Előfizetés

Az oroszok ismét a spájzban vannak

Gál Mária
Publikálás dátuma
2013.11.18. 06:36
Haszan Rohanit báránybőrbe bújt farkasnak tartja az izraeli kormányfő FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Nemrég még minden szakértő egyetértett abban, hogy a világ puskaporos hordójának számító Közel-Keleten a gyújtózsinór két vége Jeruzsálemben és Gázában van. Nem volt vita afelől, hogy a távolról nehezen észlelhető régióbeli konfliktusok közül talán a leggyúlékonyabb az izraeli-palesztin viszály, aminek rendezése - bár önmagában nem elegendő a tényleges közel-keleti béke megteremtéséhez -, elengedhetetlen a térség nyugalmához. Mára ez változni látszik, a béke zálogának tekintett kiegyezés fontosságát egyre inkább elhomályosítsa az iráni atomvita és az arab világbeli képlékeny helyzet. Új erőviszonyok alakultak ki, az Egyesült Államok térségbeli pozíciói megrendültek, miközben az oroszok már újra "a spájzban vannak".

Bizonyára még sokan emlékeznek Benjamin Netanjahu beszédére, amikor az izraeli kormányfő tavaly márciusban, Washingtonban a legnagyobb Izrael-barát amerikai lobbiszervezet, az AIPAC kongresszusán felszólította a nemzetközi közösséget: ismerje el tényként, hogy Irán atomfegyvert akar előállítani.

Netanjahu akkor azt mondta: "megdöbbentő módon egyesek nem hajlandók elismerni, hogy Irán célja atomfegyverek kifejlesztése.

Tudjuk, Irán azt hangoztatja, hogy urándúsítása az orvosi kutatás fejlesztésére szolgál. Persze, biztos" - mondta a miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy Izrael fenntartja a jogot önmaga megvédésére.

Úgy fogalmazott, országa minden lehetőséget fenntart magának. "Sohasem fogom kockára tenni Izrael biztonságát", szögezte le.

Netanjahu ez alkalommal mondta, "ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy is jár és hápog is, akkor mi az? Talált: az egy kacsa. Ideje, hogy a világ is elkezdje nevén nevezni a nukleáris programot."

Azóta annyi változott, hogy a világ ma már belátja, ha nem tesz valamit ellene, akkor Teherán előbb-utóbb valóban nukleáris fegyverre tesz szert.

Ennek megakadályozásáért októberben újraindultak a tárgyalások az iráni nukleáris program hat nemzetközi közvetítője (Oroszország, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, Németország) több pontban megegyezett az új teheráni vezetéssel, az is elhangzott már, hogy a jövő heti tárgyalási fordulón akár megállapodás is születhet.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter orosz újságíróknak a hét végén úgy nyilatkozott, hogy "a közös pontokat megállapítottuk és nem maradt semmilyen elvi nézeteltérés a megoldásra váró kérdéseket illetően".

Állította: hatoknak meg kell szüntetniük az Iránnal szembeni vádakat az atomsorompó-rendszer megsértését illetően.

Az évszázad átverése?

Izrael fenntartásokkal figyeli a tárgyalásokat, Jeruzsálem pedig nem változtat azon az álláspontján, mely szerint a kemény büntető intézkedésekkel párosuló hiteles katonai fenyegetés jelenti az egyetlen békés lehetőséget Irán feltartóztatására.

Úgy vélik, nem szabad a szankciókat megszűntetni, a nyitni és engedni hajlandó Haszan Rohani új iráni elnök "báránybőrbe bújt farkas", akinek valódi célja nem a megállapodás, hanem az, hogy véget vessen az iszlám köztársaságot sújtó nemzetközi szankcióknak, miközben változatlanul folytatja országa atomprogramját.

Többek között az iráni kérdés miatt repedezik a több évtizedes amerikai-izraeli különleges partnerség, az izraeliek bizalma megrendült úgy Washingtonban, mint Barack Obama elnökben.

Évek óta nem titok, hogy a Netanjahu-Obama együttműködés nem zavartalan, nem véletlen, hogy az amerikai elnök csak második mandátuma idején látogatott el Izraelbe.

Az atomkérdésben is ellentétes álláspontot képviselnek. Obama hangsúlyozta ugyan, hogy Amerika nem akarja, hogy Iránnak atomfegyvere legyen, mert az destabilizálná a régiót és atomfegyverkezési versenyt indítana el az amúgy is gyúlékony térségben, de a katonai megoldást nem tartja a legmegfelelőbbnek.

Álláspontja szerint azt kell elérni, hogy az érintett ország maga hozzon döntést a program leállításáról, mert a katonai megoldások mindig "zűrzavarosak," és sohasem tökéletesek annak szavatolására, hogy az érintett országok a jövőben ne törekedjenek még intenzívebben a nukleáris fegyver megszerzésére.

Netanjahu azonban nem bízik a megegyezésben, abban, hogy Irán önként feladja, az évszázad átverésének tartja a körvonalazódó megállapodást, és továbbra is azt hirdeti - szükség esetén Izrael egyedül is lép, nem kockáztatja népe és országa biztonságát.

Rossz üzletnek tartja a körvonalazódó megállapodást. A miniszterelnökhöz hasonlóan Izrael lakossága is elsősorban az iráni atomtól tart, háttérbe szorul már a lakosság szemében is a palesztinokkal való kiegyezés és a John Kerry amerikai külügyminiszter közvetítésével újraindult béketárgyalások fontossága.

A tavaszi választási kampányban is központi téma volt az iráni atom, Netanjahu nagyfokú támogatottságát is az akkor képviselt álláspontjának köszönheti.

Amerika nyomdokain Oroszország

Washington pozíciói láthatólag megrendültek a Közel-Keleten. Már nem csak az izraeliek szemében nem jelenti a térségbeli stabilitás garanciáját, több arab ország is elkezdte újraépíteni kapcsolatait Moszkvával.

A szíriai válság kapcsán megromlott az amerikai-szaúdi ugyancsak "különleges" kapcsolat, az olajkirályság nem tudja megbocsátani Amerikának, hogy végül nem élt a katonai beavatkozás lehetőségével.

Ugyancsak ezért neheztel Washingtonra az Egyesült Arab Emírségek és Katar is, de az új egyiptomi vezetés látványosan nyitott Oroszország felé.

Szíria és a Hezbollah uralta Libanon egyhamar nem felejti el a szír lázadók melletti kiállást, Izrael pedig azt szűrte le a történtekből, hogy nem számíthat az amerikai katonai segítségre.

A szíriai és egyiptomi válság keltette bizonytalanság és zűrzavar hónapjaiban, mind a szaúdi, mind az izraeli vezetés tárgyalt Moszkvával, Egyiptom látványosan kezdett arrafelé kacsingatni.

Amerikának azt kell látnia, hogy bizony az önmagát következetesen és tudatosan újraépítő és újrapozícionáló Oroszország teret nyert, az oroszok bizony már ott vannak a közel-keleti spájzban.

A megrendült bizalom számokban

Több felmérés is napvilágot látott a múlt héten Izraelben.  A közszolgálati rádió megbízásából készült kutatás szerint az izraeliek 55 százaléka nem bízik abban, hogy Amerika az iráni nukleáris programról folytatott tárgyalásokon gondoskodna a zsidó állambiztonságáról és mindössze 31 százalék gondolja úgy, hogy Izrael lakossága változatlanul számíthat Washingtonra az iráni atomfenyegetés kérdésében is.

Az izraeliek bizalmatlanok voltak azon kérdést illetően is, hogy Benjámin Netanjahu miniszterelnök megbízható képet kapott-e az Egyesült Államoktól az Iránnal folytatott tárgyalásokról.

A megkérdezettek 42 százaléka szerint az amerikai kormányzat nem adott pontos tájékoztatást és csak 25 százalék hitte ennek ellenkezőjét.

A lakosság többsége egyetért azzal, hogy Netanjahu miniszterelnök bírálja a formálódó egyezményt Iránnal,: 40 százalék jogosnak és megfelelő mértékűnek tartja a kritikát, 22 százalék indokoltnak vélte ugyan, de túlzónak tartja, míg 30 százalék bizonytalan volt ebben a kérdésben.

A Jiszráél Hajóm (Izrael Ma) című újság által megrendelt és bemutatott közvélemény kutatás az Izrael Irán politikájáról alkotott lakossági vélekedést mérte.

Az adatok azt mutatják, hogy az izraeliek helyesnek vélik országuk Iránnal szembeni politikáját, 65,5 százalék gondolja úgy, hogy szükség esetén - ha másképp nem lehet megakadályozni az iráni nukleáris fegyver megteremtését - Izrael akár egyedül is fellépjen az iszlám köztársaság ellen, bár ezt a lépést a lakosság több mint ötöde ellenzi.

A nagy többség, 84 százalék nem hisz abban, hogy Teherán a tárgyalások hatására felhagy atomfegyverprogramjának végrehajtásával, és mindössze 6,6 százalék ad hitelt az iráni szavaknak.

Mintegy 68,8 százalék szerint a hadsereg képes egyedül is megtámadni a perzsa államot, és bizonyosak benne, hogy az ország hadereje egyedül is sikeresen leszámolhat az iráni nukleáris létesítményekkel.

A többség, 52,5 százalék támogatja a miniszterelnököt a megállapodásról Amerikával folytatott vitában. Szintén a többség, 52,4 százalék gondolja, hogy ha rossz egyezmény születik, és Irán folytatja a nukleáris fegyverkezést, akkor Izraelnek támadnia kell akár egyedül is, 26,8 százalék szerint ez a lépés nem lenne helyes.

Az izraeli népszerűségi listát toronymagasan vezeti Benjamin Netanjahu, 45,1 százalék gondolja úgy, hogy ő a legalkalmasabb az ország vezetésére.

Seli Jahimovics, az ellenzéki szociáldemokrata Munkapárt vezetője messze leszakadva, 10 százalékos támogatottsággal a második.

A jobboldali nacionalista Naftali Bennet hét százalékot kapott, a régi-új külügyminiszter, a radikális Avigdor Liberman 5,4-et, a palesztinokkal folytatott béketárgyalásokat vezető centrista Cipi Livni pedig 3,8 százalékot ért el.

A januári választások meglepetésemberét, a másodikként befutó, centrista Jes Atid elnökét, Jair Lapid jelenlegi pénzügyminisztert már csak 2,6 százalék tartja a legmegfelelőbb miniszterelnöknek.

Csapat nélkül maradt Abbász

Benyújtotta lemondását az Izraellel béketárgyalásokat folytató palesztin politikusok delegációjának minden tagja. Döntésüket azzal indokolták, hogy a tárgyalásokon nincs előrehaladás.

Mahmúd Abbász palesztin elnök ezt követően úgy nyilatkozott, hogy a béketárgyalások mindenképpen folytatódnak, azonban újrafelvételük minimum egy hetet követel.

"Vagy meggyőzzük őket arról, hogy vissza kell térniük és velük folytatjuk a munkát, vagy pedig új delegációt alakítunk ki" - szögezte le a palesztin vezető.

Felhőoszlop a Pokol kapujában

Tavaly ilyenkor zajlott az úgynevezett Felhőoszlop hadművelet, amelyet november 14-én indított el az izraeli légierő a gázai Hamász célpontok ellen.

A katonai akcióval a térségből induló rakétatámadások megszüntetését célozták, ugyanis 12 év alatt 12 ezer rakétát lőttek ki Izraelre palesztin szélsőségesek, tavaly pedig új lendületet kapott a gázai övezetből irányított terror.

A hadművelet elkezdése előtti napon 132 rakéta hullott Dél-Izraelre, az év elejétől 768, ellehetetlenítve az életet az övezetben.

Ezért újította fel az izraeli vezetés a célzott csapások gyakorlatát, likvidálva a Hamász katonai szárnya, az Ezzeddín al-Kasszám Brigádok parancsnokát, Ahmed al-Dzsabarit, aki régóta vezette az Izrael által legkeresettebb személyek listáját, mint számtalan terrortámadás felelőse.

Dzsbari meggyilkolását nyílt hadüzenetnek tekintette a Hamász, és bejelentette, hogy Jeruzsálem ezzel megnyitotta a Pokol kapuit.

A Felhőoszlop hadművelet során a keresett terroristákat próbálta likvidálni az izraeli hadsereg, illetve megsemmisíteni a gázai kilövőállomásokat és a fegyverlerakatokat.

A 2008-as Öntött ólom hadművelet óta a Felhőoszlop volt a legerősebb izraeli válasz a gázai övezetből jövő terrorra, Dzsabari pedig a legmagasabb rangú megölt Hamász-vezető.

Az oda-vissza rakétatámadásban a Hamász által hagyományosan használt Kaszám rakéták mellett megjelentek a nagyteljesítményű, iráni gyártmányú Fadzsr-5 rakéták, amelyek Tel-Aviv déli elővárosát is elérték.

Az izraeli hadsereg kilátásba helyezte a szárazföldi bevonulást Gázába, ami azonban elmaradt. Hillary Clinton amerikai és Kamel Amr egyiptomi külügyminiszter közbenjárásával, november 21-én tűzszünet lépett hatályba, amit mindkét fél győzelemként emlegetett. Azóta a gázai övezetből érkező rakétatámadások szinte teljesen megszűntek.

A megállapodás alternatívája a háború

Meglepetésszerűn nyilvánosság elé lépett múlt héten Hasszán Naszralla, a libanoni síita terrorszervezet, a Hezbollah vezetője.

A nyilvánosságot általában kerülő vezér arra figyelmeztette a világot, hogy amennyiben nem jutnak megegyezésre Iránnal az atomprogramról, háború veszélyezteti a Közel-Keletet.

"Mi az Iránnal kötött megállapodás alternatívája? Az alternatíva egy, az egész régióra kiterjedő háború" - üzente internetes közleményében.

Naszralla bírálta az "Izraellel szolidáris"arab országokat is, mert álláspontja szerint aki Irán politikája ellen van, az nyilvánvalóan Izraelt támogatja.

"Izraelnek nincs szüksége semmilyen egyezményre, ami megelőzhetné a háborút e térségben. Nagyon sajnálom, hogy egyes arab országok Izrael oldalára álltak" - mondta.

 

Zátonyra futhatnak a német nagykoalíciós tárgyalások

Bár az SPD vezetőit újraválasztották a német szociáldemokraták lipcsei kongresszusán, a nagykoalíció sorsa talán bizonytalanabb, mint valaha. A küldöttek igen szkeptikusan viszonyultak a CDU/CSU-val való közös kormányzáshoz. Az SPD vezetősége nehéz hetek előtt áll: december elejéig kell meggyőzniük a küldötteket arról, hogy a nagykoalíció igenis előnyös a párt számára.

A német szociáldemokraták kongresszusát fokmérőnek tartották. Amolyan közvéleménykutatásnak arra, hogy az SPD tagsága jelenleg hogyan viszonyul a nagykoalíció kérdéséhez.

Mindez azért rendkívül fontos, mert december első felében a párt 473 ezres tagsága levélben szavaz a nagykoalíciós szerződésről, s az eredményt várhatóan december 15-én teszik közzé.

A korábbi, októberben készült felmérések azt mutatták, hogy miközben a közvélemény összességében a CDU/CSU és az SPD közös kormányzását akarja, a szociáldemokrata a tagság ellenségesen tekint az esetleges nagykoalícióra.

Az SPD vezetése abban reménykedett, olyan eredményeket sikerül felmutatni a koalíciós tárgyalások során, amelyekkel a tagságot is sikerül megbékíteni.

Egyelőre azonban a nagy siker elmaradt, s Sigmar Gabriel elnök és pártja kevés kézzel fogható konkrétumot tudott a küldöttek elé tárni.

A szociáldemokraták szempontjából oly fontos témákban, így az adópolitika, valamint a minimálbér tekintetében továbbra sem jutott kompromisszumra a két nagy párt.

Az idő pedig egyre jobban szorít, hiszen a tagság december 6-tól szavazhat, vagyis alig több mint három hét maradt arra, hogy az SPD tárgyalóküldöttsége áttörést érjen el a kereszténydemokrata delegációval szemben. Ez egyelőre nehezen megoldható feladatnak tűnik.

A kongresszuson az SPD küldöttjei nemcsak Angela Merkel pártjával szembeni bizalmatlanságukat juttatták kifejezésre, a Balpárt felé való nyitásról döntöttek, méghozzá elsöprő többséggel, egyetlen ellenszavazattal.

A dokumentum szerint 2017-től szövetségi szinten elképzelhetőnek tartják a Balpárttal való szövetkezést. Eleddig elzárkóztak ettől a szociáldemokraták.

A CDU-nál csalódottságot keltett a lépés. Stanislaw Tillich szászországi miniszterelnök a Die Weltnek elmondta, hogy a határozat akár a koalíciós tárgyalások sorsát fenyegetheti.

„Az SPD döntése olyan, mintha a vőlegény röviddel az esküvő előtt házassági hirdetést adna fel” – vélekedett a CDU elnökhelyettese, Julia Klöckner a mainzi Allgemeine Zeitung hasábjain.

Sigmar Gabriel SPD-elnök próbált békíteni. Mint mondta, az elkövetkező négy évben biztos, hogy nem szövetkeznek a Balpárttal.

Klaus Wowereit, Berlin szociáldemokrata polgármestere úgy látta, ha a szociáldemokraták körében finoman szólva nem népszerű a nagykoalíció gondolata.

A munkaügyi kérdésekkel foglalkozó Klaus Barthel pedig kifejtette, ha most szavaznának a nagykoalícióról, „egyértelműen elutasítanák azt”.

Az elnökség újraválasztásának eredményei arról tanúskodtak, hogy a küldöttek vezetésbe vetett bizalma sem a régi, nyilvánvalóan amiatt, mert az SPD gyengébben szerepelt a vártnál a szeptemberi választáson.

Senki sem érte el a kilencven százalékot, a legjobb eredményt a hesseni SPD-vezető, Thorsten Schäfer-Gümbel mondhatta magáénak 88,9 százalékkal.

Sigmar Gabrielt például 83,6 százalékkal erősítették meg elnöki pozíciójában, ami meggyőző eredmény ugyan, de nyolc százalékkal kevesebb, mint 2011-es eredménye.

Még az SPD talán legnépszerűbb tagjának tartott észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök, Hallelore Kraft is 12 százalékot rontott, igaz, így is 85,6 százalékot szerzett.

A szavazás egyik nagy vesztesének Olaf Scholz hamburgi polgármestert tartják, aki kénytelen volt beérni 67,3 százalékkal. Ez 17 százalékos visszaesésnek felel meg.

Egy tized százalékkal őt is alulmúlta Andrea Nahles, az SPD főtitkára, aki 2011-ben sem tartozott a legnépszerűbbek közé 73,2 százalékos szereplésével. Barbara Hendricks, az SPD kincstárnoka úgy vélte, „nem viselkedhettünk volna így Andreával”.

A nem túl jó hangulatú kongresszus első következménye az, hogy a szociáldemokraták keményebb fellépést ígérnek a koalíciós tárgyalásokon.

Hannelore Kraft azt sem zárta ki, hogy a megbeszélések zátonyra futnak. „Szkeptikus voltam a tárgyalásokat illetően, s az is maradtam” – jelentette ki a WDR televízióban.

Lassan ismét drágulhat az üzemanyag

Szakértők szerint folytatódhat a múlt héten elkezdődött üzemanyagár növekedési irányzat - írja a privátbankár.hu. A hazai üzemanyagárak változását alapvetően két tényező alakítja: az üzemanyagok nemzetközi piaci árváltozása és a forint-dollár árfolyamának alakulása.

A Reuters adatai szerint a prémium ólmozatlan benzin tonnánkénti ára (dollárban) a mediterrán piacon 2,1 százalékkal drágult. Az észak-nyugat-európai (NWE) és az ARA (Amsterdam-Rotterdam-Antwerpen) piacon három százalék felett emelkedtek az árak.

Mindhárom piacon a hét utolsó kereskedési napján csökkent a benzinár. A motorikus gázolaj jegyzésára mérsékletebben emelkedett, a mediterrán tőzsdén 1,1 százalékos volt az emelkedés, a másik két piacon is hasonló volt az árváltozás.
A forint árfolyama pedig a héten 0,7 százalékkal gyengült. A hét elején jelentkező tőzsdei áremelkedés és árfolyamgyengülés miatt pénteken, november 13-án három forintos benzin és két forintos gázolaj áremelést jelentettek be. A bejelentés utáni napokon az üzemanyagok tőzsdei ára tovább nőtt, az árfolyam azonban kicsit erősödött.

A fentiek miatt jövő héten 20-ára újabb emelés várható, a benzin ára 2-3 forinttal, a gázolaj ára 1-2 forinttal emelkedhet - közölte a GKI Energiakutató Kft. Vagyis a hét folyamatai alapján, a már literre és forintra átszámolt különböző tőzsdei jegyzésárak mellett, valamint figyelembe véve a november 15-i emelést is, a benzin esetében 1,0-1,5 százalékos, a gázolajnál egy százalékos emelkedést mutatnak a különböző piaci árváltozások és az árfolyam-változások együttesen a hét második felére.Így a benzin kiskereskedelmi átlagára a piaci változásokat figyelembe véve várhatóan 399 forint/literre nő, a gázolaj kiskereskedelmi átlagára 420 forint/liter körül változhat.

A héten a kőolaj (Brent) spot hordónkénti ára 104,3 dollár/hordós szintről a hét végére 108,3 dollár/hordóra emelkedett, de a hét utolsó napján már stagnált az ár. A forint árfolyama a hét átlagában az áremelést erősítette, azonban a hét második felében az árfolyam már nem gyengült tovább, sőt egy hajszálnyit erősödött, ezért a hét második felében jelentkező tőzsdei áremelkedés mértékét kicsit tompította.

Az elmúlt egy év során a benzin és a gázolaj ára is három százalékkal csökkent. Az időszaki havi átlagkeresetek emelkedtek, ezért tavalyhoz képest körülbelül hét százalékkal több benzint és 7,5 százalékkal több gázolajat lehet egy havi nettó átlagkeresetből tankolni.