Drámaian negatív kép

Amidőn Rogán Antal az V.kerület polgármestereként provokációnak nevezte Horthy Miklós mellszobrának újbóli felavatását a Hálaadás Templomában, egyszersmind sietett hozzátenni, a Nyugat baloldali sajtója ürügyet lát majd ebben az eseményben arra, hogy ismét rossz színben tüntesse fel Magyarországot. Ez a feltételezés nem túlságosan hízelgő a Fideszes város-, és honatyára nézve, hiszen arra vall, hogy Rogán - aki nem mellesleg pártja parlamenti frakcióját is vezeti -, meglehetősen tendenciózusan olvassa(?) a világsajtót. Különben alighanem észrevette volna már, hogy a külföld konzervatív médiája reagál a legérzékenyebben a magyarországi szélsőjobb viselt dolgaira. De ezek az orgánumok nem keresnek semmiféle ürügyet a magyarok befeketítésére, nem tartanak bennünket egy szálig neonácinak, ellenkezőleg, azt gondolják, hogy sokunk ugyanúgy undorodik tőlük, mint az európai demokráciák polgárainak tisztességes többsége.

Természetesen egyetértünk Rogán képviselő úrral abban, hogy a Horthy-plasztika körül rendezett református ünneplés provokáció volt. Belejátszott persze a különféle szélsőséges alakulatok egymás közötti konkurenciaharca is, ám szervezői mindenekelőtt kifejezetten a kormányt szándékoztak rákényszeríteni, hogy a szoborállítás dolgában állást foglaljon. Mert amiként az Orbán-rezsim láthatóan igyekszik kiénekelni a Jobbik szájából a sajtot - vagyis szavazótáborának legalább egy részét -, úgy a parlamenti szélsőjobb is megpróbálja belevinni a Fideszt olyan helyzetekbe, amelyekben kormányzati tisztségviselőinek a demokratikus úzus iratlan szabályai szerint tiltakozniuk kellene a politikai "extremitások" ellen.

A hivatalosság pedig kerülni akarja ezeket a kényszereket, hiszen ha rendre úgy viselkedne, ahogyan elvárható volna, leválasztaná magáról a szélekről remélt támogatókat. Ezért nem nyilatkozott a magyar kormány nevében senki ezúttal sem; a központi kommunikáció szokott kliséibe viszont jól illeszkedett a rogáni lelemény, miszerint a sajnálatos eseményt a nyugati baloldal sajtója fogja kihasználni.

Hiszen a kormány szóvivői folyamatosan ezt a lebutított, hamis propagandaszólamot fujják; miért gondolták volna, hogy ezúttal érdemes volna körültekintőbben reagálni.Pedig, ha néha használnák a józan eszüket, sejthették volna, hogy a jóslat nem fog valóra válni; hacsak például a Frankfurter Allgemeine Zeitungot - amely "Emlékmű Hitler szövetségesének" címmel számolt be a Hálaadás Templomában történtekről -, Rogán nem gyanúsítja baloldali elhajlással. 

És amire végképp nem számítottak: hogy a szégyenletes celebráció után az Egyesült Államok budapesti képviselete majd határozott nyilatkozatban ítéli el a "náciszövetséges Horthy Miklós mellszobrának" felállítását. Sőt, még tovább is megy. A követségi nyilatkozat ugyanis kimondja, hogy "akik ezt az eseményt szervezték, és azon részt vettek, köztük néhány magyar parlamenti képviselő, nemcsak saját intoleranciájuknak vitték hírét, hanem Magyarországról is drámaian negatív képet festettek".

Mármost engedjük meg, az amerikai diplomáciát talán még ez a kormányzat sem azonosítja a nyugati baloldallal, és van rá némi esély, hogy a követségi dokumentumot nem próbálja a honi szocialisták aknamunkájának tulajdonítani. Esetleg az sem kerüli el a figyelmét, hogy az amerikai közlemény így fogalmaz: "egy ilyen esemény szükségessé teszi, hogy a legmagasabb rangú magyar vezetők is gyorsan, határozottan és egyértelműen ítéljék el a történteket".

Vagyis a követség, amely nyilvánvalóan a külügyminisztérium álláspontját ismerteti, lényegében felszólítja a néven nem nevezett "legmagasabb rangú vezetőket", hogy tegyék meg, amit eleddig elmulasztottak. Mert egyelőre csupán a miniszterelnökségi államtitkár szólalt meg az ügyben, és mindössze annyit mondott, hogy noha "minden ilyen politikai provokáció ártalmas", ő személy szerint "nem rendelkezik azzal a tudással, amellyel biztonságosan megítélheti a korszakot".

Tekintsünk el attól a kézenfekvő kérdéstől, hogy amennyiben Lázár János ismeretei nem elegendőek a biztonságos véleményalkotáshoz, akkor egyáltalán miért nevezi provokációnak a szoboravatást. Ha kellő tudás hiányában minősítené, akkor megengedhetetlenül felelőtlen volna, de feltehetően mégiscsak tud annyit a témáról, amennyi az ő posztján joggal elvárható. Például azzal csak tisztában van, hogy Horthy "náciszövetséges" volt, miként ezt a tényt az amerikaiak is leszögezik. Nyilván azért, mert nekik ennyi épp elegendő ahhoz, hogy "határozott és egyértelmű" állásfoglalást várjanak el a magyar politikai vezetéstől.

A baj az, hogy ennek a kormánynak azok a bizonyos legmagasabb rangú vezetői még mindig nem értették meg: saját - egyébként rosszul vélelmezett - belpolitikai manővereik miatt nem tehetik kockára az ország nemzetközi megítélését. Azt hiszik, eljátszhatják a külföld felé, hogy nem tudják, mit jelent a világháború utáni Európában és Amerikában, a nyugati demokráciák politikai felfogása szerint, ha egy uniós ország hatalmi garnitúrája nem hajlandó szembenézni a történelmi múlt valóságával.
Gyalázatot.

Szerző

Viktor Fordító

Nevüket nem vállaló forrásaink megtalálták Orbán Viktor alábbi, titkos jegyzeteit a Kossuth Rádió és az Erkel Színház épületében. A miniszterelnök mondatait, és a hozzájuk fűzött, sajátkezű megjegyzéseket kommentár és változtatás nélkül közöljük.

"Talán egyszer a pultokon is olcsóbb lesz a hús, de csak akkor, ha az áfacsökkentésnek meglátják a hatását. Akinek szike van a kezében, az ne kapkodjon (...) A parlament messze van a disznóólaktól, a távolságot át kell hidalni." - Fogalmam sincs, lesz-e olcsóbb a hús. Nem értek hozzá, ezért nem merek semmi komolyabb döntést hozni. A kormánypárti frakció sem ért a témához, majd egyszer fog.

"Nem kell emellett sokat érvelni, aki akar gyereket, az ki tudja számolni, hogy számára fantasztikus távlatokat nyit meg ez (a Gyed extra - a szerk.) az eddigiekhez képest." - Erről sem tudok sokat mondani, a Máriusz azt mondta, hogy ez jó ötlet. Azért tartom, hogy igaza legyen. Minek érvelni valami mellett, ami fantasztikus távlatokat nyit meg.

"Magyarország ma 2010-hez képest szabad és független, nem állítom, hogy minden rendben, de saját lábon állunk, külföldről pénz üzleti alapon és nem segélyként jön, ha vannak is kétségek egyesek fejében, a végén az ellenfeleink is azt mondják, hogy nocsak." - Teljesen szabadon vehetünk föl újabb hiteleket euróban, jenben, dollárban a választási osztogatás finanszírozására, hiszen busás kamatot fizetünk érte. Az Európai Unió által utalt milliárdokat pedig nem említem, mert mégiscsak ellenük kell megvédeni a függetlenségünket. Szóval hülyén venné ki magát.

"Az alaphelyzet az, hogy a devizahitelek rossz hitelek, ez a bankok hibája." - Komolyan mondom, néha beszarok magamon. Egyetlen mondattal megoldottam a hitelválságot. A bankok hibája, hogy olcsó hitelt adtak lakásra, kocsira. Azért rossz hitel, mert a nemfizetőktől most visszakérik a lakást és az autót.

"Az embereket viszont nem lehet olyan helyzetbe hozni, hogy bevezetnek egy kormányzati megoldást, majd azzal ellentétes bírósági ítéletek születnek, az ugyanis jogi zűrzavart eredményezne." - Mivel ebben az országban Kádár óta mindenki azt hiszi, hogy az aktuális cézárnak csak csettintenie köll a varázspálcájával, és minden megoldódik, nem lehet elmagyarázni a Magyar Embereknek a hatalommegosztás bonyolult elvét. Vagyis azt, hogy már csak a bírókat nem rángathatom dróton. Még nem.

"A magyarok mindig is kultúrnemzetnek tartották magukat, a színházak, operaházak és koncerttermek pedig a nemzeti kultúra templomai, ahol a nemzet szelleme, szellemi nagysága nyilvánul meg". - Mégis mi a fenét mondhatnék egy színházmegnyitón? Hogy nagyjából ugyanaz a pár ezer ember jár rendszeresen színházba, operába és koncertre, mert a többinek nincs pénze? Inkább jól megdicsérem a kulturált magyarságot. Hadd örüljön a bunkó is. Meg a csókosok.

"Manapság is hallani olyan hangokat, amik szerint felesleges színházakra, sportra, kultúrára költeni, miközben egész Európa súlyos válsággal küzd..." - Kiváló fordulat! Egy szintre hoztam a színházak felújítását a stadionépítésekkel. Egy színház, egy stadion. Jó, egy kicsit több stadion, mint színház. De a stadion kultúra, a kultúra meg a nemzet nagysága, szóval minden világos.

"Sok természeti népnek nincs gazdasága, GDP-je, külkereskedelmi mérlege, és gyakran még pénzt sem használnak, de tíz körömmel ragaszkodnak saját kultúrájukhoz..." - Tehát stadiont akkor is építünk, ha egy büdös vasunk sem lesz és a csirkeaprólék lesz a gasztronómiánk csúcspontja. (Csökkenteni az aprólék áfáját? Kombinált Fradi-Erkel bérlet? Megkérdezni róla Lázárjanót.)

Szerző
Molnár Richárd

Pálffyról, ingatagon

Most aztán igazán zavarban vagyok: leírhatom-e egyáltalán, amit Pálffy István mondott? A KDNP-s országgyűlési képviselő ugyanis akként nyilatkozott, hogy feljelent mindenkit, aki azt állítja róla, hogy ittas volt a parlamentben. Most akkor mit tegyek? Leírhatom-e a védekezését - támadását -, vagy nem? Hogy idemásoltam az ő szavait, azzal máris magamra húztam a bírósági procedúrát? De ha kívánságának megfelelően híven idézem őt, akkor 1. máris hírbe hoztam őt, 2. kénytelen vagyok leírni az előzményeket is. Vagy próbáljam megkerülni, humorba oltva felidézni a történteket? Foglalkozzak az esettel úgy, ahogy az egyik internetes kommentelő, aki Latabár Kálmánt idézi a Denevérből? ("…Tán ittam…tán'torgok…de részeg - nem vagyok.) Látják, bajban vagyok, kerülgetem a forró kását, pedig jószerivel már mindenki tudja mi történt, vagy mi nem történt, ha máshonnan nem, hát magától a képviselőtől. Akkor maradjunk az ő verziójánál: semmi tudatmódosító nem befolyásolta tetteit, saját maga döntött úgy, hogy a vita közepén, amikor nem mellesleg hozzá szóltak a parlamentben, felállt, elindult kifelé, megállt az éppen beszélő Józsa Istvánnál, kezet nyújtott neki, szólt hozzá, majd két másik képviselőhöz bandukolt, azokkal is szóba elegyedett, majd távozott. Pálffy, saját állítása szerint megfontoltan, képviselői munkája részeként, parlamenti tevékenysége integráns elemeként tette, ami tett. Akár így van, akár csak tán'torgott, Kövér Lászlónak adott munkát. A Ház elnöke eddig oly szorgalmasan büntette azokat a képviselőket, akik akcióztak az országgyűlésben, mégpedig a munka megzavarása okán. Akkor most Pálffy sem úszhatja meg; arra kérem tehát Kövér Lászlót, mérlegeljen. Józanul.

Szerző
Németh Péter