Előfizetés

Gulácsi, Köteles: a nyerők

Népszava-összefoglaló
Publikálás dátuma
2013.11.29. 06:55
A holland Alkmaar győzelmével bebiztosította továbbjutását FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DEAN MOUHTAROPOULOS
Az Európa Liga csoportkörének ötödik fordulójával folytatódott az öreg kontinens második számú kupasorozata és hat mérkőzés is képernyőre került, köztük a Lyon-Betis, a Ludogerec-PSV és a Swansea-Valencia találkozó. Köteles László belga csapata, a Genk az ukrán Dinamo Kijev ellen bebiztosíthatta továbbjutását az egyenes kieséses szakaszba. A Magyar szurkoló - jobb híján - távirányítával a kezében ülhetett a fotelben, s fél tucat mérkőzés közül válogathatott.

Európa Liga Csoportkör, 5. forduló
G csoport
Genk-Dinamo Kijev 3-1
Rapid Wien-Thun 2-1
H csoport
Sevilla-Estoril  1-1
Slovan Liberec-Freiburg 1-2
I csoport
Lyon-Betis 1-0
Rijeka-Vitória Guimaraes 0-0

J csoport
Legia Warszawa-Lazio 0-2
Trabzonspor-Apollon Limasszol 4-4

K csoport
Tromsö-Tottenham 0-2
Anzsi-Sheriff 1-1
L csoport
Karagandi-PAOK 0-2
AZ-Maccabi Haifa 2-0
A csoport
Krasznodar-St. Gallen 4-0
Lapzártánk után kezdődik
Swansea-Valencia
B csoport
Ludogorec Razgrad-PSV
Csornomorec-Dinamo Zagreb

C csoport
Elfsborg-Salzburg
Esbjerg-Standard Liege

D csoport
Wigan-Zulte Waregem
Rubin Kazany-Maribor

E csoport
Pacos Ferreira-Fiorentina
Dnyipro-Pandurii

F csoport
APOEL Nicosia-Maccabi Tel-Aviv
Bordeaux-Frankfurt

Érthető, hogy ha magyar csapat nem is érdekelt a második számú európai kupasorozatban, azért mi azokat a külföldi csapatokat figyeltük elsősorban, amelyek magyar játékosokat is foglalkoztatnak.

Így például a Köteles Lászlót soraiban tudó Genket, amely - hála eddigi jó teljesítményének - a csütörtöki fordulóban bebiztosíthatta továbbjutását a csoportküzdelmekből.

Kötelesék ugyan csoportbeli riválisukat, a Dinamo Kijevet fogadták, de még egy esetleges vereséggel is továbbjuthattak volna, ha a csoport másik mérkőzésén döntetlen születik.

A sorozat másik magyar érdekeltségű együttese, Gulácsi Péter csapata, a Salzburg már továbbjutott a 32 közé, és ezúttal a sereghajtó svéd Elfsborg otthonában próbálta megőrizni százszázalékos mérlegét.

Hogy a hangulat az Európai Ligában is forrósodik, azt a varsói lakosok csütörtök délután a saját bőrükön tapasztalhatták.

Az olasz Lazio labdarúgócsapatának drukkerei gondoskodtak a nem kívánt látványosságról: rendőrökkel csaptak össze Varsóban, amelynek következtében az első jelentések szerint 17 olaszt előállítottak a lengyel fővárosban.

A beszámolók szerint a római szurkolóktól szúró- és vágóeszközöket is elkoboztak a hatóságok. Olasz források szerint mintegy 700 olasz szurkoló utazott a Legia Varsó-Lazio mérkőzésre a lengyel fővárosba.

A helyi sajtó meglehetős félelemmel, a rendezők pedig nagy erőkkel készültek a mérkőzésre, miután borítékolható volt a reváns: a Legia római látogatása ugyanis "feledhetetlen" maradt. A lengyel szurkolók szeptemberben valósággal feldúlták az Örök Város történelmi városmagját.

A görög PAOK már csütörtökön délután kivívta a csoportelsőséget és a továbbjutást, miután idegenben verte a Sahtyor Karagandit.

Csak a főfalak maradtak

Hamvay Péter
Publikálás dátuma
2013.11.29. 06:45
Előkerült egy Atlasz-szobor töredék is FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Sok évtizedes hiányt pótol a Budapesti Történeti Múzeumban tegnap megnyílt új állandó kiállítás, melynek segítségével az épület, a Budavári Palota történetét kísérhetjük figyelemmel a töröktől való felszabadulástól, azaz 1686-tól napjainkig.

Nem könnyű a Budavári Palotáról kiállítást csinálni. Nemcsak azért, mert alig marad eredeti tárgy az egykor pompás enteriőrökből, hanem azért sem, mert az az épületegyüttes, melyet most látunk, s melynek egy részében maga a kiállítás is látható, olyan mértékben alakult át a századok folyamán, különösen 1945 után, hogy az egyszerű látogató számára alig-alig érthető melyik pompás terem hol volt.

Hogyan került például középkori bástya a historizáló lépcsősor helyére, miért kellett lebontani az eredeti kupolát, a főbejárathoz vezető Habsburg lépcsőt.

A kiállítás építői, a palota kiemelkedő tudású kutatói, Farbaky Péter és Rostás Péter nagyfokú önmérsékletről tesznek tanúbizonyságot, amikor igyekeznek a lehetőségekhez képest áttekinthetően és egyszerűen elmagyarázni a palota fordulatos történetét úgy, hogy eredeti tárgyak alig-alig állnak a rendelkezésükre.

Néhány, kutatásaiknak köszönhetően került elő. Egy később lámpának átalakított vázát egy korabeli festmény segítségével sikerült azonosítani, most mindkettőt láthatjuk.

A királyi palota egyik ajtaja a Várbazár felújításakor került elő, ahová az ötvenes években építették be, de előkerült egy Atlasz-szobor töredék, mely a Habsburg lépcső egyik eleme volt.

Talán csak egy hiányosság említhető meg: a képcédulák apró betűi és rossz megvilágítása róható fel, s az, hogy jó lenne minden egyes műtárgynál, leírásnál egy vázlatos ábrán jelezni, hogy körülbelül hol is kereshetnénk ma annak a helyét.

Ám nagy segítséget nyújtanak az érintőképernyős terminálokon a palota egyes építési fázisáról látható 3D-s kisfilmek, és a látható interaktív alaprajzok. A legutolsó korszak esetében egy-egy helyiségre kattintva eredeti fotográfiák mutatják az enteriőröket.

Kiváló, és még több lehetne az olyan sorozatokból, ahol az eredeti, a háborús pusztítás nyomait viselő, és a mai állapotot hasonlíthatjuk össze.

A török pusztítás után III. Károly király egy kis épületet épített az elpusztult palota helyére. Ez Mária Terézia idején jócskán kibővült, a kétemeletes, kupolás épületben a dunai oldalon kapott helyet az uralkodópár hálószobája.

Mária Terézia azonban nem költözött be az 1770-ben befejezett barokk palotába, de magyar alattvalóit igyekezett kárpótolni azzal, hogy 1771-ben visszahozatta Ragusából (Dubrovnik) Szent István karereklyéjét, melynek Franz Anton Hillebrandttal kápolnát emeltetett.

Ezt Hauszmann Alajos bonttatta le a 19-20. század fordulóján. Először az Angolkisasszonyok költöztek a palotába, majd 1777-ben Nagyszombatból az uralkodó idehelyezte az egyetemet. A legjelentősebb változás a dunai kupola csillagvizsgáló toronnyá alakítása volt.

1795-1847 közt József nádor lakhelye lett a palota. A főherceg-nádor 1799-ben vette feleségül I. Pál orosz cár leányát, Alexandra nagyhercegnőt, rá a Szentpéterváron készült pompás étkészlete emlékeztet a tárlaton.

Az 1810-ben egy villámcsapás következtében kitört tűzvész elpusztította a palota tetőterét. 1830 körül lebontották a csillagvizsgáló-tornyot, és ekkor épült ki a középső épülettömb harmadik emelete.

1839-ben a kápolna altemplomát a nádori család temetkezőhelyévé alakították, ez az egyetlen, ami eredeti állapotába maradt meg, s ma is látogatható. Az 1849-es ostrom súlyos   károkat okozott a palotában.  

A kiegyezést, illetve Ferenc József magyar királlyá koronázását követően szinte azonnal felmerült a budai palota tényleges királyi rezidenciává fejlesztésének igénye, ami 1890-ben vette kezdetét.

Ennek tervezője - Ybl Miklós 1891-ben bekövetkezett halálát követően - Hauszmann Alajos lett. Az átépítés végére az épület kétszer akkorára nőtt, s a régi és új szárnyak találkozásánál új kupola és díszlépcső épült.

A krisztinavárosi palotaszárnyat (ma Széchenyi Könyvtár) fejedelmi vendégek elhelyezésére szánták, a kupola alatt egy új, nagy gyülekező helyiséget, a Habsburg-termet hozták létre, az északi szárnyban pedig egy minden addigi magyarországi enteriőrnél nagyobb dísztermet alakítottak ki - olvasható a teremszövegeken.

Különösen díszes volt a Hunyadi és a Szent István terem. Előbbiből egy Mátyást ábrázoló festményt be is tudtak mutatni a kiállításon, s újrafaragták a faburkolat egy részét.

1905-re a budai királyi palota Európa egyik legnagyobb és legfényűzőbb uralkodói rezidenciája lett. Létrehozásában szinte kizárólag magyarországi művészek és vállalkozók vettek részt.

A húszas években beköltöző Horthy Miklós nem sokat alakított az épületen. A királyi palota utolsó hivatalos használója Szálasi Ferenc volt, akinek 1944. november 4-i nemzetvezetői esküje a bálteremben volt.

A második világháborúban a palota teljes tetőzete leégett, jelentősen roncsolódott a kupola, a második és harmadik emelet jórészt elpusztult, ám helyreállíthatóak lettek volna a korabeli enteriőrök.

Ám az új hatalom nem szívelte Hauszmann művészetét. Az 1950-es évekbeli átépítési munkák során elbontott épületdekorációs elemeket nem őrizték meg és nem dokumentálták.

Az ingóságok nagy részét még az ostrom előtt elszállították, igaz ezeknek később - kevés kivételtől eltekintve - nyomuk veszett, derül ki a magyarázó szövegekből.

A romos palota sorsáról döntés csak 1949-ben született: az épületkomplexumot a kormány, a párt és Rákosi Mátyás rezidenciája számára kellett helyreállítani.

A szinte évente váltakozó tervekben egy volt közös, hogy az enteriőrök megtartásával egyik sem számolt, még Rákosi rezidenciája számára sem, holott ennek berendezéséhez 1950 - 1951-ben antik bútorokat vásároltak - olvasható a teremszövegeken.

Időközben megindultak az ásatások, és számos középkori építészeti elem előkerült, ezek kedvéért minden további nélkül elbontottak századfordulós épületeket. De a romos palota pusztult magától is.

Az 1956-os forradalom, s a kádári kiegyezés kellett hozzá, hogy pártközpont helyett kulturális funkciót kapjon a királyok által igazán soha nem lakott épület.

Az 1957-ben kezdődő építkezések teljes egészében kibelezték a palotát, eredeti terembeosztása sem követhető, a kupolát és a Habsburg lépcsőt elbontották.

A külső épületdíszeket is leverték. Először, 1967-ben a Budapesti Történeti Múzeum és a Munkásmozgalmi Múzeum nyílt meg, majd 1975-ben a Magyar Nemzeti Galéria, végül 1985-ben az Országos Széchényi Könyvtár költözhetett a palotába.  

Felvetődik a kérdés a látogatóban, hogy mi lesz a palota sorsa most, hogy a Nemzeti Galéria költözése elhatározott tény.

Van, aki az eredeti enteriőrök rekonstruálása mellett száll síkra, ám ennek horribilis költségei lennének. Nem elképzelhetetlen, hogy - legalábbis részben  - ismét kormányzati, reprezentációs funkciót kap a palota, ami komoly visszalépés volna a kulturális hasznosítás után.

Csak a főfalak maradtak

Hamvay Péter
Publikálás dátuma
2013.11.29. 06:45
Előkerült egy Atlasz-szobor töredék is FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Sok évtizedes hiányt pótol a Budapesti Történeti Múzeumban tegnap megnyílt új állandó kiállítás, melynek segítségével az épület, a Budavári Palota történetét kísérhetjük figyelemmel a töröktől való felszabadulástól, azaz 1686-tól napjainkig.

Nem könnyű a Budavári Palotáról kiállítást csinálni. Nemcsak azért, mert alig marad eredeti tárgy az egykor pompás enteriőrökből, hanem azért sem, mert az az épületegyüttes, melyet most látunk, s melynek egy részében maga a kiállítás is látható, olyan mértékben alakult át a századok folyamán, különösen 1945 után, hogy az egyszerű látogató számára alig-alig érthető melyik pompás terem hol volt.

Hogyan került például középkori bástya a historizáló lépcsősor helyére, miért kellett lebontani az eredeti kupolát, a főbejárathoz vezető Habsburg lépcsőt.

A kiállítás építői, a palota kiemelkedő tudású kutatói, Farbaky Péter és Rostás Péter nagyfokú önmérsékletről tesznek tanúbizonyságot, amikor igyekeznek a lehetőségekhez képest áttekinthetően és egyszerűen elmagyarázni a palota fordulatos történetét úgy, hogy eredeti tárgyak alig-alig állnak a rendelkezésükre.

Néhány, kutatásaiknak köszönhetően került elő. Egy később lámpának átalakított vázát egy korabeli festmény segítségével sikerült azonosítani, most mindkettőt láthatjuk.

A királyi palota egyik ajtaja a Várbazár felújításakor került elő, ahová az ötvenes években építették be, de előkerült egy Atlasz-szobor töredék, mely a Habsburg lépcső egyik eleme volt.

Talán csak egy hiányosság említhető meg: a képcédulák apró betűi és rossz megvilágítása róható fel, s az, hogy jó lenne minden egyes műtárgynál, leírásnál egy vázlatos ábrán jelezni, hogy körülbelül hol is kereshetnénk ma annak a helyét.

Ám nagy segítséget nyújtanak az érintőképernyős terminálokon a palota egyes építési fázisáról látható 3D-s kisfilmek, és a látható interaktív alaprajzok. A legutolsó korszak esetében egy-egy helyiségre kattintva eredeti fotográfiák mutatják az enteriőröket.

Kiváló, és még több lehetne az olyan sorozatokból, ahol az eredeti, a háborús pusztítás nyomait viselő, és a mai állapotot hasonlíthatjuk össze.

A török pusztítás után III. Károly király egy kis épületet épített az elpusztult palota helyére. Ez Mária Terézia idején jócskán kibővült, a kétemeletes, kupolás épületben a dunai oldalon kapott helyet az uralkodópár hálószobája.

Mária Terézia azonban nem költözött be az 1770-ben befejezett barokk palotába, de magyar alattvalóit igyekezett kárpótolni azzal, hogy 1771-ben visszahozatta Ragusából (Dubrovnik) Szent István karereklyéjét, melynek Franz Anton Hillebrandttal kápolnát emeltetett.

Ezt Hauszmann Alajos bonttatta le a 19-20. század fordulóján. Először az Angolkisasszonyok költöztek a palotába, majd 1777-ben Nagyszombatból az uralkodó idehelyezte az egyetemet. A legjelentősebb változás a dunai kupola csillagvizsgáló toronnyá alakítása volt.

1795-1847 közt József nádor lakhelye lett a palota. A főherceg-nádor 1799-ben vette feleségül I. Pál orosz cár leányát, Alexandra nagyhercegnőt, rá a Szentpéterváron készült pompás étkészlete emlékeztet a tárlaton.

Az 1810-ben egy villámcsapás következtében kitört tűzvész elpusztította a palota tetőterét. 1830 körül lebontották a csillagvizsgáló-tornyot, és ekkor épült ki a középső épülettömb harmadik emelete.

1839-ben a kápolna altemplomát a nádori család temetkezőhelyévé alakították, ez az egyetlen, ami eredeti állapotába maradt meg, s ma is látogatható. Az 1849-es ostrom súlyos   károkat okozott a palotában.  

A kiegyezést, illetve Ferenc József magyar királlyá koronázását követően szinte azonnal felmerült a budai palota tényleges királyi rezidenciává fejlesztésének igénye, ami 1890-ben vette kezdetét.

Ennek tervezője - Ybl Miklós 1891-ben bekövetkezett halálát követően - Hauszmann Alajos lett. Az átépítés végére az épület kétszer akkorára nőtt, s a régi és új szárnyak találkozásánál új kupola és díszlépcső épült.

A krisztinavárosi palotaszárnyat (ma Széchenyi Könyvtár) fejedelmi vendégek elhelyezésére szánták, a kupola alatt egy új, nagy gyülekező helyiséget, a Habsburg-termet hozták létre, az északi szárnyban pedig egy minden addigi magyarországi enteriőrnél nagyobb dísztermet alakítottak ki - olvasható a teremszövegeken.

Különösen díszes volt a Hunyadi és a Szent István terem. Előbbiből egy Mátyást ábrázoló festményt be is tudtak mutatni a kiállításon, s újrafaragták a faburkolat egy részét.

1905-re a budai királyi palota Európa egyik legnagyobb és legfényűzőbb uralkodói rezidenciája lett. Létrehozásában szinte kizárólag magyarországi művészek és vállalkozók vettek részt.

A húszas években beköltöző Horthy Miklós nem sokat alakított az épületen. A királyi palota utolsó hivatalos használója Szálasi Ferenc volt, akinek 1944. november 4-i nemzetvezetői esküje a bálteremben volt.

A második világháborúban a palota teljes tetőzete leégett, jelentősen roncsolódott a kupola, a második és harmadik emelet jórészt elpusztult, ám helyreállíthatóak lettek volna a korabeli enteriőrök.

Ám az új hatalom nem szívelte Hauszmann művészetét. Az 1950-es évekbeli átépítési munkák során elbontott épületdekorációs elemeket nem őrizték meg és nem dokumentálták.

Az ingóságok nagy részét még az ostrom előtt elszállították, igaz ezeknek később - kevés kivételtől eltekintve - nyomuk veszett, derül ki a magyarázó szövegekből.

A romos palota sorsáról döntés csak 1949-ben született: az épületkomplexumot a kormány, a párt és Rákosi Mátyás rezidenciája számára kellett helyreállítani.

A szinte évente váltakozó tervekben egy volt közös, hogy az enteriőrök megtartásával egyik sem számolt, még Rákosi rezidenciája számára sem, holott ennek berendezéséhez 1950 - 1951-ben antik bútorokat vásároltak - olvasható a teremszövegeken.

Időközben megindultak az ásatások, és számos középkori építészeti elem előkerült, ezek kedvéért minden további nélkül elbontottak századfordulós épületeket. De a romos palota pusztult magától is.

Az 1956-os forradalom, s a kádári kiegyezés kellett hozzá, hogy pártközpont helyett kulturális funkciót kapjon a királyok által igazán soha nem lakott épület.

Az 1957-ben kezdődő építkezések teljes egészében kibelezték a palotát, eredeti terembeosztása sem követhető, a kupolát és a Habsburg lépcsőt elbontották.

A külső épületdíszeket is leverték. Először, 1967-ben a Budapesti Történeti Múzeum és a Munkásmozgalmi Múzeum nyílt meg, majd 1975-ben a Magyar Nemzeti Galéria, végül 1985-ben az Országos Széchényi Könyvtár költözhetett a palotába.  

Felvetődik a kérdés a látogatóban, hogy mi lesz a palota sorsa most, hogy a Nemzeti Galéria költözése elhatározott tény.

Van, aki az eredeti enteriőrök rekonstruálása mellett száll síkra, ám ennek horribilis költségei lennének. Nem elképzelhetetlen, hogy - legalábbis részben  - ismét kormányzati, reprezentációs funkciót kap a palota, ami komoly visszalépés volna a kulturális hasznosítás után.