Csalfa nosztalgia a volt NDK iránt

Publikálás dátuma
2013.11.08. 17:31
Ünneplő tömeg a berlini fal tetején – 28 éven keresztül osztotta meg a főváros lakóit FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HULTON ARCHIV
A Berlini Falat ugyan egy híján negyedszázada lebontották, Kelet- és Nyugat-Németország között ma is érzékelhetőek a különbségek. Ugyanakkor húsz év alatt rengeteget dolgoztak le a hátrányából az új tartományok, az eltérések már messze nem olyan feltűnőek, mint a kilencvenes évek elején.

A Berlini Fal 28 éven keresztül, 1961. augusztus 13. és 1989. november 9. között osztotta meg a főváros lakóit. Igaz, az NDK vezetése már 1989 októberében tett lépéseket a fal lebontására. Walter Mompert, Nyugat-Berlin akkori polgármesterét október 29-én értesítette ezekről a tervekről a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) akkori kelet-berlini első titkára, Günter Schabowski.

Hogy miért éppen november 9. lett a történelmi dátum, az egy véletlennek volt köszönhető. A NSZEP november 6-án javasolta olyan rendelkezés kidolgozását, amely megkönnyítené a Nyugatra való kiutazást az NDK állampolgárai számára. A Politikai Bizottság november 9-én el is fogadta az erre vonatkozó előterjesztést, ugyanakkor másnap hajnali négy óráig hírzárlatot rendelt el az intézkedés kapcsán.

Schabowski nem volt jelen ezen az ülésen. A határozatot az az Egon Krenz továbbította neki, akit 1989. október 18-án, Erich Honecker lemondása után neveztek ki a NSZEP első titkárának. Krenz azonban azt az információt nem közölte a 18 órára sajtóértekezletet meghirdetett Schabowskival, hogy az intézkedés mikor léphet életbe. Schabowski újságírók előtt bejelentette, olyan döntés született, amely "minden NDK állampolgár számára lehetővé teszi a határállomásokon való kiutazást". Amikor egy újságíró arról érdeklődött, mindez mikor lép életbe, Schabowski kitérő választ adott. Ezután a hamburgi Bild újságírója, Peter Brinkmann ismételten rákérdezett, "mikor lép életbe?" Mire Schabowski kissé zavartan kijelentette, "ismereteim szerint azonnal". Ezután kétszer is nekiszegezték a kérdést, hogy mindez a berlini határátkelőkre is vonatkozik-e. "Az állandó kiutazás minden NDK és NSZK közötti, így a berlini határátkelőkre is vonatkozik" - felelte.

A nyugatnémet, illetve a nyugat-berlini médiumok ezután gyorshírben tették közzé: "Megnyitották a falat". Pedig ekkor még a németek megosztottságának jelképe ugyanúgy ott tornyosult, mint az előző évtizedekben. A hír nyomán azonban hatalmas tömeg tódult az utcákra, s az NDK rendőrsége nem mert, de nem is akart közbelépni. A nagy nyomás hatására az első átkelőt 21 óra 20-kor nyitották meg a Bornholm utcánál.

Új korszak köszöntött be a világ és Európa életébe. Akkor határtalan volt az eufória a németek körében. Az eltelt idő azonban sokak számára megszépítette a múltat, a Walter Ulbricht, majd Erich Honecker fémjelezte korszakot. Felmérések szerint minden tízedik keletnémet megkérdezett véli úgy, hogy vissza kellene állítani a falat. A Lipcsei Piackutató Intézet 2010-ben közzétett felmérése szerint 25 százaléka úgy foglalt állást, hogy az új német tartományok nem fejlődtek kellőképpen, 16 százalék pedig azt közölte, életszínvonala rosszabb, mint amilyen az NDK-ban volt. 22 százalék semmi változást sem érez.

Ezek igen magas számok, különösen annak figyelembe vételével, hogy az NSZK-ban 5,5 százalékos szolidaritási adót vetettek ki a keleti országrész felzárkóztatására. Az ablakon kidobott pénz lett volna? Némelyek úgy vélik, hogy a régi és az új tartományok közötti különbségek el vannak túlozva, s a fal a "a fejekben van", az eltérések inkább pszichés okokra vezethetőek vissza. 2009-ben a Focus című lap arról számolt be, hogy az "Ossi-Wessi" (így nevezik a keletnémeteket és a nyugatnémeteket) közötti előítéletek csak erősödtek.

Túlzás lenne csak a gondolkodásban rejlő különbségekről beszélni, hiszen a Kelet-Németországban dolgozók csaknem 25 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a nyugat-németországiak. Egy 2010-es adat szerint Nyugat-Németországban a havi átlagbér 3056 euró volt, Keleten viszont "csak" 2292 euró. S ez az olló inkább csak nő, mint csökken, hiszen míg 2003-ban a keletnémetek a nyugatnémetek bérének 77,5 százalékát keresték meg, 2008-ban már csak 75 százalékát. Ugyanakkor az is tény, hogy a helyzet nem annyira drámai, mint ahogyan azt sokan érzékelik. 2013 első félévében mind a régi, mind az új tartományokban rosszul teljesített a gazdaság. Keleten a csökkenés egy százalékos volt, Nyugaton 0,3 százalékos. Berlin azonban felülteljesített fél százalékos növekedéssel. 2012-ben egyébként az egykori NDK-ban 2,2 százalékkal, a volt NSZK-ban pedig 1,9 százalékkal nőtt a GDP.

Augusztusi adatok szerint Kelet-Németországban 9,9, Nyugat-Németországban pedig 6,1 százalékos volt a munkanélküliségi arány. (Számokban kifejezve: 840 ezer, illetve 2,1 millió fő). Figyelembe véve azt, hogy 2005-ben még 20,6 százaléknak nem volt munkája a volt NDK-ban, elmondhatjuk, hogy Angela Merkel két kormánya valóban nagy eredményt ért el az új tartományok felzárkóztatása terén.

Demográfiai szempontból a keleti országrész lakossága csökken, a nyugatié viszont nő. 1991 óta különösen szembetűnő ez a trend. Akkor az új tartományok lélekszáma 18 millió volt, ma csak 16,3 millió. A régiekben viszont 62-ről 65,6 millióra nőtt a lakosságszám. A nyugatnémetek körében gyakoribb a válás, 10 ezer lakosra 25 válás jutott, a keletnémeteknél viszont 15.

Míg egy nyugdíjas a nyugati országrészben átlagban 1137 euró öregségi járulékot kap, a keleti kénytelen beérni 1040 euróval. A különbség semmiképp sem nevezhető drámainak, különösképp, ha figyelembe vesszük, hogy 1992-ben a nyugatnémetek 895, a keletnémetek 455 eurót kerestek. A keletnémetek 1991-2011 között egy főre lebontva 46 százalékkal gyarapították bevételeiket, a nyugatnémeteknél ez az arány 68 százalékos. Egy keletnémet körülbelül 17 ezer euróból gazdálkodhat, egy nyugatnémet pedig 20 ezer euróból. A keletnémetek életszínvonalának emelkedését mutatja, hogy miközben 1995-ben még 37 százalékuk élt saját lakásában, 2013-ra ez az arány 46 százalékra nőtt. (Nyugaton 58 százalék.)

Nyugat-Németországban sokkal több a külföldi, mint keleten. 2010-ben összesen hétmillióan éltek Németországban olyanok, akik külföldi ország útlevelével rendelkeztek, közülük azonban csak 310 ezren telepedtek le Kelet-Németországban. (Rajtuk kívül 480 ezer külföldi él Berlinben.) Érdemes lesz majd végigböngészni ezeket a statisztikákat jó húsz év múlva.

Harminc guggolásért ingyen utazhatnak a metrón

Harminc guggolásért ingyen lehet utazni péntektől a moszkvai földalattin.

A moszkvai metróvállalat az Orosz Olimpiai Bizottsággal közösen szervezte meg az akciót. A Visztavocsnaja (Kiállítási) metrómegállónál felállított automata azoknak ad ki ingyenjegyet, akik vállalják a tornát. 

Mivel egy metrójegy 30 rubelbe (körülbelül 200 forint) kerül, a guggolásból is harmincat kell teljesíteni. Az automata pontosan mérni fogja a teljesítményt, nem lehet csalni - figyelmeztettek a moszkvai metró sajtószolgálatánál.

Az Olimpiai változások címet viselő akció december 3-ig tart, és csak a Visztavocsnaja megállóban állítanak fel egy ilyen automatát, ami érthető, hiszen a hivatalosan 12 milliós lakosú orosz fővárosban naponta százezrek utaznak metróval. 

A február 7-én kezdődő téli olimpiát megelőző rendezvények középpontjában az október 7-én kezdődött fáklyás staféta áll. Az olimpiai lángot az ötkarikás játékok történetében a leghosszabb és a legkülönlegesebb úton juttatják el a dél-oroszországi Szocsiba. 

Csütörtökön a téli olimpia jelképét a Nemzetközi Űrállomásra is felvitték, a láng pedig ezzel egy időben az Északi-sarkvidékhez közeli Norilszk városba érkezett, ahol a mínusz 27 fokos hideg ellenére 8 kilométert futottak a fáklyavivők. A helyi futballcsapat tagjai pedig arra vállalkoztak hogy a zord időben posztócsizmában focizzanak a téli olimpia lángja tiszteletére.

Szerző

Megrendült a németek bizalma Amerikában

Megrendült a német lakosság bizalma az Egyesült Államokban és Barack Obamában az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) lehallgatási botrányai nyomán - mutatta ki egy pénteken ismertetett felmérés.

Az ARD közszolgálati televízió közvélemény-kutatása szerint a németek 61 százaléka nem tartja megbízható partnernek az Egyesült Államokat, és csak 35 százalék véli úgy, hogy méltó Németország bizalmára. Júliusban, az NSA-botrány első heteiben még majdnem minden második német megbízott Amerikában.

Barack Obama tekintélyét is rombolja a megfigyelési botrány. Az amerikai elnök munkájával a német lakosság 52 százaléka elégedetlen. Korábban Obama minden idők legnépszerűbb politikusa volt Németországban, és a többség rendre jónak értékelte a munkáját. Népszerűsége csúcsán, 2010-ben majdnem 90 százalékos volt a támogatottsága, jelenleg viszont már csak 43 százalékos a munkájával elégedettek aránya.

Edward Snowden, az NSA volt munkatársa a németek 60 százaléka szerint hőstettet hajtott végre az ügynökség titkos megfigyelési programjait leleplező dokumentumok kiszivárogtatásával. Bűncselekménynek a lakosság csekély része, 14 százaléka tartja a kiszivárogtatást. Ugyanakkor csak 48 százalék támogatja, hogy Németország adjon politikai menedékjogot az Oroszországban tartózkodó informatikusnak, és 46 százalék ellenzi ezt.

Snowden hajlandó közreműködni a Németország elleni amerikai kémkedési ügyek feltárásában, de a segítségért cserébe védelmet kér, és biztosítékot arra, hogy nem adják ki az Egyesült Államoknak, ahol bíróság elé akarják állítani. A Bundestag, a törvényhozás alsóháza várhatóan hamarosan vizsgálóbizottságot állít fel az amerikai szolgálatok németországi tevékenységének feltárására. A Bundestag tudományos tanácsadó szolgálatának jogászai szerint meg lehet oldani, hogy Snowden átköltözzön Németországba, és ne kelljen kiadni őt Amerikának, a bizottság így személyesen is meghallgathatná. 

A kormány szerint Edward Snowden nem politikai üldözött, ezért nem illeti meg a menedékjog. Megfigyelők szerint a berlini vezetés azért zárkózik el Snowden befogadásától, mert nem akarja kockáztatni a német-amerikai viszony megromlását. A kormány inkább egy német-amerikai megállapodás kidolgozására törekszik, amely tiltja az egymás elleni kémkedést. A lakosság szerint egy ilyen megállapodásnak nem sok haszna lenne, az ARD felmérésében megkérdezettek 92 százaléka úgy véli, hogy az amerikai szolgálatok megszegnék az egyezséget és tovább folytatnák a titkos németországi adatgyűjtést.

Szerző