Előfizetés

Nem veszélytelen a műtárgyszállítás

Hamvay Péter
Publikálás dátuma
2014.07.16. 07:47
Hétfőn leemelték a debreceni Déri Múzeum faláról Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című festményét FOTÓ: MTI/BALÁZS ATTILA
Nem veszélytelen a nagy értékű műtárgyak szállítása, Munkácsy Trilógiája esetében például még a mozgatást sem javasolják a szakemberek. De hogyan is jutnak el a nagy értékű festmények egyik múzeum faláról a másikra? 

A szállítás tarifájáról nem nyilatkoznak a szakértők, hiszen minden egyes műtárgy szállításának összegét külön kalkulálják, nem mindegy honnan, milyen útvonalon, milyen biztonsági intézkedések mellett kell szállítani. A feltételeket a múzeumok, illetve a biztosítók írják elő.

Nagyobb távolság esetén a legolcsóbb a légi szállítás, de a gyakran extrém méretek miatt nem megvalósítható, hiszen a Magyarországra jövő menetrend szerinti gépek általában a kisebb kategóriákba tartoznak, így rakterük csupán 86, 110 centiméter magas.

A legbiztonságosabb a közúti szállítás, hiszen az egy rakodással megoldható, ami azért lényeges, mert a sérülésveszély a rakodások idején a legnagyobb. Minden egyes műtárgyat csak muzeológusok felügyelete mellett lehet ki- és becsomagolni. A szállítás pontos időpontját, útvonalát, a biztosítás mértékét szigorúan titokban tartják.

Minden műtárgyhoz egyedi ládát gyártanak, mely nem csak egyszerű faláda, hanem speciális, állandó hőmérsékletet és páratartalmat biztosító tároló, amelyre azért van szükség, mert például légi szállítás esetén, a repülőtér rakterében mínusz 40 Celsius fok alá süllyed a hőmérséklet.  Minden műtárgymozgatást jegyzőkönyv kísér, melyben a bőséges fotódokumentációval együtt szerepel a műtárgy részletes állapotleírása.

A kölcsönző múzeumok nagy értékű műtárgyak esetében nem csak a szállítókra és a biztosítók szakemberire bízzák kincseiket, hanem saját munkatársuk, az úgynevezett "kurír" is a műtárggyal utazik. Jelen vannak a műtárgy becsomagolásánál, ők rögzítik a műtárgy állapotát, s ők azok, akik a kicsomagolást is felügyelik, s újra megvizsgálják a festményt, hogy a szállítás során nem érte-e károsodás.

A szállítás mellett a másik legnagyobb költség a biztosításé. Egy-egy több milliárd forintos biztosítási értékű műtárgy esetében az egy százalékos biztosítási díj is horribilis összegű lehet. Az utóbbi évtizedekben általánossá váló, több tucat, nagy értékű műtárgyat felvonultató blockbuster kiállítások nem jöhetnének létre az állalmi garancia intézménye nélkül.

Ami azt jelenti, hogy az állam, esetleg az önkormányzat, gyakorlatilag biztosítóként viselkedve, a műtárgy sérülése, vagy megsemmisülése esetén szavatolja a tulajdonos kártérítését. Bár az általunk megkérdezett szakemberek egyike sem említett olyan esetet, amikor a valamelyik állam nem tett eleget szerződéses kötelményeinek, mégis vannak olyan tulajdonosok, akik jobban bíznak a biztosítókban, mint az államokban. Ezek leginkább a magántulajdonosok. Így, az állami garancia mellett gyakran biztosítási díjjal is számolni kell.

A múzeumok egyébként, legalábbis Európában, ingyenesen adják kölcsön műtárgyaikat. Ám egy-egy becses darab, ami az adott múzeum állandó kiállításán is szerepel, csak nagyon szoros személyi, szakmai kapcsolatok segítségével szerezhető meg úgy, hogy a kölcsönkérő múzeum maga is kölcsönad műtárgyat.

Ritka eset az, amikor magánszemélynek ad kölcsön a múzeum, a legtöbb esetben ez tilos is. Pákh Imrével azonban kivételt tettek. Munkácsy jeles gyűjtője hat évig tudhatta ,,magáénak" a festő egyik, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonát képező munkája, a nagyméretű, Falu hőse II című alkotás. A mű 2010-ben tért haza, ám megdöbbentő kép fogadta a ládát kinyitó múzeumi dolgozókat: a ládán penésznyomok, a festményen ázásból eredő sérülések voltak.

A festmény teljes körű restaurálásra szorult. Pákh Imre elismerte a károkozást, és kifizette a restaurálás több milliós költségét.A 36 négyzetméteres Munkácsy-trilógia képeinek szállítása különösen nagy kockázatot jelent: Szentkirályi Miklós, a képekért felelős restaurátor 2009-ben szakvéleményében nem javasolta az utaztatást. Ennek ellenére indult el a trilógia Pécsre, Budapestre, majd Bécsbe, sőt Pákh tulajdonában lévő Golgota még Szegedre is eljutott az elmúlt években.

Rodolf és Lucien Hervé fotográfiái a Nemzeti Táncszínházban

Publikálás dátuma
2014.07.16. 07:45
FOTÓ: K2 PRESS
Rodolf és Lucien Hervé Hódmezővásárhelynek adományozott fotográfiáiból nyílik kiállítás ma a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában – nyilatkozta Tornyai János a múzeum sajtóreferense. 

Elek András emlékeztetett rá, hogy a közelmúltban Judith Hervé, a világhírű, vásárhelyi születésű fotóművész, Lucien Hervé özvegye harminc különleges fotográfiát adományozott Hódmezővásárhely városának. A Budai Várban nyíló tárlaton a 20. századi építészeti fotográfia megújítója és legnagyobb alakja, valamint fia, a szintén fotós Rodolf e 15-15 művét mutatják be.

Lucien Hervé 1910-ben Elkán László néven látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. 1918-ban szüleivel Budapestre költözött, majd Bécsben tanult rajzolni. 1929-ben továbbment Párizsba, és ettől kezdve 2007-es haláláig a francia fővárosban élt. 1933-tól divattervezőként, majd 1938-tól fotóriporterként dolgozott. 1946-tól díszleteket, színpadi kosztümöket tervezett, plakátot készített, festett és újra fényképezett.

1949-ben megismerkedett Le Corbusier-vel, a modern építészet meghatározó alakjával, akinek barátja és fényképésze lett. Negyven építészeti folyóirat közölte munkáit, számtalan publikációja, kiállítása járta be a világot.

Bár tisztelői úgy emlegetik, mint aki az architektúra fényképezését művészi rangra emelte, portréi, zsánerképei, csendéletei, valamint a természetről és a véletlen jelenségekről készült képei ugyanúgy magukon viselik egyedi látásmódjának karakterét.

Rodolf Hervé (1957-2000), a világhírű fotográfus fia Párizsban született. A fiatal művész 1989 utolsó napjaiban érkezett Magyarországra, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy dokumentálja a rendszerváltás utáni éveket.

Magyar kultúrájú külföldiként sajátos szemszögből követte nyomon és rögzítette a változás éveit, miközben maga is intenzíven részt vett az időszak szubkulturális életében. Mintegy a "tűzvonalból" örökítette meg az átmenet korát, a kulturális underground felszínre törésének idejét a tömegkultúra térhódításának előestéjén.

Kisiklott egy moszkvai metrószerelvény

Kisiklott egy metrószerelvény három kocsija az orosz főváros földalatti közlekedési hálózatának egyik forgalmas vonalán. A balesetben 19-en meghaltak, több mint százhúsz ember megsérült - közölte tegnap a moszkvai polgármesteri hivatal illetékese. Georgij Goluhov, a hivatal egészségügyi főosztályának vezetője elmondta, hogy százhat sérültet vittek kórházba, közülük kettőt súlyos gerincsérüléssel helikopterrel szállítottak el. Makszim Loszkutov, Moszkva főpolgármester-helyettese közölte, hogy a baleset közép-európai idő szerint reggel 7 óra körül történt.

A szerencsétlenség a főváros keletről északnyugati irányba haladó, Arbatszko-Pokrovszkaja nevű vonalon, a Szlavjanszkij bulvar és a Park Pobedi állomás között történt. A Szlavjanszkij bulvar megálló előtt 200 méterrel a szerelvény vezetője élesen fékezett, mert a feszültség hirtelen zuhanása miatt hamis vészjelzést adott le a biztonsági rendszer.

A múlt

A moszkvai metró a világ második legsűrűbben használt földalatti vasúthálózata. Egy átlagos hétköznapon kilencmillió utas használja - derül ki a Wikipedia adataiból. A rendszer teljes hosszúsága 325,4 kilométer, 12 vonalán 194 állomás van (a másfél évvel ezelőtti állapot szerint). A vonalakon 4500 kocsi (500 vonat) közlekedik , az átlagos sebesség 41,55 kilométer/óra, a szerelvények 90 másodpercenként követik egymást. Az első vonalat 1935-ben adták át. A moszkvai metró híres a szocialista realizmus művészeti irányzathoz tartozó műalkotásokkal díszített állomásairól. Nem csupán arról nevezetes azonban, hogy a világ egyik legrégebbi metrója, hanem arról is, hogy a legdrágább ilyen közlekedési eszköz. Üzemeltetői eddig büszkén hirdették, hogy vonalain soha nem történik baleset. Iszlamista szélsőségesek két robbantást követtek el 2010-ben, ami 40 embert ölt meg - emlékeztetett a Reuters.

A három kisiklott vagon egyike erősen megrongálódott. A szerencsétlenség után két és fél órával még folyt a mentés. A rendkívüli helyzetek minisztériuma nyolc helikoptert és hatvan mentőautós egységet állított be. Az alagútban rekedt, balesetet szenvedett szerelvényből 200 utast hoztak ki, de sajtójelentések szerint 7-15 utas az egyik megrongálódott vagonban rekedt.

A baleset egyik könnyebb sérültje a Rosszija 24 televíziónak arról számolt be, hogy a szerelvény hirtelen lefékezését követően az utasok egymásra estek, nagyon sokan szenvedtek kéz- és fejsérüléseket, s a vagonban keletkezett füsttől is alig kaptak levegőt. Az utasok többsége sokkot kapott,

Az 1931 óta épülő, 12 vonallal, 194 állomással rendelkező, több mint 325 kilométer hosszú moszkvai metrón az utóbbi hetekben is több kisebb műszaki baleset történt. Többnyire elektromos zárlat okozza a problémákat. A

metrókocsik többsége elöregedett. Az orosz főváros közgyűlésében elfogadott terv szerint 2020-ig újabb 79 állomást építenek és 160 kilométerrel bővítik a metró vonalait, illetve folyamatosan cserélik újakra az 1970-es években gyártott vagonokat.

A metrókatasztrófa áldozatai, illetve az elhunytak hozzátartozói fejenként maximum kétmillió rubel (13,2 millió forint) kártérítésre számíthatnak attól függően, hogy mennyire komoly a sérülésük - idézte az orosz felelősségbiztosítók szövetségének (NCCO) közleményét a Moscow Times. A legnagyobb összeget a halálos áldozatok családjainak utalhatják át.

Nekik a kétmillió rubeles kompenzáción túl 25 ezer rubel (165 ezer forint) temetési segély is fizetnek. Egy lábtörésért maximum félmillió rubeles (3,3 millió forint) kártérítést fizetnek, az agyrázkódások esetén pedig a kezelés idejétől függ a kompenzáció. Több mint tíz nap esetén 60 ezer rubel (400 ezer forint), több mint egy hónap esetén - amelyből legkevesebb egy hetet kórházban tölt a beteg - 100 ezer rubel (660 ezer forint) ez az összeg.

A segélyre egy 2013-ban elfogadott törvény jogosítja fel az érintetteket, ez ugyanis előírja az oroszországi tömegközlekedési vállalatoknak, köztük a metrócégeknek, hogy kössenek kötelező baleset-biztosítást utasaikra.