Előfizetés

A globalizáció rossz útra terelte a focit

Seres Attila
Publikálás dátuma
2014.04.18. 07:53
A büntetőjog megfelelő alkalmazása segíthet visszaszorítani a szurkolói erőszakot, rasszizmust FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/CARS
Számos sportcsillagot ismerünk, akik tehetségükkel mesés összegeket keresnek, amiből életük végéig fényűzően élhetnek. A sportolók legtöbbje azonban nehéz helyzetbe kerül karrierje lezárultával: mihez kezdjen, miből fog megélni? Ehhez próbál segítséget nyújtani az Európai Unió úgynevezett kettős karrier programja. Andula Vasziliu, az Európai Bizottság sportért felelős, ciprusi illetőségű biztosa az EU most záruló ötéves ciklusáról készített összegzést a Népszavának adott interjúban.

- Csakúgy, mint az üzleti életet, a labdarúgást, mint a legnépszerűbb sportágat is beárnyékolja a korrupció, s a határon átnyúló fogadási csalások rendszere. Mit tehet az Unió az ilyen negatív jelenségek visszaszorításáért ?

- Az Európai Unió a maga részéről tevékenyen hozzájárul a sportversenyek eredményeinek manipulálása elleni harchoz. Részt vettünk azokon a nemzetközi tárgyalásokon, amelyek e témáról folytak, s az Európai Tanácsnak ez évben kell elfogadnia a vonatkozó konvenciót. Emellett anyagilag is támogattuk azokat a tapasztalatcseréket és a hasznos módszerek átadását, amelyek a sporteredmények manipulálásának megelőzését szolgálják. Vizsgálatot indítottunk a kérdés komplex elemzésére és rövidesen elfogadunk egy törvényjavaslatot, amely az összes érintett fél figyelmébe ajánlja a harc fokozását a csalások ellen, s erősíti a nemzetközi együttműködést e téren. Tagországok, sportszervezetek, nemzetközi intézmények, senki nem maradhat ki a sport megtisztításáért folytatott küzdelemből.

- Nemcsak a futballban, más sportágakban is gyakorlattá válik, hogy a gazdag országoknak nem érdemes foglalkoznia a fiatal sportolók nevelésével, mert meg tudják vásárolni a legtehetségesebbeket. Ez óhatatlanul az elitizmus felé tereli a sportot és visszaszorul a tömegsport. Foglalkoztatja ez a probléma az Uniót ?

- A helyi tehetségek felfedezése és nevelése mindenütt a legfontosabb feladattá vált már csak azért is, mert a nemzeti csapatba nem lehet sztárokat vásárolni. Ott csak a hazaiak játszhatnak. A nagy világversenyeken, mint például a futball világbajnokság, azok az országok indulnak a legnagyobb esélyekkel, amelyekben a legjobb a fiatal sportolók nevelésének a rendszere. A magam részéről én erőfeszítéseket tettem az elitsport és a tömegsport kapcsolatának erősítéséért, mert szerintem ez egyszerre szolgálja a szolidaritást, az anyagi és az emberi értékeket.

- Az Európai Unió Lisszaboni Szerződése rögzítette a sport különleges státusát, de sokak szerint ezt nem tartják tiszteletben. Az Európai Bizottság bizonyos ítéletei is azt igazolják, hogy a közösségi versenyjog legtöbbször felülírja a sportszabályokat. A labdarúgásban kidolgozták ugyan a 6+5-ös versenyszabályt, de az állampolgárság könnyített megszerzésével ezt nem nehéz kijátszani. Nyugodjunk bele, hogy a munkaerő szabad áramlása a sportban is primátust szerez ?

- A sport különleges státusát több ízben elismerte az Európai Bíróság éppúgy, mint az EU Bizottsága és igyekezett is alkalmazni a különleges szabályokat a belső piacon. Ugyanakkor olyan gyakorlati megoldásokat kell találnunk, amelyek egyszerre segítik a sport fejlődését és az EU alapjugainak betartását. A munkaerő szabad áramlása az egyik ilyen alapjog, amely azonban nem akadályozhatja a sport szabályainak betartását. Ilyen például az átigazolási időszak meghatározása, amely a verseny integritását garantálja. Természetesen ezek közé tartozik az állampolgársággal kapcsolatos diszkrimináció is - amelyet az EU Szerződés határozottan tilt -, s amit el is kell kerülni. A FIFA által pár évvel ezelőtt bevezetett 6+5-ös kvótarendszer - noha értjük annak célját, az illető ország állampolgárai munkahelyének védelmét - ellentétes az EU jogrendszerével. Más megoldásokat kell találni, amelyek az EU jogrendszerét is respektálják és a sport fejlődését is szolgálják.

Összeomlás szélén a könyvpiac

Az összeomlás szélére sodródott a könyvpiac, számos kiadó az utolsókat rúgja, mert a nagy kereskedőházak egyike, az Alexandra-csoport a kiadóknak tízmilliókkal tartozik – állítja Szabó Tibor Benjámin, az Új Könyvpiac felelős szerkesztője, aki nyílt levelet intézett L. Simon Lászlóhoz, a parlament kulturális bizottsága elnökéhez, azonnali cselekvést sürgetve. A szerző jogszabályi javaslatokat is megfogalmazott.

Szabó leírja, hogy a jelenlegi helyzetért nagyban felelős a bizományosi értékesítés, vagyis, hogy a kiadók a könyv fogyásának ütemében, 60-180 napos ciklusokban elszámolva kapják meg a könyvek ellenértékének kiskereskedelmi árréssel (átlagosan 53%) csökkentett részét.

Ezt a „pofátlanul magas árrést” a hálózati kereskedők (melyek közül a legnagyobb az Alexandra 85-86 bolttal) „nyers izmozással kényszerítették ki”, de a szisztémának ezentúl is van „egy ennél sokkal veszélyesebb hibája”.

A bolthálózat fejlesztése a "tőkeerősebb kereskedővállalatokat már a kétezres évek legelejétől arra ösztönözte, hogy a sajáton túl a kiadók hónapokig náluk parkoló pénzeit is (azt a 47%-ot) fejlesztésekre, működésre, akármire használják” – írja Szabó, aki szerint gyakorlattá vált, hogy a könyvkereskedések gazdálkodásának szerves része a kiadói jutalék, amit elköltenek, beforgatnak, hogy majd az újabb bevételekből, visszafelé kifizessék.

A jelenlegi krízis előidézője Szabó szerint Matyi Dezső, az Alexandra vezetője, aki „merészen extenzív gazdálkodást folytat(ott). Miután 2008 óta a könyvpiac körülbelül harmada eltűnt a semmiben, az euró ára felment az égbe, az Alexandra fokozatosan megrogyott, írja Szabó, aki szerint az Alexandra-csoportnak 2013-ban már legalább 20 százalék nettó árbevétel-növekedésre lett volna szüksége ahhoz, hogy a gazdálkodása stabil maradjon.

A valóságban viszont ez a növekmény alig érte el a négy-öt százalékot. Szabó Tibor Benjámin szerint azonnal szükség lenne néhány nagyon fontos jogszabály-módosításra. A könyvkereskedőket el kell tiltani attól a gyakorlattól, hogy a kiadói jutalékot gazdálkodásukban szervesen felhasználják.

Azonnal el kell fogadni a korábban az L. Simon László által is támogatott kötött könyvártörvényt, amely előírja, hogy a könyveket a megjelenésüket követő egy évig a könyvkereskedők nem adhatják húsz százalékot meghaladó kedvezménnyel, s törvény tegye kötelezővé, hogy az NKA által támogatott címeket megjelenésük után az évi egymilliárd forintot meghaladó bevételű könyvkereskedők minimum egy évig készleten tartsák, és nem bizományként, hanem visszárusan forgalmazzá

Összeomlás szélén a könyvpiac

Az összeomlás szélére sodródott a könyvpiac, számos kiadó az utolsókat rúgja, mert a nagy kereskedőházak egyike, az Alexandra-csoport a kiadóknak tízmilliókkal tartozik – állítja Szabó Tibor Benjámin, az Új Könyvpiac felelős szerkesztője, aki nyílt levelet intézett L. Simon Lászlóhoz, a parlament kulturális bizottsága elnökéhez, azonnali cselekvést sürgetve. A szerző jogszabályi javaslatokat is megfogalmazott.

Szabó leírja, hogy a jelenlegi helyzetért nagyban felelős a bizományosi értékesítés, vagyis, hogy a kiadók a könyv fogyásának ütemében, 60-180 napos ciklusokban elszámolva kapják meg a könyvek ellenértékének kiskereskedelmi árréssel (átlagosan 53%) csökkentett részét.

Ezt a „pofátlanul magas árrést” a hálózati kereskedők (melyek közül a legnagyobb az Alexandra 85-86 bolttal) „nyers izmozással kényszerítették ki”, de a szisztémának ezentúl is van „egy ennél sokkal veszélyesebb hibája”.

A bolthálózat fejlesztése a "tőkeerősebb kereskedővállalatokat már a kétezres évek legelejétől arra ösztönözte, hogy a sajáton túl a kiadók hónapokig náluk parkoló pénzeit is (azt a 47%-ot) fejlesztésekre, működésre, akármire használják” – írja Szabó, aki szerint gyakorlattá vált, hogy a könyvkereskedések gazdálkodásának szerves része a kiadói jutalék, amit elköltenek, beforgatnak, hogy majd az újabb bevételekből, visszafelé kifizessék.

A jelenlegi krízis előidézője Szabó szerint Matyi Dezső, az Alexandra vezetője, aki „merészen extenzív gazdálkodást folytat(ott). Miután 2008 óta a könyvpiac körülbelül harmada eltűnt a semmiben, az euró ára felment az égbe, az Alexandra fokozatosan megrogyott, írja Szabó, aki szerint az Alexandra-csoportnak 2013-ban már legalább 20 százalék nettó árbevétel-növekedésre lett volna szüksége ahhoz, hogy a gazdálkodása stabil maradjon.

A valóságban viszont ez a növekmény alig érte el a négy-öt százalékot. Szabó Tibor Benjámin szerint azonnal szükség lenne néhány nagyon fontos jogszabály-módosításra. A könyvkereskedőket el kell tiltani attól a gyakorlattól, hogy a kiadói jutalékot gazdálkodásukban szervesen felhasználják.

Azonnal el kell fogadni a korábban az L. Simon László által is támogatott kötött könyvártörvényt, amely előírja, hogy a könyveket a megjelenésüket követő egy évig a könyvkereskedők nem adhatják húsz százalékot meghaladó kedvezménnyel, s törvény tegye kötelezővé, hogy az NKA által támogatott címeket megjelenésük után az évi egymilliárd forintot meghaladó bevételű könyvkereskedők minimum egy évig készleten tartsák, és nem bizományként, hanem visszárusan forgalmazzá