, mert erre is volt már példa.) Az "ádáz" zöldharcosról most lehullott az álarc, miután "elengedték a kezét"! Pedig már az első Orbán kormány idején a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke volt. Sőt, volt a jelenlegi kormánypárt harcos alelnöke, parlamenti frakcióvezető-helyettese is, az országos választmány oszlopos tagja, a Fidesz egyéni és előkelőhelyes listás országgyűlési képviselője.

Az "ősfideszes" politikusnál azonban most úgy tűnik, betelt a pohár! Az életének felét szeretett pártjára áldozó "közmunkás" nehezen viseli a sarzsiatlanságot! (Pedig érezhette volna: csak egy "szürke egér", akit, az általa preferált hatalom piedesztálra emel(t). (Hogy' nem vette észre, vagy tudatosan tűrt?) Egyelőre megalkuvóan a csendben maradás látszatát igyekszik kelteni, de aki a hatalomhoz szokott? Nincs sajtónyilvánosság, nincs közszereplés! Csakúgy, mint ahogyan: a párthűség sem teremtett még zöldgazdálkodást! Ki is írták a "menetrendből", rövidre zárva, magyarázat nélkül. Illés Zoltán talán még nem szokott hozzá: hiába a szavak szintjén hirdetett cselekvési program, ha abból semmi nem valósul meg!

A külföldi és a hazai sajtó munkatársaival szóba nem álló miniszterelnök mondta: "ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek". (Tudjuk: folytatja.) Ezzel szemben mit állított Rodolfó, a bűvész? "Figyeljék a kezemet, mert csalok!" Csakhogy Rodolfó igazi (!) csaló volt. Ő mindig "igazat" mondott. Ezzel szemben Orbán "janicsárjai" időnként a damaszkuszi útra tévednek, és "visszabeszélnek"! (Micsoda keresztény-konzervatív gondolkodás ez?!) Ugye nem szeretnénk, hogy politikusaink hazudozó embereknek bélyegeztessenek Isten és a nemzet által? A recept roppant egyszerű: azt kell mondani és cselekedni, amit tegnap és ma is tettél, sőt holnap sem csinálod másképpen. Sem szóban, sem tettben!

Vagy mégis csak lehetséges, netán igaz, hogy a kétharmados (fülke)forradalom valóban felfalja saját kölykeit is? Mert példa azért egyre sűrűbben akad rá. Illés Zoltán is, aki csak egy a sok közül, aki elhitte: az övéi árnyékában "megváltja a világot". Lesz még itt, Paks-2, vörös és -galvániszap, folyók áradása, pollenszórás és más környezeti -és természetvédelmi kihívás. De mindig lesz, mindig akad majd "legény a gáton" is, aki nem habozik megválaszolni a kérdést: a politika vagy a víz az úr? És biztosak lehetünk, hogy az előbbit fogják választani.