Töltögetik a gáztárolókat

Publikálás dátuma
2014.05.05. 07:19
A rezsicsökkentés oltárán feláldozta a kormány az energiabiztonságot, és a tartalékokat is piacra dobta. Fotó: Bielik István/Nép
A kormányzat végre elkezdi feltölteni a szinte teljesen üres gáztárolókat, amivel a szakemberek szerint igyekszik legalább minimális szintre növelni a hazai ellátásbiztonságot. A májusban és júniusban beszerezni tervezett mintegy 300 millió köbméter gáz ellátási zavarok esetén csak néhány napra lenne elegendő. A kormányzatnak azonban feltehetően nincs pénze arra, hogy érdemi mennyiséget vásároljon, az épülő Déli Áramlat elnevezésű nemzetközi gázvezetékre pedig újabb és újabb nyomvonaltervek készülnek. Oroszország már a Krím félszigetet is ezen a csővezetéken látná el. Ugyanakkor Magyarországon is egy újabb ága épülhetne meg ennek a szállítási rendszereknek.

Örvendetes fejlemény, hogy a magyar kormány végre elkezdi feltölteni a szinte teljesen üres gáztárolókat, minimális szintre emelve ezzel az ország földgázellátásának a biztonságát - nyilatkozta lapunknak Holoda Attila. Az előző Orbán-kormány volt energetikai államtitkár helyettese megerősítette: a kormányzatnak eddig sem üres gáztárolókat, hanem földgázt kellett volna vásárolnia annak érdekében, hogy szükség esetén - ha például Oroszország elzárja a gázcsapot, vagy a nemzetközi szervezetek embargója miatt Magyarország nem importálhat orosz gázt - legyenek felhasználható készletek.

A szakember ezt annak kapcsán mondta el, hogy kormány végre ráeszmélt: az ukrán-orosz területi vita rövid idő alatt az orosz gázexport leállításához vezethet. Emiatt a kabinet a napokban felemelte a korábban önmaga által megfelezett biztonsági készlet mennyiségét. A jelenlegi 615 millió köbméterről július 1-jétől 915 millió köbméterre növelte a biztonsági földgázkészlet nagyságát a rendeletében Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter, ami 300 millió köbméter beszerzését teszi szükségessé két hónap alatt.

Korábban volt már ennél több is a kötelezően tárolandó mennyiség, 2012 júliusától 2013 közepéig például 1200 millió köbméter, de ennek csaknem a felét eladta tavaly a kabinet. Szakértők kritizálták is a kormányt, hogy a rezsicsökkentés oltárán feláldozza az energiabiztonságot, mert az alacsonyabb árak elérése érdekében a tartalékokat is piacra dobta.

Holoda Attila megjegyezte: a betárolni tervezett gázmennyiség csupán néhány napra fedezné az ország szükségleteit egy eseteleges ellátási krízis esetén. A kormányzatnak azonban feltehetően nincs elegendő pénzügyi forrása ahhoz, hogy érdemi gázmennyiséget vegyen.

A most előírt "megemelt" szint eléréséig a visszapótlást a hajdúszoboszlói tárolóban kell elvégezni. A tározó az MVM csoport tagja, a Magyar Földgáztároló Zrt. tulajdonában van, kapacitása mintegy 1,6 milliárd köbméter. Az intézkedés azért is érdekes, mert a kormány a kereskedelmi célú hajdúszoboszlói létesítményben halmozza fel a vésztartalékokat, miközben erre a célra a mintegy 1,9 milliárd köbméter befogadóképességű szőregi tároló lett kialakítva, amely jelenleg harmadáig sincs tele. 

Nagyobb kiszállítás indul Ukrajnába?
Május 1-jén 22350 köbméter földgázt továbbítottak Magyarországról Beregdarócon át Ukrajnába, azóta minden nap újabb mennyiségeket szállítottak - tudta meg a Világgazdaság, majd az ezt követő napokban is hasonló mennyiséget. A gazdasági napilapot tájékoztató szakértő szerint ezek kis tételek, vagyis valaki egyelőre vélhetőleg csak teszteli a rendszert. A múlt évi szállítások alapján nem kizárt, hogy az RWE készül újabb, Magyarországon keresztüli ukrajnai eladásra, de a piaci pletykákban más társaságok neve is felmerült. Tavaly három hazai cég vett részt az ukrajnai gázexportban, tudomásunk szerint ezek egyike már egy hónappal ezelőtt idei ukrajnai eladásról is egyeztetett. Az sem kizárt, hogy a mostani, kis exporttal csak a két, érintett rendszerirányító készít elő egy nagyobb kiszállítást.

A döntés vélhetően azért született, hogy a 300 millió köbméter betárolásával a kormány fenntartsa a hajdúszoboszlói létesítmény műszaki állapotát, ahonnan korábban még az úgynevezett párnagáz egy részét is eladta kabinet. ( A párnagáz leegyszerűsítve azért kell, hogy az alapnyomás megmaradjon a tárolóban, és ez egyebek mellett megakadályozza a vízbetörést.)

Időközben napról-napra újabb nyomvonaltervek és lehetséges leágazási irányokra vonatkozó elképzelések bukkannak fel a Kaszpi-térségből a jövőben Európába oroszt gázt szállító Déli Áramlat nemzetközi gázvezeték építése során. Az egyik hír szerint a Déli Áramlat egyik végpontja Ausztria lesz, ahová elvileg magyar területen keresztül jutna el a csővezeték, de mint a napokban kiderült Szlovénia is pályázik ugyanerre a szerepre, amin ebben a szomszédos országban keményen dolgoznak.

A tervek szerint Szlovéniába Magyarországon keresztül érkezne egy leágazás, erről már megszületett a végső beruházási döntés is. A kérdés azonban az, hogy az ausztriai leágazás még magyarországi, vagy már szlovén területen létesüljön-e. A magyar fél érdeke főként a majdani tranzitdíj miatt az, hogy az orosz eladó rajtunk keresztül juttassa el az energiahordozót Ausztriába. Erre több lehetséges nyomvonal is kínálkozik, amely minimális ráfordítással kiépíthető.

Emellett már üzemelő vezeték is létezik, a hazánkba a Déli Áramlaton érkező gáz továbbítására: az osztrák-magyar HAG vezeték például kiválóan alkalmas a kétirányú szállításra. Míg Szlovénia felől több mint száz kilométeres csővezetéket kellene építeni az osztrák fővezeték rendszer eléréséhez.

A Déli Áramlat tenger-alatti szakasza a dél-oroszországi Anapától a bulgáriai Várnáig vezető 930 kilométer hosszú, egymás mellett futó négy külön ágból áll majd. A gázvezeték rendszer 1455 kilométeres szakasza Bulgáriától Szerbián, Magyarországon, Szlovénián és Olaszországon vezet át, valamint a legutóbbi bejelentés szerint osztrák kérésre Ausztriában is épülhet egy szakasza. A Déli Áramlat elágazik Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Macedónia felé is.

A legújabb orosz elképzelések szerint a vezeték a Krím félszigetet is érintené. Az orosz energiaügyi minisztériumnak az elmúlt héten kellett kidolgoznia a javaslatokat a Krím félsziget Ukrajnától való energiafüggőségének megszüntetésére. Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter szerint a márciusban Oroszországhoz csatolt Krím-félsziget áramigényét kielégítő új gázerőművek építése 90-100 milliárd rubelbe kerül (558-620 milliárd forint). A fejlesztésbe magántőkét is szeretnének bevonni - számolt be az orosz sajtó.

Moszkvában három elképzeléssel foglalkoznak. Az első szerint három, mintegy 1320 megawatt összteljesítményű elektromos áramot termelő erőművet építenének és ahhoz a földgázt a dél-oroszországi Krasznodari területről a Fekete-tenger alatt húzódó gázvezetéken szállítanák. Ez a vezeték a Déli Áramlat egyik elágazása lenne, amelynek költségét 5-6 milliárd rubelre (30-37 milliárd forint) teszik.

A Nyezaviszimaja Gazeta orosz lapnak nyilatkozó moszkvai szakértők szerint azonban évekbe telik, amíg megoldják a Krím-félsziget energiaellátását. Vaszilij Nyesztyerov, a Szberbank-CIB elemzője úgy gondolja, hogy a tenger alatti gázvezeték építése legalább két évet vesz igénybe, és itt nem feltétlenül a Déli Áramlat elágazásáról lehet szó, a dél-oroszországi Kubany vidékről is külön vezetéket lehet építeni.

A nyomvonalak ugyan változhatnak, azt azonban a Gazprom orosz állami energetikai cég igazgatótanácsának legutóbbi ülésén megerősítették, hogy az orosz gázt a tervek szerint 2015 végétől Európába, így Magyarországra is szállító Déli Áramlat gázvezeték építése szigorúan az előre elhatározott menetrend szerint halad.

Magyarországon már zajlanak a tervezési és felmérési munkálatok, valamint a környezetvédelmi vizsgálatok. A bulgáriai és a szerbiai szakaszok alapvető építési munkálatai nyáron kezdődnek. Teljes ütemben folyik a Fekete-tenger alatt futó szakasz lefektetésének előkészítése. Májusban megkezdik a csövek szállítását Bulgáriába, júniusban az orosz fekete-tengeri partszakaszon, júliusban a bolgár tengerparton indítják a munkálatokat. Ősszel pedig megkezdik a tenger-alatti szakasz első ágának lefektetését.

Két hónapunk lenne a megoldásra

A Moszkva és Kijev közötti vita rendezésében az elmúlt hét végén Brüsszel is megpróbált közvetíteni egy varsói egyeztetésen - egyelőre eredménytelenül. Az Unió energiaügyi biztosa ezért azt ígérte, hogy az EU segíteni fogja az ukrán gázszolgáltatót. Günther Oettinger azt mondta: az Európai Bizottság Ukrajnában stabilizálni, gazdasági értelemben segíteni fogja az ukrán Naftogast.

Barta Judit, a GKI Gazdaságkutató ügyvezető igazgatója szerint Magyarországot rövidtávon nem érintené, ha Oroszország leállítaná a gázszállítást.

Úgy gondolom, hogy ha mondjuk holnaptól, vagy május végétől, ahogy Barroso úr nyilatkozott, leállítódna esetleg a szállítások, akkor egy olyan jó két hónapig minden bizonnyal minden probléma nélkül ez megoldható – hangsúlyozta a szakember.

A Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal elemzése szerint a tavaszi-nyári időszakban probléma esetén a nyugatról érkező mennyiség is ki tudja elégíteni Magyarország gázigényét, és ehhez még a kereskedelmi vagy biztonsági tárolókat sem kell igénybe venni. Magyarország tavaly 1,2 milliárd köbméter földgázzal segítette Ukrajnát egy, a Testvériség gázvezetéktől független vonalon, és a napokban ismét elkezdte az energiahordozó exportját a szomszédos országba.

A jövőben Szlovákia is juttat földgázt Ukrajnának egy jelenleg használaton kívüli vezetéken, amely Ungvárig szállítja majd a gázt. Az erről szóló megállapodást az elmúlt héten aláírták.

Szerző

Lehúzhatják a rolót a pályázatíró cégek

Publikálás dátuma
2014.05.05. 07:17
A helyettes államtitkár bizakodik abban, hogy az új rendszerre rábólint majd Brüsszel. Fotó: Tóth Gergő/Népszava
A pályázatíró cégek lehúzhatják a rolót, ha eddig csak tolmácsoltak a pályázók és a hatóságok között - állítja Csepreghy Nándor. A Miniszterelnökség fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára szerint rutin eljárás, hogy április 15-e utáni számlákat nem küldhetünk Brüsszelbe.

- Érkezik pénz az uniótól?

- Igen.

- Azt írta az illetékes biztos szóvivője, hogy ne küldjünk számlát, amíg nem tisztázódik az intézményrendszer helyzete.

- Számlát küldhetünk, kint van nagyjából egymilliárd eurónyi, háromszázmilliárd forintnyi tétel, amelyet a következő hetekben kell a bizottságnak kiegyenlítenie, és ezt követően is küldhetünk számlákat. Azonban április 15-én befejeződött az intézményrendszer átalakítása, ennek volt a második fázisa az, hogy a közreműködő szervezetek beolvadtak az adott minisztériumokba. Az ESZA, amely a humán pályázatokat kezelte, az EMMI-be, a közlekedési és energiaközpontok az NFM-be, a MAG Zrt. pedig részben a Miniszterelnökségbe, részben az NGM-be. A bizottsági szabályzat szerint ahhoz, hogy a kifizetések megtörténjenek, az intézményrendszert akkreditálni kell. Ebben a 15-ei átalakítást is minősítenie kell. Az ezt követően kiállított számlákra vonatkozóan kérte azt az Európai Bizottság (EB), hogy ne küldjük ki, amíg nem zajlik le ez az akkreditáció. Küldtünk ki és küldhetünk is.

- Mondhatjuk akkor, hogy ez egy rutinvizsgálat?

- Kétfajta vizsgálat létezik. Minden hétéves költségvetési periódus elején megnézi az EB az országok fejlesztéspolitikai intézményrendszerét, hogy azok megfelelnek az EU által meghatározott kritériumoknak átláthatóság, projekt-kiválasztási hatékonyság szempontjából. Ott, ahol egy tagállam ugyanazt a rendszert viszi tovább, ott ez egy egyszerű folyamat, az EB kiad egy pecsétes papírt arról, hogy megfelelő az intézményrendszer. Ott, ahol változások vannak, egy mélyebb vizsgálatnak vetik alá a teljes rendszer működését. De azt nem vitatva, hogy minden tagállamnak a saját hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy milyen szervezeti keretek között szeretné lehívni az európai uniós forrásokat. 2010 óta beszélünk arról, hogy át kell alakítani a hazai intézményrendszert, ezt azonban nem lehetett a ciklus közben megtenni, mert az 500-1000 milliárd forintos forrásvesztéssel járt volna. Most lényegében lezártuk a 2007-2013-as ciklus kormányzati feladatait: a keretösszeg 110 százalékára kötöttünk támogatási szerződést. Lényegében más feladatunk nincs, csak a projektek nyerteseinek kell a terveket végrehajtania, majd beküldenie a számlákat a különböző irányító hatóságoknak.

- A kritikusaik legfontosabb érve az átalakítás utolsó lépcsőjével szemben, hogy az irányító hatóságok beolvasztásával már túl centralizált lett a rendszer.

- Nem tudom, hogy ha valamit lebontanak, az hogyan lehet túl centralizált. Korábban egy intézmény intézte az ügyeket, mi ezt négyfelé bontottuk. Fogalmi zavarban küszködnek az opponenseink, ezt betudhatjuk a választási hajrának. Érdemes egészen 2004-ig visszamenni: az első modell kizárólagosan a minisztériumokhoz rendelte a források elosztását, anélkül, hogy lett volna valamilyen intézmény, amely valamilyen makrogazdasági koncepciót érvényesített volna. 2007-re jutott el odáig az intézményrendszer, hogy ha Magyarországon valóban egy hosszútávon fenntartható fejlesztéspolitikai intézményrendszert akarunk felépíteni, akkor szükség van egy olyan keretrendszerre, amely függetleníti a minisztériumi, ágazati érdekektől. Ekkor hozták létre önálló kormányzati szervként a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget (NFÜ). Amit a kormány most csinál az az eddig működő két rendszer ötvözése. Azt mondtuk, hogy szükség van egy makrogazdasági szempontokat figyelembe vevő szervezeti egységre, ami alapvetően kontrolling tevékenységgel működik a teljes szervezet felett. Amikor közeledtünk a pályázati időszak végéhez, az NFÜ abban volt érdekelt, hogy a lehető leggyorsabban felhasználja a rendelkezésre álló forrásokat. Ugyanakkor a tárcák a kormányprogramból következő, egymásra épülő feladatokhoz akarták felhasználni a forrásokat - ebből adódott a konfliktus az NFÜ-vel.

- Miben különbözik a szaktárcánál lévő irányítás?

- Amikor a jelenlegi rendszert 2007-ben megtervezték, akkor senki sem számolt a gazdasági világválsággal, olyan periódusban, amikor 6-7 százalékos növekedést prognosztizál. Az akkori kormány nem akarta felvállalni a konfliktusokat, ezért mindenkinek adtak egy keveset. Ez azért volt egy nagyon felelőtlen lépés, mert ma Magyarországon a GDP három százalékát használjuk fel fejlesztésekre, és a közcélú beruházások 97 százaléka valósul meg uniós forrásból. Tehát ha nem határozza meg Magyarország, hogy konkrétan mely területek fejlesztésére akarja ezeket a pénzeket felhasználni, akkor 2020-ig sem fogunk eljutni sehová. Ha a szakmai kompetencia a minisztériumokban áll rendelkezésre, akkor rendben, kapják meg a pénzek elosztásának felelősségét is. Ha a minisztériumok nem hozzák a megfelelő számokat, akkor megvan a lehetősége, esélye és feladata a Miniszterelnökségnek beavatkozni. Ez volt az egyik decentralizációs lépés.

A másik ilyen, hogy a területi döntéshozókat behozzuk. Teljesen más kihívásokkal kell megküzdeni például Borsod, Nógrád vagy Győr-Moson-Sopron megyében. A rendszer eddig kizárólag Budapest-központúan működött: ugyanaz a pályázati koncepció jelent meg az ország különböző területein. Mi azt mondjuk, hogy nem lehet Budapestről megmondani, hogyan fejlesszenek Borsodban, ezért a helyi döntéshozóknak adjuk a feladatot, hogy a meghatározott cél eléréséhez írjanak ki pályázatot. Ezért sem értem a centralizációról szóló ellenérveket, hiszen az NFÜ-ben ugyanúgy kormánytisztviselők dolgoztak. Mi egyszerűen négy részre bontottuk a feladataikat. De még egyszer mondom, ezeket az ellenérveket betudom a kampányidőszaknak.

- Ha négy éve készülnek erre az átalakításra, akkor az EU miért mondja, hogy nem érti a rendszert?

- Az EU nem terveket bírál el az intézményrendszer átalakításánál, hanem már működő rendszereket tud akkreditálni. Tavaly augusztusban kezdtük meg az Európai Bizottsággal a rendszer-átalakításra vonatkozó tárgyalásokat. Ekkor beszéltek egymással hivatalosan - első körben - Hahn biztos és Lázár János államtitkár. Ha felállt az új szervezet, akkor lényegében egy ellenőrzésnek vetik alá: átengednek rajta egy projektet, és megnézik, hogy minden megfelelően működik-e?

- Volt már másik ország, amely ilyen gyökeresen átalakította a pályázati rendszerét?

- Szerintem volt, de erre nem tudok most egzakt választ adni. Működik teljesen decentralizált rendszer például a lengyeleknél, ott területi elosztás van, a cseheknél szakmapolitikai elosztás.

- Tervezték-e, hogy lesz egy időszak, amikor nem küldenek számlákat Brüsszelbe?

- Igen, ez a vizsgálat velejárója, egy technikai folyamat. Ez nem probléma, a költségvetés játszi könnyedséggel átfinanszírozza ezt az időszakot, akár év végéig is. Gond akkor lenne, ha a pályázók benyújtanák a számláikat, és nem kapnák meg a pénzüket - de nem ez a helyzet.

- Ha tovább tart ez a vita, akkor a költségvetés már nem tud majd könnyedén ezzel számolni.

- Arra számítunk, hogy júniusig lezárulhat ez a kérdés, azt nem gondoljuk, hogy bármi problémát talál az EU az új magyar fejlesztéspolitikai intézményrendszerben.

- Ezek szerint nem érez az EU oldaláról negatív megkülönböztetést?

- Nem, az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy szakmai kérdésekben nagyon jól együtt tudtunk működni. Volt olyan eset is, amikor mi fogadtuk el az ő érveiket, ilyen volt a mérnökügy. Ha ebbe belejátszik a politika, akkor nem könnyű közös nevezőre jutni: de a mostani intézményrendszer-átalakítás szakmai és nem politikai kérdés. Nincs okunk azt feltételezni, hogy az EU részéről politikai szempontok is felmerülnek majd.

- A korábbi NFÜ és a közreműködő szervezetek dolgozóinak hány százaléka került át a minisztériumokhoz?

- A kollégák május végéig nyilatkozhatnak, hogy elfogadják-e az ajánlatot? Ez bérezésben mindenképp különbséget jelent, minisztériumi alkalmazottként kevesebbet fognak keresni. Mindenki arról beszélt az elmúlt években, hogy a magyar pályázati rendszer nehézkes, túlzottan bürokratikus, a pályázói oldalon átláthatatlan. Egy komplett iparágat szerveztek arra, hogy ennek a 8200 milliárd forintnak nagyjából 15 százalékát olyan szolgáltatásokkal vigyék ki a rendszerből, amelyek nem konkrétan a beruházás tárgyához kapcsolódnak, hanem az azt kiegészítő pályázatírás, kvázi tolmácsszolgáltatásként működtek a pályázók és az intézmények között.

- És ezt a költséget meg lehet úszni?

- Szerintünk ezt az utat le lehet rövidíteni. Kétfajta modell működik: az északi államokban világos fejlesztéspolitikai koncepciók mentén írják ki a pályázatokat. Az egységes pályázati dokumentáció lehet akár több ezer oldalas is, de a pályázó csak egy dokumentumot ír alá, hogy ezt ismeri és elfogadja. Minden egyéb a pályáztató dolga. Magyarország ebből a szempontból átesett a ló túloldalára. Adottak voltak a célok, és ezekhez a pályázóknak kellett ötleteket hozniuk, melyekről a bírálók eldöntötték, hogy érdemesek-e a támogatásra? Ezzel lényegében elporladtak a támogatások! Ettől függ az, hogy meg lehet-e szüntetni ezeket a bonyolult szabályokat, amelyek miatt tolmácsszolgáltatásra van szükség a pályázók és az intézmények között.

- Ez nem növeli a korrupció lehetőségét? Nem azért vannak a bonyolult szabályok, hogy átlátható legyen a rendszer?

- Azért voltak a bonyolult szabályok, hogy néhányan ezeken kiskapukat találjanak. Egy olyan rendszer épült fel Magyarországon 2007-ben - a 2007-2013 -as időszakra, az uniós források elosztására, ami alkalmas volt arra, hogy 1500 milliárd forintot kimentsenek ebből a rendszerből úgy, hogy ezek nem konkrét fejlesztéseket szolgáltak.

- Ezt a kijelentését nyilván betudom a kampányidőszaknak: ez egy politikai nyilatkozat. Mi az, hogy kimentsenek? Ön most azt állítja, hogy az a pénz, ami a pályázatírásra elment, az fölösleges volt, sőt azt is állítja, hogy direkt azért találták ki az egész rendszert, hogy ki lehessen ezt a pénzt lopni?

- Igen, ezt állítottam.

- Az adminisztráció egy részét tehát megszüntetik, más részét pedig állami intézmények veszik át?

- Az adminisztratív segítséget a Széchenyi Programiroda fogja ellátni. Ezen felül projektmenedzsmentre a továbbiakban is fordíthatják a pályázat költségének bizonyos százalékát. Annyi megkötés lesz az új időszakban, hogy ezt a költséget időarányosan lehet lehívni. Korábban ugyanis gyakran előfordult, egyből beszámlázták a projektmenedzsment költségeket. Ezeknek a magáncégeknek egy része csak pályázatírással foglalkozott, ők most lehúzhatják a rolót. Az ilyen a cégek egy másik része foglalkozott projektgenerálással, projektmenedzsmenttel. Ami valós segítséget tud nyújtani egy pályázónak, az szerintem a piacon értékesíthető tudás.

- Miért gondoljuk, hogy egy állami szerv hatékonyabban tudja ezt végezni, mint a magángazdaság?

- Miért? Abban hiszünk, hogy az államnak mesterségesen kell egy iparágat teremtenie azáltal, hogy annyira bonyolulttá teszi a saját működését, hogy tolmácsokat kell alkalmaznia? Mert lényegében ez a pályázatírás. Az új rendszerben a pályázó saját költségén felfogadhat pályázatíró céget, de ez nem számolható el pályázati költségként. Korábban trükköztek ezzel: a pályázat megnyerése után a négy százalékos projektmenedzsment-költséget hívták le először, kvázi elszámolva a pályázatírási költségeiket, és aztán otthagyták a pályázót magára. Akinek halvány fogalma nem volt rajta, hogyan működik a pályázati elszámolás. Ha az állam valóban úgy működik, ahogy tőle elvárható, szolgáltató államként, akkor erre a tevékenységre nincs szükség. Aki valós, piaci szolgáltatást nyújt, arra biztosan lesz igény. Aki azonban csak tolmácsként működött az állam és a pályázók között, azokra nem lesz szükség, mert nem fogunk egy mesterséges iparágat generálni, ami eddig Magyarországon megszokott volt.

Bontja a szélvihar a kanizsai víztornyot

Publikálás dátuma
2014.05.04. 12:10
A nagykanizsai víztorony viharos szél miatt megrongálódott tetőszerkezete 2014. május 4-én. Fotó: Varga György/MTI
Nagykanizsán a viharos szél megbontotta megbontotta a Teleki utca és a Hevesi Sándor utca sarkán, lakótelepi és családi házak közelében álló víztorony tetőszerkezetét. Folyamatosan kisebb-nagyobb lemezdarabok hullanak a földre. A hatóságok lezárták a közeli 61-es főutat.

A helyszínre riasztották a nagykanizsai tűzoltókat, de a szél miatt nem tudnak beavatkozni a magasból mentő eszközeikkel, a víztorony épületéből pedig nem lehet feljutni a tetőre. A műemléki védettségű, több mint harminc méter magas épületet körbekordonozták.

A hatóságok két utat is lezártak a folyamatosan hulló lemezdarabok miatt: a Teleki utcát a Rózsa utca felé, a Hevesi Sándor utcát pedig a Csokonai utca felé kerítették el. Ez utóbbi a 61-es számú főút, ami Kaposvárra vezet. A rendőrség terelőutat jelölt ki Nagykanizsán.

Az erős szél miatt a tűzoltók nem tudnak beavatkozni a magasból mentő eszközeikkel, a víztorony épületéből pedig nem lehet feljutni a tetőre. Fotó: Varga György/MTI

Az erős szél miatt a tűzoltók nem tudnak beavatkozni a magasból mentő eszközeikkel, a víztorony épületéből pedig nem lehet feljutni a tetőre. Fotó: Varga György/MTI

Szerző