Előfizetés

Gondolni kell a jövő Európájára is

Sebes György
Publikálás dátuma
2014.05.24. 08:12
Nem adhatjuk meg azt az örömöt a mai kormánypártnak, hogy egymással vitázunk, vagy veszünk össze. FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A baloldal újraformálása nem arról szól, ki a főnök, hanem hogy lesz-e elég erő benne, hogy 2017-18-ban kihívója lehessen a jobboldalnak - véli Gyurcsány Ferenc. A Demokratikus Koalíció elnökét meglepte az országgyűlési választáson elszenvedett vereség mértéke. Az EP-választás után pártjában ezért végiggondolják, miben hibáztak, mert csak utána lehet joguk rá, hogy megnézzék, mit kellett volna szövetségeseikkel együtt másképpen csinálni. Gyurcsány bízik benne, hogy legalább egy képviselőt küldhetnek Brüsszelbe. Meggyőződése, hogy az európai államok az unióban közösen könnyebben tudnak fellépni. 

- Az áprilisi országgyűlési választás után egy tűnő pillanatig úgy látszott, hogy megszűnt a Fidesz Gyurcsány-fóbiája. Mióta erősödött a kampány, a régi reflexek működnek. Jobb úgy politizálni, hogy valakinek minden megszólalására reagálnak?

- Nincs annál rosszabb, mintha egy politikussal nem foglalkoznak a riválisai. Azt jelenti, hogy nincs súlya, nem fontos. Én egy karakteres politikus vagyok, nem is tudnék más lenni. Hozzászoktam, hogy a politika küzdelem is. Be kell valljam, engem nem zavar, hogy a Fidesz célkeresztjében voltam, vagyok és minden jel szerint maradok.

- Sokan azonban úgy vélik, a baloldali összefogás éppen ön miatt vallott kudarcot az országgyűlési választáson. Ön nélkül jobb lett volna az eredmény.

- Május 25-e után könnyebben tudok majd válaszolni ennek a kérdésnek a lényegére. Ha kiderül, hogy az MSZP, a DK és az Együtt együttesen több szavazatot kap, mint április 6-án - és reményeink szerint ez történik -, akkor az érv lehet amellett, hogy külön-külön talán többre jutottunk volna. Igen ám, csakhogy ha külön indulunk, akkor egyéni választókerületet minden bizonnyal egyet sem nyertünk volna meg. A XIII. kerületben például Vadai Ági felmorzsolhatta volna a végső győztes, Hiszékeny Dezső masszív előnyét is, egyetlen választókerületben sem lett volna baloldali győzelem. A saját szempontunkból ez lett volna jobb, hiszen akkor ma lenne frakciónk. Az egész szempontjából mégis rosszabbul jártunk volna. Ha külön indulunk, még nagyobb a kudarc.

- Az országgyűlési és a most következő európai parlamenti választást mégsem lehet összehasonlítani. Már csak azért sem, mert a részvétel most várhatóan sokkal kisebb lesz.

- A választók nagy többsége - és ezzel nem bántani akarom őket - nem a programok, hanem a pártpreferenciája alapján dönt. Kétségkívül nem pont ugyanazok az arányok, mint a nemzeti választáson. Az alacsony részvétel mellett tehát az dönthet, hogy melyik pártnak mennyire aktív a tábora. Torzíthatja a végeredményt, ha az egyikből csak 30 százalék megy el, a másikból meg 70, vagy fordítva. Én azt feltételezem, látva a híveinket, a fórumainkat, hogy a Demokratikus Koalíció szavazói az elkötelezettebb, aktívabb, könnyebben mozgósíthatók között vannak.

- Ez tehát előnyt jelenthet?

- Igen. Persze az a közös érdek, hogy magas legyen a részvételi arány. Hogy aztán igazam van-e és hogy tényleg igaz-e az a feltételezés, hogy a mieink aktívabbak, azt azért sem tudom, mert április 6-a nem is azért volt igazi csalódás, mert vereséget szenvedtünk. Sokszor elmondtam, hogy a papírforma eleve a Fidesznek kedvezett. Tudtuk, hogy nekünk kisebb az esélyünk a győzelemre. Viszont a vereség mértéke meglepett. Nagy tétben mertem volna ugyanis fogadni, hogy együtt 30 százalék fölött leszünk.

- És miért nem sikerült?

- A valódi válaszra egy pár hetet még várni kell. Két választás között vagyunk és a küzdelem közepette nem kérhetik a csapatkapitánytól, hogy nyilvánosan boncolgassa csapatának gyengeségeit. Ilyenkor össze kell szedni minden erőt, vissza kell adni a választók hitét. El kell nekik mondani, mi az, amiben biztosan hihetnek. Aztán, ha túl vagyunk rajta, akkor viszont nem lehet megúszni, hogy érdemben elemezzük a Demokratikus Koalíció megalakulása óta eltelt két és fél évet. Benne természetesen a két választást is. Ezt az EP-választás után három héten át megtesszük és június közepén egy országos konferenciával zárjuk le. De hadd mondjak még valamit! Ha az ember nem ér el sikert, akkor természetesen gyorsan elkezdi keresni az okokat, és - mert ilyenek vagyunk mi, emberek - a másikban mindig korábban megtaláljuk a hibát, mint magunkban. Ez nemcsak a politikusokra jellemző. Három-négy hónapon át együtt kampányoltunk az összefogás pártjaival. Nem tehetjük meg, hogy a választás másnapján hirtelen megvilágosodunk és rájövünk a hibáikra. Azt mindig könnyebb megtalálni. Ezért nem beszélhetek arról, mi a bajunk az MSZP-vel vagy az Együttel. Először azzal kell foglalkoznunk, hogy miben nincs nekünk igazunk, mit nem csináltunk jól, melyikünk nem teljesített elfogadhatóan. Amikor ezen túl vagyunk, akkor lesz jogunk rá, hogy végiggondoljuk, mit kellett volna a többieknek másképp csinálni. És azt is úgy kell tennünk, hogy vigyázzunk, ne tegyük lehetetlenné az esetleges későbbi együttműködést. Én nagyon sok mindenben nem értek egyet a szocialistákkal, azért is jöttem el. Nagyon sok vitám volt Bajnai Gordonnal, sokszor beszéltünk erről az elmúlt három évben. Nekem azonban mégsem ők az első számú ellenfeleim, hanem Orbán Viktor. Nem adhatjuk meg azt az örömöt a mai kormánypártnak, hogy egymással vitázunk, vagy veszünk össze.

- Kétségkívül nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást, de a voksolás előtti felmérések arra mutatnak, hogy a DK nem áll jól. Kérdéses az is, hogy küldhet-e egyáltalán képviselőket Brüsszelbe.

- A közvélemény-kutatók felmérései szerint a DK, az Együtt-PM és az LMP a bejutási küszöb környékén áll. Ezeknek a fiatal pártoknak természetesen nem lehet más céljuk, mint hogy megugorják ezt a szintet. Az utóbbi hetekben is tettük a dolgunkat: kampányoltunk, próbáltunk erőt és hitet adni az embereknek. Akármi lesz is az eredmény, 26-án is lesz nap. A választás eredménye nagyon tanulságos, de nem élet-halál kérdése. Politikai értelemben ugyanis nincs nagyon nagy különbség mondjuk a 4,8 és a 5,2 százalék között. A következményei persze érdemlegesek. Arra pedig nagy tételben merek fogadni, hogy legalább egy képviselőt a DK is küldhet az európai parlamentbe.

- Az viszont nagyon valószínű, hogy a Jobbik végezhet a második helyen.

- Ezt nem látom nagy problémának a demokratikus baloldali pártok és politikai közösségünk számára. Az MSZP számára kétségkívül nehéz helyzet lesz, ha elveszíti a kormánypártok mögötti második helyét és válaszolnia is kell rá. Nem tartom azonban reálisnak azt a veszélyt, hogy a Fidesz jobboldali radikális ellenzéke erősebb lesz, mint a balközép ellenzéke. Együtt több szavazatunk lesz.

- Még akkor sincs baj, ha a Fidesz megpróbálja magát középre helyezni és szélsőségesnek állítja be a baloldalt is?

- A Fidesznek egy szélsőséges ellenfele van, az a Jobbik és van egy másik, tisztességes, balközép, demokratikus ellenfele. A Fidesz a centrális erőtére nem a politikai közép, azt már régen elhagyta. Orbán jobboldali, keresztény, nemzeti pártnak nevezte magukat, még csak nem is jobbközép pártnak. De valóban azt akarja elérni, hogy pártját középen lássák a választók. Ugyanakkor a mostanra kialakult helyzetnek az ő szempontjából is vannak kockázatai. A háromosztatú politikai rendszerek nagyon másképp viselkednek, mint a kétosztatúak. Ha a Fidesz ebben a négy éves ciklusban veszít 4-500 ezer szavazót, ami egyáltalán nincs kizárva, hiszen most 600 ezret vesztett, akkor 1 millió 700 ezer szavazattal - ami alig 400 ezerrel több, mint ami eddig nekünk volt - meg lehet verni. Relatív többség kell a győzelemhez és egy háromosztatú rendszerben a korábbinál akár még gyengébb balközép koalíció is győztes lehet.

- A kialakult helyzetben lehet-e, kell-e tárgyalni a Jobbikkal?

- A Jobbik politikáját minden erővel kritizálni és támadni kell. Ha én bárhol találkozom egy jobbikos szavazóval, akkor kész vagyok vele vitázni. Mindenkinek ugyanezt javaslom. Más kérdés azonban, hogy a Jobbik vezetőit, akik ennek a pártnak az ideológiáját, eszmei arcát képviselik, beengedjük-e egy demokratikus vitatérbe. Ők ugyanis érdemben most sem vitázni akarnak. A szándékuk az, hogy minősítsenek, megbélyegezzenek, elvitassák az ellenfelek hazafiságát, demokratikus elkötelezettségét, magyarságát. Eközben megpróbálják elrejteni politikájuk valóságos természetét azzal, hogy lám-lám, egyenrangú partnerei a demokratikus pártoknak. Azt mondta nekem egy nagyon jó barátom, a német Brandenburg tartomány miniszterelnöke, hogy az a legnagyobb baj az újnácikkal és radikálisokkal, amikor levetik a bakancsot, meg a bomberdzsekit, öltönybe bújnak, és elkezdik álcázni magukat. Ez történik ma a Jobbikkal. Fél éve lényegében megpróbálják egy mérsékeltebb politikai álarc mögé bújtatni a maguk újnáci radikalizmusát. Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy nem volt jó a bojkott politikája, ezért ne alkalmazzuk. Én azt mondom, vonjuk még szorosabbra a bojkottot. Megismétlem: a vezetőkkel és ideológiájukkal szemben.

- Amit mond - bármiről - az hatásos? Már csak azért is kérdezem, mert a héten ön említette többször, hogy az emberek jelentős része még mindig nincs tisztában azzal, hogy már nem az MSZP-ben politizál, hanem egy másik pártban.

- Ez így van. Egy felmérés szerint a megkérdezettek mindegyike tudta, hogy ki vagyok, de több mint a felük kapásból azt mondta, az MSZP-ben vagyok. Ez a DK-nak azért is kockázatos és veszélyes, mert akik engem támogatnának, hiszen én vagyok ennek a pártnak a leginkább látható alakja, azok egy része azt hiszi, az MSZP-re kell voksolnia, ha azt a politikát, attitűdöt, habitust szereti, amit én képviselek. A politikával napi szinten nem foglalkozók fejében döntően még mindig MSZP és Fidesz van, és keveset tudnak a fiatal pártokról. A következő időszak egyik fő feladata éppen az lesz, hogy arra fordítsunk több pénzt, energiát, időt, hogy megtanítsuk: létezik a Demokratikus Koalíció. Meg kell ismertetnünk a balközép, polgári politikánk lényegét, valamint azt, hogy ez egy szókimondó, tisztességes párt. Kimondjuk, amit mások csak körül írnának és megtesszük, amit mások megúsznának. Szerintem napjainkban a DK Orbán legkarakteresebb balközép ellenzéke. Elvi ügyekben nem vagyunk hajlandók kompromisszumokra, még a jobboldal nyomására sem szabad feladni alapvető politikai nézeteinket. Lásd kettős állampolgárság ügye. Nem nyert belőle semmit a baloldal, hogy engedett ennek az etno-nacionalista nyomásnak. Semmit! Szóval ne váltogassuk nézeteinket, mert azzal előbb-utóbb elbizonytalanítjuk a választókat, akik aztán nem értik, miért kellene ránk szavazni.

- Nem késő két választás után megtanítani az embereknek, hogy mi a különbség az MSZP és a DK között?

- Anélkül, hogy bántani szeretném MSZP-s kollégáimat, az, hogy nekünk nem lehetett frakciónk és ezzel nagyon sokat veszítettünk 2011 ősze és 2014 tavasza között, az kizárólag az ő számlájukra írható. Ezzel sokat elvettek tőlünk nyilvánosságban, politikai lehetőségben. Tavaly nyár környékén ezért kellett egy országos plakát-kampányt szerveznünk. Ennek köszönhetően kezdett el szeptembertől újra növekedni a támogatottságunk. De nem tudtuk folytatni, nem volt rá pénzünk. És az év elején az összefogásról született megállapodás megint elmosta a határokat. Most új szakasz kezdődik. Eldől, hogy melyikünk politikája képes meghatározni a balközép arculatát és nagyon remélem, közben azért tudunk egymásra vigyázni is. Ne tévesszük újra szem elől, hogy a baloldal újraformálása nem arról szól, ki a főnök, hanem hogy lesz-e elég erő ebben a baloldalban, hogy 2017-18-ban kihívója lehessen a jobboldalnak.

- Bár a DK az ön arcával kampányol és pártja legismertebb politikusaként ön az EP választási lista első helyezettje is, de nem megy Brüsszelbe. Hogy is van ez?

- Elég természetesnek gondolom, hogy a kampányban a pártok legismertebb arcai, vezetői is részt vesznek. Az Együtt legtöbb plakátján ott van Bajnai Gordon, ráadásul ő vezeti a pártja EP-listáját is. Orbán Viktor képmását látjuk a Fidesz plakátjain, szó nincs róla, hogy kimenne Brüsszelbe. Bár így lenne... Én sem készülök oda, bár politikai riválisaimat emiatt nyilván boldogtalanok. Nálunk az ügyvezető alelnök, Molnár Csaba a lista második helyezettje, Niedermüller Péter alelnök a harmadik és az elnökség tagja, Kakuk György a következő, ők azok, akik az európai parlament képviselői lehetnek. Ha úgy tetszik, nem a "futottak még" kategóriájából javaslunk képviselőket, hanem pártunk legerősebb embereinek köréből.

- Bár a mostani választás az Európai Parlamentről szól, Európa kissé háttérbe szorult. A legtöbb vitát azonban ön váltotta ki az Európai Egyesült Államok koncepciójával.

- Ne felejtsük el, az Európai Egyesült Államok gondolatát egy Churchill nevű ember vetette fel először 1946-ban. A német választók 43 százaléka ma ezt támogatja. Az Európai Egyesült Államok, mint történelmi cél és eszme nem több mint egy nagyon erősen együttműködő Európa, megőrizve természetesen a magyar államiságot. Magyarországon a DK a leginkább európai elkötelezettségű párt, a Fidesz és a Jobbik alapvetően a nemzetállami kereteket akarja megőrizni, nagyon kevés együttműködéssel, az Együtt és az MSZP a kettő között van. De szerintem nem érdemes ezekben az ügyekben egyensúlyozni. A választóknak világos alternatívát kell nyújtani: nemzetállami Európát akarunk, vagy Európai Egyesült Államokat. Az utóbbi lassú folyamat, de lassan értünk el idáig is.

- Amire sokan azt mondják, hogy Gyurcsány ki akarja szolgáltatni Magyarországot a nemzetközi tőkének, a bankoknak.

- Azt nekünk kell eldönteni, hogy milyen legyen az Európai Egyesült Államok. Emberjogi kérdésekben hagyjunk nagy-nagy szabadságot, ne beszéljünk bele, hogy ki, kit szeret, milyen az ízlése, mi a kultúrája. Gazdasági ügyekben nem szeretem, ha csak az erő diktál, ezért fontos az állam szerepe, szociális kérdésekben meg kifejezetten igénylem az állam és a civil világ aktív jelenlétét. Legyünk normálisak. Minél inkább közösen ellenőrizzük a nemzetközi tőkét is, annál erősebb Európa. Ha szociális ügyekben is egyre egységesebbek vagyunk, és nincsenek azok a bődületes különbségek, annál jobb lesz nekünk. Tízmilliós országként nehezen tudunk megregulázni egy multit, ha visszaél domináns szerepével, de 500 milliós európaiként nagyobb az esélyünk rá. Ha közösen vásárolunk gázt az oroszoktól, nem külön-külön, az egy jobb tárgyalási pozíció, hiszen nem kell külön küzdenünk. Indiával, Kínával, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal kell versenyezni a következő időszakban a gazdaságban, a kultúrában. Mikor van több esélyünk megőrizni ebben a versenyben a saját státuszunkat: magyarként, vagy európaiként. Ha külön-külön játsszuk a meccset, vagy együtt? Persze mindez nem elegendő válasz a közeljövő Európájára. De, muszáj, hogy legyen a politikusoknak történelmi víziójuk. Gondolnunk kell valamit unokáink, dédunokáink világáról is. Aki nem látja a végcélt, az könnyen eltéved ebben a rengetegben.