Merénylet Ukrajnában

Publikálás dátuma
2014.04.29. 07:34
Kisgyerek mutat leplezetlen érdeklődést Konsztantyinovka új városvezetői iránt FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SCOTT OLSON
Semmi jel sem utal arra, hogy lenne bármiféle kilátás a kelet-ukrajnai konfliktus békés megoldására. Tegnap ismeretlenek rálőttek Harkiv polgármesterére, aki kritikus állapotban van. Az oroszbarát fegyveresek továbbra is túszként tartják fogva az EBESZ megfigyelőit, s ragaszkodnak ahhoz, hogy Kijev engedje szabadon "bajtársaikat."

Rendkívül aggasztó fejlemény a kijevi válság kapcsán a harkivi polgármesterrel szembeni merénylet. Gennagyij Kerneszt a hátán találták el. Megoperálták, de - amint a hivatalos közlemény fogalmaz - az orvosok az életéért küzdenek, állapota kritikus.

Szabad az út a moldávoknak
"Isten hozott Romániában! Isten hozott vissza Európába!" - így köszöntötte Titus Corlatean román külügyminiszter a Moldvai Köztársaság lakóit abból az alkalomból, hogy hétfőtől nem kell vízum azoknak a moldovai állampolgároknak, akik biometrikus útlevéllel három hónapnál rövidebb időre szeretnének beutazni a schengeni övezetbe. A Keleti Partnerségben részt vevő országok közül Moldova az első ország, amellyel szemben az Európai Unió eltörli a vízumkényszert, holott az EU öt évvel ezelőtt vállalt kötelezettséget ezen országokkal szembeni vízumkényszer eltörlésére.

A Russia Today szerint a tüdején és a máján hatolt át a lövedék. Egyelőre nem tudni, ki áll a merénylet mögött. A brit Guardian szerint bár Viktor Janukovics megbuktatott elnök támogatója volt, a kijevi hatalomváltás óta több ízben is kiállt Ukrajna területi egységéért, s elutasított egy esetleges orosz katonai beavatkozást.

Tovább folyik az idegek harca az EBESZ-megfigyelők ügyében. A szeparatisták vezetője, Vjacseszlav Ponomarjov hallani sem akar szabadon engedésükről. Hétfő reggel az orosz állami televízióban úgy fogalmazott, további tárgyalásokra van szükség. Az oroszbarát aktivisták azzal vádolják az EBESZ megfigyelőit, hogy kémek és a NATO "bérencei".

A szeparatisták azt követelik, hogy a kijevi kormány engedje szabadon letartóztatott

társaikat, s csak ezután engednék el túszaikat. Az ukrán kormány azonban nem hajlandó erre. Az EBESZ elnöki tisztségét betöltő svájci külügyminiszter, Didier Burkhalter elítélte a megfigyelők fogva tartását. A megfigyelők azonnali szabadon engedését követelte.

Tegnap újabb települést, a Szlovjanszktól 35 kilométerre délre fekvő Konsztantyinivkát is ellenőrzésük alá vonták a szeparatisták. Elfoglalták a helyi önkormányzat és a rendőrség épületét - értesült a Reuters.

A május 25-én esedékes ukrán elnökválasztás legesélyesebb jelöltje, az oligarcha Petro Porosenko a Bild napilapnak elmondta, a szlovjanszki szeparatisták vezetője, Ponomarjov, terrorista, aki arra is képes lenne, hogy "külföldiek fegyvereit fordítsa Ukrajna ellen".

Tegnap nagyköveti szinten tanácskozott az Európai Unió 28 tagországa az Oroszországról bevezetendő újabb uniós szankciókról. Életbe léptették a szankciók úgynevezett második fázisát. Újabb 15 személyt sújtanak beutazási tilalommal, illetve befagyasztják vagyonukat. Új szankciókat vezet be Washington is.

Az érintettek listájára hét további személyt, illetve 17 vállalatot vettek fel. A szankciókkal Putyin elnök környezetét célozták. A Kreml ellenintézkedéseket helyezett kilátásba.

Az EU, illetve Németország és az oroszajkú szeparatisták közötti viszony is egyre feszültebb. Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter kifejtette, Oroszországnak kötelessége, hogy nyomást gyakoroljon a szeparatistákra a megfigyelők szabadon bocsátásáért. Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetése során további lépéseket követelt a Kremltől.

Szerző
Frissítve: 2014.04.28. 22:54

Zbig, a stratéga

Publikálás dátuma
2014.04.29. 07:32
Brzezinski életművének ismertetésével eddig adósak voltak
Hiánypótló kötet jelent meg Zbigniew Brzezinskiről, Jimmy Carter demokrata elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadójáról. Az összegzés Charles Gati előszavával, a magyar származású amerikai politológus szerkesztésében készült el. Az Egyesült Államokban tavaly októberben megjelent kötet magyar fordítását a Könyvfesztiválon mutatták be.

Zbig, ahogyan a lengyel származású amerikai külpolitikai stratégát becenevén emlegetik, egész életében a nála valamivel idősebb nagy előddel, Henry Kissingerrel vetélkedett. Ők ketten nem ellenfelek, egymást becsülő örök riválisok, mindkettőjük munkássága meghatározó jelentőségű volt az amerikai külpolitika egy-egy szakaszának alakításában.

Brzezinski életművének ismertetésével eddig adósak voltak

Brzezinski életművének ismertetésével eddig adósak voltak

A lengyel példa
Sokan vélik úgy, hogy szerepük döntő jelentőségű volt a szovjet birodalom bukásában. Zbigniew Brzezinski azt mondaná, a pápa tette a legtöbbet a kelet-európai rendszerváltozásokért, én úgy vélem, hogy Gorbacsov - mondta egyebek között Charles Gati vasárnap, az általa szerkesztett könyv bemutatóján. Brzezinski, mint rámutatott, jobbára demokrata elnököknek adott tanácsokat, de például idősebb Bush elnököt is támogatta. A fiatalok úgy ismerik, mint aki élesen bírálta ifjabb Bush iraki háborúját. Az Egyesült Államokban, jegyezte meg Gáti, nagy a hiány olyan államférfiakból, akik előre tudnak gondolkodni. Brzezinski azok közé tartozik, akik képesek a stratégiai gondolkodásra. Kérdésekre válaszolva az amerikai-magyar külpolitikai szakértő hangsúlyozta, nem ért egyet a Nyugat hanyatlásának teóriájával, bízik az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is. Bár elzárkózott attól, hogy a magyar helyzetet kommentálja, közvetetten, a lengyel példát idézve mégis utalt rá. Méltatta, hogy Lengyelországnak volt ereje túllépni Kaczynskin, s jelenleg "mérsékelt, józan kormány" működik Varsóban.

Máig sem mondtak le fő szenvedélyükről, a világ stratégiai folyamatainak elemzéséről. A 90 éves Kissinger művei már klasszikussá váltak, életéről vaskos köteteket írtak tele, a 86 éves Brzezinski nem kevésbé izgalmas életművének elemzésével még adósak voltak az amerikaiak.

Hosszú utakon Zbigniew Brzezinski volt a legkedvesebb útitársam, írta a könyv előszavában a nemzetbiztonsági tanácsadóról egykori főnöke, Jimmy Carter.

"Lehet, hogy sokat vitatkoztunk, de soha nem unatkoztunk" - magyarázta meg a volt elnök, aki nehéz helyzetekben támaszkodott a Harvardon végzett elemző "éleslátásról és kreativitásról" tanúskodó megjegyzéseire.

Carter külügyminisztere, Cyrus Vance visszafogott személyiség volt, így a nyilvánosság előtt - s bizalmas diplomáciai küldetéseken - gyakorta Brzezinski tolmácsolta a 39. elnök külpolitikai szándékait. 

Charles Gatinak illusztris szerzőket sikerült megnyernie, hogy Zbig életének egy-egy szakaszát elemezzék.

A volt nemzetbiztonsági tanácsadó laudációját a világhíres filozófus, Francis Fukuyama írta. Az egyik tanulmány

szerzője David Rothkopf, a Foreign Policy folyóirat vezérigazgató-főszerkesztője. Az új amerikai külpolitikai elit bemutatását Justin Vaisse francia történész vállalta.

A Nemzetbiztonsági Tanácsban végzett munkáról Robert Hunter, a volt amerikai NATO-nagykövet számolt be. Patrick Vaughan amerikai történész, a hidegháború kutatója írt Brzezinski és II. János Pál pápa kapcsolatáról. Brzezinski közel-keleti politikáját David Ignatius, a The Washington Post vezető szerkesztője, kolumnistája elemezte.

Brzezinskit, a stratégiai gondolkodót Adam Garfinkle, a The American Interest alapító-főszerkesztője jellemezte. Stephen F. Szabo, a Transzatlanti Akadémia ügyvezető igazgatója írt jellemzést Brzezinskiről, a professzorról.

Különösen érdekes része a könyvnek a záróinterjú, amelyben Charles Gati kérdéseire válaszolva Brzezinski professzor vall saját magáról, s azokról az emberekről és ügyekről, akik és amelyek meghatározó szerepet játszottak életének alakulásában.

Brzezinski bevallotta, nem érzi magát "született amerikainak", de amerikainak igen, s fontos volt számára, hogy azonosulhasson Amerikával, s az is, hogy mások elfogadták amerikaiként. Beszélt egy kevéssé ismert incidensről, amikor a világ a nukleáris konfliktus szélén táncolt, tévedésről, 200 orosz rakéta kilövéséről szóló téves információról volt szó, amely azonban könnyen végzetessé válhatott volna.

II. János Pál pápához fűződő viszonya kapcsán elmondta: a pápa "lenyűgöző módon ötvözte magában a spiritualitást és a politikai érzékenységet". Charles Gati a budapesti könyvbemutatón is elmondta a könyvben szereplő egyik történetet: a szovjet vezetés abban a hitben élt, hogy Brzezinski "járta ki" amerikai és német püspökök révén a lengyel Karol Wojtyla pápává választását.

A pápa maga is tudott a "nagy összeesküvéssel" kapcsolatos pletykákról, s egyszer, amikor Brzezinskit Rómába invitálta, tréfálkozva mondta neki: "Maga választott meg. Akkor illene néha felém néznie."

Brzezinski a beszélgetés során elismerte, noha támogatta Barack Obama megválasztását, s lenyűgözték első találkozásaik, ma már kritikusan viszonyul az elnökhöz, úgy véli, az idő nem igazolta, hogy jó stratéga lenne, s különösen a közel-keleti zűrzavart rója fel a washingtoni "stratégiai elszántság hiányának".

Carter nemzetbiztonsági tanácsadóját annak idején keményvonalasnak tartották, az elmúlt években Bush iraki háborújának éleshangú bírálójaként nyilatkozott. Ő maga nem ért egyet azzal, hogy valaha háborúpárti lett volna. "Mindig azt a politikát támogattam, amelyik a hidegháborús viszonyok között lehetővé tette számunkra a túlélést, olyan stratégia kialakítására törekedtem, amelyet békés beavatkozásnak neveztem" - mondta.

Brzezinski, aki pályáját a totalitarizmus természetrajzának tanulmányozásával kezdte, eredményei közül arra a legbüszkébb, hogy a hidegháború sikeresen, vérontás nélkül zárult le, s ehhez ő maga is hozzájárult. A Zbig - Zbigniew Brzezinski, a stratéga című kötet, történelmi képanyaggal, alapos név- és tárgymutatóval a Noran Libro kiadó gondozásában jelent meg.

Szerző
Frissítve: 2014.04.28. 22:10

Stadionok, foci, diktátorok

Publikálás dátuma
2014.04.29. 07:30
Észak-Koreában a stadionok mindmáig a propaganda fontos eszközei FORRÁS: FACEBOOK
A foci nem csak egy sportág a sok közül. Könnyen a hatalom eszközévé tehetik meg. Megalomániás vezetők építettek stadionokat, időnként nevenincs csapataiknak, befolyásolták a bajnokság végeredményét, szórták a pénzt az együttesekre. A labdarúgás sok diktatúrában a propaganda egyik fontos alkotóeleme lett, vele akarták igazolni a fennálló rezsim felsőbbrendűségét.

Nicolae Ceausescu ugyan maga nem rajongott a labdarúgásért, de egy valamire való diktátor mégsem engedheti meg magának, hogy épp a focit ne vonja uralma alá. Ceausescu azonban minden más diktátoron túltett, már ami a focival kapcsolatos megalomániás elképzeléseit illeti.

Szülőfaluja, az Olt megyei Scornicesti jelentéktelen falu volt hatalomra kerüléséig, ezt követően azonban a Kárpátok ékkövének akarta megtenni. Többemeletes lakóépületeket emeltek, s természetesen később focicsapat sem hiányozhatott innen, amelyet 1972-ben, Viitoriul Scornicesti néven alapították meg. Irányításával unokaöccsét bízta meg. 1973-ban keresztelték át az együttest FC Olt Scornicesti-re.

Az együttes a negyedosztályban kezdte meg működését, de már 1978-ban a másodosztályba Divizia B-be való feljutásért küzdhetett. Bár az utolsó fordulóban lehetetlennek tűnt, hogy eggyel feljebb lépjen, hiszen sokkal jobb gólaránnyal büszkélkedhetett riválisa, a Flacara-Automecanica Moreni, a Ceausescu-féle rezsimben ismeretlen volt a lehetetlen fogalma, már ha a Kárpátok Géniuszának érdekeiről volt szó.

Az FC Olt ugyanis 18-0-ra győzött, ezzel megelőzte vetélytársát. Sőt, egy évvel később, 1979-ben az első osztályba is felkerült olyan nagyok közé, mint a bukaresti Steaua, a Dinamo, vagy az Universitatea Craiova. A bírók hamar igencsak "megszerették" az együttest, ami nem éppen elfogulatlan ítéleteikben mutatkozott meg. Az FC Olt 1981/82-ben érte el legjobb eredményét, negyedik lett, de később sem fenyegette a kiesés réme.

A döntéshozók úgy vélték, a kék-sárgák csak nem vitézkedhetnek évről-évre egy tucatpályán, ezért a nyolcvanas években majdnem 30 ezer férőhelyes stadiont emeltek számukra, háromszor többen fértek el, mint amennyien a településen éltek. A stadiont a legmodernebb német tervek alapján építették, uszodát is létre akartak hozni, ez azonban sosem készült el.

A gyepet futópálya vette körül, az újságírók munkáját több kabinnal segítették, még szauna is az érdeklődők rendelkezésére állt. Scornicestit 1989-ben emelték város szintjére, ám a gárda tündöklése a Ceasusescu-házaspár 1989 decemberi meggyilkolásával véget is ért. Az 1989/90-es téli szünetben kizárták az első osztályból, 1990 januárjában pedig az egyesület feloszlott.

A stadion ma már omladozik, benőtte a gaz. Bár a polgármester felújítaná, senkit sem érdekel egy olyan pálya, amely gazdaságilag fenntarthatatlan. A Scornicesti stadion sorsa ezzel alighanem örökre megpecsételődött.

Benito Mussolini

Az első nagy focirajongó diktátor Benito Mussolini volt. A Duce már a 20-as évek közepén hazája egyeduralkodó vezetője lett. 1923-ban rafinált manőverezéssel olyan választójogi törvényt fogadtatott el a parlamenttel, amely biztosítja a voksoláson győztes párt számára nemcsak az abszolút, hanem a kétharmados többséget is.

Egy évvel később győzött is a Fasiszta Párt, méghozzá példátlan csalásokkal. Mussolini 1925-ben feloszlatta a képviselőházat, s megkezdte a fasiszta diktatúra kiépítését. A Duce felismerte, hogy a titkosrendőrség mellett a propaganda lehet hatalmának legfontosabb alappillére.

Ez azonban akkor igazán hatékony, ha a "jó ügyért" egyesíti Itáliát. Rájött arra, hogy a sportsikerekkel erősítheti honfitársai nemzeti érzéseit. A labdarúgás különösen népszerűvé vált a fasiszta Olaszországban - írta Giuseppe Finaldi Mussolini és az olasz fasizmus című könyvben.

Bár a Juventust már akkor a tehetős FIAT irányította, a korszak egyik slágercsapata a Bologna volt, amely megnyerte az 1924/25-ös, az 1928/29-es, az 1935/36-os, az 1936/37-es, az 1938/39-es, valamint az 1940/41-es bajnokságot is. Nem véletlenül nevezték a fasiszta rezsim, illetve Mussolini kedvencének. Elnöke a fasiszta Leandro Arpinati volt.

A gárdának persze új stadiont is kellett kapnia: 1925 júniusában maga III. Viktor Emánuel király helyezte le a Stadio Littoriale alapkövét. 1927 májusában adták át.  A stadiont nem Mussoliniről nevezték el, nem így a torinóit, amelyet 1932-ban kifejezetten a Duce parancsára kezdtek építeni, s 1933. május 14-én a Fasiszta Nemzeti Párt titkára, Achille Starace avatta fel.

Az első mérkőzést a Juventus az Újpest ellen játszotta a 65 ezres arénában, a viadal a torinóiak 6-2-es győzelmével zárult. A fasizmus bukása után nevezték csak át Stadio Comunalénak. Mussolini kedvenc csapatai közé tartozott a római Lazio is.

Alighanem Giorgio Vaccarónak, a fasiszta rezsim befolyásos generálisának köszönhető, hogy a gárda a fasizmus idején is megőrizhette identitását - az AS Romával szemben. A Laziónak mindmáig akadnak hírhedt szélsőjobbos szurkolói, a hagyomány szerint a városi rivális AS Romát inkább a munkások csapatának tartják.

Francisco Franco

Franco tábornok 1939-ben szilárdította meg hatalmát Spanyolországban. Mussolinihez hasonlóan felismerte, hogy a labdarúgás fontos politikai eszköz lehet számára. Bár kezdetben jelentős állami összegeket ölt a Real Madridba, valójában nem volt oda a fociért. Állítólag unott arccal ült a Real meccsein.

Nehéz megmondani, beleszólt-e a bajnokság alakulásába, de az biztos, hogy a Barcelonát sokáig ellenségének tekintette. A spanyol kupa 1942/43-as szezonjának elődöntőjében a Real 11-1-re győzött a Barcelona ellen, ami a két klub közös történetének legnagyobb arányú madridi diadala volt. Összeesküvés-elméletek szerint a belbiztonságiak halállal fenyegették meg a katalán játékosokat, igaz, ez sosem nyert bizonyítást.

Legendák szerint Franco "lopta el" a Barcától az argentin futballcsillagot, Alfredo Di Stéfanót. Francónak azonban nem volt igazi focihoz köthető ideológiája, nem volt kifejezetten kedvenc csapata. A Real után az Atlético Madridot tömte sokmillió pesetával. Az együttes a negyvenes évek első felében a légierő gárdája volt.

Franco később a Barcelonát is támogatta. Ez abban is megmutatkozott, hogy 1953-ban viharsebességgel intézték el Kubala László honosítását. Az előzőleg a csehszlovák és a magyar válogatottban is szerepelt Kubala azonban nem volt megkeresztelve, ami akkor a spanyol állampolgárság alapfeltétele volt.

A szlovákiai gyökerekkel rendelkező klasszisnak hirtelenjében keresztapát kellett találni. El is vállalta a megtisztelő felkérést a spanyol labdarúgó szövetség akkori elnöke. 1971-ben és 1974-ben a Barcelona Francónak ajánlotta fel az aranyérmet.