Előfizetés

Újra a kontinens elitjében a magyarok

Publikálás dátuma
2014.04.28. 07:55
Joó Abigél FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Évek óta Európa élmezőnyében tartják számon a magyar cselgáncssportot, ám a tavalyi világbajnokságot érem nélkül zárták a mieink. Éppen ezért kissé túl optimistának tartották sokan Tóth László, a hazai szövetség első emberének nyilatkozatát, miszerint több érmet remélt a franciaországi Montpellier-ben rendezett kontinensviadalon. Nos, dzsúdósaink nem hagyták a pácban elnöküket, ugyanis nem kevesebb, mint öt éremmel és két további pontszerző hellyel zárták az Európa-bajnokságot. 

Csütörtökön Csernoviczki Éva - címét megvédve - aranyat nyert 48 kilogrammban, majd pénteken Ungvári Miklós a 73, Krizsán Szabolcs pedig a 81 kilósok között végzett a harmadik helyen. Szombaton ehhez Tóth Krisztián (90 kg) és Joó Abigél (78) is hozzátette a magáét, mindketten felállhattak a dobogó legalsó fokára.

Tóth első három ellenfelét - az izraeli Sassont, a holland van't End-t és a svéd Dvarby-t - egyaránt leléptetéssel verte, majd a döntőbe jutásért kikapott a későbbi aranyérmes grúz Lipertelianitól. A bronzmeccsen viszont ismét győzni tudott a 20 éves versenyző - egy jukónyi különbséggel felülmúlta az azeri Gahramanovot -, s megszerezte a vb-ötödik helye után a hőn áhított Eb-érmet!

Ugyancsak a dobogó legalsó fokáig jutott el a női 78 kilósok kategóriájában Joó Abigél. A KSI kétszeres Eb-aranyérmese előbb a portugál Ramirezt, majd az orosz Dmitrijevát győzte le simán, majd az elődöntőben intéssel kikapott a hollandok 2009-es világbajnokától, Marhinde Verkerktől. Az éremcsatában aztán következett a másik holland, Guusje, és most Joó nyert intésekkel, így a két aranya és egy bronza mellé egy újabb bronzérmet szerzett.

A szombati nap további magyarjai közül a 90 kilósok között Fogasy Gergő, 100 kilogrammban Cirjenics Miklós, plusz 100 kilóban pedig Bor Barna a legjobb 16 között búcsúzott, így helyezetlenül zárt. Vasárnap a csapatversenyekre került a sor.

A férfiak a negyeddöntőbe jutásért Portugáliával találkoztak, 3-2-es vereségük pedig azt jelentette, hogy helyezetlenül zártak. A gyengébbik nemnél a magyarok a legjobb nyolc között kikaptak a németektől, majd a vigaszágon a britektől is vereséget szenvedtek, így hetedikként zártak.

Fel is út, le is út, megnyitották

Varga T. Róbert
Publikálás dátuma
2014.04.28. 07:53
Talán a legizgalmasabb jelenete a meccsnek… FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
A kicsiny falu nagy napra virradt. Éppenséggel történelmire. NB I-es futballmeccset helyben soha korábban nem rendeztek. A mostaninak is az volt a nagy kérdése, mennyire érdekli a felcsútiakat a Puskás Akadémia. Nos, a válasz: semennyire..

Flottul megy minden, még a bejutás is. A portán csokoládéval összemázolt képű lurkók segédkeznek a jegykiadásnál. Mosolyognak. Futballmeccsen vagyunk egyáltalán?

- Na, mégiscsak demokrácia van?! Írhattok bármit, a Népszava sincs kitiltva! - mondják meglepődve kollégák.

- És még azt nem is tudjátok, hogy késve küldtük el az akkreditációs kérelmünket.

- Ennek ellenére beengedtek titeket? Éljen a szólásszabadság!

A Puskás Akadémiával való korántsem felhőtlen viszony ellenére szívélyes a fogadtatás. De nem megkülönböztetett: - Szlovákiából jöttünk, gondoltuk, veszünk jegyet, de az már nincs. Néhány fotót szeretnénk csupáncsak készíteni.

- Megoldjuk.

Két dolog nincs: lehetetlen, meg kávé.

- De a Győr elleni meccsen már fekete is lesz.

A Panchóban Európában érezheti magát az ember. Ha ez valakinek mégse tűnne fel, a helyi szurkoló maroknyi csoportja elé, épp két magyar zászló közé, valaki EU-s drapériát függesztett. Légvonalban cirka 20 méterre lehet a miniszterelnök házától, aki ugye előszeretettel hadakozik az elnyomókkal. Hogy is van ez?  És hol is van ő?

A díszpáholyban Mészáros Lőrinc, mellette a fehérvári különítmény, Hernádi Zsolt (MOL-os főszponzor), Kovács Ferenc (tiszteletbeli elnök), itt van Garancsi István (tulaj), Berzi Sándor (MLSZ-alelnök), egy sorral lejjebb Cser-Palkovics András (polgármester), közöttük csapolt sört egyensúlyozó elegáns pincér tüsténkedik.

A miniszterelnök Rómába utazott, XXIII. János és II. János Pál szentté avatására. Érdeklődése érthető, van már akadémiája, felszentelt stadionja, háza máris zarándokhely, ezzel nyilván boldoggá avattatott, innen már egyenes az út az örökkévalósághoz.

Távollétében sehol egy megyés püspök, de még egy árva Plagi bácsi se, nincs himnusz, se ájtatosság. Hogy mégis szakrális helyen vagyunk, annak egyedüli bizonyítéka: az egész országban esik, itt a nap is kisüt!

- Haj-lá, Pu'-kás! Haj-lá, Pu'-kás!

A helyi keménymagot egy bácsika alkotja. Néhány éve még korlátnak támaszkodva szurkolhatott, most meg hivatalos szentélyben. Mellette nyolc-tízéves-forma focistanövendékek, mindenki más a Videotonnak szorít. A pálya csúszik, meglehet, a szezon végén gyepet kell cserélni.

A két kezdőben összesen 11 magyar születésű játékos kap helyet, ellenben van zöld-foki szigetekitől kezdve portugálon át amerikai-salvadoriig spanyol, brazil és szlovák. Puskás-akadémista egy se. Ja, hogy az indoklás szerint a stadion nekik épült?... A meccs így is dögunalom.

A Szélesi kezezéséért megítélt büntetőből Nikloics szerez vezetést, a szünetben kettőt cserélt hazaiak Tischler révén egyenlítenek. A Videotonnak jobban kell a győzelem, ha szentségtörés elvinni a három pontot, ha nem, a fehérváriak nyerik a meccset, jövendöli egy kolléga, s nem is téved, mivel a negyed órával a vége előtt Zé Luís szöglet után újfent vezetést szerez, majd a 78. percben a csereként beállt Filipe Oliveira beállítja a végeredményt (1-3).

Túl sok az összefonódás a két klub között, de ezt nem bundavádként fogalmazzuk meg, hanem az alapján, hogy Tóth Csaba feltűnik a színen. A biztonságért, úgy tűnik, itt is, akárcsak Székesfehérváron, a Fidesz-közeli Valton alvállalkozója felel. Ennek vezetője Tóth, aki embereivel francia barett-sapkában és bomberdzsekiben előszeretettel játszik katonásdit.

Ő is Fradi keménymagjában kezdte karrierjét, ahogyan Kubatov (Fidesz), meg Szilágyi (Jobbik), s az a hír járja róla, hogy az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás mellett testőrködött, azóta a military a heppje, s azóta olyan jól bedolgozta magát a magyar futballba és politikába, hogy egészen az MLSZ biztonsági bizottságáig, sőt, Felcsútig vitte. Rászolgált minderre: egy drukker a lelátók fölötti kerítésen ücsörög. Körbeveszik öten-hatan.

Azt gondoljuk, Mészáros traffikos-gázos-földes-nagyúr elébe járulnak, döntsön ő életről-halálról, ám a bandérium szimplán az arénából kivezeti.  Ehelyütt talán tényleg segít: imádkozunk, nehogy bántsák, s közben jobbnak látjuk sietve távozni.

- Haj-lá, Pu'-kás! Haj-lá, Pu'-kás!

Kifelé menet drukkerek hada fotózkodik az Orbán-háznál.

- Becsöngessünk?

- Úgy sincs itthon.

Nevetnek.  Nekünk valahogy mégis inkább sírni volna kedvünk.

Hármat sípolt a Bíró Boskovnak

G.N.L.
Publikálás dátuma
2014.04.28. 04:33
Fotó: Facebook
„A meccsnek akkor van vége, ha a bíró hármat sípol”. Ezt a közhelyszerű igazságot Vujadin Boskovnak,a jugoszláv futball egykori legendájának, és kiváló edzőnek tulajdonítják. Puskásék egykori ellenfelének, a Sampdoria legsikeresebb mesterének vasárnap fújt hármat az égi Bíró.

Az Újvidék melletti Begecs községben született a szerb nemzetiségű Boskov, aki május 16-án lett volna 83 éves. Az 50-es évek kiváló jugoszláv válogatottjának karmestere volt, szerepelt az 1952-es helsinki olimpia döntőjében a magyarok ellen is. Egy évvel később meghívták az Európa-válogatottba. Már játékosként szerepelt a 60-as évek elején a Sampdoriában, ahol két és fél évtizeddel később a csapat  történetének legnagyobb diadalait érte el.

Edzőként igazi „világjáró” lett Hollandiától Svájcig, 1979 és 1982 között a Real Madriddal egy bajnokságot, két Király Kupát nyert és 1981-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a döntőig vezette a fehérmezeseket, ahol kikaptak a Liverpooltól. 1986-ban került a genovai kék-körkörösök élére. Az addig állandóan az első és másodosztály között ingadozó, öregedő játékosok levezető csapatának tartott Sampból az olasz liga egyik legjobb és legszebben játszó gárdáját faragta. Nála teljesedett ki a Vialli-Mancini csatárkettős, akik mellett olyan klasszisok játszottak, mint a brazil középpályás Tonino Cerezo, a fáradhatatlan kopasz felfutó Lombardo, a rettenthetetlen védő Vierchowod, és nem utolsó sorban a későbbi világbajnoki ezüstérmes kapus Pagliuca. Ők szerezték meg az 1990-91-es idényben a Sampdoria mind idáig egyetlen bajnoki címét, közben nyertek két olasz kupát, 1989-90-ben a Kupagyőztesek Európa Kupáját, majd 1991-1992-ben a BEK-ben is döntőbe kerültek, ahol a Barcelona állta az útjukat.

E sorozatnak magyar vonatkozása is volt, ugyanis a Kispest-Honvédet kapta ellenfélül a második fordulóban. Annak idején kint voltam a kispesti, majd a genovai találkozón is. A hazai után még reménykedhetett a 2-1-es győzelem után a Mezey György vezette Honvéd, de odakint a félelmetes akusztikájú oroszlánbarlangban, a Marassiban már esélye sem lehetett: Vialliék könnyedén nyertek 3-1-re. Budapesten alkalmam nyílt interjút készíteni a Mesterrel is, aki nagy tisztelettel beszélt egykori ellenfeleiről.   

Boskovnak van még egy múlhatatlan érdeme, amelyért az olasz drukkerek nem lehetnek eléggé hálásak. 1993 márciusában az AS Roma edzőjeként a Brescia elleni idegenbeli mérkőzésen pályára küldött egy 16 és fél éves ragyogó tehetségű, és önbizalomhiánnyal sem vádolható fiatalembert. Igen, kitalálták: Francesco Tottinak hívták e csiszolatlan gyémántot.

Boskovot nemcsak edzői tehetsége, expanzív egyénisége miatt szerették, hanem bölcs mondásaiért is. Tőle származik a fent idézett mellett az „Az a 11-es, amit a bíró megad”, a „jobb egyszer 6-0-ra kikapni, mint hatszor 1-0-ra”. Az edzői pályáról is több aranyköpése maradt fenn, amelyekből a La Repubblica többet is idézett: „Az edzőnek egyszerre kell mesternek, barátnak és rendőrnek lennie.” „Az edzők olyanok, mint a szoknyák. Egyik szezonban divatban vannak, aztán mennek a szekrénybe.” „Az edzők olyanok, mint az operaénekesek. Sok kitűnő van közöttük, de nem mindenki énekelhet a milánói Scalában.” Nem rejtette véka alá véleményét, ha a csapat gyengén teljesített. „Olyanok voltunk a pályán, mint a turisták. És még jegyet sem vettünk”.

„Remélem, odafentről is ugyanolyan mosollyal és iróniával figyeled a focit, mint idelent” – búcsúzott Boskovtól Totti. „Nagymestere volt annak, hogy nem fogjuk fel tragédiának a vereséget, de a győzelmek után is megkaptuk a magunkét” – jellemezte őt Gianluca Pagliuca. „Amikor hozzánk került, elhitette velünk, hogy jók vagyunk és ennél csak jobbak lehetünk. Olyan volt számunkra, mint egy idősebb testvér” – nyilatkozta Roberto Mancini, az egykori csapatkapitány.