"Ön ukrán? - Még igen..." - riport a Krímből

Publikálás dátuma
2014.03.27. 09:20
Több órás kerülővel repül Moszkvából Szimferopolba az Aeroflot, csak hogy végig orosz terület felett maradjanak. Fotó: Facebook
Az Aeroflot orosz légitársaság nemzetközi járatával repültem szerdán Moszkvából a Krímbe. Ez azonban egy különleges "nemzetközi" járat volt, hiszen nem külföldre utaztam, a félszigetet a Kreml az előző héten Ukrajnától Oroszországhoz csatolta. Az utat jelentős kitérővel, a szokásos másfél helyett három óra alatt tettük meg.

A Seremetyjevo repülőtér belföldi bejelentkezési pultjánál világosítottak fel, hogy "ez még nemzetközi járatnak minősül", így átirányítottak a nemzetközi beléptetéshez, ahol át kell esnem a vámellenőrzésen. Az Aeroflot munkatársa ennek ellenére jegyzékbe vette előre kinyomtatott jegyemet, a bőröndömet lemérte és átvette, kézi táskámra, laptopomra rátekerte a járat számát jelölő szalagot.

A repülőtér információs körpavilonjában segítőkészen megerősítették, hogy "igen, ez nemzetközi járat". Azt sajnos nem tudják, hogy meddig lesz ez így, mert nem közölték velük. Azt sem tudták megmondani, hogy el kell-e hagynom Oroszországot, és Moszkvába visszautazva ismét be kell-e majd lépnem.

A vámellenőrzésénél egy fiatal tiszt fogadott. Nézte-forgatta az útlevelemet, a fejét vakarva hol rám, hol beszállókártyámra pillantott, és amikor rákérdeztem, hogy ezzel a nemzetközi járattal elutazom-e Oroszországból, azt válaszolta, nem tudja. Felhívott valakit, majd közölte: "még nem tudom, kiutazásnak minősül-e az ön útja".

Pár perccel később belépett a vámfülkébe egy idősebb vámtisztnő, és kikerekedett szemmel hallgatta meg újra feltett kérdésemet. Elfordultak, és azon tanakodtak, kiléptessenek-e az országból.

A hölgy megkérdezte, milyen célból utazom a Krímbe? Újságíró vagyok, feleltem. Hogy tudósítson az eseményekről? Igen, szeretnék tudósítani arról, amit látok. S milyen laptól van? Hírügynökség. Jó, de milyen újság? Igyekeztem érthetőbben elmagyarázni, felkészülve egy sor újabb kérdésre: a magyar nemzeti hírügynökség, az MTI munkatársa vagyok, ez olyan mint az orosz ITAR-TASZSZ. Láthatóan nem értette, de nem faggatott tovább.

Elérem még a gépemet? - kérdeztem óvatosan. Óh, persze, még egy óra van a beszállásig - felelte a fiatal tiszt. Kényszeredett mosollyal nyugtáztam a válaszát. - Maga jegyzetel? Leírja, amit mondunk? - kérdezte a tiszt, amikor látta, hogy egy füzetbe írok. Igen. Feszes csönd a válasz - ebből csak nem lehet gond, reménykedtem.

Az idősebb vámtiszt néhány perc múlva megjelent egy harmadik, talán még magasabb rangú vámtisztviselővel, aki mobiltelefonján szintén konzultált valakivel. Rövid tanácskozás az átlátszó falú fülkében, majd a fiatal tiszt egyszer csak átnyújtotta az útlevelet és a beszállókártyát: nem léptetnek ki, így visszafelé sem kell belépnem, "hiszen Oroszország területén maradok".

A vámellenőrzés után a biztonsági átvilágítás már gyorsabban zajlott, alig haladt át utas a nemzetközi járatok felé a késő esti órán.

Könnyedén előfordulhatott volna, hogy egy egyszeri beléptetésre jogosító vízummal az útlevelemben elutazom Moszkvából Szimferopolba, de már nem tudok visszarepülni, mert a tanácstalan vámtisztek esetleg külföldinek minősítik az utamat, és kiléptetnek az országból Seremetyjevón. Holott - legalábbis Moszkva értelmezésében - orosz területen maradok. Éppen ezért elővigyázatosságból Budapesten kétszeri beutazásra szóló vízumot kértem és kaptam a nagykövetségtől.

Időben odaértem a szimferopoli repülőgép kapujához. Érdeklődésemre, hogy miért repül ez a járat Ukrajna megkerülésével, az Aeroflot beléptető tisztje azt mondta: az egy idegen ország. Értetlenkedő pillantásomra hozzátette, "ha majd Donyeck és Luganszk is csatlakozik Oroszországhoz, akkor arra fogunk repülni". Azonnal visszakérdeztem: miért, csatlakozni fognak? Szemrebbenés nélkül felelt: "hát persze, mi mást tehetnének".

Az orosz közszolgálati tévécsatornán Moszkvában aznap láttam egy tudósítást arról, hogy Ukrajna több keleti, orosz többségű megyéjében Szimferopol példája nyomán erősödnek az Oroszországhoz csatlakozást követelő hangok. A Kommerszant című lap pedig arról írt, hogy Vlagyimir Putyin elnök népszerűsége rekordokat döntöget a félsziget bekebelezése óta.

Csak nem akartam abbahagyni a kérdezősködést, amit az Aeroflot tisztje azzal zárt le: az új repülési útvonalnak (a járat azelőtt a legrövidebb útvonalon, részben Ukrajna területe felett repült) részben biztonsági okai vannak. Hozzátette, az Aeroflot belföldi járatai - és ez már ilyen - a legritkább esetben szelik át idegen ország légterét.

Beszálláskor ugyanez a tiszt odabökte: három órát repülünk másfél helyett. Azt már a fedélzeten tudtam meg egy elegáns, fehér kesztyűs légikisasszonytól, hogy Szocsi felett repülünk el.

"Nagyon örülök, hogy a Krím Oroszország része lett. El sem tudja képzelni, milyen emelkedett hangulatban szavaztunk, a nagy eső ellenére mindenki elment, hogy igennel voksoljon" - meséli útban Szimferopol felé a repülőgépen mellettem ülő és a híres dél-krími üdülőhelyen, Jaltában lakó Irina. Azt mondta, a krími tatárok egy része nem tartotta magát vezetőik bojkottfelhívásához, és elment szavazni, méghozzá a csatlakozást pártolva.

A Krím félsziget Oroszországhoz csatlakozásáról rendezett és a Nyugat által el nem ismert március 16-ai népszavazás a hivatalos eredmények szerint 83 százalékos részvétellel zajlott le, és a szavazók elsöprő többsége, 97 százaléka az Ukrajnából való kiszakadást választotta.

"Nyugalmat és stabilitást akarunk" - jelentette ki a középkorú Irina, aki úgy emlékezett vissza a független Ukrajna elmúlt bő két évtizedére, hogy az orosz ajkú lakosságnak nehéz helyzete volt, "az orosz nyelvet háttérbe szorították".

Irina az MTI tudósítójától értesült arról, hogy az EU megtiltotta tagországainak az orosz útlevéllel rendelkező krímiek számára a vízum kiadását, mert Brüsszel szerint a Krím Ukrajna része, így csak az ukrán útlevéllel rendelkező krímiek kaphatnak vízumot.

"Kibírjuk, ez minket nem érdekel, akkor majd itthon fogunk csücsülni" - kommentálta a hírt.

"Mindegy, mi lesz, az a fontos, hogy hazatértünk" - kapcsolódott be a beszélgetésbe egy másik utas, a szintén középkorú Tatyjana. A szimferopoli nő csillogó szemmel beszélt arról, hogy a Krím visszakerült Oroszországhoz. A félsziget visszacsatolása kapcsán nosztalgiával beszélt a Szovjetunióról, "nagy, csodálatos ország voltunk". Mint fogalmazott, "nem lehet megosztani ezt a népet, ez egy nép, oroszok, ukránok és mások".

A Moszkvából induló és végig orosz terület felett haladó repülőgép végül földet ért az immár Oroszországhoz csatolt Krím közigazgatási központjában, Szimferopolban. Utána nem sokkal üzenetet kaptam mobiltelefonomra: "Üdvözöljük Ukrajnában, a forgalmazás díja eltér a hazaitól." Az üzenetet az Ukrtelekom ukrán szolgáltató küldte.

A repülőtér szerény érkezési terminálja előtt álló zöld sapkás, ukrán egyenruhás határőr katonától megkérdeztem, hogy ukrán-e. Azt mondta, "még igen". Társai érdeklődésemre elmondták, hogy bár ukrán egyenruhát hordanak, már nincs kapcsolatuk Kijevvel, a krími kormánynak vannak alárendelve.

"Ez egy ilyen átmeneti állapot" - mondta egyikük. Útlevelemet a vámosok gyorsan ellenőrizték, és beleütötték az ukrán pecsétet. Megérkeztem az orosz-ukrán Krímbe.

A sajtóban is sokat idézett, útitársaiméhoz hasonló mámoros örömöt tükröző orosz vélemények után kíváncsi voltam, mit gondolnak a helyi ukránok. Ellenpontot kerestem. De egyelőre nem találtam.

A repülőtérről egy ukrán sofőr vitt be szimferopoli szállásomra. Szlava a nyugat-ukrajnai Ternopilben született, de már negyven éve a Krímben él. "Huszonhárom év óta Ukrajnában az oligarchák egy kicsiny csoportja dúsgazdag, közben pedig a lakosság egyre szegényebb lett. A hatalom és a nép közötti konfliktus régóta érlelődött" - hangzott az egyik legfontosabb magyarázata az elmúlt hetek eseményeire.

"Azt nem vártam, hogy ilyen tüntetések és autós tiltakozások lesznek, de a népnek nagyon elege lett. Mondhatom, hogy forradalom történt, mert a nép nem akart a régi módon élni, a hatalom pedig már nem volt képes irányítani, és a helyzet kicsúszott az ellenőrzés alól" - mondta.

Arra a kérdésemre, hogy ukrán létére nem kötődik-e Ukrajnához, visszakérdezett: "amikor az ember azt érzi, hogy a kormányának nincs rá szüksége, akkor milyen patriotizmusról beszélhetünk?" Szlava is meleg szavakkal idézte fel a Szovjetuniót, amely neki a népek barátságát jelentette, "mi itt nem különböztettünk meg oroszt, ukránt, örményt, tatárt".

Amikor azt kérdeztem tőle, hogy Oroszországban talán nincsenek oligarchák és nincs társadalmi egyenlőtlenség, azt felelte: "de vannak, de az ukrajnainál rosszabb nem lehet".

Szerző

Krím: csak Putyin irányít

Vlagyimir Putyin elnök személyesen irányítja az orosz csapatmozdulatokat Ukrajna szomszédságában, és nem tudni, hogy a védelmi tárca vezetője és a moszkvai kormány más tagjai milyen mértékben szólnak bele az irányításba - jelentette ki szerdán Washingtonban Philip Hammond brit védelmi miniszter.

Az amerikai fővárosban tárgyaló Hammond közös sajtótájékoztatót tartott amerikai kollégájával, Chuck Hagellel. Az eseményen Hagel utalt arra: Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter a múlt héten azt állította neki, hogy az Ukrajna közelében hadgyakorlatot tartó orosz erők nem szándékoznak átlépni a két ország közös határát. A Pentagon vezetője azt válaszolta neki: Washington elvárja Oroszországtól, hogy betartsa ezt az ígéretet.

 Philip Hammond úgy nyilatkozott, nem világos, hogy Sojgu eleget tud-e tenni annak, amit Hagelnek megfogadott.

 "Minden jel arra utal, hogy az orosz cselekvési tervet Putyin elnök személyesen alakítja. A többi orosz szereplő, beleértve Sojgu minisztert, véleményt mondhat, de kérdés, hogy mekkora a hatásuk. Nem tudhatjuk, hogy mindezek az emberek mennyire vannak benne a belső körben, amelyben Putyin elnök ezt a hadgyakorlatot tervezi" - hangoztatta a brit politikus.

Szerző

Csurgó - csodák igenis léteznek

Publikálás dátuma
2014.03.27. 06:53
Gazdag Tibor és Pordán Bálint a Csurgóval egyetemben felnőtt a nemzetközi színvonalhoz FOTÓ: MT/VARGA GYÖRGY
Amikor öt évvel ezelőtt Csurgó férfi kézilabdacsapata feljutott az első osztályba, klubvezető, játékos és szurkoló álmodni se mert arról, hogy a gárda egyszer eljut oda, ahol ma tart. Színeiben válogatottak játszanak, a klub tavaly bronzérmes lett a bajnokságban és a kupában - kell-e mondani: a Veszprém és a Szeged mögött -, míg a nemzetközi mezőnyben immár Spanyolországtól kezdve Svédországon át egészen Németországig sok helyütt megtanulták a csapat nevét. S ha a hétvégén pontot szerez Hannoverben, a legjobb nyolc közé jut az EHF Kupában. Történet egy egyesületről, amely bizonyítja, kemény, szisztematikus munka révén csodák márpedig vannak!

Kétezer nyolcat írtunk. A honi kézilabda szurkolói valószínűleg azt se tudták, létezik egy Csurgó nevű csapat, pedig a Somogy megyei kisvárosban már akkor nagy terveket szövögettek. A másodosztályban. Aztán az álmokból valóság lett. Az együttes megnyerte az NB I/B bajnoki címét. Magabiztosan: mindössze két pontot veszített, így története során először készülhetett az első osztályú megpróbáltatásokra.

"Fantasztikus csapatunk volt akkor. Hatalmas fölénnyel nyertünk bajnokságot. Két döntetlenünk volt csupán, az összes többi meccsünket megnyertük. El se akartuk hinni, hogy felkerültünk a legjobbak közé" - elevenítette fel az öt évvel ezelőtti eseményeket az akkor játékosként, ma a klub ügyvezetőjeként tevékenykedő Erdélyi Péter.

A csoda kezdetét ekkortól datálhatjuk. Bár a klubnál ezt visszautasítják. "Nincs itt szó semmilyen csodáról. Csak és kizárólag szisztematikus, lépésről-lépésre történő építkezésről. Az volt az elképzelésünk, hogy évről évre minél jobb csapatot építünk fel.

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a szurkolóink, a helyi és a régióban élők egyértelműen a csapat mellé álltak, és immár nincs olyan bajnoki vagy kupameccsünk, amikor ne lennének legalább ezren a lelátón. Jó érzés, hogy a csapatnak elég nagy a vonzáskörzete, és olyan egykori első osztályú bázisokról, mint Nagykanizsa vagy akár Komló, egyre több szurkoló jön el a hazai meccseinkre" - folytatta a klubvezető.

Csurgó Somogy-megye délnyugati részén, a horvát határ közelében fekszik. Lélekszáma alig haladja meg az ötezret. Meccsnapokon kiürülnek az utcák?

Hát amikor a csapat tavaly a csúcsra ért, tényleg nagy volt a boldogság. Az egylet harmadik lett a bajnokságban és a kupában egyaránt. A kézilabdában, ha egy gárdát nem Veszprémnek vagy Szegednek hívnak, a bronz aranyéremként csillog. A magyar mezőnyben a két óriás kiemelkedő büdzséből gazdálkodik, megszorítani se könnyű a nagy duót.

"Hatalmas a szakadék az említett két nagy és a többiek között. Egy-egy mérkőzés erejéig fel tudjuk venni a "kesztyűt", viszont az egész szezon teljesítményét tekintve megmutatkoznak a játékosállományokban fennálló különbségek.

Az említett elitklubok költségvetéséhez képest a mi büdzsénk lényegesen szerényebb, ennek ellenére törekszünk arra, hogy minden évben a lehetőségeinkhez mérten a legjobb játékosállományt állítsuk össze. Nem titkoljuk viszont, hogy merünk nagyot álmodni, és hosszú távon szeretnénk felnőni a Veszprém és a Szeged szintjére" - fogalmazta meg a csapat célját Erdélyi.

Miért ne sikerülhetne ez a Csurgónak? Ha már a nemzetközi mezőnyben csaknem már ugyanott tart, mint a két nagy? Ugyanis ha hétvégén pontot szereznek Szöllősiék a Hannover otthonában - a németek már kiestek… -, akkor bekerülnek az EHF Kupa legjobb nyolc csapata közé.

A Szeged mellé, míg a Veszprém ugye a BL-ben készül a negyeddöntőbe jutni. Értik, ugye? Az első, debütáló évükben a nemzetközi színtéren! Mégpedig úgy, hogy közben kiejtik az említett Hannover mellett a spanyol Leon gárdáját is.

"Pedig nem így indulta dolog… Még ahhoz is selejteznünk kellett, hogy a selejtezőben játszhassunk. A csapat történetének nagy élménye volt a bécsi csoportsorsolás. Azt hittük, álmodunk, mert azokkal a csapatokkal szerepeltünk egy táblán, akiket még egy évvel ezelőtt a televízió képernyőjén láttunk és csodáltunk.

Most pedig… Persze, a továbbjutáshoz könnyen lehet, hogy nem lesz elég megszereznünk a csoport második helyét, ugyanis a legrosszabb második kiesik, és sajnos a mi csoportunk a legkiegyensúlyozottabb. Viszont remekül helyt álltunk, főleg hazai pályán, hiszen itthon valamennyi ellenfelünket legyőztük" - ecsetelte a sportvezető.

A csapat remeklése az ő munkáját sem egyszerűsíti le, hiszen a több sorozatban is remeklő Csurgó háromnaponta játszik meccseket, és ehhez bizony meg kell erősíteni a keretet. Főleg annak tükrében, hogy a hazai pontvadászatban most jön a rájátszás, és a legjobb négy közé jutásért - és ezzel a nemzetközi kupában való indulás jogáért - a Tatabányával csapnak össze.

"Bár az alapszakaszban megszerzett 3. helyezés okán, a Tatabánya ellen mi rendelkezünk pályaelőnnyel, de tekintettel a közelmúltban csapatot ért extra terhelésre, talán a bajnoki szezon legnehezebb mérkőzései várnak ránk a párharcban.

A nehézségek ellenére bízom a csapat legjobb négybe kerülésében, így a következő szezonban ismét lehetőségünk nyílna megméretni magunkat nemzetközi színtéren is. Fejlődésünk alapja, ha a nemzetközi kupákban minél több kőkemény meccset tudjunk játszani" - árulta el Erdélyi. (Tegnap este a Csurgó végül x-y-ra megnyerte az első meccset a tatabányaiak ellen - a szerk.)

A keret megerősítése elkezdődött. A legjobbak közül hárman - Herbert Gábor, Lele Ákos és Gazdag Tibor - újabb egy évre elkötelezte magát. Egyúttal az utánpótlás bázis is egyre erősebb, a TAO-támogatásoknak köszönhetően 40-ről 124-re nőtt a fiatal játékosaik száma.

 "A fiatalok az NB I/B-ben bizonyítanak, és az a célunk, hogy egyre több saját nevelésű, helyi kötődésű játékost szeretnénk a nagycsapatba beépíteni" - tette hozzá a klubvezető. Igen, immár ez a helyes kifejezés Csurgón.
A NAGY CSAPAT!

Frissítve: 2014.03.26. 21:32