Szurkoljunk a rasszizmus ellen! - videó

Szeretünk meccsekre járni, de szeretnénk a családunkkal is meccsekre járni. Szeretünk szurkolni, de nem szeretnénk félni vagy félelmet kelteni. Ezekkel a megállapításokkal bizonyára sokan egyetértenek, akik szeretik a focit. A Polgári Platform tagjai is így gondolják, ezért indították el februárban a Szabad Piac Alapítvánnyal együttműködve a „Szurkoljunk a rasszizmus ellen!” kampányukat.

A kezdeményezéssel segíteni szeretnék a klubok és az Magyar Labdarúgó Szövetség munkáját a lelátókon tapasztalható mindennapos rasszizmus felszámolásában.

Hajdú B. István, az ország egyik legismertebb sport-kommentátora is támogatja a kezdeményezést. Az újságíró szerint idehaza ma még a futballmérkőzések szerves része a cigányozás és a zsidózás. A Magyar Labdarugó Szövetség is küzd a lelátókon tapasztalható szélsőséges megnyilvánulások ellen. Számos olyan intézkedést vezetnek be a jövőben, amellyel kiszűrhetők és tetten érhetők a rendbontók.

Szerző

Messi új bére: 16,7 milló forint/nap

Publikálás dátuma
2014.05.16. 15:37
Messi itt épp a Getafe játékosainak életét keseríti. Fotó: David Ramos/GettyImages
Lionel Messi, az FC Barcelona futballsztárja megállapodott a klub vezetőivel szerződéshosszabbításának részleteiről.

A katalánok honlapja pénteken rövid közleményben számolt be arról, hogy a négyszeres aranylabdás argentin támadó néhány napon belül alá is írja új kontraktusát. A részleteket nem hozták nyilvánosságra, a spanyol média korábbi értesülései szerint azonban Messi további egy évvel, 2019-ig hosszabbít majd, fizetését pedig évi 20 millió euróra (6 milliárd forint) emeli a klub.

Szerző

Fociőrültek matricalázban

Publikálás dátuma
2014.05.16. 08:30
Fotó: Facebook
Ha Modena híres embereit vesszük számba, elsőnek Luciano Pavarotti jut eszünkbe. A néhai Maestro csodálatosan szárnyaló éneke ma is milliókat indít meg. A futball vb közeledtével azonban egy másik földije ejti rabul e sportág rajongóit: Giuseppe Panini, aki 1961-ben kitalálta a focimatricákat.

Miután 1966-tól Olaszországban töltöttem négy évet, én is bekapcsolódtam a „figurina”-gyűjtésbe, családom némi nehezményezése mellett, úgy érezték, túlságosan sok időt töltök el ezzel a „felesleges” foglalatossággal. Akkoriban még csak itáliai méretekben zajlott ez a láz, a központban a Serie A és az olasz válogatott volt, de remek információs anyagok voltak a nemzetközi kupák és a világbajnokságok történetéről is. A számunkra legalább a brazilok elleni győzelem révén kedves angliai vb idején az egyik sportlap kiadott egy olyan mellékletet, amelyen a legnagyobb ászok voltak, és köztük volt Albert Flóri is – bár én Vasas-drukker lévén szívesebben láttam volna ott Farkas Jancsit…Az iskolában megindult a cserekereskedelem, voltak a kis borítékokban gyakrabban és ritkábban előforduló játékosok, és a ritkaságoknak külön értéke volt, azokért akár 5-6 „gyakorit” is el lehet kérni. A menőbb „kereskedők” külön csomagba tették a „duplákat”, és tőzsdealkuszokat megszégyenítő pontossággal ismerték a kurrens árfolyamokat.

A nagy csere-bere és az album-ragasztgatás közben óhatatlanul is belement a fejembe számtalan információ, amelyeknek aztán később, újságíró koromban nem kevés hasznát vettem. Amikor például a 90-es években Cesare Maldini olasz szövetségi kapitány, vagy Roberto Boninsegna, az egykori remek csatár Magyarországra látogatott, csak „le kellett hívni” az agyamból a pályafutásukat. A legérdekesebb történetet azonban Parmában éltem át 1992-ben, amikor bemutatták nekem az edzőstábot. A vezető edző, Nevio Scala (ex.-Milan, Roma, Lanerossi) természetesen szintén „megvolt”, amikor azonban a segítője bemutatkozott Gianfranco Bozzao néven, és rákérdeztem, hogy „Ön ugye azonos a Juventus, majd a Spal egykori balhátvédjével?”, az illető dobott egy hátast…

Giuseppe Panini 1996-ban meghalt, nagy találmánya viszont azóta már meghódította a világot. Már gyerekeim is gyűjtögették a „figurinákat”, és az újabb generációk is osztozhatnak az élményben. Most éppen az alig egy hónap múlva kezdődő brazíliai vb leendő sztárjai várnak a borítékokat bontogató izgatott kezekre. A minap az egyik szupermarketben  kis híján engem is elkapott a hév, hogy vegyek az albumot, és nekiálljak gyűjtögetni, aztán kicsit elszégyelltem magam: vén szamár létemre újrakezdjek egy közel 50 évvel ezelőtti szenvedélyt. Azzal csillapítottam le magamat, hogy  úgysem lenne cserepartnerem, anélkül pedig ez a műfaj nem megy.

Aztán rájöttem, tévedtem. Épp ezt ne lehetne megoldani a „világfalu” korában? A Facebook-on egymást érik a gyűjtők oldalai, akik pontos katalógust közölnek készleteikből, a világ minden tájáról és várják a tisztességes ajánlatokat. Egy horvátországi oldalon pedig fotósorozatot tettek közzé egy nagy szabadtéri börzéről, ahol kicsik és nagyok válogatják elmélyülten a képeket és köttetnek a jobbnál jobb üzletek.

Lehet, hogy még mindig nem késő bekapcsolódnom?