Közösen is, meg külön is

Publikálás dátuma
2014.08.23. 07:07
A szocialista párt új elnöke jó jelöltnek tartja Falust, noha még sosem találkozott vele FOTÓ: NÉPSZAVA
Hétfőre derül csak ki, mely településeken indulnak közösen, illetve melyeken versengenek egymást gyengítve a baloldali pártok az önkormányzati választáson. A hivatalos kampány ugyan ma elkezdődik, de Dunaújvárosban csak délelőtt jelenti majd be a Párbeszéd Magyarországért (PM), hogy önállóan indul az októberi voksoláson, a Demokratikus Koalíció pedig (DK) az utolsó percben tudatta, hogy Székesfehérváron nem közösködnek a baloldali pártokkal. Más városokban viszont az MSZP, az Együtt-PM és a DK közösen igyekszik leváltani a fideszes vezetést. Tóbiás József, a szocialisták elnöke bevallotta, nem ismeri saját főpolgármester-jelöltjüket. 

Elérkezett az utolsó pillanat; ma elkezdődik a hivatalos választási kampány, hétfőtől pedig a jelöltek elkezdik gyűjteni az ajánlásokat. A baloldali pártoknak ezért helyben legkésőbb a hétvégén meg kell állapodniuk arról, hogy közösen, vagy egymást gyengítve, külön indulnak október 12-én. A legtöbb településen már kiderült, ki kivel hajlandó összefogni, Sopronban azonban csak tegnap jelentették be, hogy az MSZP, az Együtt-PM és a DK Walter Dezső független polgármester-jelöltet, a város korábbi szocialista vezetőjét támogatja.

A pártok abban is megállapodtak, hogy a tizenkét körzetben három Együtt-PM-s, kettő DK-s és hét szocialista képviselőjelöltet indítanak. Békéscsabán a Fodor Gábor vezette Magyar Liberális Párt is csatlakozott az együttműködéshez, amely a volt SZDSZ-es, ám most függetlenként induló Velkey Gábor mögé állt be. Szolnokon a szocialisták, a DK, az Együtt, illetve a Szolidaritás Radócz Zoltánt, az MSZP városi elnökét indítja a fideszes Szalay Ferenc ellen. A tizenkét választókörzet közül hatban az MSZP, négyben a DK, míg kettőben az Együtt és a Szolidaritás állíthatott jelöltet. A négy szervezet azt ígéri, hogy a városban közösen fognak kampányolni.

Kecskeméten a szocialisták Hugyecz Zoltán független polgármester-jelöltet támogatják, akit az Együtt-PM is elfogadott. Miután szerintük a DK a napokban felrúgta a helyi baloldali megállapodást, az MSZP önálló jelölteket állít az egyéni körzetekben. Székesfehérváron sem közösködik a baloldal. A DK szerint személyi kérdésekben és az együttműködés típusában sem tudtak közös nevezőre jutni a szocialistákkal. Jávor Sándor, a DK városi elnöke kijelentette, a továbbiakban is nyitottak a megállapodásra, "amennyire a kampány megkezdése után erre lehetőség lesz". Az MSZP és az Együtt azonban augusztus 1-én bejelentette, hogy a szocialista párt alelnökét, Márton Rolandot indítják a fideszes Cser-Palkovics András ellen. A 14 választókörzetben fele-fele arányban állítanak közös jelölteket.

Az már korábban kiderült, hogy Szekszárdon a szocialisták, illetve az Együtt-PM is támogatja Hadházy Ákost, az LMP polgármester-jelöltjét, a DK azonban még nem döntötte el, hogy beáll-e a trafikpályázatok kapcsán ismertté vált önkormányzati képviselő mögé. Zalaegerszegen a Szociáldemokraták támogatásával indul a voksokért az MSZP. Schmuck Andor pártja helyben nem állít jelölteket, mert pozícióharcban nem akarnak részt venni, de szavazóikat arra szólítják fel, hogy a szocialista jelöltekre voksoljanak. Debrecenben, ahol jobboldali győzelmet várnak az elemzők, szintén egymás ellen szállnak ringbe az áprilisi Összefogás pártjai. A városban először a DK közölte, hogy önálló polgármester-jelöltet és képviselő-jelölteket indít, mert az Együtt még az érdemi tárgyalások megkezdése előtt bejelentette, hogy nem közösködik, a szocialisták pedig kevesellték a nekik kínált helyeket.

Tóbiás nem ismeri Falust
Nem ismeri a baloldal főpolgármester-jelöltjét a szocialisták elnöke. Tóbiás József az ATV-ben bevallotta, még sosem találkozott Falus Ferenccel, ám ennek ellenére bízik a fővárosi szervezet döntésében és tiszteletben tartja azt. "Abban bízom, hogy mind a fővárosi szocialisták, mind pedig az együttműködő partnerek közös megállapodása révén olyan jelöltet tudtak állítani, aki mind a szakmájában, mint pedig a város ismeretében alkalmas arra, hogy érdemi kihívója legyen Tarlós Istvánnak" - fogalmazott a pártelnök. Tóbiás szerint a volt országos tiszti főorvos azért jó jelölt, mert: "minden ellenzéki párt együttműködésének közös eredőjeként ő tudott főpolgármester-jelölt lenni".
A DK tegnap bejelentette, hogy a párt budapesti kompenzációs listáját Gy. Németh Erzsébet korábbi szocialista országgyűlési képviselő vezeti. A Szociáldemokraták és a Magyar Nők Szövetsége közös főpolgármester-jelöltje Fürst Izabella lesz, a Liberálisok Bodnár Zoltánt, az LMP Csárdi Antal ferencvárosi zöldséges vállalkozót, a Modern Magyarország Mozgalom pedig Bokros Lajost indítja.

A DK szerint a jelenlegi erőviszonyoknak megfelelő ajánlatot tettek a helyi szocialistáknak: közösen indítottak volna polgármester-jelöltet, a 24 egyéni képviselőjelölti helyet pedig 50-50 százalékban osztották volna fel. Ezt követően Huszka Imre, az MSZP megyei elnöke bejelentette, miután a baloldali egyeztetések nem vezettek eredményre, pártja külön méreti meg magát Debrecenben, ahol Madarasi István 54 éves vállalkozót, jelenlegi önkormányzati képviselőt indítják polgármester-jelöltként.

A fideszes Kriza Ákos vezette Miskolcon sem lesz egyszerű dolguk a változást akaró szavazóknak. A baloldal a független Pásztor Albertet, a város volt rendőrkapitányát támogatja. Mivel az Együtt és a PM országos vezetése már az elején "kifarolt" a polgármester-jelölt mögül, jelenleg az MSZP, a DK, az Együtt helyi szervezete és a Miskolc Lokálpatrióta Egyesület támogatja Pásztort. A borsodi megyeszékhelyen az LMP Csontos Róbertet indítja és civil jelöltként várhatóan beszáll a polgármesteri székért folytatott kűzdelembe a volt SZDSZ-es Rózsa Edit. Szocialista forrásaink szerint Rózsa még nem döntött, inkább alkupozíciót szeretne kiharcolni magának.

A volt SZDSZ-es politikus férjével, a szocialista Fedor Vilmossal indította el évekkel ezelőtt a miskolci Kocsonyafesztivált, amelyet azonban idén már nem tudtak megrendezni, mert a város kormánypárti vezetése kiszervezte alóluk a rendezvényt. Fedor, aki éveken át volt a város alpolgármestere és parlamenti képviselője, az elmúlt hétig tagja volt az MSZP miskolci önkormányzati kampányát segítő csapatának is. Arról azonban pártját nem értesítette, hogy felesége függetlenként elindul Kriza ellen, ezért a szocialisták fegyelmi eljárást akartak indítani ellen, ő azonban csütörtökön kilépett az MSZP-ből.

Dunaújvárosban ma délelőtt jelenti majd be a PM, hogy önállóan indul az októberi voksoláson. A városban az MSZP. a DK és az Együtt közösen állít jelölteket.

Szerző

Felesleges központosítás

Publikálás dátuma
2014.08.23. 07:06
A tankönyvellátás államosításának folyamata – a rossz tapasztalatok ellenére – idén indult el FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Fontolgatja a kormány, hogy rendkívül eredménytelen működésük miatt megszünteti az állami egészségügyi és oktatási háttérintézményeket: a Gyemszit és a Kliket. Az ágazatokat pedig teljesen a kormányhivatalok alá rendelnék. Pedig éppen az erőltetett, gyors, át nem gondolt államosítás okozta a problémákat.

Akár az iskolák fenntartójának számító Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik), valamint a kórházak állami felügyelő szerve, a Gyemszi is a kormányhivatalokhoz kerülhet a jelenleg zajló szakmai előkészítő munka eredményeként - mondta még múlt héten György István az Inforádióban. A budapesti kormányhivatal vezetője egyben cáfolta, hogy született volna kormánydöntés az ügyben. Az viszont elismerte: "komoly szakmai előkészítő munka" zajlik, amelynek "lehet az a vége, hogy az intézményi struktúrában lesz és az is lehet, hogy nem lesz változás".

A jelenleg is zajló folyamatok azonban egy irányba mutatnak, vagyis az egészségügy, de leginkább az oktatás teljes központosítása felé, amellyel befejeződhet a 2012-ben megindult államosítási folyamat. A kérdés az, hogy miért kellett óriási költségvetési ráfordítással létrehozni azokat a háttérintézményeket, amelyeket most megszüntetni készül a kabinet.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá rendelt Klik a 2013 január elsejével az állami fenntartásba - a 3000 fősnél kisebb településeken állami működtetésbe is - vett önkormányzati oktatási intézmények irányításáért felel. Legfontosabb feladata a pedagógusok munkáltatói szerepének ellátása, például a bérek számfejtése és kifizetése, valamint a dologi kiadások finanszírozása. A Klik-bürokrácia, a megyei és tankerületi igazgatóságok fenntartását az állam az önkormányzatoktól elvont adó-, és illetékbevételekkel finanszírozta, de a számításba több szinten is hiba csúszott. Szabó Balázs miniszteri biztos 2013-as jelentése 2014 végére 50 milliárdos hiányt jósol a Klik-nél.

A hiány jelentős része éppen abból adódik, hogy a túlméretezett, feladatára nem eléggé felkészült szervezet nem tudott ésszerűen gazdálkodni. Például a vizsgálat idején még mindig nem volt pontos kimutatás a Klik-vezetés kezében a közoktatásban dolgozó tanárok létszámáról, holott mind a 120 ezer pedagógus bérét a szervezetnek kell fizetnie. Az intézményfenntartó még az alá rendelt iskolák közbeszerzéseit sem tudta egységesen intézni, holott így egyszerre, nagy tételben vásárolva lényegesen olcsóbban szerezhették volna be a különböző eszközöket. Ehelyett a saját költségvetéssel már nem rendelkező iskolák arra kényszerültek, hogy a legkisebb tételű beszerzéseknél is a tankerületi igazgatóságoknál kuncsorogjanak készpénzért.

A problémákra az Orbán-kormány egyelőre csak két megoldást talált. Nyár elején leváltották a Klik elnökét, Marekné Pintér Arankát, valamint a költségvetési zárolásokból mintegy 20 milliárd forintot utaltak át az intézményfenntartónak. Egyébként a szintén katasztrofális eredményességgel működő állami kórházfenntartó, a Gyemszi a közelmúltban szintén 14 milliárd forint "gyorssegélyt" kapott a kormánytól.

A rossz tapasztalatok ellenére az Orbán-kabinet mégsem az államosítási "láz" mérséklésében, hanem annak továbbhevítésében látja a megoldást szinte minden ágazatban. A szakiskolák és a szakközépiskolák fenntartását legkésőbb 2015 szeptemberére már biztosan átveszi a Kliktől a Nemzetgazdasági Minisztérium háttérintézménye, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal. A tankönykiadás államosításának folyamata idén év elejétől indult el; egy kormányhatározat a közelmúltban az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) hatáskörébe utalta az állam által megvásárolt két tankönyvkiadó, az Apáczai Kiadó és a Nemzedékek Tudása Tankönykiadó által ellátott kiadói feladatokat.

Mengyelejev és a liberalizmus

Publikálás dátuma
2014.08.23. 07:05
Orbán Viktor kormányfő Tusnádfürdőn FOTÓ: MTI/BELICZAY LÁSZLÓ
"Nem biztos, hogy Magyarországnak demokráciának kell maradnia. De ebben az esetben nem lesz helye az Európai Unióban" - mondta még május végén budapesti látogatásakor a világhírű, 85 éves neomarxista filozófus, Jürgen Habermas. Orbán Viktor eddig arról győzködte az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, hogy "a politikáját valójában félreértik, amit csinál, az voltaképpen leszámolás a kommunizmus utolsó maradványaival, amihez képest ő volt az, aki az illiberalizmusról szóló tusnádfürdői beszédével kihúzta a szőnyeget a saját propagandistái alól. Kizárta magát a Nyugatról, őt és a kormányát is ennek megfelelően kell kezelni" - írta a múlt hét végén kíméletlenül gúnyos szerkesztőségi cikkében a Washington Post. Mi történt?

Fellélegezhettek a jobboldali kánon takácsai, hogy Orbán Viktor nem a Mengyelejev-táblát mondta fel Tusványoson. Pedig akár meg is tehette volna, mint legutóbbi rádióinterjújában fölöttébb tréfásan megjegyezte. Mégis csak hálásabb "a liberalizmust" kórusban ócsárolni, a kormányfő politikafilozófiai bornírtságait hozsannázni, mint a periódusos rendszer elemeivel bíbelődni. Orbán szerencsére úgy gondolta, hogy "gondolatébresztő előadást tart nehéz témákról". Ám bármennyire mélyen lát bele a "mindenkori magyar miniszterelnök sajátos nézőpontjából (ami csak az övé, mert csak egy miniszterelnök van) az európai politika boszorkánykonyhájába", kételyünk nem oszlott, hogy valóban úgy fest a világ, ahogyan azt ő a 2009-es kötcsei beszéd óta egyetlen gobelinbe ölti.

A kép inkább idézi azokat az államférfiakhoz képest csak politikusokat, akikről Pascal azt mondta: többet tudnak a világról, mint értenek belőle. Orbán maga iratkozott fel államférfinak, amikor Kelet felé pislogva megtagadta a "haldokló Nyugatot", s jobboldali forradalmat hirdetett. A nemzet tragédiája, hogy ez a liberális társadalom- és államszervezés bírálatába csomagolt szimpla populista kapitalizmuskritika - féligazság, amely veszélyesebb a hazugságnál - akár gyökeret is verhet. 

Az antikapitalista forradalom

Orbán antikapitalista forradalma nem előzmények nélküli. Kései rokona és kevercse Roosevelt amerikai elnök neoliberálisok által totalitáriusként megbélyegzett korrekciós gazdaságpolitikájának (közmunka, állami megrendelések, erőteljes állami beavatkozás a gazdaságba); Mussolini korporatív államának (preferált cégekkel kötött, de a globális szabad piac által megtépázott stratégiai szerződések rendszere, központosított érdekegyeztetés, munkabéke); Hitler nemzetiszocializmusának (mint a Gottfried Feder-féle antikapitalizmus elkötelezettje kérdi: "Minek államosítsam az ipart? A népet államosítom"). Vagy éppen a sztálinizmus társadalmasításnak hazudott államosításának (a "köztulajdonba vett" tőke kezelését a pártállami nomenklatúra kezébe adják).

A módszereket illetően sok az azonosság, a köztük lévő különbség viszont lényegi: az Egyesült Államokban minden állami beavatkozás ellenére a politikai berendezkedés fék-egyensúly kontrollmechanizmusa érintetlen maradt, a New Deal a liberális állam keretei között igyekezett elsimítani a válságciklusok Sinus-görbéjét, míg a totalitárius forradalmak kiléptek a parlamentarizmus keretei közül, felszámolták a liberális elvek alapján szerveződő társadalmat, államot, kisajátították az ellenőrizhetetlenné tett közhatalmat. Éppen azt csinálták, amit a magyar kormányfő csinál.

Az indok most a 2008-as válság, amelynek következtében - idézzük Kövér Lászlót a legutóbbi Heti Válaszból - a liberális demokrácia kicsorbult, nem csak nálunk futtatta csőd közeli állapotba az országot, nem tudta megvédeni a nemzet közösségét, amelynek immár nem csak a javai, hanem a puszta léte forog kockán… A kérdés az: 2008 valóban halálos csapást mért-e a globális kapitalizmusra, s vele a liberális államra, vagy csupán egyike a ciklikus, öntisztító válságoknak. Csupán egyike, ám olyan, mint amely súlyosságával lényegi rendszerkorrekciókat kell, hogy kiváltson, de amely azért még nem indokolja, hogy konfuciánus álmok igézetében felmondjuk a tőke és közösség közötti, a jóléti államban megtestesülő közmegegyezést, amely nemcsak a nemzetállamok, hanem Európa békéjének és uniójának alapjául szolgált a világháború óta. Az országot pedig mindenestül keletre toljuk néhány ezer kilométerrel.

Korábban elképzelhetetlen volt, hogy (minden ellentmondással együtt) mekkora termelékenység és értékteremtő erő köszönt majd be a globális kapitalizmussal. Az 1970-es évek olajválságait követő időszakban a technikai forradalom átformálta az élet minden szegmensét, a világgazdaság majdnem a négyszeresére nőtt, és Ázsia lakosságának jelentős része a fejlett világ lakójává vált. Annak ellenére, hogy a Fidesz-minta konfuciánus társadalmaktól sokan idegennek tartják a nyugati kapitalizmust, Kínáról (Ázsiáról) is elmondható, hogy versenyképességét annak a nyugati kapitalizmusnak köszönheti, amelyet saját, hagyományos kultúrája ellenében engedett be az országba.

Az osztályharcok során a baloldali, a politikai liberalizmus térhódítása folytán pedig a liberális értékek beépültek az államszerveződésekbe. (Sokan erre vezetik vissza politikai képviseletük érdektelen elsorvadását.) Arisztotelész igaza mellett (az ember természeténél fogva zoón politikon, közösségi lény), általánosan elfogadottá lett, hogy a társas együttélés része a történelem során kiizzadt individualizmus, az emberi jogok rendszere is. A két világháború egalitárius élményei nyomán pedig kiteljesedtek a tömegtársadalmak. Ám messze még a Kánaán.

2008-ban kiderült, hogy a szabadjára engedett piacok nem önszabályozóak. A válság megrendítette az európai szociális piacgazdaságokat is. A rendszer instabilitásának okozója végső soron a politika kudarca: elmaradt a kielégítő nemzeti és nemzetközi kontrollmechanizmusok kiépítése. Világossá lett: a fennálló intézmények nem követik a globális tőke mozgását, az ellenőrző intézményrendszer átalakítása elengedhetetlen. Láthatóvá vált az is, milyen súlyos az intézmények tehetetlenségi nyomatéka, mennyire erősek a rendszer változatlanságában érdekeltek.


Viták az államról

A XX. századot végig kísérte és kísértette az állampárti John Maynard Keynes és a szabad piacpárti Friedrich Hayek színrelépésében megtestesült vita: mi legyen az állam szerepe a gazdasági életben. Fukuyama szerint "a kapitalista társadalom optimális működéséhez a közösség és az egyéni autonómia összhangjára van szükség, olyan összhangra, amely közösségi kordában tartja az egyén túlburjánzó egoizmusát. A liberális demokrácia politikai rendszerként akkor működik a legjobban, ha individualizmusát mérsékli a közügyek iránti érdeklődés, a kapitalizmus tevékenységét is megkönnyíti, ha individualizmusát a társulási készség ellensúlyozza. A liberális politikai és gazdasági intézmények életképessége a civil társadalmak egészségétől és dinamizmusától függ, időtálló intézményeket nem lehet törvényekkel létrehozni". De: "A társadalom önjavító képességének fenntartása, amellyel saját deformációit időről időre ki tudja javítani állandó ébrenlétet követel, amibe a tömegdemokrácia polgára könnyen belefárad".

A Fidesz-hatalom - kihasználva a demokratikus fáradtságot - a nép érdekére hivatkozva, az etatizmus igézetében éppen megöli a közösségi és egyéni autonómiát, önigazgatást, a civil szférát. Megdőlt volna Fukuyama iménti elve 2008-ban, hogy a kormányfő kijelenthesse: "a nemzetállam, a liberális állam és a jóléti állam után egy munkaalapú állam korszaka következhet el, amely karakterét tekintve nem liberális természetű. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz". Zagyvaság az egész: az "államfajták" történeti sorrendje (ezek mind egyszerre - is - léteznek), a munkaalapú társadalom (van másmilyen?).

Az, hogy "a magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem közösség, amelyet (az államnak felülről) szervezni, erősíteni, sőt építeni kell" Mussolini 1932-es fasiszta kiáltványára emlékeztet: "Nem a nemzet teremti az államot… A nemzetet az állam alkotja meg". Az az orbáni állam pedig, amely nem-liberálisként sem tagadja a liberális értékeket, legfeljebb egy autoriter vezető XXI. századi felvilágosult abszolutizmusának vicce lehetne. Amennyiben az autonóm polgár érdekeit nem az intézményesített jog, hanem az intézményrendszert megszálló hivatalnoksereg kénye-kedve érvényesíti.

Kövér László a Heti Válasznak adott interjújában azt mondja: "Szerintünk az állam a nemzeti közösség önszerveződésének legmagasabb rendű formája", amivel látszólag, de csak látszólag ellentmond az orbáni elvnek: itt a nemzet szervezi az államot, s nem fordítva. De: "A liberálisokkal ellentétben mi a közösség érdekképviseletének a lehetőségét látjuk benne, nem pedig a nemzettől, a közösségtől idegen, fejünk felett képződött veszélyforrást, melyet a szabadságjogok nevében le kell fegyverezni, el kell gyengíteni…". Csakhogy a liberalizmus az erős, de nem túlburjánzó, ezért gyenge államban érdekelt. Nem lefegyverezni, hanem ellenőrizni akar. Mert az állam közhatalom, a közhatalomnak pedig közegyezségen kell alapulnia.

A felvilágosodás azon felismerésén, hogy egy közösség akkor tud sikeresen működni, ha az egyén bizonyos természet adta jogainak gyakorlását átruházza a közösségre. Amihez el kellett fogadni, hogy az emberi jogok egyetemesek, érvényesülésük közintézményekben megszervezhető, egyén és közösség érdekei között harmónia teremthető. A polgári állam, a közösség e sajátos egyensúlyrendszere a maga hatalmi ágaival - a törvényhozói és végrehajtó hatalommal, a független bíróságok rendszerével, és a nyilvánosságot szolgáló köztájékoztatással, a szabad sajtóval - ötszáz év alatt kristályosodott ki. A ma regnáló hatalom mindezt megtagadja, miközben ötszáz év "végtermékét", a tömegtársadalmat gátlástalanul a saját érdekei szerint használja. Gumicsizmás arisztokratizmussal megveti és lenézi a "prosztó tömegembert", akire a privilegizált kevesek hatalmát építi. Építi, mert építheti.

A demokratikus diktatúra

Sok mindenre gondolt a globális kapitalizmus: feloldotta az arisztokratikus kor származási rendjeit, a hagyományos osztályokat, kulturális-szociális-igazgatási nemzetállamokká oldotta a politikai nemzetállamokat, azt hitte, hazaszeretetté szelídítette a nacionalizmust, bár a nemzetállamokat korábban külön-külön összemalterozó nacionalizmus hagyta űrt nem töltötte ki az európai összetartozás eszméjével. Nem gondolt arra sem, hogy a hitleri és sztálini tömegforradalom esetleg csak véres főpróbája lehet valaminek, ami majd bekövetkezik. Nem gondolt rá, mi történik akkor, ha felelőtlensége miatt a polgári demokrácia a kiérlelt XXI. századi tömegtársadalom csapdájába kerül.

Pedig sokan figyelmeztettek erre a veszélyre. Arisztotelész a gyakran inkább bénító, mintsem élénkítő erejű közvéleményt említi, Tocqueville a többség diktatúráját (a politikai kisebbségek jogainak eltagadását), Lukacs azt, hogy a többségnek nincs eredendően igaza attól, hogy demokratikusan megválasztott többség. John Lukacs egyenesen társadalmi katasztrófát vizionál: egy 1500-tól 2000-ig tartó nagy korszakot zárt le az emberiség, amelynek végeredménye a manipulálható tömegdemokrácia, s ez lehetőséget ad egy kisebbségnek, hogy demokratikusan hatalomra kerülve terrorja alatt tartsa a többséget.

Fukuyama szerint: "A liberális állam végső soron korlátozott állam, mert kormányzata mozgásterét szigorúan behatárolják az egyéni szabadságjogok. Egy ilyen társadalom csak akkor nem süllyed anarchiába, vagy válik másképpen kormányozhatatlanná, ha az állam szintje alatt kialakult társadalmi szervezet révén kormányozni tudja magát. Ez a fajta rendszer valójában nemcsak a törvényre, hanem az egyének önfegyelmére is épül. Ha ők nem tanúsítanak toleranciát és tiszteletet egymás iránt, vagy nem tartják meg a maguk alkotta törvényeket, erős és keménykezű államra van szükségük, hogy biztosítsa a nyugalmat és a rendet. Ha képtelenek összefogni közös célok érdekében, gyámkodó államra van szükségük, hogy létrehozza azt a szervezetet, amelyet ők maguk nem tudnak létrehozni".

Ekkor aztán szaporodhatnak az őszintétlen politikusok, akik eszményítik a "nép" embereit, a "népre" hivatkoznak, s szellemi vagy politikai vezetőnek kenik fel önmagukat. "Kemény" kisebbségek irányítják a tömegmédia segítségével a "puha" többséget, s mint Lukacs írja: szó sincs már nép általi uralomról, sokkal inkább a nép nevébeni uralomról.

Nem ezt látjuk éppen?

Mindezekért halálos a polgári konzervativizmus, a politikai liberalizmus és baloldal téblábolása. Az, hogy az Európában erősödő populizmust megvetik, megértését és kihasználását pedig a jobb- és a szélsőjobb kezére adják. Tony Judt brit történész szerint "a szociáldemokráciának meg kell tanulnia új politikai nyelven, másként beszélni egyenlőségről, életmódról, szegénységről, gazdagságról. Magáról a kapitalizmusról. Mert ha nem beszél másként, akkor gondolkodni sem fog tudni másképp, akkor megragad a globális szélsőbaloldal vagy (szélső)jobboldal, tőkeellenes retorikájánál, s nem hogy meggyőzni nem fog másokat a céljairól, de magukat a célokat sem lesz képes megfogalmazni… Az újragondolt államot, amelyet nem csak hasznossági számítások, hanem morális megfontolások is kell, hogy vezessék".

Mi történik tehát, ha a demokráciában megfáradt többség újbarbár, erőszakos "arisztokraták" kisebbségének kezébe adja a politikai hatalmat? Nos, akkor Orbán Viktor kormányfő sajátos nézőpontjából bepillant az európai politika boszorkánykonyhájába, félretolja Mengyelejevet, és gondolatébresztő előadást tart nehéz témákról Tusványoson.

Szerző