Előfizetés

Agrárpénzek újraosztása

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2014.07.07. 07:00
Orbán Viktor szerint megvédték az idegen spekulánsoktól a magyar földet FOTÓ: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD
Augusztus 1-jéig el kell küldeni Brüsszelnek azt a tervezetet, amelynek alapján, élve a nagyobb mozgástérrel, Magyarország is elvonná a vállalkozóktól a földalapú támogatások egy részét és azt vidékfejlesztésre fordítaná. Erről hétfőn tárgyal a kormány. Az eddig kiszivárgott ötletek nem ígérnek túl sok jót a közepes és nagy agrártársaságoknak, de családi gazdaságoknak sem lesz oka  ünnepelni.

Már Orbán Viktor is megígérte, akkor bizonyosan úgy lesz: a jövő évtől elvonják a 150 ezer euró (a jelenleg nagyjából 45 millió forint) feletti földalapú támogatást a nagygazdaságoktól. A miniszterelnök a hétvégi gödöllői Magosz tisztújító gyűlésen tette a bejelentést, megerősítve, hogy a kormány kiemelten és gyors iramban tárgyalja az ügyet, mert augusztusban az erről szóló magyar igényt el kell küldeni Brüsszelbe. Eredetileg az ötlet a jószerivel már minden unióból érkező forrás felett rendelékező Lázár János miniszterelnökséget vezető minisztertől származik, aki az így elvont pénzt a vidékfejlesztési célokra költené, elsősorban állattartó és kertészettel foglalkozó kis és közepes gazdálkodókat támogatna. A pénzvisszatartás becslések szerint 450-500, legföljebb 3 ezer hektáron gazdálkodó középvállalkozást és mintegy 15, ezt a méretet meghaladó nagybirtokokat érinthetne 2015-től, az új uniós agrár-pénzügyi ciklus első évétől.

Számítások alapján nagyjából 150 ezer hektár után nem kapnának földalapú támogatást az érintettek, és mai árfolyamon számolva mintegy 103 milliárd forinttal lennének "szegényebbek" a hazai mezőgazdaság termelésének több mint 25 százalékát adó, 40-50 ezer embert foglalkoztató, a sertés és szarvasmarha állomány döntő többségét tartó agrárgazdaságok. Az uniós szabály úgy szól, hogy a 150 ezer eurós közvetlen földalapú támogatás feletti részt legalább 5 százalékkal csökkenteni kell. A nemzeti kormányoknak azonban lehetőségük van az elvont támogatás összegét a bérköltségekkel mérsékelni. Ha ezt az utat választaná hétfői, illetve információink szerint esetleg szerdai egyeztetésén a kormány, akkor nem igazán lenne kárvallottja a változásnak, hiszen a ezek a költségek nagyjából lefedik a támogatást, de inkább magasabbak annál.

Tavaly decemberben a kormány még úgy határozott, hogy csak az 5 százalékot vonja el, s lehetővé teszi a munkabér kompenzációt. Lázár János idei országgyűlési bizottsági meghallgatásán azonban közölte, a támogatások 80 százalékát a termelők 20 százaléka kapja meg, s ez tűrhetetlen, a nagyoktól el kell venni a 150 ezer euró feletti összeget - idézte fel az előzményeket Máhr András. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkár-helyettese emlékeztetett arra is, hogy a miniszter az agrárkamara javaslataként vezette elő az ötletét. A kamara azonban a napokban gyakorlatilag megcáfolta, hogy ő lenne az értelmi szerző. Érthető, hiszen a Fidesz-közelinek elkönyvelt szervezet sok tagja, szintén a kormánytól nem túl távol álló nagybirtokos is kárvallottja lehet a Lázár-effektusnak.

Máhr megjegyezte, 1040 hektár fölött gyakorlatilag egyetlen eurócentet sem kaphatna a gazdálkodó a Lázár-féle tiltással. Ezzel elsősorban az állattartó telepeket lehet tönkre tenni, megszüntetve az export árualapot. Egyebek mellett azért, mert a támogatás elvonási tünetei között szerepel majd, hogy az érintett gazdaságok kénytelenek lesznek visszafejleszteni a gazdaságukat, vis majorra hivatkozva felbontják bérelt földekre kötött szerződéseiket. A dominóelv alapján ez tovább gördül a 2 millió földtulajdonos jelentős részére, akik jelenleg adómentesen kapják a bérleti díjat és sokaknak ez a jövedelemkiegészítés létfontosságú. Új bérlő pedig már csak regisztrált földműves lehet, közülük becslések szerint legföljebb 20-30 ezer lesz, aki képes majd földet venni, bérelni.

A közepes és nagy agrárcégek rengeteg kis- és családi gazdaság földjét művelik, de ha leépítik a létszámot, technikát, akkor a kormányzati propaganda szerint támogatni szándékozott kis és családi gazdaságok is bajba kerülnek. A földalapú támogatás elvont részét egyébként csak vidékfejlesztési célokra, beruházásokra lehet fordítani. A hivatalosan megfogalmazott kis- és családi állattartó vállalkozások az agrárszakemberek egybehangzó véleménye szerint már csak legföljebb mutatóba akadnak. A tejtermelés 250-300 szakosított telepen történik, a sertéstartás 70 százaléka 350-400 telepen található. A kertészeti beruházások pedig olyan összeget emésztenek föl, hogy a kicsik akkor sem képesek azt kifizetni, ha 40 százalékos a támogatást kapnának hozzá. Egy egy hektáros üvegház-telep létesítése százmilliós tétel, de az öntözés kiépítése sem olcsó. Márh úgy vélte, ha a 150 ezer euró feletti támogatást teljes egészében elveszik a gazdaságoktól, tízezres nagyságrendben szűnhetnek meg munkahelyek és a vidék népességmegtartó erejéről sem lehet majd beszélni. A szakember ezért rossz ötletnek tartja a teljes elvonást, ami nem építeni, hanem rombolni fogja a vidéket.

Gőgös Zoltán szocialista agrárpolitikus is úgy vélte, lehet vidéket fejleszteni, szépíteni a településeket, utakat építeni, legföljebb nem lesz kinek, mert elvándorolnak az emberek. Nem a vidékfejlesztés ellen vagyok, csak azt nem az agrártámogatások rovására kellene megoldani, hanem a fejlesztési forrásokból a régi tsz-melléküzemágakhoz hasonló termelő, szolgáltató vállalkozásokat kellene támogatni - javasolta Gőgös. A közepes és nagygazdaságok kettős présbe kerülnek, hiszen adminisztratív eszközökkel mesterségesen korlátozzák a birtokméretet és még a támogatás egy jelentős részét is elvennék - figyelmeztetett a szocialista szakpolitikus. A "keménykedő" politikusok azt is elfelejtik, hogy sok gazdaság jelentős uniós forrásokat fölhasználva vágott bele jelentős fejlesztésekbe, s ha nem tudják betartani a szerződést, vissza kell valakinek fizetni a támogatást. Az a valaki pedig végső soron az adófizető lesz.

A szakember tudomása szerint annyiban már felpuhult a támogatás-elvonás tervezete, hogy a kormány elfogadhat egy olyan szabályt is, hogy 1200, illetve állattartók, vetőmagtermelők esetében 1800 hektárig beszámíthatják a bérköltségeket, de a gondot ez sem oldaná meg. Azok, akik drasztikusan akarják "megvágni" a földalapú támogatásokat, talán azt nem értik, hogy a támogatás azt a jövedelemkiesést kompenzálja, amit az alacsonyan tartott európai árak okoznak a gazdáknak, mert Brüsszel így akarja ösztönözni a fogyasztást. A támogatással akarják elérni azt a célt is, hogy a termelők folytassák a gazdálkodást és az emberek ne hagyják el a vidéket.

Orbán ragaszkodik a 80-20-hoz
A magyar termőföld 80 százalékának kis- és középbirtokosoknál kell lennie, és az a nagy kérdés, hogy van-e az agrártársadalomnak elég bátorsága ahhoz, hogy ez a 80-20-as birtokpolitikai arány a földalapú támogatások és az agrártámogatások területén is érvényes legyen - tette fel a kérdést szombaton Gödöllőn Orbán Viktor. Jelenleg a termőföld mintegy 50 százaléka van a nagybirtokok kezében. A földtörvény körüli viták kapcsán Orbán hangsúlyozta: a mostani kabinet nem hagyta, hogy kihúzzák a talajt a magyar gazdák lába alól, hiszen a törvénnyel elérték, hogy a magyar termőföld mindenki mást megelőzően a helyben lakó földművelő gazdák tulajdonában és használatában maradjon. Hozzátette: Brüsszelben még nem fogadták el az új magyar földtörvényt, de leszögezte: ő ezután is ragaszkodni fog ahhoz, hogy Magyarországnak csak olyan földtörvénye legyen, amely lehetővé teszi a termőföld nemzeti hatáskörben tartását és a spekulánsok kiszűrését.

Brutálisan megdrágulhat a csokoládé

Publikálás dátuma
2014.07.06. 11:16
Fotó: Getty Images
A kakaóbab árát három éve nem látott magasságba, tonnánként 3133 dollárra vitte fel a jelentős ázsiai csokoládékereslet, és a hosszabb távon várható kínálatszűke további drágulást idézhet elő - közölte az árupiaci befektetésekkel foglalkozó Conclude Befektetési Zrt..

A Nemzetközi Kakaó Szövetség (International Cocoa Organization - ICCO) adatai szerint a globális kakaókínálat immár második éve elmarad a kereslettől. Várhatóan ez így lesz az idén is, annak ellenére, hogy a 2013-14-es idényben - ebben az ágazatban októbertől szeptemberig tart a termesztési időszak - a világ kakaótermelésének mintegy kétharmadát adó Nyugat-Afrika fő termelői, Elefántcsontpart és Ghána rekordmennyiséget érhetnek el.

A kakaóbab ára immár másfél éve emelkedik, s jelenleg több mint 40 százalékkal kerül többe, mint egy évvel ezelőtt, azon félelmektől vezérelve, hogy a kínálat kevésbé nő a 2014-15-ös szezonban, mint a kereslet. A határidős árutőzsdéken a szeptemberi lejáratú kakaókontraktus 3133 dolláros tonnánkénti ára 2011. augusztus óta a legmagasabb szint. Az elmúlt öt évben a kakaókereslet 29 százalékkal nőtt Ázsiában, holott ugyanezen idő alatt az európaiak 1 százalékkal kevesebb kakaót fogyasztottak.

Még a kakaóbabnál is jobban, több mint 70 százalékkal drágult a kakaóbabból kinyert, a csokoládé fő alkotóelemének számító kakaóvaj. Egy tábla tejcsokoládé összetevőinek költsége kilogrammonként 2,18 angol font (1 font=391,64 forint). Bár ez valamivel alacsonyabb a tavaly októberi 2,30 fontnál, még így is 35 százalékkal magasabb a 2012 elejeinél, 16 százalékkal pedig a 2013 elején tapasztalt árnál.

Az éves forgalmat tekintve 120 milliárd dollárra rúgó globális édesipar vállalatai egyre jobban aggódnak a kakaókínálat hosszú távú fenntarthatósága miatt. Fenyegető ugyanis, hogy a kakaófák kiöregszenek, miközben a termelés döntően azoktól a nyugat-afrikai kis gazdaságoktól függ, amelyek alig képesek beruházni, pedig a világ kakaókínálatának 90 százaléka ezektől a kistermelőktől származik. Egyúttal Afrika nyugati részén a kakaófarmerek átlagéletkora több mint 50 év, a fiatalabb generáció viszont egyre jobban vonakodik attól, hogy a paraszti életformát válassza - olvasható a Conclude elemzésében.

A Conclude Befektetési Zrt. fizikai arany, ezüst és más nemesfémek magyarországi forgalmazásának meghatározó szereplője, a befektetési aranypiac árjegyzője. A Conclude által indított napi szinten megjelenő Conclude Daily Gold nevű ingyenes online hírszolgáltatás elsősorban a nemesfémpiacokra és árupiacokra fókuszál.

Fontossági sorrend

Tudjuk, mostanában az RTL klub híradójában tárgyaltak minden más belpolitikai hírt és témát elhomályosítanak a nyilvánosság előtt; a honi tévénézők eleddig bulváranyagokkal jóllakatott többsége naponta esik egyik meglepetésből a másikba, amint a reklámadó-háború jóvoltából váratlanul sok mindent megtudhat a kormánytagok és csatolt részeik igazán tempós vagyonosodásáról. Kétségtelen, nem lehet eléggé értékelni az RTL újabban támadt elszántságát e kényes információk közzétételére, s az is természetes, hogy a média más fórumain ennek a missziónak rendszeres és élénk visszhangja támad.
Mindazonáltal kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a legnagyobb nézettségű kereskedelmi csatorna kínálatán kívül is akadnak fontos témák, amelyeket vagy nem érdemesítünk egy-egy rövidhírnél többre, vagy letudunk a kurrens szenzációkhoz képest marginális tudósításokkal. Ahelyett, hogy legalább annyi teret kapnának, mint mondjuk az L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár által működtetett hűbéri láncolat - egyébként korántsem elhanyagolható jelentőségű - feltérképezése. Elszórt, rapszodikusan felbukkanó sajtóanyagok foglalkoznak ugyan például az egészségügy krónikusan kétségbeejtő helyzetével, de mindazok az anomáliák, amelyek ezt az "életbevágó" jelentőségű ellátórendszert folyamatosan terhelik, nem állnak a legnagyobb hatású orgánumok fontossági sorrendjének élén.
Amikor négy év lankadatlan sikerpropagandája után minden indoklás nélkül leváltották a területért felelős államtitkárt, Szócska Miklóst, helyére az a Zombor Gábor került, aki egykori kórházigazgatóként alighanem ismeri annyira új feladatkörét, hogy beiktatása után felelősséggel szedhette le a keresztvizet lényegében mindarról, amire elődje oly büszke volt. Zombor nem tagadta a növekvő kórházi adósságállomány veszélyes kezeletlenségét, az orvosok és a betegek közös elégedetlenségét, az irányítás alapvető zavarait. S bár megígérte a rendszer általános reparációját - arra azonban nem adott magyarázatot, hogy az miért nem történt meg már az előző kormányzati ciklusban.
Most, hogy a Semmelweis-nap alkalmából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere díjakat és elismerő okleveleket adományozott az arra érdemesnek ítélt egészségügyieknek, először is személyes szakmai helytállásukat méltatta, mint a "sikerek" zálogát - és nem is lett volna ezzel semmi baj, ha aztán nem tért volna rá az aktuális kormányzati feladatokra. Azt találta mondani ugyanis, hogy most majd "integrálni kell az egészségügy nagy rendszerébe" az eddigi fejlesztéseket, mégpedig a finanszírozási igényekkel együtt. Tehát szavaiból megint csak az derült ki, hogy minderre eleddig nem került sor.
Vajon miért? Miért, hogy ma már Magyarországon mintegy hatvanezer beteg vár hónapokat különböző műtétekre - hacsak nem vállalja a beavatkozások tetemes költségeit. Mert arra természetesen van már lehetősége, ha módja nem is feltétlenül. A Gazdasági és Fejlesztési Világszervezet, az OECD e hét elején tette közzé legfrissebb statisztikai jelentését, vagyis a 2012-es év már kiértékelt adatait, amelyek arra vallanak, hogy a magyar egészségügy állami és magánszektorának GDP-arányos kiadása együttesen is mindössze 8 százalék volt, szemben a vizsgált országok 9,3 százalékos átlagával. Az OECD 34 államában már 2011-ben is nőtt az egészségügyre fordított összeg, míg nálunk akkor sem érte el a válság előtti 8,6 százalékos átlagot. Magyarán: a romló hazai tendencia már jóideje ismert volt. És a statisztikai jelentés nem hozott újdonságot a Magyarországon várható élettartam vonatkozásában sem; az OECD-országok közül a harmadik legalacsonyabb mutató a miénk. A rák halálozási aránya pedig itt a legrosszabb, de a szív-, és érrendszeri betegségek okozta halandóság alapján is a második helyet foglaljuk el.
Noha ezek a mutatók évek óta nemigen változnak, mégsem késztették arra a népjóléti intézkedéseivel szünet nélkül kampányoló Orbán-rezsimet, hogy érdemben javítson az ellátás színvonalán. Ellenkezőleg: a szinten tartásra sem áldozott eleget. Az előző ciklusban súlyos milliárdokat vont ki a rendszerből, miközben tétlenül nézte, hogy az orvosok egyre növekvő számban vállalnak külföldön munkát. A kormány legfőbb törekvése kimerült a kórházak erőltetett államosításában, ám ennek ellenére - vagy épp ezért? - a 104 önkormányzatoktól átvett intézmény háromnegyede már 64 milliárd lejárt adósságot cipel, elkerülhetetlen konszolidációjuk időpontját pedig mindig odébb tolják. Miután több helyen már a napi üzemmenet került veszélybe, Zombor államtitkár ígért némi segítséget nyár végére, ami legfeljebb 10-15 milliárd lesz, holott a minisztériumi kórházaknak legalább 100 milliárd gyorssegélyre volna szükségük a kielégítő működéshez.
Nos, akkor vessük össze ezt az elháríthatatlan igényt történetesen a tervezett városligeti múzeumnegyed 150 milliárdos költségével. Függetlenül attól, mi a véleményünk erről a nagyralátó beruházásról, annyit a fentiekre való tekintettel bízvást mondhatunk, hogy az országnak csakúgy nincs rá pénze, mint például a stadionmánia termékeire.

És csak az tartsa ezt demagógiának, aki még nem került kórházba.