Deneuve és Almodóvar

Publikálás dátuma
2013.11.12. 06:45
Pedro Almodóvar a spanyol fi lmet remekműveivel világszerte ismertté és keresetté tette, az Európai Filmakadémia idén Európai Te
Az idei Európai Filmdíj várományosai közül a legtöbb szavazatot begyűjtők a különböző kategóriában december 7-én veszik át a díjakat a Berlinben rendezett gálán. Az Európa életműdíj az európai film nagyasszonya, Catherine Deneuve pályafutását koronázza.

Nyilvánosságra hozták a 26. Európai Filmakadémia Filmdíjainak jelöltjeit. Az ünnepélyes aktusra hagyományosan a Sevillai Európai Filmfesztiválon került sor. Ezután az Akadémia több mint 2.900 tagja szavazatával dönt a győztesekről, akiknek december 7-én adják át a díjakat Berlinben, a filmátadó gálán.

A Legjobb Európai Film jelöltjeinek listáján hat mű szerepel, azzal a ritka érdekességgel, hogy köztük két olasz alkotás is verseng a díjért. E kategória jelöltjei közül szinte valamennyi eljutott vagy hamarosan eljut a hazai közönséghez.

Egyedül a Pablo Berger rendezte spanyol-francia Blancanieves című filmről nem tudható, látjuk-e és mikor. A díj várományosai közül az olasz Giuseppe Tornatore rendezése, a Senki többet már megjárta a hazai mozikat Geoffry Rushsal, egy titokzatos macska-egér játékba kényszerült művészettörténésszel a főszerepben.

Ahogy a Franciaországot képviselő jelölt, Adellatif Kechiche rendezésében két leány szenvedélyes testi szerelmét elmesélő Adéle élete 1-2. fejezet című, idei Arany Pálma díjas is már látható nálunk.

Németország jelöltje, a mai Berlin érdes oldalán cél nélkül tébláboló fiatal srácról szóló Oh, Boy - amelyet Jan Ole Gerster rendezett - szintén látható a mozikban.

A belga versenyző, Felix van Groeningen filmje, az Alabama és Monroe - Broken Cirkle Breakdown november 21-től indul a moziban, míg az olaszok másik reménységét, a Paolo Sorrentino rendezésében napjainkban játszódó, de a nagy időket bravúros stiláris játékossággal megidéző A nagy szépséget most csütörtöktől fogják játszani a mozik.

Külön listára kerültek a humort képviselő filmek, s feltehetően a választék szűkösségére utal, hogy itt mindössze négy film áll ringbe a díjért. (Arra nem merünk gondolni, hogy netán a műfajjal szembeni averzió jele lenne ez…)

A Legjobb Európai Vígjáték díjáért versenyez spanyol színekben Pedro Almodóvar (nálunk bemutott) filmje, a három meleg légiutaskísérő komikus utazási kalandját elbeszélő Szeretők, utazók, az olaszokat Riccardo Milani rendezése, a Benvenuto Presidente! képviseli, Dánia reménysége a Susanne Bier rendezésében a mozik műsorán nálunk is szereplő Csak a szerelem számít.

A térség - mármint Közép-Kelet és Dél-Európa egyetlen jelölésre érett képviselője a horvát-szerb koprodukcióban készült meghökkentő komédiá, a Svecenikova djeca (Az atya gyermekei) című film, Vinko Brešan rendezésében a mozikban ugyan nem látjuk, de a miskolci fesztiválon játszották.

A Legjobb Európai Rendező díj jelöltlistájára is hatan kerültek fel. A legjobb film jelöltjei közül a balkáni versenyző nem került fel erre a listára, helyette Francois Ozon neve szerepel a várományosk között, A házban című (nálunk is játszott) filmjével.

Vele együtt tehát Pablo Berger (Blancanieves), Felix van Groeningen (Alabama és Monroe - Broken Cirkle Breakdown), Abdellatif Kechiche (Adéle élete 1-2. fejezet), Paolo Sorrentino (A nagy szépség) és Giuseppe Tornatore (Senki többet) a díj várományosa.

Ez így körülbelül a nagykönyv szerinti választás, bár mindig van, más vélemények szerint inkább oda illenék a várományosok közé. (Ha csak egy pillantást vetünk azokra, akik kimaradtak a "szórásból", elég tekintélyes névsor jön össze: Ulrich Seidl, Nicolas Winding Refn, Danis Tanovic, Agnieszka Holland, Jan Troell, Borisz Hlebnyikov, Baltasar Kormakur. Ők valamennyien szerepeltek filmjükkel azon a 46-os előlistán, ahonnan azután kikerültek a játékfilmes kategóriák jelöltjei.)

A Legjobb Európai Színésznő díj jelöltjei: Keira Knightley (Anna Karenina), Veerle Baetens (Alabama és Monroe/ The Broken Cirkle Breakdown), Barbara Sukowa (Hannah Arendt), Naomi Watts (A lehetetlen), Luminita Gheorghiu (Anyai szív).

A Legjobb Európai Színész díj várományosai Jude Law (Anna Karenina), Johan Heldenbergh (Alabama és Monroe/The Broken Circle Breakdown), Fabrice Luchini (A házban), Toni Servillo (A nagy szépség), Tom Schilling (Oh Boy).

A Legjobb Európai Forgatókönyvíró díj jelöltlistáján van Tom Stoppard (Anna Karenina), Giuseppe Tornatore (Senki többet) Carl Joos & Felix van Groeningen (Alabama és Monroe/ The Broken Circle Breakdown), François Ozon (A házban), Paolo Sorrentino & Umberto Contarello (A nagy szépség).

Az European Discovery - Prix Fipresci díj a legjobb pályakezdő rendezőket illeti meg, idén norvég, svéd, olasz, német és spanyol elsőfilmesek szállnak érte ringbe. A rajzfilmek jelöltjei között is van olasz - Olaszország nagyon feljött idén a jelöléseket illetően - méghozzá a Pinocchio, Enzo d'AIó rendezésében, amit ezen a héten már játszanak a mozik nálunk is.

Rajta kívül a francia Jasmine (Alain Ughetto) és az izraeli-német-lengyel-luxemburgi-francia-belga The Congress (Ari Folmasn) című egészestés animációs film szerepel a jelöltlistán.

A hetven évesen is vonzó, s máig igazi nagy formátumú színésznő, Catherine Deneuve kapja meg az Európai Filmakadémia Életműdíját. Ha arra gondolunk, hogy a nagy klaszikus francia rendezők mellett például Bunuel kedvelt színésznője is volt, csak sajnálni tudjuk, hogy ehhez az akalomhoz nincs számára a régi nagy szerepeihez méltó figura ma is a vásznon. És még egy kedvenc: Pedro Almodóvar Európai Teljesítményéért kap díjat az Akadémiától.

Hatan már biztosak lehetnek az európai díjban: az izraeli Asaf Sudry (Fill the Void) a legjobb operatőr, az olasz Cristiano Travaglioli (A nagy szépség) a legjobb vágó, az angol Sarah Greenwood (Anna Karenina) a legjobb látványtervező, a spanyol Paco Delgado (Blancanieves) a legjobb jelmeztervező, Ennio Morricone (Senki többet) a legjobb zeneszerző, az osztrák Matz Müller és Erik Mischijew (A hit paradimcsoma) a legjobb hangmérnök Európa Díját veszi majd át december 7-én.

Amely nap az európai fim ünnepe lesz, nekünk is, még ha magyar jelölt egy szem sincs sajnos a listákon.

Szerző

Maffiaállam és magyar polip

Publikálás dátuma
2013.11.12. 06:10

"Azzal, ami ma Magyarországon van, a külföldi megfigyelők nemigen tudnak mit kezdeni, műszavakat, kliséket, hasonlatokat alkalmaznak. Ezt tette, teszi a magyar nyugatos, vagyis a liberális demokrácia értékeivel azonosuló értelmiség zöme is, velem együtt. Csak lassan bontakozott ki az a felismerés, hogy a mai magyar hatalmi rendszer önálló példány, nem másolat, nem a liberális demokrácia torzulata, betegsége, hanem éppenséggel az ellentéte; egy másik eszme megvalósulása, nem útközbeni botlás, hanem úti cél." Mindezt Konrád György írja a Magyar polip. A posztkommunista maffiaállam című kötet előszavában.

A már a boltokban is megvásárolható, a Noran Libro Kiadó gondozásában megjelent könyv címadó tanulmányát a kötet egyik szerkesztője, Magyar Bálint jegyzi. Rajta kívül húszan - liberális értelmiségiek - vállalkoztak arra, hogy saját területükön elemezzék az Orbán-kormány működését - a jogállam lebontásától a gazdaságpolitikán keresztül a média elfoglalásáig. A szerzők között szerepel Szelényi Iván, Ara-Kovács Attila, Csepeli György, Fleck Zoltán, Bárándy Péter, Csillag István, Várhegyi Éva, Juhász Pál, Gábor György. A könyv társszerkesztője és a szövegek gondozója Vásárhelyi Júlia.

Konrád szerint a Magyar Bálint által leírt modell - Magyarország ma "posztkommunista maffiaállam" - a hatalom és a személyes vagyon együttes koncentrációjával jellemezhető, amely nem a nyugati modell keleties regressziója, hanem a 2010 után uralomra került és jobboldali populistaként jellemzett Orbán-rezsim szisztematikusan megvalósuló terve. "Társadalomszobrászat, egy új osztály teremtése" - teszi hozzá az író, aki úgy véli, "a Fidesz a kommunisták által államosított tőkét nem visszaadni akarta eredeti tulajdonosainak vagy azok utódainak, hanem megszerezni, a törvényesség látszatával saját, személyes tulajdonává varázsolni, és nemcsak a hatalom nélküli tulajdonos, az államtól független civil polgár státusában, hanem a politikai uralom tartós birtokosaként". Új osztály születik, amelyben a zsarnokság és a gazdagság egyesül és Konrád szerint ezért beszél joggal a kötet maffiaállamról.

A "magyar polip" és a "maffiaállam" kifejezéseket Magyar Bálint már az első Orbán-kormányra is használta. Ebben a kötetben Magyar kifejti, miért pontosabb e fogalmak használata, mint például történelmi analógiákkal körülírni a Fidesz kormányzását. Mint kifejti, a "posztkommunista maffiaállam" kifejezésben "a posztkommunista a keletkezésének körülményeire és kiinduló feltételeire utal, vagyis arra, hogy ez az állami tulajdon monopóliumával párosuló egypárti diktatúra bomlása nyomán létrejövő rendszer". A "maffiaállam" pedig e rendszer működésének természetét határozza meg. Magyar Bálint szerint "ami nálunk 1998 és 2002 között elindult, majd 2010 óta kiteljesedik, azt leginkább az egykori Szovjetunió utódállamainak többségében történtekkel lehetne rokonítani, csak a rendszerváltás óta nálunk bejárt - politikai evolúciós - út volt más. Magyarország esetében tehát nem pusztán torzult, csonkolt vagy deficites demokráciáról van szó, hiszen az még mindig demokrácia lenne, ha korlátozott is." A "maffiaállam" ugyanis nem fér bele a demokrácia és a diktatúra viszonyát tárgyaló hagyományos értelmezési keretbe, a "magyar polip, a szervezett felvilág egészen más minőség, amit egy újfajta magyarázó keretben lehet csak leírni.

A kötet nyitó tanulmányában erre az értelmezésre tesz kísérletet Magyar Bálint, a többi tanulmány mintegy árnyalja, kiegészíti a képet. Magyar szerint a maffiaállam megnevezés korántsem indulati, publicisztikai jellegű, hanem az új hatalmi elit lényegi vonására, szerveződési természetére, rendjére utal. Ez pedig elsősorban abban különbözik más, hasonló rendszerektől, "hogy - mint a maffiában szokás - alapvetően családi, illetve a közös üzlet által megpecsételt fogadott családi kapcsolatrendszer révén épül fel". E szervezethez pedig "rokoni és lojalitási szálakon keresztül újabb és újabb családok kapcsolódnak, amelyek a Családfőtől kiinduló, erősen hierarchikus, piramisszerű engedelmességi rendbe tagozódnak". A maffiaállam szerinte nem más, mint "a patriarchális Család(fő) jogosítványainak érvényesítése nemzeti szinten a demokrácia intézményrendszerének kulisszái között az államhatalom megszállásával és annak eszköztárával. A Keresztapa számára az uralom, a vezetés mintáit tekintve a patriarchális család, a porta, a birtok és az ország izomorf fogalmak." És innen érthető meg a maffiaállam nacionalizmusa is, amely így "a nemzetből történő kirekesztése mindazoknak, akik nem részei a fogadott családnak, vagy nincsenek a vazallusi rendben az alá betagozva".

Szerző

Maffiaállam és magyar polip

Publikálás dátuma
2013.11.12. 06:10

"Azzal, ami ma Magyarországon van, a külföldi megfigyelők nemigen tudnak mit kezdeni, műszavakat, kliséket, hasonlatokat alkalmaznak. Ezt tette, teszi a magyar nyugatos, vagyis a liberális demokrácia értékeivel azonosuló értelmiség zöme is, velem együtt. Csak lassan bontakozott ki az a felismerés, hogy a mai magyar hatalmi rendszer önálló példány, nem másolat, nem a liberális demokrácia torzulata, betegsége, hanem éppenséggel az ellentéte; egy másik eszme megvalósulása, nem útközbeni botlás, hanem úti cél." Mindezt Konrád György írja a Magyar polip. A posztkommunista maffiaállam című kötet előszavában.

A már a boltokban is megvásárolható, a Noran Libro Kiadó gondozásában megjelent könyv címadó tanulmányát a kötet egyik szerkesztője, Magyar Bálint jegyzi. Rajta kívül húszan - liberális értelmiségiek - vállalkoztak arra, hogy saját területükön elemezzék az Orbán-kormány működését - a jogállam lebontásától a gazdaságpolitikán keresztül a média elfoglalásáig. A szerzők között szerepel Szelényi Iván, Ara-Kovács Attila, Csepeli György, Fleck Zoltán, Bárándy Péter, Csillag István, Várhegyi Éva, Juhász Pál, Gábor György. A könyv társszerkesztője és a szövegek gondozója Vásárhelyi Júlia.

Konrád szerint a Magyar Bálint által leírt modell - Magyarország ma "posztkommunista maffiaállam" - a hatalom és a személyes vagyon együttes koncentrációjával jellemezhető, amely nem a nyugati modell keleties regressziója, hanem a 2010 után uralomra került és jobboldali populistaként jellemzett Orbán-rezsim szisztematikusan megvalósuló terve. "Társadalomszobrászat, egy új osztály teremtése" - teszi hozzá az író, aki úgy véli, "a Fidesz a kommunisták által államosított tőkét nem visszaadni akarta eredeti tulajdonosainak vagy azok utódainak, hanem megszerezni, a törvényesség látszatával saját, személyes tulajdonává varázsolni, és nemcsak a hatalom nélküli tulajdonos, az államtól független civil polgár státusában, hanem a politikai uralom tartós birtokosaként". Új osztály születik, amelyben a zsarnokság és a gazdagság egyesül és Konrád szerint ezért beszél joggal a kötet maffiaállamról.

A "magyar polip" és a "maffiaállam" kifejezéseket Magyar Bálint már az első Orbán-kormányra is használta. Ebben a kötetben Magyar kifejti, miért pontosabb e fogalmak használata, mint például történelmi analógiákkal körülírni a Fidesz kormányzását. Mint kifejti, a "posztkommunista maffiaállam" kifejezésben "a posztkommunista a keletkezésének körülményeire és kiinduló feltételeire utal, vagyis arra, hogy ez az állami tulajdon monopóliumával párosuló egypárti diktatúra bomlása nyomán létrejövő rendszer". A "maffiaállam" pedig e rendszer működésének természetét határozza meg. Magyar Bálint szerint "ami nálunk 1998 és 2002 között elindult, majd 2010 óta kiteljesedik, azt leginkább az egykori Szovjetunió utódállamainak többségében történtekkel lehetne rokonítani, csak a rendszerváltás óta nálunk bejárt - politikai evolúciós - út volt más. Magyarország esetében tehát nem pusztán torzult, csonkolt vagy deficites demokráciáról van szó, hiszen az még mindig demokrácia lenne, ha korlátozott is." A "maffiaállam" ugyanis nem fér bele a demokrácia és a diktatúra viszonyát tárgyaló hagyományos értelmezési keretbe, a "magyar polip, a szervezett felvilág egészen más minőség, amit egy újfajta magyarázó keretben lehet csak leírni.

A kötet nyitó tanulmányában erre az értelmezésre tesz kísérletet Magyar Bálint, a többi tanulmány mintegy árnyalja, kiegészíti a képet. Magyar szerint a maffiaállam megnevezés korántsem indulati, publicisztikai jellegű, hanem az új hatalmi elit lényegi vonására, szerveződési természetére, rendjére utal. Ez pedig elsősorban abban különbözik más, hasonló rendszerektől, "hogy - mint a maffiában szokás - alapvetően családi, illetve a közös üzlet által megpecsételt fogadott családi kapcsolatrendszer révén épül fel". E szervezethez pedig "rokoni és lojalitási szálakon keresztül újabb és újabb családok kapcsolódnak, amelyek a Családfőtől kiinduló, erősen hierarchikus, piramisszerű engedelmességi rendbe tagozódnak". A maffiaállam szerinte nem más, mint "a patriarchális Család(fő) jogosítványainak érvényesítése nemzeti szinten a demokrácia intézményrendszerének kulisszái között az államhatalom megszállásával és annak eszköztárával. A Keresztapa számára az uralom, a vezetés mintáit tekintve a patriarchális család, a porta, a birtok és az ország izomorf fogalmak." És innen érthető meg a maffiaállam nacionalizmusa is, amely így "a nemzetből történő kirekesztése mindazoknak, akik nem részei a fogadott családnak, vagy nincsenek a vazallusi rendben az alá betagozva".

Szerző