Nyolc év után

A Fidesz és annak holdudvara, az újságírás szakmai oldalát szinte már egyáltalán nem ismerő, kizárólag a megfelelni vágyás által - no meg nyilván a juttatott pénz okán - hajtott csatlósai elképesztő erővel próbálják most bizonygatni: semmi új információ nem került Őszöd kapcsán nyilvánosságra, kizárólag az, hogy maga Gyurcsány Ferenc volt a kiszivárogtató.

Csodálom ezeket az oktondi embereket; még azt is képesek bizonyító erejű érvként bevetni, hogy ők maguk már az inkriminált nap, azaz a vasárnapi közlés előtt tudtak a felvétel létezéséről, sőt le is játszották nekik azt. Ebből, szerintük, szintén az következik, hogy maga Gyurcsány intézte a szivárogtatást. Igaz, hogy a most közzétett, amúgy részleges, titkosszolgálati jelentésből is megtudható, hogy a megvágott hanganyag kazettáját - cd-jét - a Fidesz terjesztette, küldette el a médiának, ezt Kósa Lajos is elismerte, de ezt az új információt nem tudta a "kollegák" agya befogadni. Hát hogyan is tudná, amikor ere nincs engedélyük, az ő szolgálati szabályzatukban nincs benne az értelem. Benne van viszont a feltétlen szolgálat, a kötelező gyalázkodás.

Itt és most csak azért foglalkozom ezzel az attitűddel, mert vannak esetek, amikor ez a szolgálat működik, amikor a tények kezelhetők olyan rugalmassággal, hogy akár a másik oldalra is áthajlíthatóvá válnak. Ezúttal azonban nagy a baj: épp az általuk közzétett szöveg nem viseli el a hazudozást, a saját javukra használni vélt iratok pont a nyolc évvel ezelőtti manipulációkat bizonyítják. Hiszen soha korábban el nem ismerték, hogy a Gyurcsány-beszéd fideszes kézen forgott, soha korábban nem vallottak arról, hogy a közléshez nekik bizony van némi közük.

Ha úgy tetszik: futnak most a pénzük után, csak utóbb jöttek rá, hogy a titkosszolgálati jelentés kampány-témává emelése rossz ötlet volt. Tán' egyfajta farkasvakság a magyarázata, de tény: nem vették észre az önleleplezést. És azóta csak hibát-hibára halmoznak, előbb Kósa Lajos, majd utóbb az egyik lakájuk kottyintotta el, írta le, hogy ők bizony mindenről tudtak. És, hát muszáj volt nyilvánosságra hozni, ami a birtokukba jutott. Hiszen a magyar miniszterelnök vallotta be, hogy úgy kerültek ismét hatalomra, hogy folyamatosan hazudtak.

Amúgy ebben igaza van Kósának: ha egy politikai párt, történetesen az ellenfél birtokába jut egy ilyen vallomás, akkor azzal neki kezdenie kell valamit. Sem taktikai, sem erkölcsi, sem politikai okokból nem elítélhető, ha azt tudatja a választókkal. A kérdés csupán az, hogy megtehető-e így, ahogy a Fidesz tette. Annak ugyanis az új ismeretek birtokában semmilyen jelentősége nincs, hogy a szocialista tábor melyik tagja szivárogtatta ki a beszédet. Mindegy, hogy Imre, Kati, vagy bárki más tette-e, mert a következő - és döntő lépés - már nem az övéké volt. Nem ők szervezték meg, titokban, hogy egy vasárnap délután alatt beterítse a megvágott beszéd szinte a teljes magyar médiát, nem ők szervezték az utcára a szélsőséges elemeket, nem miattuk borult lángba a főváros, nem miattuk került életveszélybe jó néhány rendőr.

Állíthatják egyesek, hogy az eredendő bűn azé a szocialistáé, aki bosszút akart állni Gyurcsányon, de a pokol elszabadításának felelősét már másutt kell keresnünk. Vajon ki és miért tartotta fontosnak, hogy bejátssza a felvételt az említett, gerincesként nehezen említhető embernek? Mi volt vele a cél? És még hány Fidesz-hű katona, újságíró lett beavatva a dologba? Mikor és kik vágták meg a beszédet úgy, hogy az a lehető legnagyobbat üsse Gyurcsányon és a baloldalon? Ha az már egy nappal előbb adáskész volt, akkor hány nappal korábban dolgozták ki a végleges formát?

Logikusan adódik a kérdés: hány napig tartottak az előkészületek? És vajon ki hol helyezkedett el a "táplálékláncban"? Ki hallgathatta meg először, ki bólintott rá, mondván: rendben ez így már jó, mehet a nyilvánosság elé. És ki döntött arról, hogy melyik legyen a kiválasztott nap? Azt ugye nem feltételezhetjük, hogy épp Orbánnak nem játszották le a végső verziót. Ha pedig így van, vajon tudatosan bökött rá a vasárnapra, vagyis egy olyan napra, amikor ő nem tartózkodik Magyarországon?

Csak ismétlem önmagamat: súlyos vádakat húzott magára a Fidesz; csaknem nyolc év elteltével vallotta be azt, amit eddig is sejtettünk, de nem tudtunk. Ha én most ellenzéki politikus lennék, bizony mindent elkövetnék, hogy föltárjam a választók előtt: nyolc év hazudozás után fény derült az igazság egy nagyon fontos szeletére. És persze arra is, hogy akadnak itt olyanok, akiknek a hatalom megszerzése érdekében semmi sem drága; nem bánják, ha lángokban áll a város, nem bánják, ha utcakövek repülnek, ha tankok grasszálnak, rendőrautókat gyújtogatnak, benne ülő rendőrökkel.

De nem kell ehhez politikusnak lenni, elég ha valaki hisz a demokráciában, hisz abban, hogy nincs az a hatalom, amely megért ilyen áldozatokat és nincs az a demokrata, aki az uralma érdekében a titkosszolgálatokat is beveti a kampányban, hogy fontosnak tartsuk elmondani: lebukott a Fidesz. Saját magát buktatta le, s most már nem csak sejtjük, tudjuk, látjuk, hogy az uralmáért mindenre képes. Muszáj ezt elmondani mindenkinek, mert még csak a kampány elején vagyunk és biztosak lehetünk benne: lesz ez még rosszabb is.

Szerző
Németh Péter

Gépezet

Nem nagyon érthető, miért bánik a fideszes propaganda-gépezet annyira kesztyűs kézzel Mesterházy Attilával. Mégiscsak ő lenne az Összefogás miniszterelnök-jelöltje. Miközben messzehordó rakétákkal lőnek Gyurcsányra, nehéztüzérséggel Bajnaira és Simon Gáborra, még Szekeres balatoni nyaralóját is megtalálták, Mesterházyról szinte semmi.

Jó, megmutatták a köztévé Híradójában, hogy a fóti fórumáról kivezettek egy bekiabáló embert, noha az MSZP elnöke azt mondta, ők minden véleményt meghallgatnak. De azért ez mégsem mérhető az őszödi beszéd utóéletéhez, vagy akár a külföldi számlán lévő 240 millióhoz.

Egy bátortalan kísérlettel a KDNP alelnöke megmutatta, mit kellene csinálni. Rétvári Bence azt követelte ugyanis, hogy Mesterházy számoljon be, miről tárgyalt egy francia atomenergia-ipari óriáscég vezetőivel Paks ügyében. És nem elég, hogy tárgyalt, de ráadásul titokban. Ez bizony a kétharmad szemében megbocsáthatatlan. Ők ilyesmit sosem tennének. Mindig a nyilvánosság teljes bevonásával, a közvélemény pontos tájékoztatása közepette dolgoznak.

Példa rá Orbán Viktor januári moszkvai útja, amely után a magyar nép - beleértve a parlamentet is - részletekbe menően megismerkedhetett a Paks ügyében ott aláírt megállapodással. Mesterházy példát vehetne a kormánypártok nyíltságáról. Hiába mondja, hogy minden cégvezetővel szívesen találkozik, aki fontosnak tartja a magyarországi befektetéseket, ez csak sunnyogás. Mindenki tudja, a "szocialista bagázs" (Kósa Lajos kedves elnevezése) folyton hazudik - reggel, éjjel és este -, miért ne Paks ügyében tenné a pártelnök.

Dícséretes tehát a kereszténydemokraták buzgalma, de messze nem elég. Rétvári alelnöknek követelnie kellene, hogy Mesterházy pártelnök és listavezető minden lépéséről adjon számot. Kezdve a reggeli felkeléstől, a nap valamennyi programján át egészen addig, hogy este családja körében megpihen. E beszámolókban aztán mindig lehetne találni olyan momentumokat, amelyek alkalmasak a szocialisták és különösen Mesterházy lejáratására, annak bizonyítására, hogy lopnak, csalnak és hazudnak, továbbá, hogy ezek ellensúlyozására csak a Fidesz képes, minthogy emberei sosem csalnak, sosem hazudnak és talpig becsületesek. Sőt, talán tovább is.

Mindez bizonyosan nem kihívás a kormánypártok kampány-irányítóinak, hiszen az utóbbi hónapokban már bemutatták a manipuláció magasiskoláját. Mindenki tanulhat tőlük. Aki pedig a karaktergyilkosságok, a lejáratások és rágalmak után is a baloldalra szavazna, az magára vessen. Csak sajnálni tudnánk Rétvári alelnököt és megannyi jobb sorsra érdemes társát, ha fáradozásuk nem érné el a kellő eredményt.

Bár az se lenne baj, ha kiderülne, ez mégiscsak egy normális ország.

Szerző
Sebes György

Titkosszolgálati kampány

Hanyagoljuk a napi politikát! Csak arról lenne itten szó, hogy mi a bánatot keresett a titkosszolgálatban az ellenzék, illetve az ellenzék a titkosszolgálatban, illetve, hogy kié a végrehajtó hatalom végtére ebben az országban. Kérdés ez akkor is, amikor az ellenzék ellenzékben van, akkor is, ha kormányon. (Hogy az UD Zrt. ügyét ne is kelljen ideidéznem.)

A Fidesz alelnöke, Kósa Lajos belemondta a tévébe, hogy ismerte az őszödi felvételt, annak nyilvánosságra kerülése előtt. Az utóbb Bolíviában megölt Rózsa-Flores Eduardo állítólagos állítása szerint a kazettát ő eljuttatta Bíró Márkhoz, aki akkor a párt észak-magyarországi koordinátora volt. A fideszes összekötő elvitte a felvételt Debrecenbe, ahol megmutatták Kósa Lajos polgármesternek. Másnap délelőtt Budapesten - Rózsa-Flores állítása szerint - egy Fidesz-irodában gyűltek össze a párt vezetői. Itt megjelent Kósa, Varga Mihály, Navracsics Tibor és Várhegyi Attila is. És persze a "tudás" eljutott az örökös miniszterelnökhöz is.

Mindez, és még sok minden, a Nemzetbiztonsági Hivatal ugyancsak állítólagos jelentéséből derül ki. Ami - tényleg csak véletlenül - most szivárgódott ki, de nem egy vacak bőrözetlen szelepen, lassacskán, hanem mindjárt egy hatalmasra nyitott tűzcsapon át.

Feltesszük, hogy az őszödi kiszivárogtató utáni nyomozás az őszödi kiszivárogtatás után nyomban megindult. Vagyis 2006-ban. Alig nyolc évvel ezelőtt. Ha tetszik, az "elmútnyócévben", aminek politikai értelme azért az utóbbi négyben meglehetősen relativizálódott, és nem a "régebbinyócév" rovására.

Az időközben Pintér Sándor belügyminiszter alá rendelt elhárítás máris "eredményt" produkált. Az Alkotmányvédelmi Hivatal - csúnya a rövidítése: AVH - a maga sokmilliárdos költségvetésével ugyanis beszállt a kampányba.

Erre demokráciákban nemigen akad példa, bár nem vennénk rá mérget, hogy napjaink Ukrajnájában nem szorgoskodott a titkosszolgálat, csak esetleg nem úgy sültek el a dolgok, ahogyan szerették volna. (Sajnos a titkosszolgálatok hajlamosak úgy dolgozni, hogy végül rosszul sülnek el a dolgok. Persze akkor is van feladatuk, hiszen a menekülő diktátor rejtegetése sem kicsi munka.)

Kósa Lajos vasárnap arra a kérdésre, hogy ki kapta meg az őszödi felvételt, azt nyilatkozta, hogy ez szerinte követhetetlen, "sok találkozón sokan voltak ott, ahol szó volt erről". Ez megint nem politika, hiszen a nettó hazugság - Orbán Viktor óta mondják - nem sajátja ennek a társulatnak.

Bírom elhinni, hog az aranytojást tojó felvételt nem óvták féltő figyelemmel. Semmiképpen sem szerveztek rá "hug(ipszilon)enottákat", B-közepet, hangosítást, Wittner Máriát, Debilt, és Satu kapitányt, kordonbontó csavarkulcsokat, ipari mennyiségben, és más spontán izéket. Mert mindez a spontaneitás maga.

Ha végigbizergálnánk a titkosszolgálatok archívumát, alighanem ezekről is lelnénk érdekes feljegyzéseket.

De az AVH most ezt nem tartja fontosnak, hiszen mint jól fizetett kampánycég, beleállt a választási küzdelembe.

Pedig ott semmi keresnivalója! Ha valaki nem tudná, annak idején a Securitate is nagyon odaállt a Gazda mellé. A végeredmény ismert.

Hát, csak óvatosan, fiúk!

Szerző
Veress Jenő