Előfizetés

Ebola - Érdemes megfontolni egy nyugat-afrikai utazást

 Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) nem javasolja az Ebola-vírussal sújtott nyugat-afrikai országokba történő utazást, azonban hozzáteszik, a vírussal való fertőződés kockázata még azoknál az embereknél is nagyon alacsony, akik az érintett területen élnek vagy oda utaznak.

Közleményükben hangsúlyozzák, akkor merül fel a fertőződés veszélye, ha valaki közvetlenül érintkezik egy beteg emberrel vagy holttestével, illetve fertőzött állattal vagy állati tetemmel, azok valamely testnedvével. A testnedvvel való érintkezésbe beleértendő az olyan, felépült beteggel létesített óvszer nélküli szexuális kapcsolat, aki akár már hét hete tünetmentes.
Az ÁNTSZ az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) ajánlásai alapján készített anyag emlékeztet, hogy az Ebola-vírus nem terjed nyilvános helyeken, tünetmentes személyekkel való futólagos érintkezés útján. Nem lehet megfertőződni papírpénz vagy élelmiszerek megérintésétől, vagy például egy uszoda medencéjében. Az Ebola-vírust szúnyogok sem terjesztik, és - az influenzával ellentétben - a levegőben sem terjed.

Amennyiben valaki mégis az érintett területre utazik, minimálisra csökkentheti a fertőződés kockázatát, ha kerüli a közvetlen érintkezést a beteg emberek (illetve holttestük) vérével, testnedveivel, továbbá olyan tárgyakkal, amelyek szennyeződhettek. Kerülni kell az érintkezést a vadon élő állatokkal, azok tetemével, és ne fogyasszanak vadon élő állatokból készült húsételt.
Ajánlott a rendszeres szappanos (vagy kézfertőtlenítős) kézmosás, és érdemes kideríteni, hol van megbízható egészségügyi ellátóhely.

Ezeken kívül érdemes az odautazónak rendelkeznie olyan utasbiztosítással, amely fedezetet nyújt a lehető leggyorsabb hazaszállításra, arra az esetre, ha megbetegedne vagy baleset érné, ezzel ugyanis csökkentheti annak veszélyét, hogy valamelyik helyi egészségügyi ellátó létesítményben fertőződhessen meg.

Az ÁNTSZ azt ajánlja a Guineából, Libériából, Sierra Leonéból, Nigériából hazatérők számára, hogy ha trópusi területről hazaérkezve néhány héten belül belázasodik, ok nélkül kimerültnek érzi magát, hasmenése lesz vagy egyéb súlyos tünet lép fel (például hányás, látszólag ok nélküli vérzés, komoly fejfájás), haladéktalanul keresse fel háziorvosát, illetve a fertőző betegségekkel foglalkozó legközelebbi szakrendelést, szakorvost, és tájékoztassa őt korábbi utazásáról. A tünetek olyan fertőzés miatt is jelentkezhetnek, mint például a malária, emiatt azonnali kivizsgálásra és kezelésre van szükség.

Ha a kint tartózkodás során valaki közvetlenül érintkezett fertőzött emberek vagy állatok, illetve tetemek vérével vagy más testváladékával, esetleg óvszer nélkül létesített szexuális kapcsolatot korábban fertőzött személlyel, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Az orvost tájékoztatni kell a korábbi utazásról és a fent említett kockázati tényezőkről.

Az Ebola-vírus hatásos ellenszere a szappan, a napfény, a hypo, valamint a magas hőmérséklet és a szárítás. A vírust tartalmazó váladékkal szennyezett ruhák magas hőmérsékleten történő gépi mosása is megöli a kórokozót. Az Ebola-vírus csak rövid ideig életképes közvetlen napsugárzásnak kitett vagy kiszáradt felületeken, valamint hasonló körülmények között – valamivel hosszabb idő alatt – a vérrel szennyezett ruhadarabokon is elpusztul.

David Lynch és a boldogság keresése

Publikálás dátuma
2014.08.19. 14:44
Fotó: Gettyimages.
Nem járt moziba, nem nézte a tv-t, keveset olvasott. Zenét hallgatott, de ebben sem volt fanatikus. David Lynch igazi szenvedélye a montanai Missoulában, ahol 1946-ban született, a rajzolás volt  és ez a passziója máig megmaradt.

Azok a recenziók késztették arra, hogy kiállítsa munkáit, amelyek 1986-ban a Kék bársonyban „egy festő filmjét” látták. Ez volt az a pillanat, amikor 40 évesen, már kultikus rendezőként kiteljesítette személyiségét képzőművészettel, fotókkal, zenével, mindavval, amit addig csak a filmvászonra korlátozott. Ezt mutatja be most a Párizsban rendezett „A másik Lynch” című kiállítása, amely szeptemberben Olaszországban, a luccai filmfesztiválon is látható lesz.

David Lynch Los Angelesben él, de évente kétszer Párizsba utazik, ahol az Idem Paris-ban készíti el litográfiáit. Itt készített vele interjút a La Repubblica.

-Fotói, litográfiái, festményei tele vannak félelmekkel, nyugtalansággal, amelyeknek el kellene múlniuk a meditáció gyakorlásával, de úgy tűnik, hogy ezek kondenzálódnak a művészetében.

.Nem hiszem. Két különböző síkon mozognak. A traszcendentális meditáció megszabadítja a testet a stressztől és a szorongástól. Ez olyan, mintha egy nagy súlytól szabadulna meg az ember és újra szabadnak érzi magát. A művészet nem az érzelmek katarzisa. A mozi sem. Megvannak a magam félelmei, mint mindenkinek,de nem teszem ezeket munkáim témájául.

-A film leghallucinálóbb pillanatai azért visszatérnek a képeiben.  Ezek a képek a filmeknek is ihletői lehetnének?

- Igen. Egy képen vagy egy fotón dolgozva megszülethet egy film- ötlet. Sőt, a mozi számomra kiegészítő szerepet is betöltött, amikor húszévesen Philadelphiában képzőművészeti kurzusokra jártam. Egy zöld kertet festettem fekete alapra, amelyet egy széllökés megmozgatott. Szerettem volna, hogy a kép tovább mozogjon egy zenei hullámon. Ebből a képből született az első animációs filmem, a Hat ember megbetegszik (Six Men Getting Sick).

- A traszcendentális meditáció, amelyet Maharishi Mahesh jógitól tanult, az Ön számára az ötletek tárháza.

- Őrületes, ahogy az illuminációk megsokasodnak egy MT szeánsz után. John Lennon mondta, hogy minden alkalommal a gondolatok végtelen áradata lepi el. Maharishi azt tanácsolta neki, hogy jöjjön ki a meditációból, jegyezze fel ezeket és merüljön bele újra. Én is felvettem ezt a szokást, mindig van a kezem ügyében egy jegyzettömb.

-Megjelent nemrég egy különös zenei dokumentum- filmje ‚a Duran Duran Unstaged, míg Franciaországban újra adják a Twin Peaks eredeti, csaknem négyórás, legendás rendezői változatát. De az Inland Empire után hét évvel mindenki egy új fikciót vár.

- Elképzelés van bőven,de a moziipar nagyon megváltozott. A Duran Duran-nak nagyon tetszett a Girl Panic remixem , az All You Need Is Now című albumuk egyik dala. Ebből adódott egy film ötlete, amely újraalkotja az élő koncertet más, röptében elkapott képeken keresztül. /Eddig csak a weben lehetett megnézni. Egyre nehezebb számomra a teremben való minőségi vetítés.  Régen volt a művész- és kísérleti filmek hálózata, ahol adták az én filmjeimet is. Ma az alternatív mozi egyre inkább félreszorul, a kasszasikerek elnyomják.

-Közben újra láthatjuk Tim Roth mellett Kegyvesztettségben,  nagyobbik lánya, Jennifer filmjében. És mi van a terveivel? Marilyn Monroe-ról és szeretett Kafkájáról szóló művekkel?Az Istennővel és az Átváltozással?

- Az Átváltozás mágiája a különböző világok mélységeiben van, Marilyn pedig az a színésznő, akire mindig úgy gondoltam, mint ideális színészemre. Filmet akartam csinálni a könyvből, amely felfedi a Kennedyek felelősségét a halálában,de a producereknél süket fülekre találtam. Ugyanez történt Kafkával.

- Nem gondolja, hogy a tv,amely számára a Twin Peaks miniemlékmű maradt ‚ készebb a kreativitás kockázatainak vállalására, mint a mozi?Nem gondolkodik egy újabb sorozaton?

- De, gondolkodom. A fizetős tv-k, legalább is az USA-ban ma képesek magukhoz vonzani a volt művész és kísérleti filmek közönségét Lehetővé teszik azt is, ami a mozival már nem lehetséges: kibontani egy történetet a maga egészében. Nem látok ezzel együtt egy mozi nélküli jövőt. Továbbra is együtt fog élni a kis képernyővel, ahogyan a négyszögletes képek a téglalap alakúakkal.

-Fellini azt szokta mondani,hogy a mozi alulról néz felfelé és egy egész világegyetem, míg a tévé a magasból néz lefelé és csak egy kis doboz.

- Ezért is szeretem Fellinit. Amikor serdülőként láttam a 8 és felet, olyan volt, mintha egy másik világba kerültem volna. A filmnek mindig ilyen hatásának kell lennie. Ezt nem tudom átérezni a számítógépbe dugva az orromat,csak a nagy vászon előtt, teljes bizonyossággal, sötétben, megfelelő, nem erős hanggal. Egy félbeszakítás széttöri a varázslatot. Fellini Bergmannal és az Új Hullám képviselőivel azokhoz a ritka rendezők közé tartozik, akiket fiatalon is megértettem. Valójában sohasem voltam nagy filmrajongó. A nagy stúdiók filmjeit nevetségeseknek tartottam. Hitchcock kivétel volt. Az egyik oldalon voltak a szórakoztatásra szánt filmek, a másik oldalon a többi. Én mindig a többit kedveltem.

- A Veszett világ Elvis ritmusában ver. Mennyire fontos a rock a filmjeiben?

-Presley ifjúságom egyik mítosza, Roy Orbisonnal együtt. Az Only the lonely mindig velem van. De minden zene áthat az elektronikustól a táncdalig, amely váratlan kombinációban megjelenik az első szóló albumomban, a Crazy Clown Time-ben, amely általam irt és interpretált számokból áll. Gitárral kisérem magamat, én, aki kezdetben azt sem tudtam,hogyan kell megfogni. A lemez idővel különböző „ balesetek” következtében változott, annyira, hogy inkább kórházban, mint forgalomban kellene lennie. Különböző jam-sessionök eredménye, amelyek apránként beolvasztották a szövegeket is. Meg voltam győződve arról, hogy egy modern blues-gyűjtemény lesz az eredmény,de egészen más kerekedett ki. A második szólóm, a The Big Dream, amely tavaly jelent meg, már blues-osabbnak látszik.

- Párizs a művészet melegágya, ahol udvarolnak Önnek. Felkérést kap a Galeries Lafayette-től, a Dom Pérignontól…

-Ez a The Air is on Fire című,  a Cartier Alapitványnál rendezett nagy kiállítás után történt. Hála Patrice Forestnek, a Galerie  Item igazgatójának is,ahol megcsináltam a Works on Paper kiállítást. Ez a város egyik mágikus helye másfél évszázad óta. Itt dolgozott Picasso, itt nyomtatták Zola Vádolom című röpiratát.. Ebben az évben állítottam ki Small Stories címmel a fényképeimet a Maison Européenne de la Photographie-ban.

- Ön évek óta harcol a 2005-ben létrehozott alapítványával az MT-nek az iskolákban való terjesztéséért.. Milyen eredménnyel?

- San Francisco körzetében, különböző iskolákban, ahol “nehéz” gyerekeket oktatnak, eredménnyel alkalmazták az MT-t. Az erőszak eltűnt vagy csökkent. Bátorítanak művész és rendező barátok. Paul McCartney és Ringo Starr együtt léptek fel alapok gyűjtésére 2009-ben a New Yorki Radio City Music Hallban. Maharishi Mahesh jógi, akiről dokumentumfilmet készítettem, miután részt vettem 2008-ban az Indiában történt hamvasztásán, átadott nekünk egy antik technikát, amelyet ő élesztett fel. Ez az egyetlen, amely valósággá változtatott egy tanítást, amely évekig délibáb volt: „Az igazi boldogság nem kívül, hanem benned van!”.

 

 

 

David Lynch és a boldogság keresése

Publikálás dátuma
2014.08.19. 14:44
Fotó: Gettyimages.
Nem járt moziba, nem nézte a tv-t, keveset olvasott. Zenét hallgatott, de ebben sem volt fanatikus. David Lynch igazi szenvedélye a montanai Missoulában, ahol 1946-ban született, a rajzolás volt  és ez a passziója máig megmaradt.

Azok a recenziók késztették arra, hogy kiállítsa munkáit, amelyek 1986-ban a Kék bársonyban „egy festő filmjét” látták. Ez volt az a pillanat, amikor 40 évesen, már kultikus rendezőként kiteljesítette személyiségét képzőművészettel, fotókkal, zenével, mindavval, amit addig csak a filmvászonra korlátozott. Ezt mutatja be most a Párizsban rendezett „A másik Lynch” című kiállítása, amely szeptemberben Olaszországban, a luccai filmfesztiválon is látható lesz.

David Lynch Los Angelesben él, de évente kétszer Párizsba utazik, ahol az Idem Paris-ban készíti el litográfiáit. Itt készített vele interjút a La Repubblica.

-Fotói, litográfiái, festményei tele vannak félelmekkel, nyugtalansággal, amelyeknek el kellene múlniuk a meditáció gyakorlásával, de úgy tűnik, hogy ezek kondenzálódnak a művészetében.

.Nem hiszem. Két különböző síkon mozognak. A traszcendentális meditáció megszabadítja a testet a stressztől és a szorongástól. Ez olyan, mintha egy nagy súlytól szabadulna meg az ember és újra szabadnak érzi magát. A művészet nem az érzelmek katarzisa. A mozi sem. Megvannak a magam félelmei, mint mindenkinek,de nem teszem ezeket munkáim témájául.

-A film leghallucinálóbb pillanatai azért visszatérnek a képeiben.  Ezek a képek a filmeknek is ihletői lehetnének?

- Igen. Egy képen vagy egy fotón dolgozva megszülethet egy film- ötlet. Sőt, a mozi számomra kiegészítő szerepet is betöltött, amikor húszévesen Philadelphiában képzőművészeti kurzusokra jártam. Egy zöld kertet festettem fekete alapra, amelyet egy széllökés megmozgatott. Szerettem volna, hogy a kép tovább mozogjon egy zenei hullámon. Ebből a képből született az első animációs filmem, a Hat ember megbetegszik (Six Men Getting Sick).

- A traszcendentális meditáció, amelyet Maharishi Mahesh jógitól tanult, az Ön számára az ötletek tárháza.

- Őrületes, ahogy az illuminációk megsokasodnak egy MT szeánsz után. John Lennon mondta, hogy minden alkalommal a gondolatok végtelen áradata lepi el. Maharishi azt tanácsolta neki, hogy jöjjön ki a meditációból, jegyezze fel ezeket és merüljön bele újra. Én is felvettem ezt a szokást, mindig van a kezem ügyében egy jegyzettömb.

-Megjelent nemrég egy különös zenei dokumentum- filmje ‚a Duran Duran Unstaged, míg Franciaországban újra adják a Twin Peaks eredeti, csaknem négyórás, legendás rendezői változatát. De az Inland Empire után hét évvel mindenki egy új fikciót vár.

- Elképzelés van bőven,de a moziipar nagyon megváltozott. A Duran Duran-nak nagyon tetszett a Girl Panic remixem , az All You Need Is Now című albumuk egyik dala. Ebből adódott egy film ötlete, amely újraalkotja az élő koncertet más, röptében elkapott képeken keresztül. /Eddig csak a weben lehetett megnézni. Egyre nehezebb számomra a teremben való minőségi vetítés.  Régen volt a művész- és kísérleti filmek hálózata, ahol adták az én filmjeimet is. Ma az alternatív mozi egyre inkább félreszorul, a kasszasikerek elnyomják.

-Közben újra láthatjuk Tim Roth mellett Kegyvesztettségben,  nagyobbik lánya, Jennifer filmjében. És mi van a terveivel? Marilyn Monroe-ról és szeretett Kafkájáról szóló művekkel?Az Istennővel és az Átváltozással?

- Az Átváltozás mágiája a különböző világok mélységeiben van, Marilyn pedig az a színésznő, akire mindig úgy gondoltam, mint ideális színészemre. Filmet akartam csinálni a könyvből, amely felfedi a Kennedyek felelősségét a halálában,de a producereknél süket fülekre találtam. Ugyanez történt Kafkával.

- Nem gondolja, hogy a tv,amely számára a Twin Peaks miniemlékmű maradt ‚ készebb a kreativitás kockázatainak vállalására, mint a mozi?Nem gondolkodik egy újabb sorozaton?

- De, gondolkodom. A fizetős tv-k, legalább is az USA-ban ma képesek magukhoz vonzani a volt művész és kísérleti filmek közönségét Lehetővé teszik azt is, ami a mozival már nem lehetséges: kibontani egy történetet a maga egészében. Nem látok ezzel együtt egy mozi nélküli jövőt. Továbbra is együtt fog élni a kis képernyővel, ahogyan a négyszögletes képek a téglalap alakúakkal.

-Fellini azt szokta mondani,hogy a mozi alulról néz felfelé és egy egész világegyetem, míg a tévé a magasból néz lefelé és csak egy kis doboz.

- Ezért is szeretem Fellinit. Amikor serdülőként láttam a 8 és felet, olyan volt, mintha egy másik világba kerültem volna. A filmnek mindig ilyen hatásának kell lennie. Ezt nem tudom átérezni a számítógépbe dugva az orromat,csak a nagy vászon előtt, teljes bizonyossággal, sötétben, megfelelő, nem erős hanggal. Egy félbeszakítás széttöri a varázslatot. Fellini Bergmannal és az Új Hullám képviselőivel azokhoz a ritka rendezők közé tartozik, akiket fiatalon is megértettem. Valójában sohasem voltam nagy filmrajongó. A nagy stúdiók filmjeit nevetségeseknek tartottam. Hitchcock kivétel volt. Az egyik oldalon voltak a szórakoztatásra szánt filmek, a másik oldalon a többi. Én mindig a többit kedveltem.

- A Veszett világ Elvis ritmusában ver. Mennyire fontos a rock a filmjeiben?

-Presley ifjúságom egyik mítosza, Roy Orbisonnal együtt. Az Only the lonely mindig velem van. De minden zene áthat az elektronikustól a táncdalig, amely váratlan kombinációban megjelenik az első szóló albumomban, a Crazy Clown Time-ben, amely általam irt és interpretált számokból áll. Gitárral kisérem magamat, én, aki kezdetben azt sem tudtam,hogyan kell megfogni. A lemez idővel különböző „ balesetek” következtében változott, annyira, hogy inkább kórházban, mint forgalomban kellene lennie. Különböző jam-sessionök eredménye, amelyek apránként beolvasztották a szövegeket is. Meg voltam győződve arról, hogy egy modern blues-gyűjtemény lesz az eredmény,de egészen más kerekedett ki. A második szólóm, a The Big Dream, amely tavaly jelent meg, már blues-osabbnak látszik.

- Párizs a művészet melegágya, ahol udvarolnak Önnek. Felkérést kap a Galeries Lafayette-től, a Dom Pérignontól…

-Ez a The Air is on Fire című,  a Cartier Alapitványnál rendezett nagy kiállítás után történt. Hála Patrice Forestnek, a Galerie  Item igazgatójának is,ahol megcsináltam a Works on Paper kiállítást. Ez a város egyik mágikus helye másfél évszázad óta. Itt dolgozott Picasso, itt nyomtatták Zola Vádolom című röpiratát.. Ebben az évben állítottam ki Small Stories címmel a fényképeimet a Maison Européenne de la Photographie-ban.

- Ön évek óta harcol a 2005-ben létrehozott alapítványával az MT-nek az iskolákban való terjesztéséért.. Milyen eredménnyel?

- San Francisco körzetében, különböző iskolákban, ahol “nehéz” gyerekeket oktatnak, eredménnyel alkalmazták az MT-t. Az erőszak eltűnt vagy csökkent. Bátorítanak művész és rendező barátok. Paul McCartney és Ringo Starr együtt léptek fel alapok gyűjtésére 2009-ben a New Yorki Radio City Music Hallban. Maharishi Mahesh jógi, akiről dokumentumfilmet készítettem, miután részt vettem 2008-ban az Indiában történt hamvasztásán, átadott nekünk egy antik technikát, amelyet ő élesztett fel. Ez az egyetlen, amely valósággá változtatott egy tanítást, amely évekig délibáb volt: „Az igazi boldogság nem kívül, hanem benned van!”.