Előfizetés

A Zsigó-stílus

Tűnődtem már ezeken a hasábokon azon, hogy vajon milyen módszerekkel választ képviselőt, szóvivőt a Fidesz; milyen képességekkel kell rendelkeznie a jelöltnek, s hogyan tudja ilyen csalhatatlanul kiemelni őket Orbán Viktor. Akkor sem jutottam előbbre, a módszert nem osztotta meg velem senki; tényleg miként tud rámutatni a miniszterelnök azokra az emberekre, akik már az első pillanatban gyomorgörcsöt okoznak, puszta megjelenésük is elegendő ahhoz, hogy fölborzolódjanak az idegeink. Nevezhetjük ezt általánosítva Zsigó-stílusnak is, ami a bajai polgármester szóvivő kiemelkedő képességeit mutatja, hisz – lássuk be – nem gondoltuk volna, hogy valaha is képes lesz valaki letaszítani erről a trónról Szijjártó Pétert.

És íme tessék: ma már szinte mindegyik meghaladta a mellébeszélés-csúsztatás-párhuzamos beszéd-gyurcsányozás-másraválaszolokmintakérdés hajdanvolt mesterét; még egy Selmeczi Gabriella is több indulatot vált ki, mint a szóvivő-Szijjártó. Nehéz is őket rangsorolni, sokszor be is előzik egymást; most talán Zsigó Róbert vágott az élre, csütörtöki ATV-s szereplésének minden eleme tanítani valóra sikeredett. Kálmán Olga szinte egyetlen kérdésére nem válaszolt, viszont többször hangsúlyozta, hogy ő csak Bajának él, sok a dolga, vagyis nem tud a Fidesz kampányban elkövetett dolgairól, nincs is rá ideje, hogy foglalkozzon vele, no de az ellenzék…

Merthogy arra persze volt ideje. Meg arra, hogy választási csalással az ellenzéket gyanúsítsa, hisz mint mondta: a baloldal tudta tíz százalékkal növelni a  szavazatai számát. Ami esetünkben, három, azaz három darab voksot jelentett. Zsigó úr, ez a kommunikáció, ez inkább maga a csalás. De, elismerem újra: Ön ebben mesternek bizonyult. 

Amerikai csütörtök

A kényszerszabadságra küldött amerikai állami alkalmazottak tegnapra minden bizonnyal befejezték az évek óta halogatott restanciájuk felszámolását, és ismételten munkába álltak. A kormányzat átmeneti finanszírozásának és a költségvetési plafon megemelésének hónapok óta húzódó tortúrája után, most már azt számolgathatják, hogy mekkora jövedelemtől fosztotta meg őket a politikai hercehurca. Ez azonban csak részelszámolásnak bizonyulhat, hiszen jövő január-februárra a mostani paktum érvényét veszti, a többségben lévő szkeptikusok szerint minden kezdődhet elöről.

A világ gazdasága, még ha óvatosan is, de fellélegezhet, hiszen a vezető gazdasági hatalmat elkerülte a technikai értelemben vett államcsőd. A leállított hivatalok közül a statisztikai ad majd először életjelt magáról, az elhalasztott adatközléseit dömpingszerűen önti majd a felhasználók nyakára.

A politikai birkózást követő tanulságok levonása alighanem most is elmarad. Barack Obama elnök - nem túl meggyőzően -, kijelentette ugyan, hogy még egy ilyen huzavona nem lesz, aki azonban erre nagy tétben merne fogadni annak politikai realitásérzéke vizsgálatra szorul. Még közvetlenül a megegyezés előtt is a szélsőséges kijelentésektől általában tartózkodó Warren Buffett befektetési guru úgy minősítette az egyre gyakrabban előforduló helyzetet, hogy az Egyesült Államokban a költségvetés körüli botrány borzasztó "hülyeség", az pedig, hogy az adósságplafont költségvetési alkudozásra használják, könnyen "politikai tömegpusztító fegyverré" válik. A feldühödött nagybefektető kiválóan érzékeltette a lehetetlen helyzetet, amelyet így jellemzett: "nem használsz mérges gázokat, azután közlöd az emberekkel, hogy jövő szombatig még nem fogtok meghalni, de vasárnap...".

A politikai meggondolásokat félretéve kimondhatjuk: az amerikaiak erős világhatalomként most kikecmeregtek a világválsággal fenyegető helyzetből. A kiváltó okok felszámolásáért azonban szinte semmit se tettek. Továbbra is a gazdasági növekedés elsődlegességét valló rendben működnek. A dollár, mint tartalék valuta, mindenhatóságába még belekapaszkodva kimondhatják: október 17-én nem mondtak csütörtököt. Egyelőre.

Hülyítés

A kényszerszabadságra küldött amerikai állami alkalmazottak tegnapra minden bizonnyal befejezték az évek óta halogatott restanciájuk felszámolását, és ismételten munkába álltak. A kormányzat átmeneti finanszírozásának és a költségvetési plafon megemelésének hónapok óta húzódó tortúrája után, most már azt számolgathatják, hogy mekkora jövedelemtől fosztotta meg őket a politikai hercehurca. Ez azonban csak részelszámolásnak bizonyulhat, hiszen jövő január-februárra a mostani paktum érvényét veszti, a többségben lévő szkeptikusok szerint minden kezdődhet elöről.

A világ gazdasága, még ha óvatosan is, de fellélegezhet, hiszen a vezető gazdasági hatalmat elkerülte a technikai értelemben vett államcsőd. A leállított hivatalok közül a statisztikai ad majd először életjelt magáról, az elhalasztott adatközléseit dömpingszerűen önti majd a felhasználók nyakára.

A politikai birkózást követő tanulságok levonása alighanem most is elmarad. Barack Obama elnök - nem túl meggyőzően -, kijelentette ugyan, hogy még egy ilyen huzavona nem lesz, aki azonban erre nagy tétben merne fogadni annak politikai realitásérzéke vizsgálatra szorul. Még közvetlenül a megegyezés előtt is a szélsőséges kijelentésektől általában tartózkodó Warren Buffett befektetési guru úgy minősítette az egyre gyakrabban előforduló helyzetet, hogy az Egyesült Államokban a költségvetés körüli botrány borzasztó "hülyeség", az pedig, hogy az adósságplafont költségvetési alkudozásra használják, könnyen "politikai tömegpusztító fegyverré" válik. A feldühödött nagybefektető kiválóan érzékeltette a lehetetlen helyzetet, amelyet így jellemzett: "nem használsz mérges gázokat, azután közlöd az emberekkel, hogy jövő szombatig még nem fogtok meghalni, de vasárnap...".

A politikai meggondolásokat félretéve kimondhatjuk: az amerikaiak erős világhatalomként most kikecmeregtek a világválsággal fenyegető helyzetből. A kiváltó okok felszámolásáért azonban szinte semmit se tettek. Továbbra is a gazdasági növekedés elsődlegességét valló rendben működnek. A dollár, mint tartalék valuta, mindenhatóságába még belekapaszkodva kimondhatják: október 17-én nem mondtak csütörtököt. Egyelőre.