Előfizetés

Isten, kormány, főispán...

"Az ünnep csendességében forduljunk szívvel Istenhez!

Csendes órán, csendes helyen adjunk hálát Neki mindazon jóért, amit adott, kérjük tőle, hogy Ő irányítsa életünket és törekedjünk elszántan parancsolatai megtartására. Cserébe kézen fog majd bennünket és beváltja ígéreteit.

Amikor a nemzeti összefogás kormánya hazánk polgáraiért 2010 őszén cselekedni kezdett, politikusokként tudtuk, hogy rögös lesz az út. Tudtuk, hogy honfitársainknak az egyre inkább hiányzó kenyér pótlására először önbecsülésüket kell visszaadnunk.

Megcselekedtük mindazt, amit kellett. Mára már csendesen, hálatelt szívvel fordulhatunk Istenhez megköszönve neki jótéteményeit. Nemzettársaink dicsérhetik őt az anyanemzethez való tartozás tudatáért, honfitársaink pedig a lassan, de biztosan emelkedő életszínvonalért. Hamarosan újabb jótéteményeit is láthatjuk.

Ebben a hitben kívánok minden nemzettársamnak örömteli, meghitt karácsonyt és áldott, boldog újévet!" - írta karácsonyi és újévi üdvözletében Erdős Norbert Békés megyei kormánymegbízott (főispán) és fideszes országgyűlési képviselő.

Mindez megjelent a Viharsarok sok-sok önkormányzati újságában. És nem szakadt le az ég.

A köszöntő szöveg második felét idéztem, teljes egészében. Nem kell mélyre ható szövegelemzés ahhoz, hogy megbizonyosodjunk: a jobboldali politikus szerint közvetlen és élő kapcsolat van Isten, azaz a Megváltó, a 2010-ben hatalomra jutott "nemzeti összefogás kormánya", e kabinet tagjai és intézkedései, sőt annak "jótéteményei", valamint kormánypárti képviselők között.

Erre a bornírt, ízléstelen szövegre - lásd kritikai élet kínzó hiánya a Viharsarokban - nem láttam, hallottam reakciót. A főispán "gondolatkísérlete" kapcsán minimum az egyháznak meg kellett volna szólalnia. De ezt a szöveget a közpénzen kiadott helyi újságok szerkesztőinek is vissza kellett volna utasítani. Szakmai okokból és a jó ízlésre hivatkozva. Legalábbis normál esetben. De nem tudunk ilyenről.

A legszebb pedig mégiscsak az, ahogy szövege végén Erdős Norbert Békés megyei főispán az induló fideszes és kormánykampányba egyenesen becsatornázza a Megváltót: "Hamarosan (Isten) újabb jótéteményeit is láthatjuk."

A politikai korrektség nevében erre csak annyit: no comment.

A maga szíve sose fáj?

Pintér Sándor intett sofőrjének, elindultak Bucsa felé. A nyugdíjas tábornok előző éjszaka álmatlanul forgolódott. Nyugtalanította, mi lesz a gázolás miatt meghalt két nő gyermekeinek sorsa, és kíváncsi volt arra is, az özvegyen maradt férjeknek van-e munkájuk. Furcsa érzés kerítette hatalmába, megszólalt a lelkiismerete. Mégiscsak munkavégzés közben történt a tragédia - gondolta -, és akárhogy is nézzük, ha egy rendőrrel történt volna hasonló, a minisztérium saját halottjának tekintette volna. Az úton azon is elmerengett, hogy talán embertelen dolog statisztikai kozmetikázásra használni a közmunkásokat. "Meg kéne ezt beszélni Viktorral."

Az is megfordult a fejében, hogy gonosz - igen, ez a jó szó, erősítette meg magában - gonosz dolog éhbérért dolgoztatni a közmunkásokat. Ekkor egy kisbolthoz értek, kiszállt és vásárolt. Úgy gondolta, visz valami gyorssegélyt a családnak, mert talán nincs tartalékuk. Vett húst, tejet, kenyeret, gyümölcsöt, tésztát, mosószert. 28 ezer forintot fizetett. Te jó ég, lehet, hogy egy hónapra tényleg nem elég 47 ezer forint? - merengett. Amikor megérkeztek Bucsára, mindkét család meglepetten fogadta, de nem szabadkoztak, megköszönték az ajándékot. Pintér átadott egy kis emlékérmet, ránézett a gyerekekre, kezet fogott a két férjjel, és azt mondta: életük végéig legyenek büszkék édesanyjukra, feleségükre. Még hozzátette: a minisztérium saját halottjának tekinti Ildikót és Katalint. Kissé zavarban érezte magát, nem szokott hozzá, hogy kimutassa érzéseit. Mégis, valami furcsaság történt vele: megkönnyebbült, hogy kifejezte őszinte részvétét.

Aznap este már nyugodtabban aludt, és végre nem kavargott a fejében gúnyosan a régi sláger: Pintér úr, a maga szíve sose fáj?

Minden jó. Megírom

Írni. Pozitív dolgokat. Mi sem egyszerűbb. A honorárium magas. Megírom. Kaptam három trafikot. Megírom. Kérek földet és hozzá sok európai uniós támogatást? Kérek. Megírom. Parancsolni méltóztatik a szerkesztő úrnak egy kis közbeszerzés? A héten csak 18 milliárdot tudok odaígérni, de tessen szíves lenni benézni a jövő héten is. Na, jó. Elviszem. Megírom.

Kellene itten a köztévében csinálni egy műsort a rendszerváltásról. Arról kellene szólnia, hogy a komcsik-bajnai-gyurcsány-mesterházy hogy tette tönkre a hazát. Kemény munka, de valakinek ezt is el kell végezni. Jó, hát pár milliárdot tudunk utalni érte. Megírom.

Kérem, itt nagyon elszaporodtak a fácánok, le kellene pár százat vadászni. Közben eszem-iszom és Trixi és Mixi őrgerófok is ottan lesznek. Tánc, nóta, cigány. Vivát. Megírom.

A héten ünnepeltük a gránitba vésett alaptörvény kétszázötvenedik módosítását. Nagy az öröm. Világcsúcs. Magyar siker. Hungaricum. Ez már a miénk. Éljen. Megírom.

Újabb színházat vettünk vissza a liberálbolsevikiktől. Tetszene egy kicsit igazgatónak lenni ott? Légyszi, légyszi! És ha adunk hozzá egy Kossuth díjat és egy Corvin láncot? Esetleg úgy. Megírom.

Tetszik kegyeskedni hazavinni pár közmunkást almozni az istállót? Ügyesek, nem pofáznak. Tényleg. Megírom.

Amott kérdést lehet rendelni a tévériportertől. „Tényleg maga a legokosabb és a legszebb?” Tényleg. Megírom.

A kedves vezető rámmosolygott. Elolvadok a gyönyörtől. Megírom.

Minden jó. Megírom.

 Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!