Traviata, a drága kéjhölgy

Publikálás dátuma
2013.11.19. 06:50
Várkonyi Tibor
Örömüket lelik egyes amerikai hírlapírók, ha szentségtörést követhetnek el, legendákat zúzhatnak szét. Ezt tette legutóbb bizonyos Caroline Weber, a The New York Timesben, amidőn Marguerite Gautier-ről, "A kaméliás hölgy" hősnőjéről, vagy a zenevilágban jobban ismert Violetta Valéryről, a Traviatáról kiderítette, hogy a története a valóságban nem olyan romantikus volt, sőt.

A szerelméért súlyos adósságokba keveredett dáma mesterségét, a kéjhölgy hivatását könyörtelenül űzte, imádóit kizsigerelte, soktól kegyeiért elérhetetlen ellenszolgáltatást követelt.

Mrs. Weber annyi mentséget mégis talál őnagyságának, hogy szerinte minden oka megvolt a luxus hajszolására.

Kegyetlenül nyomorgók voltak a gyermekévei, vérfertőző atyja 14 éves korában menhelyről vette ki, hogy tisztes árért eladja őt egy hetvenéves kéjencnek.

Igazi nevén Alphonsine Duplessis aztán hamar rájött, hogy igencsak kelendő, nyakló nélkül srófolta föl a tarifáit, úgy döntött, ha választania kell a boldogság és a becstelenség között, akkor habozás nélkül az utóbbit választja.

Férjhez vétette magát egy arisztokratával, de ebből a házasságból a fiatal Liszt Ferenc szöktette meg, aki sznobizmusból nem óhajtott grófnőt tartani szeretőjéül.

A hölggyel aztán huszonhárom éves korában csakugyan tüdővész végzett, persze nem olyan romantikusan, ahogyan a Traviatában Verdi ábrázolta, "elhagyjuk kedves, e bűnös várost…"

Alphonsine a valóságban az ifjú Alexandre Dumas kedvese volt, és a papa, aki maga is kacérkodott az irodalommal, vette rá a fiát, hogy a történetből alkossa meg a regényt.

A dráma idején tartózkodott Párizsban Charles Dickens, akit igencsak meglepett a szerinte mértéktelen visszhangot keltett esemény.

A The New York Times cikkírója föltette a kérdést, csakugyan érzéketlen volt-e a valódi szerelem iránt a kaméliás hölgy?

És arra a következtetésre jut, hogy rövid életében mindössze kétszer engedett a szívnek. Az egyik boldog férfi állítólag Liszt Ferenc volt.

Szerző
Frissítve: 2013.11.18. 20:59

Erre ügyeljünk a karácsonyi forgatagban

Publikálás dátuma
2013.11.19. 06:15
Fotó: Thinkstock
Az első és legfontosabb dolog a karácsonyi vásárlások során, hogy kifogásainkat csak úgy tudjuk érvényesíteni, ha a bizonylatot megőrizzük, anélkül sajnos nem kötelesek szavatossági kifogásaink kezelésére - hívja fel a figyelmet az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület.

Amennyiben a vásárolt termék kicsi, nagy, nem elég tetszetős, a csere csupán a kereskedő jóindulatán múlik.

Karácsony környékén azonban általában engedékenyebbek, tehát átbeszélhetjük velük a dolgot (például a termék kibontható-e, hány napon belül kell visszavinni). A biztonság kedvéért jó, ha a blokkra ráíratjuk a későbbi lehetőségeket.

Főszabályként internetes vásárlás esetén 8 munkanapos elállási jogunk van. Szolgáltatások esetén a határidőt a szerződés aláírásától, termékeknél pedig a teljesítéstől kell számítani.  A probléma felmerülése esetén soha ne a gyártóhoz, hanem a termék forgalmazójához forduljunk.

Fontos tudni, hogyha a termék hibás, első körben kérhetünk javítást, cserét – amennyiben ez az eladónak nem okoz aránytalan költségtöbbletet –, aztán gondolkodhatunk árleszállításban, vagy az összeg visszatérítésében. Az utóbbinál a forgalmazó nem mondhatja azt, hogy csak "levásárlási" jogunk van.

Tévhit, hogy három munkanappal a vásárlást követően kötelesek visszacserélni a terméket. Ez csak abban az esetben igaz, ha hibás termékről van szó, valamint egy kormányrendelet segít nekünk eligazodni abban, hogy melyek azok a tartós fogyasztási cikkek, amelyekre a kötelező jótállás vonatkozik.

Kampányfogás az olcsóbb bérlet

Publikálás dátuma
2013.11.19. 06:14
Jövőre a mostaninál olcsóbban utazhatnak a bérletesek a BKV vonalain – ez a közlekedési rezsicsökkentés FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Bőven belefér - ez volt a főpolgármester indoka azokra a mérlegelést, hatástanulmányokat is firtató kérdéseinkre, melyekkel arra kerestünk választ: a BKV-bérletek árának januártól elhatározott 10 százalékos csökkentése szakmai döntés, vagy olcsó kampányfogás. Úgy tűnik, utóbbi. Tény, hogy Európában a legmagasabbak közé tartoznak a budapesti viteldíjak, de az is, hogy Tarlós István főpolgármester ígérete ellenére nem tudta kiszámíthatóvá tenni a fővárosi közösségi közlekedés finanszírozását - ezt a díjcsökkentés is csak rontja.

Jelentős erőfeszítések - és egy januári, az inflációt jelentősen meghaladó tarifaemelés - árán a BKV az idén érdemben növelni tudja menetdíj-bevételeit, ám a körülbelül 6 milliárd forintnyi pluszpénz jelentős részét a városvezetés egy kampányszagú ígéret fedezetére "einstandolja".

Nem mintha nem lenne helye az évek óta a túlélésre berendezkedett közlekedési cégnél annak az 1-2 vagy 3 milliárd forintnak: gyakorlatilag nincs pénz alkatrészre, beruházásokra, miközben elegendő saját bevétel, illetve fővárosi támogatás híján a hálózat üzemeltetésére a vagyonkezelő Budapesti Közlekedési Központtól érkező "apanázs" folyósítása is nagyban függ a kormányzat "adakozási" kedvétől, a városvezetés lobbierejétől.

Mégis, a tavalyinál mintegy 12 százalékkal magasabb idei várható menetdíj-bevételből könnyen osztogat akár milliárdokat a városvezetés olyan kampányígéretre, amely országosan már "bejött".

A társadalmi támogatottságát a közvéleménykutatások szerint őrző Fidesznek láthatóan segített az államnak amúgy semmibe nem kerülő rezsiharc - vagyis rezsicsökkentés, amit a "multikkal", és az Európai Unióval szemben is megvéd a kormány.

Ezek után aligha véletlen, hogy a parlamenti választás előtt néhány hónappal, januártól a BKV-bérletek árát egységesen 10 százalékkal csökkenti a főváros.

Méghozzá a Fidesz-felkérés, illetve támogatás esetén az újraindulásra is kész Tarlós István főpolgármester és a kormányzati "rezsiharcos" - fővárosi és parlamenti képviselő, valamint csepeli polgármester - Németh Szilárd módosító indítványára.

A múlt hét csütörtöki fővárosi közgyűlési ülésre eredetileg ugyanis csak a BKV-tarifák befagyasztásáról szóló előterjesztést nyújtott be a városüzemeltetési főosztály - ezt Tarlós három helyettese írta alá.

"Bőven belefér" - kérdéseink és  a kapott szó szerinti válasz
- Készült-e a döntést megelőzően bármiféle hatásvizsgálat, tanulmány e témában?
- Kikérte-e a főváros a BKV vagy a BKK előzetes állásfoglalását, és ha igen, ők támogatták-e a döntést, esetleg más százalékos arányt javasoltak?
- Mekkora bevételkiesést jelenthet éves szinten ez a csökkentés, illetve ezt mennyire tudja ellensúlyozni az olcsóbb bérletek iránti megnövekedett igény?
- A becsülhető bevételkiesést ki, és milyen forrásból fogja megtéríteni a BKV-nak/BKK-nak? A fővárosnak miből lesz erre pénze?
- A kormányzattal felvette-e a főváros a kapcsolatot, hogy részben vagy egészben fedezze a keletkező veszteséget, ha igen, milyen választ kapott?
*
"Annak idején arról sem készült tanulmány, mikor 20 éven keresztül állandóan emelték a bérletárakat, volt úgy, hogy egy évben kétszer is. Most abból indultunk ki, hogy a bérlet- és jegyárakból származó bevételek 6 milliárd forinttal emelkedtek, így ebbe a 10 százalékos csökkentés bőven belefér.
A kormányzattal felvettük a kapcsolatot, és együttműködünk. Igaz, hogy a hosszú távú finanszírozás még ma sem teljesen megoldott. Ám három éve azt olvasom itt-ott, hogy mindjárt csődbe kerül a BKV, de ez persze soha nem következett be. Ennek az az oka, hogy a kormány és mi is odafigyelünk. 2010 októbere előtt a cégnek 112 milliárd forint működési hitelt kellett felvennie, de azóta működési hitelt a BKV nem vett fel.
Hozzáteszem, mindig, mindenütt BKK-t olvasok közlekedési ügyekben, de ez generális tévedés, mert a fejlesztésekről, a díjszabályozásról a Főváros Közgyűlése dönt, a BKV végrehajtó szerepe pedig nem szűnt meg. A BKV nem a BKK szatellit cége, hanem egyenrangú a BKK-val. A félreértés egyik oka, hogy a BKV vezérigazgatójának nincsen feltűnési kényszere. A BKK megrendel a Főváros nevében, lebonyolítja a fejlesztések pályázatait, és feladata a forgalomszervezés.
Tarlós István főpolgármester"

Erre "licitált" rá helyszíni kiosztású módosítójával Tarlós és Németh, a javaslatot pedig egyhangúan fogadta el a közgyűlés.

Indoklásként Tarlós már aznap elmondta, hogy az intézkedés mintegy 800 ezer embert, azaz szinte minden budapesti családot kedvezően érint.

Tegnap azt kérdeztük a Városháza sajtóirodájától, hogy mennyire becsülik a bérletár-csökkentés miatti bevételkiesést és azt miből tervezik pótolni.

Meglepetésünkre személyesen Tarlós István válaszolt, ám egy sor kérdésre nem adott érdemi magyarázatot, indoklása ezúttal kimerült annyiban, hogy ez "bőven belefér" a 6 milliárdos várható többletbe.

Kiderült, az ötletszerű, rapid döntést nem támasztották alá hatástanulmányok, szakmai elemzések, mert "annak idején arról sem készült tanulmány, mikor 20 éven keresztül állandóan emelték a bérletárakat".

(Egyébként korábban, a dugódíj kapcsán Tarlós már kifejtette, hogy a műfajt, és egyáltalán a hatástanulmány kifejezést sem "szereti" - a szerk.)

Egyébként tény, hogy Európában a legmagasabbak közé tartoznak a budapesti viteldíjak, tehát az eredetileg javasolt viteldíj-szintentartás indokoltnak tűnt.

Az EU 27 tagállama közül - a bérekhez viszonyítva - a magyar fővárosban ugyanis a legmagasabb a tarifa. A díjcsökkentés más kérdés - ez az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján leginkább választási év közeledtével merül fel.

Mértéktartóbb volt viszont négy éve az előző közgyűlés: a városvezetés 2009 novemberében eredetileg 4,1 százalékkal emelte volna a viteldíjakat, de a testület végül "befagyasztotta" az árakat.

Ezt aztán decemberben megváltoztatták, miután kiderült, hogy a 23 milliárdos állami támogatás feltétele volt a tarifaemelés is, vagyis az, hogy az utasok a korábbinál jobban vegyék ki a részüket a társaság működési költségeiből.

Az azóta a testületben többségbe került Fidesz viszont már nemcsak választási évben, hanem ciklus közben sem emelte a díjakat. Így maradt el a drágulás 2012. januárjában, továbbá egy évvel azelőtt is.

Szerző
Frissítve: 2013.11.18. 22:28