Titkosszolgálati kampány

Hanyagoljuk a napi politikát! Csak arról lenne itten szó, hogy mi a bánatot keresett a titkosszolgálatban az ellenzék, illetve az ellenzék a titkosszolgálatban, illetve, hogy kié a végrehajtó hatalom végtére ebben az országban. Kérdés ez akkor is, amikor az ellenzék ellenzékben van, akkor is, ha kormányon. (Hogy az UD Zrt. ügyét ne is kelljen ideidéznem.)

A Fidesz alelnöke, Kósa Lajos belemondta a tévébe, hogy ismerte az őszödi felvételt, annak nyilvánosságra kerülése előtt. Az utóbb Bolíviában megölt Rózsa-Flores Eduardo állítólagos állítása szerint a kazettát ő eljuttatta Bíró Márkhoz, aki akkor a párt észak-magyarországi koordinátora volt. A fideszes összekötő elvitte a felvételt Debrecenbe, ahol megmutatták Kósa Lajos polgármesternek. Másnap délelőtt Budapesten - Rózsa-Flores állítása szerint - egy Fidesz-irodában gyűltek össze a párt vezetői. Itt megjelent Kósa, Varga Mihály, Navracsics Tibor és Várhegyi Attila is. És persze a "tudás" eljutott az örökös miniszterelnökhöz is.

Mindez, és még sok minden, a Nemzetbiztonsági Hivatal ugyancsak állítólagos jelentéséből derül ki. Ami - tényleg csak véletlenül - most szivárgódott ki, de nem egy vacak bőrözetlen szelepen, lassacskán, hanem mindjárt egy hatalmasra nyitott tűzcsapon át.

Feltesszük, hogy az őszödi kiszivárogtató utáni nyomozás az őszödi kiszivárogtatás után nyomban megindult. Vagyis 2006-ban. Alig nyolc évvel ezelőtt. Ha tetszik, az "elmútnyócévben", aminek politikai értelme azért az utóbbi négyben meglehetősen relativizálódott, és nem a "régebbinyócév" rovására.

Az időközben Pintér Sándor belügyminiszter alá rendelt elhárítás máris "eredményt" produkált. Az Alkotmányvédelmi Hivatal - csúnya a rövidítése: AVH - a maga sokmilliárdos költségvetésével ugyanis beszállt a kampányba.

Erre demokráciákban nemigen akad példa, bár nem vennénk rá mérget, hogy napjaink Ukrajnájában nem szorgoskodott a titkosszolgálat, csak esetleg nem úgy sültek el a dolgok, ahogyan szerették volna. (Sajnos a titkosszolgálatok hajlamosak úgy dolgozni, hogy végül rosszul sülnek el a dolgok. Persze akkor is van feladatuk, hiszen a menekülő diktátor rejtegetése sem kicsi munka.)

Kósa Lajos vasárnap arra a kérdésre, hogy ki kapta meg az őszödi felvételt, azt nyilatkozta, hogy ez szerinte követhetetlen, "sok találkozón sokan voltak ott, ahol szó volt erről". Ez megint nem politika, hiszen a nettó hazugság - Orbán Viktor óta mondják - nem sajátja ennek a társulatnak.

Bírom elhinni, hog az aranytojást tojó felvételt nem óvták féltő figyelemmel. Semmiképpen sem szerveztek rá "hug(ipszilon)enottákat", B-közepet, hangosítást, Wittner Máriát, Debilt, és Satu kapitányt, kordonbontó csavarkulcsokat, ipari mennyiségben, és más spontán izéket. Mert mindez a spontaneitás maga.

Ha végigbizergálnánk a titkosszolgálatok archívumát, alighanem ezekről is lelnénk érdekes feljegyzéseket.

De az AVH most ezt nem tartja fontosnak, hiszen mint jól fizetett kampánycég, beleállt a választási küzdelembe.

Pedig ott semmi keresnivalója! Ha valaki nem tudná, annak idején a Securitate is nagyon odaállt a Gazda mellé. A végeredmény ismert.

Hát, csak óvatosan, fiúk!

Szerző
Veress Jenő

Fővárosi színházak bérleti díj nélkül

A kulturális feladatok tavalyi 13,8 milliárd forintos támogatása 11 milliárdra csökken a fővárosban, az eddiginél jóval kevesebb fővárosi pénzt kap például a Thália, a Madách és az Új Színház, valamint a Vígszínház, adta hírül az MTI.

Érdekelt bennünket, hogy ez mennyire érinti érzékenyen a színházakat. Kiderült azonban, hogy az elvonás összege körülbelül egyezik azzal, amit eddig bérleti díjként kellett fizetniük a teátrumoknak, de idén már január elsejétől ez a bérleti díj megszűnik.

Csóti József, a Vígszínház gazdasági igazgatója úgy látja, hogy az elvonás nagyjából megegyezik azzal az összeggel, amit tavaly bérleti díjként fizettek a fővárosnak. Idén viszont már nem kell bérleti díjat fizetniük, ezért ez az ügylet körülbelül kijön null szaldóra.

Hasonlóan látja ezt Horváth Csaba is, az MSZP fővárosi frakcióvezetője. Úgy gondolja, hogy az elvonás jelentős része a bérleti díj megszűnésével függ össze. És végül is nem volt normális dolog, hogy a színházak a saját fenntartójuknak fizettek bérleti díjat.

Ő is úgy véli, hogy ebből az ügyletből a teátrumok körülbelül nullszaldóra jönnek ki. Tehát ez nem jelent valós problémát, csak egy adminisztrációs teherrel kevesebb lesz.

Rejtélyes milliárdos műtárgy

Világszenzációt jelentő festményt vásárolhatott a magyar állam 4,5 milliárd forintért a Szépművészeti Múzeum számára. A közgyűjtemény elismerte a tervet, de azt közölte, "a jogügylet még nem zárult le."

Múzeumi forrásaink cáfolták a sajtóban megjelent találgatást, miszerint Gustave Courbet Fehér harisnyás akt című képét vásárolják meg. Felmerült az is, hogy a kanadai Art Gallery of Hamilton Galéria lenne az eladó, méghozzá a tulajdonában lévő, Krisztus Pilátus előtt című Munkácsy képről lenne szó.

Ezért a festményért a 4,5 milliárdos összeg egyébként is eltúlzottnak tűnik. Korábban Pákh Imre is felajánlotta a magyar államnak a Krisztis trilógia birtokában lévő alkotását, ám a magas ár miatt nem történt meg a vásárlás.

Az ügy úgy pattant ki, hogy a napi.hu észrevette a Nemzetgazdasági Minisztérium beszámolójában a következő mondatot: "4,5 milliárd forint egy külföldi személy kártalanítására, az ügyvédi irodában letétbe helyezett összeg a Szépművészeti Múzeumnál".

Felvetődik a kérdés, hogy esetleg egy vitás a restituciós ügy lezárása lenne a vásárlás. Ez a kiadás bizonyára nem része annak a 30 milliárd forintos műkincsvásárlási keretnek, amelynek felhasználásáról a Magyar Nemzeti Bank dönthet.

A napi.hu úgy véli, hogy megvásárolni szándékozott műtárgy Gustave Courbet Fehér harisnyás akt című képe. A 4,5 milliárdos összeg ugyanis pontosan 15 millió euró, ami a közelmúltban megvételre felajánlott festmény árával azonos. A kép valaha a Hatvany-gyűjtemény ékessége volt.

A festmény évtizedekre eltűnt, majd 2007-ben váratlanul előkerült, mégpedig Szlovákiában. Egy szlovákiai orvos szovjet katonáktól kapta a képet, amelyet haláláig lakásában őrzött. Ezt követően a festmény kalandos utat járt be, az örökösöktől helyi üzletemberek tulajdonába került, majd 300 ezer euróért felajánlották magyar múzeumoknak is.

Miután ez meghiúsult, a párizsi Louvre tett vételi ajánlatot - immár 15 millió euróért. A világhírű festmény azért nem került a Louvre-hoz, mert a múzeum vezetői a kép zivataros múltjától tartva végül elálltak a vételtől. Helyettük egy milliárdos kezébe került a kép, aki halála után a múzeumra kívánta hagyni a képet.

Nem tudni, hogy miért és hogyan került a festmény ismét egy műkereskedőhöz, csak annyi biztos, hogy az elmúlt év végén ismét piacra dobták, és felajánlották a magyar kormánynak is - írta a híroldal.

Szerző