Miként tanítható Wass Albert?

Publikálás dátuma
2014.05.31. 10:10
FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A 12. évfolyamos tankönyveket visszarendelték, tehát jelenleg még mindig nem lehet tudni, hogy azok miként fogják tárgyalni az olyan sokat vitatott szerzőket, mint Wass Albert (1908-1998) vagy Nyirő József (1889-1953). 

Pethőné Nagy Csilla, a most érvényben lépő tankönyvek egyikének szerzője, korábbi tankönyvében a fenti írók közül Nyirő Józsefet említi, őt is a korabeli filmművészet kontextusában, mint akinek novelláskötete alapul szolgálhatott az Emberek a havason (1939) című filmhez. Viszont nem esik szó a korszak filmjeinek ideológiai formáltságáról, sem pedig az író nyilas múltjáról.

Felmerül a kérdés, hogy lehet-e tanítani homogenizáló, és az életművek egyes részleteit "jótékonyan" megcsonkító-elhallgató szemlélettel, vagy miért is szerepelnek a NAT-ban olyan szerzők, akiknek életműve több szempontból erősen kérdéses. És bár nem tankönyvet tanítanak a tanárok, felmerül a kényszerű alkalmazkodás az ott leírtakhoz.

"Román nacionalista lózung"?

Ami egyik legnagyobb didaktikai csapda, hogy Wass Albert mesevilága már az alsó tagozaton is olvastatható a gyerekekkel, akik esetében tényleg nem várható el olyan típusú érvelés, amely szerint politikai tevékenység, szépirodalmi munkásság leválasztható lenne, mint ahogyan azt szeretik hangoztatni sokféle fórumon az olyanok, akik az objektivitás mögé akarják rejteni szemléletük óhatatlan pártosságát. Különösen, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy Wass "A patkányok honfoglalása" című műve (1944), amely szintén a mese irodalmi alakzatát idézi föl, antiszemita kontextusban jelent meg az Ellenzék című napilap hasábjain, ezért annak parabolaolvasata szerint egyértelműen a zsidóság a patkányokkal azonosítódik: ők az ellenség, akik "jogokat" követelnek, és akik a "kártékonyság" szemantikájában a "fiatal magyarokra" törnek. Az egykorihoz hasonló antiszemita kontextussal találkozhatunk ma is internetes rákeresésekkor.

Hogy Wass miként került a NAT-ba, arra nem jó indokot talált Hoffmann Rózsa még 2012-ben, ugyanis azt állította, hogy "ezen szerzők nagy hatást gyakoroltak korukra", ami sem az író irodalomszervező képességét illetően nem felel meg a valóságnak, sem poétikai hatástörténetét tekintve nem tartható igaznak. Sokkal inkább volt köszönhető a 2000-es évek közepén felívelő Wass-olvasási láznak, amely (a jobboldali) populáris kultúrát emelte etalonná.

A Wass Alberttel kapcsolatos érvelés egyik sarokpontjává vált - ahogy az a Jobbik honlapján olvasható (lásd még barikad.hu) -, hogy a Wass Albert-jelenség elleni tiltakozást sommásan "román nacionalista lózungnak" nevezi, habár Wass Albert korai írásai is tele vannak olyan zsidó alakok megrajzolásával, akiket az elbeszélő valamely szempontból kárhoztat, vagy negatív leírásával jellemez.

A zsidók szidalmazása egyébként sokszor elbeszélői igenlésre talál: "- Majd fel nem dőtöttek tetves zsidai, istenit az anyjuknak - szólt hátra Pista a bakról, s mindjárt a véleményét is leszögezte az egész kultúrkérdésben - hogy maradtak volna ezek is az anyjuk keserűségében, ahol voltak, csak bajt csinálnak az embernek". (A kastély árnyékában, 1943[!]).

A kommunista eszmék terjesztése is a zsidóság bűne Wassnál, akikkel szemben ott áll - a szerinte - "józan" parasztság, de a munkásokat sem kíméli, akiknek prototípusait amorális lényekként ábrázolja (Csaba, 1940). Más regényeiben olyan világot fest, amely kétpólusúra rajzolja a magyar-román ellentétet, a szintén 1940-ben írt történelmi regényében, a "Mire a fák megnőnek" című művében pedig az áttérő magyarokat saját papjuk erőszakkal téríti észhez.

Szimbolikusnak tekinthető, hogy műveiben általában az erőszakos cselekmények jogosságát megpróbálja az író igazolni a cselekmény szintjén, amely az olvasói identitásképzés szempontjából lesújtó, valamint tünetértékű jelensége a kultúrának ami a köztéralkotási lázat, és az iskolai tananyagot illeti. Az író még élete végén, léte meghosszabbításaként úgy érvelt, hogy halála után - akiket ő egyszerűen a "bocskorosok leszármazottainak" hív, vagyis a románokat - "riogatni" akarja (Wass Albert levele Balázs Ildikóhoz, 1996. május 1.).

A tisztátalan romák

Retorikája számos ponton érintkezik azzal a szélsőjobboldali megközelítéssel, amely a törvényeket csupán egy szempontból véli láttatni, másrészt az erőszakot viszont emberjogi küzdelemnek tünteti föl, ráadásul aljasul rájátszik a revans-érzésre, amely a populista demagógia egyik alappillére.

A romákat érintő ábrázolása nemcsak sematikus, hanem általában a tisztátalanság, a tudatlanság kontextusában is megjelenik. Ehhez járul még, hogy becsületsértő szavakkal illetni embertársainkat szerinte nemcsak legitim, hanem teljes mértékben természetes is, néha pedig hősökhöz illő (pl. "A többi szekér már vissza is tért, s te még mindig úgy állsz itten, mintha tetveket fogdosnál a köldöködön! Hányjad azt a ganét, mert úgy beléd rúgok, hogy a szádon jön ki a csizmám orra, hogy a búbánatos atyaúristen rúgna beléd a maga szentséges lábával, te rusnya férge ennek a cifrára teremtett vérzivataros keserves világnak…", Csaba, Mentor Kiadó, 2000, 159. oldal)

Wass Albert leveleinek tanúsága szerint élete végéig antiszemita maradt, azonkívül 1989 rendszerváltás után állampolgársági kérelméhez a jelek szerint csatolta grófi rangjának és czegei előnevének használati jogának igazolását is, ami utal a prózájában is nyomot hagyó antidemokratikus álláspontjára.

Az általa szimpatikusnak beállított arisztokráciának, vagy pusztulásában is az értéket képviselő nemességnek a tagjai, esetleg a gazdák általában indokolatlanul pocskondiázzák a nála náluk alacsonyabb sorban lévőket, amit ők természetességgel fogadnak el, sőt, van rá példa, hogy a "tekintetes asszony" őket ért szóbeli bántalmazása szinte hiányzik nekik.

Fontos lenne tudatosítani a Wass Albert regényeknek ezt a szemantikáját is, mert a regényelemek azt sugallják, hogy az erőszakos magatartás a célszerű, de kiolvasható belőle passzivitás a saját és mások méltósága iránt.

Mivel azonban az olvasó inkább a főhősök magatartásával azonosul, számára a regények világa az sugallja, hogy erőszakkal (vérrel, fokossal) kell elégtételt venni az etnikai sérelmeken vagy fatolvajláson, és ilyen esetekben az elbeszélő felmagasztosítja a szélsőségesen önkényes magatartást, és a jogi fórumokat állandóan elsúlytalanítja (Farkasverem, 1934). Viszont figyelmeztető, hogy az internetes fórumokon gyakran találkozhatni olyan megjegyzésekkel, amelyek szerint a művekben "nincs semmi", ami tiltakozást válthatna ki.

Sötét, hungarista eszmék

Ennek oka, hogy Wass Albert olyan elbeszélői fogásokkal él, amelyekkel az emberileg disszonáns cselekedeteket elsúlytalanítja, a román pópa, Muresán Indrei alakját úgy rajzolja meg, hogy annak belső monológja igazolja azt a tételt, miszerint a románoknak szociálpszichológiailag semmi keresnivalójuk a Mezőségen (ahol egyébként szórvány magyarság él).

Az író ugyanennek a személynek a szájába adja azt a kérést is, hogy irtsa ki a birtokos a falu románjait, mert úgymond jót tesz velük az üdvössség szempontjából. A kastély árnyékában a kereszténységet illetően is radikális következtetésekre jut: a magyar lelkész, Holló János, a szószékről "a szakállas vén zsidók" tanítása helyett olyan prófétákról, mint Attila, Zoárd kezd prédikálni, sőt, az evangélium egyike is, Máté is túl "zsidósnak" találtatik, mire a lelkész megírja a magyarok bibliáját.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nemcsak regényvilágban esik szó tudománytalan nézeteiről, hanem szerzőként a Válogatott magyar mondák és népmesék című gyűjteményében is keveri az uráli rokonság elméletét a keleti származás egyéb elméleteivel (mint mondjuk a sumér), ami a hungarista eszmék legsötétebbjeinek elméleti megalapozásául szolgál. Így a magyar nyelv és irodalom szakos tanár számára újabb nagy kihívást jelentene, hogy a már alsóban elsajátított "autoritás" tudománytalan nézeteit a tanulók számára a nyelvrokonság elméletének tárgyalásakor a megfelelő módon tisztázza. Vagy némelyek máris ezt a nézetet támogatják?

Felmerül még Wass Albert műveivel kapcsolatban az is, hogy regényalakjainak egy részéhez az esendőség, a megbántottság, az öregség attributumait kapcsolja, így célja az olvasóban felkeltett szánalom, amely a figura érzéseit, cselekedeteit igazolja a továbbiakban, akár a bécsi döntés után játszódó regényében ehhez hasonlókat: "Csak éppen szerettem volna ököllel odavágni az arca közepébe, hogy széjjellocsanjon, mint egy rohadt záptojás. Csak éppen szerettem volna felkapni az asztalt előtte, s a falhoz vágni, hogy ezer szilánkká menjen, csak éppen szerettem volna belerúgni a falakba, hogy szétdőljenek…" (Jönnek, 1940)

Az irodalom peremén

Összevéve Wass Albert művei nem alkalmasak az erdélyi gondolat nemesebb értelmezéséhez, vagyis a különböző nációk közötti viszonylatok bemutatására. Sőt, megdöbbentő. hogy az író személyéhez kötötten szó van az életrajz szakmai heroizálásáról (A gróf emigrált, az író otthon maradt): bár 1946-ban háborús bűnösként elítélik Wass Albertet, az említett szakirodalom képes személyét mint munkaszolgálatosok megmentőjét beállítani. Ettől eltekintve, bár természetesen ez kifejezetten sem nem kívánatos, sem nem javasolható a művek kanonizációja, hiszen Wass Albert későbbi alkotói fázisban írt műveiben is akad elég kifogásolnivaló.

Gyakran baj van a művek esztétikai színvonalával, és egyáltalán nem felel meg a valóságnak az a nagyívű fejlődésvonal, amelyet Takaró Mihály 2004-ben a Kemény, Jókai, Mikszáth, Móricz kontextusában látni engedtet. Egy szakmai fórum a lektűr kategóriájában képzeli el a regények értelmezhetőségét, vagyis az irodalmiság peremén: tény az, hogy a stílus ökonómiája rendszerint hiányzik műveiből.

Ez igaz olyan kései művére is, mint az Átoksori kísértet (1964) is, amelyben a szegénysorsú parasztok életét (mint egyébként a cikk szerzőjének nagyapai családjának sorsát) úgy negédesíti, súlytalanítja el, valamint legitimizálja a feudális viszonyokat, hogy a napszámosok (1936-ban!) fellázadtak volna és kormányhoz fordultak volna, ha bérüket pénzben kapták volna meg, továbbá elitták vagy haszontalan dolgokra költötték volna. Ilyenkor ki sem fogy a szegénysorsú emberek ábrázolásából, akik állandóan kifejezik a hódolatukat a nagy kvalitásokkal bíró "atya", birtokos iránt.

Közben kiderül azonban, hogy a természetbeni juttatást kiadó gazda maga is a kormány tagja. Sőt, hogy a napszámosok családtervezéséről is mondjon valamit: szerinte a legények nem is házasodtak volna anélkül, hogy előtte teherbe nem ejtik a lányokat, hogy biztosak legyenek a nők termékenységében. De nem feledkezik meg a zsidó származásúakról sem: akik valójában - az ő démoni logikája szerint - a nemzeti szocializmus valódi kitalálói. Hűbéres parasztromantikájától nem mentesek a több írói kvalitást mutató regényei sem (A tizenhárom almafa, 1951, A funtineli boszorkány, 1959).

Írásom kereteit túlfeszítik mindazon problémák, amelyeket Wass Albert műveivel kapcsolatban fel lehet hozni, különösen tekintettel antiszemita pamfletjére, az Elvész a nyomra. A kanonizálás mindezek ellenére mégiscsak "legalizálta" Wass Albertet: 30-nál több szobrát avatták fel, ezeken az eseményeken nemcsak jobbikos, hanem fideszes politikusok is serénykedtek. Született róla köztéri elnevezés, létezik nevét viselő könyvtár, ügyét egy ideig maga az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, Szörényi László pártolta, végül ajánlhatóként bekerült a NAT-ba.

Ezek után tényleg érdemes lenne tudni, hogy a hazafias szólamok dacára (és mellett), miként is lehet tankönyvrészletet írni egy sumér rokonságban hívő, az erőszakot nyíltan pártoló antidemokratikus és antiszemita íróról?

Szerző

Kedves Juliska!

Publikálás dátuma
2014.05.31. 10:00

Furcsa dolgokat rejtenek egy-egy család szekrény aljába dugott iratai. Van úgy, hogy évekig elő sem vesszük a megsárgult papírokat, aztán egyszer lekuporodunk a földre és... Néhány héttel ezelőtt Szabó Gábor írását közöltük, amelyben édesanyja deportálásának történetét írja le. Egy "1943. aug. sütemények" feliratú füzetben bukkant rá a naplóra, amelyről azelőtt sosem hallott. Aztán Sárdi Mária visszaemlékezéseit közöltük, s most két újabbat adunk közre azokról a megrázó történetekről, amelyeket 1944-ben ártatlanul meghurcolt zsidó családoknak kellett átélniük. A holokauszt 70. évfordulója van. 

Az alábbi levélnek kalandos története van. Kozma László írta a családjának egy munkaszolgálatos táborból. Már nincs kitől megkérdezni a részleteket, de úgy tudom, ő édesapám idősebb nővérének a férje volt, valamelyik nagy gyár - talán a Weisz Manfréd, vagy a Goldberger - egyik részlegének főmérnöke. Elszakították a feleségétől, őt munkaszolgálatra vitték, Kató nénit pedig az óbudai téglagyárba.

Az alábbi levél már nem juthatott el a postára, mert a századot bevagonírozták és Ukrajnába vitték megállítani a szovjet csapatok előretörését. Laci bátyám a tintaceruzával írt és könnyeivel áztatott levelet, a megcímzett borítékkal kidobbta a vonatból. Egy arra járó ukrán asszony találta meg, majd postára adta.

A címzettek - másik néném és nagyanyám - a háború után, hónapokkal később kapták meg, akkor, amikor Budapest már felszabadult. A téglagyári menetet Kató néném nem élte túl, el sem jutott a koncentrációs táborig. Holttestét kidobták valahol a vagonból, nem tudni kik és hol temették el. Kozma László sem tért haza a munkaszolgálatból. Flekktifuszban halt meg valahol Ukrajnában.

Íme a levél:


"Kedves Juliska!

Érdeklődő lapotokra nem tudtam válaszolni, mert - amint látjátok - magam is be vagyok vonulva és véletlenül sem tudtam szabad mozgási lehetőséget szerezni. Rab életem van. Sajnos ez nem volna baj, minden szenvedést zokszó nélkül bírnék, ha Katókámat nem vitték volna el. Minden pillanatom könny és szomorúság, nem tudok viszont semmit tenni, mert még telefonhoz is csak ritkán és lopva jutok. Munka közben, viszont így elintézni semmit nem tudok.

Unokabátyám - Földes Sándor Királyhágó u. 38. II.6. alatt lakott, vagy talán lakik és - megszerezte mindkettőnk részére a svájci Schutzpasst. Engem utolért vele, én azonban Katikámat nem értem el, mert addigra elvitték. Én erről még 16-ikán nem tudtam, elküldtem valakivel a Schutzpasst az óbudai téglagyárba, 500 pengőt kifizettem neki és kisült, hogy a lelkiismeretlen fráter becsapott, és a Schutzpasst is elsikkasztotta.

Most aztán nem tudom, mit tegyek. Jó barátommal, Bánáty Károllyal, ki a Petőfi Sándor utcai Szücs és Márkus cég üzletvezetője (tel: 188-032, lakik: Hajós u. 26/b zsidó ház,az Opera mögött), aki árja ember, beszéltem vele telefonon, mert az ő felesége Katókámmal együtt van. Lapot kapott, amelyben Katóról is említés van. Az a lap 12-én kelt Győrben. Most tehát Moson-Magyaróváron vannak, de az is lehet, hogy a német hatóságok átvették és tovább elvitték őket. A Schutzpassról díjmentesen adnak másolatot, ha keresztény ember odamenne. Száma valószínűleg 4938/XVII/1944, mert az enyém 4937 számú.

Ha valahogy meg lehetne tudni - esetleg Bánáty már megtudta - miután ő a svéd védettséget utána menesztette, hogy talán még ott vannak Moson-Magyaróváron, és esetleg még a század számot is meg tudja. Akad talán valami nyilas vagy más ismerőstök, aki autón, motorbiciklin vagy gyorsvonaton megbízhatóan utána viszi és átadja, mert ezzel biztosítani lehetne, hogy nem viszik tovább, sőt, hazaengedik. Könyörgöm, tegyetek valamit! Mindenemet rááldozom, ne maradjon semmim, csak Katókámat ismét láthassam! Az illető meg lesz elégedve velem, ha eredményesen intézkedik.

Nagyon kérlek, próbáljatok valamit tenni, mert most még egy telefonra sincs alkalmam. Állandó letargiában élek, teljesen megöregedtem, legszívesebben eldobnám magamtól az életem, ha erre valami eszközöm volna. Sokáig nem bírom idegekkel, de mindez nem fontos, csak Katókám hazakerüljön.

Jelenleg a Csáky (? Olvashatatlan) iskolában vagyok, a 27. munkás csoport 1. szakaszában. Ide levél nem írható, üzenet nem küldhető. Lehet, hogy ki fog alakulni valami üzenet mód, de tegnap jöttünk csak ide, és még nem ismerem a lehetőségeket. Jó német összeköttetéssel talán még a németek is kiadják a Schutzpasst, bár ez már nehezebb. Ezen ügyben már kezdtem beszélni Gottschlig néval (II. Káplár u. 3. tel: 357-538) vissza kellett volna hívnom, de erre már nem volt alkalmam. Beszélni akartam a régi lakóházunkban a Szinnyei Merse u. 27-ben fsz. 2 Weros (?) Ernőnével, akinek a mérnök ura a németeknél autós mérnök, hátha ő tud valamit tenni. Nem voltam azonban képes odaszólni, bár ez talán járható volna. Az ezzel járó minden kockázatot vállaltam volna, miután …(olvashatalan) nem volna szabad.

Nagyon szerettem volna veletek beszélni, de erre sem volt alkalmam, és nem is tudom, hogy hol laktok. Próbáljatok minden lehetőségeteket kihasználni, hátha sikerül Katókámat visszahozni a Schutzpassal. Bármilyen Schützpassal (svéd, svájci, portugál, pápai), a nőket hazaengedik.

Miért vagyunk mi ennyire sújtottak? Nem ismernétek rám. Öreg, összetöpörödött ember lettem, de semmi nem számít, csak Katókám bírja a megpróbáltatásokat és egészségesen térjen vissza. Semmink ne maradjon, legyünk koldusok, csak őt tudnám kimenteni, mert a gondolat is marcangol, hogy ő milyen sorsban van!

Könyörgöm, tegyetek valamit! Esetleg hivatalosan lehet 1/2 6 után beszélgetési engedélyt kapni ilyen fontos ügyben velem, ha erre mégis szükség volna.

Legjobb volna valamilyen német katonai összeköttetés. Az esetleges közbenjárást nagyon tisztességesen fogom honorálni.
Könyörgöm, tegyetek valamit és vigyázzatok magatokra is!

Kézcsók, csókollak.

Laci"


Nagypapa

A Szabadság téren egy rettenetes, felháborító és a történelmet meghamisító szobrot állít fel a jelenlegi kormányzat. Sárdi Mária gyönyörű és megható története inspirált arra, hogy megírjam a nagypapa történetedet, aki szintén Bergen-Belsenben szabadult fel.

1923-at írunk. A helyszín Boba, egy Szombathelyhez közeli, Vas megyei falu. Nagypapám, Fürst Gyula negyedik, legkisebb gyerekként itt látta meg a napvilágot. Legfiatalabbként dédnagymamám kedvence volt. Ugyanakkor szeretette volna kivívni a nála négy évvel idősebb, 1919-ben született István bátyja tiszteletét. Mindig azt mondta, hogy ha a Pista nem hal meg 1943 januárjában a Don-kanyarban munkaszolgálatosként, biztos, hogy Nobel-díjas lett volna, olyan tehetséges volt. (Megjegyzem, ez még jóval a német megszállás előtt történt, Jány Gusztáv és Szombathelyi Ferenc parancsnoksága alatt!)

Irma nővére szépségéről és jóságáról is ódákat zengett a nagypapa. Sajnos ő is a Shoah áldozata lett. Papa úgy emlékezett, hogy a felszabadulás előtt pár nappal a németek kivitték Őt és társait az Északi-tengerre egy hajón, amit elsüllyesztettek. A Jad Vasem honlapjának információja alapján Irma 1944-ben a Stutthofi koncentrációs táborban vesztette életét. A dédszüleim, Fürst Jenő és Krausz Ella, Auschwitzban haltak meg, a szombathelyi gettóból hurcolták el őket. A háborút a papán kívül Frida nővére élte túl. Egyikük se tudta magát soha túltenni a veszteségeken.

1944. március 19. A német megszállás már Budapesten érte a nagypapát. Rögtön, már április elején igazoltatták a magyarok, és a kistarcsai internáló táborba került. Először Auschwitzba deportálták. Többekkel együtt fogalma sem volt róla, hová fog kerülni, csak ott szembesült a rettenetes valósággal. Szerencséje volt. Nemsokára egy barátja, Kürschner Roland segítségével Wüstegiersdorfba került.

Roli jól tudott németül, így sikerült ott mindkettőjüknek a szakmájukban, villanyszerelőként dolgozni. Innen Bergen-Belsenbe deportálták. Mikor az angolok felszabadították a tábort, a 178 centi magas nagypapa mindössze 37 kiló volt és tífuszos. Remélve, hogy életben találja családját, elindult Magyarországra. Na, nem mintha itthon "szívélyes fogadtatásban" részesült volna! Azt mesélte, a határon a magyarok megverték és elvették tőle az angol katonáktól kapott bakancsát.

Sajnos a családból Frida nővérén kívül nem élte túl senki a borzalmakat. Papa újrakezdett mindent. A Jointnál kapott villanyszerelői állást. Itt ismerkedett meg a nagymamámmal, Licával, egy csinos, művelt, jó humorú nővel, aki titkárnőként dolgozott a Jointnál. 1947-ben házasodtak össze a Dohány utcai zsinagógában. Hét évvel később, 1954-ben született meg lányuk, az édesanyám.

Mint oly sok holokauszt-túlélőt, papát is gyötörte az állandó lelkiismeret-furdalás: miért éppen én éltem túl? Főleg, miért nem Pista bátyja, akit magánál sokkal tehetségesebbnek tartott. A háború után ezen indíttatásból végezte el a Műszaki Egyetem villamosmérnöki, majd mérnök-közgazdász szakát. Hátha ő is ugyanolyan tehetséges. Hátha édesanyja látja őt odafentről és büszke lesz rá... Szerencsére nagymamám mindenben támogatta a papát, éjszakánként, amíg tanult, fent maradt vele, hiszen pontosan tudta, nem kis erőfeszítés lehetett neki egyszerre dolgozni és egyetemre járni.

Nagypapa így lett első generációs értelmiségi, akitől mind édesanyám, mind öcsém és én a tudás vágyát és szeretetét örököltük. Papa egész életében tevékeny, szorgalmas ember volt. Miután nyugdíjba ment az Egyesült Villamosgépgyártól, szeretett volna továbbra is dolgozni. A Hitközség Szertartási Osztályának lett a vezetője, még halála előtt két héttel is bejárt dolgozni. A Hitközségnél szívügyének tartotta a mártír megemlékezések minél tökéletesebb megszervezését. Bárki, aki betért hozzá, rendkívül szívélyes fogadtatásban részesült, azt mondják, mindig nagyon segítőkész ember volt.

Drága nagypapám két hét híján 89 évet élt. Egy hete volt a halála második évfordulója. Még mindig nagyon-nagyon, elmondhatatlanul hiányzik, mégis, úgy érzem, jó, hogy nem kellett megélnie azt, hogy olyan szobrot építenek Budapest egyik legszebb terén, amely ártatlan, Gábriel arkangyalként ábrázolja Magyarországot. Áldozatként tünteti fel a magyarokat, akik már jóval a német megszállás előtt az aknamezőre hajtották a tehetséges testvérét, akire a Szombathelyről elhurcolt túlélők még évtizedekkel később is emlékeztek és szuperlatívuszokban beszéltek.

Papa, remélem, büszke vagy Ránk. Testvéremre, aki Pista bátyádhoz hasonló tehetséggel bír. Két diplomája van, nem sokkal halálod után Londonba költözött. A Szabadság téri munkálatokat elnézve néha bennem is felmerül a kérdés: angol nyelvtanárként nem kellene-e nekem is odaköltöznöm? Legalábbis addig, amíg a magyar ismét egy befogadó, toleráns nép nem lesz….

Szerző

Áll a bál Kölnben

Publikálás dátuma
2014.05.31. 07:53
Nagy Lászlóék (19) kiérdemlik vajon a tapsot? FOTÓ: KERTÉSZ GÁBOR
A németországi Köln városát legalább 20 ezer kézilabda-szurkoló özönlötte el pénteken, mind arra várnak, hogy a világ négy legjobb csapata összemérje tudását a VELUX EHF Bajnokok Ligája négyes döntőjében. Fennállása óta első ízben az MKB-MVM Veszprém is ott van a mai és a holnap megméretésen. Nagy László és társai ma a háromszoros BL-győztes német Kiel együttesével játszanak a holnapi döntőbe jutásért.

Két újonca és két kipróbált, régi harcosa van a Kölnben ma kezdődő férfi kézilabda BL Final Fournak. A német Flensburg-Handewitt és az MKB-MVM Veszprém először vesz részt a legmagasabb rangú viadal döntőjében, míg a másik két részvevő úgyszólván hazajár Kölnbe.

MKB-MVM Veszprém

Alapítási év: 1977
Nemzetiség: magyar
Csapatszín: piros, fehér
Legjobb eredmény:
- nemzetközi: Bajnokok Ligája-ezüstérmes (2002), kétszeres KEK-győztes (1992, 2008)
- hazai: 21-szeres magyar bajnok
Edző: Antonio Carlos Ortega
Legjobb játékos: Nagy László
Idei eredményei a BL-ben: 11 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség

A Spanyolországot képviselő Barcelona eddig hétszer nyerte el a trófeát, míg a most döntőbe jutott két német csapat erősebbike, a Kiel háromszor volt BL-győztes.

Tavaly is döntőt játszott, ám abban az összecsapásban alulmaradt az akkori másik német egylet, a Hamburg ellenében. De azért ne gondoljuk, hogy az újoncok között csupa nyeretlen kétéves kézilabdázik!

Hogy csak a bakonyiaknál maradjunk Chema Rodriguez, Momir Ilics, Christian Ugalde és Nagy László is jól ismeri a kölni Lanxess Arena hangulatát, valamennyien játszottak itt BL-meccset.

Barcelona

Alapítási év: 1942
Nemzetiség: spanyol
Csapatszín: gránátvörös, kék
Legjobb eredmény:
- nemzetközi: nyolcszoros Bajnokok Ligája-győztes (1991, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000,
2005, 2011), ötszörös KEK-győztes (1984, 1985, 1986, 1994, 1995)
- hazai: 21-szeres spanyol bajnok
Edző: Xavi Pascal
Legjobb játékos: Raúl Entrerríos
Idei eredményei a BL-ben: 11 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség

Nagy például - még a Barcelona színeiben - kétszer emelhette magasba a győztesnek kijáró trófeát. Magyar csapat játékosaként azonban sem ő, sem más nem nyert még aranyat, úgyhogy a Veszprém számára történelmi momentum lehet ez a hétvége.

Köln, a Final Four házigazdája rutinos rendező ugyan, de most még az észak-német város is szorongva készül az eseményre. Magasan áll a mérce.

Mint Jean Brihault, az európai

szövetség (EHF) elnöke a szövetség honlapján nyilatkozta: "A budapesti, női FINAL4 és a berlini EHF Kupa négyes döntőjének sikerét látva csak még izgatottabban várjuk a férfi klubcsapatok kölni csúcseseményét.Nagyszerű csapatok jutottak a négyes döntőbe, biztos vagyok benne, hogy az európai kézilabda szurkolói felejthetetlen élménnyel gazdagodnak."

Kiel

Alapítási év: 1904
Nemzetiség: német
Csapatszín: fehér, fekete
Legjobb eredmény:
- nemzetközi: háromszoros Bajnokok Ligája-győztes (2002),
- hazai: 19-szeres német bajnok
Edző: Alfred Gislason
Legjobb játékos: Aron Palmarsson
Idei eredményei a BL-ben: 12 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség

Kollégája, Peter Vargo, az EHF Marketing Kft. operációs igazgatója ehhez azt tette hozzá, hogy "a VELUX FINAL4 egyszerre nagyszerű sportesemény és szórakoztató program mindenkinek, nem véletlenül tartják sokan a férfi klubszezon legnagyobb eseményének. Ez a rendezvény évről évre jobb és jobb lesz, óriási élmény mindenkinek, akár volt olyan szerencsés, hogy jegyhez jutott, akár csak a televízión keresztül követi az

eseményeket." És valóban, a buli már tegnap délután megkezdődött, azóta pedig egyfolytában áll a bál Kölnben. A hétvégi eseménysorozat az Opening Partyval vette kezdetét, amelyen legalább 7000 szurkoló vett részt. A bulin nagyszerű zenekarok játszottak, és a BL hivatalos dalának szerzője, Rob Fowler is.

Flensburg

Alapítási év: 1911
Nemzetiség: német
Csapatszín: kék, fehér
Legjobb eredmény:
- nemzetközi: kétszeres Bajnokok Ligája ezüstérmes (2004, 2007), KEK-győztes (2001),
- hazai: német bajnok
Edző: Ljubomir Vranjes
Legjobb játékos: Jacob Heinl
Idei eredményei a BL-ben: 10 győzelem, 1 döntetlen, 3 vereség

A csütörtök óta Kölnben tartózkodó veszprémi játékosok persze csak a tévéből értesülhettek, milyen jó kis bulit csapnak a városban nélkülük.

Az ő táncuk csak ma délután kezdődik, s bizony nem lesz egyszerű elhúzni a háromszoros BL-győztes Kiel nótáját. De azért van miben bízniuk a veszprémieknek.

Arra gondolunk például, hogy közülük hárman is bekerültek az EHF

álomcsapatába (a horvát Renato Sulic, a szerb Momir Ilics és Schuch Timuzsin), miközben a német ellenféltől senki sem...

Szerző