Előfizetés

Luther Mártonra várva

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia honlapján bárki megtalálhatja az isteni tízparancsolatot a hozzáfűzött elemzésekkel. Miután hazánkat hosszú idő után újra keresztény szellemben kormányozzák, nem árt utánanézni annak, érvényesülnek-e azok a parancsok, amelyeket Isten adott a Sínai-hegyen, s amelyek a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei. E kérdés hivatalos tisztázása nem tűr halasztást, a közelgő választások miatt. Az ökumenizmus jegyében kellene az arra illetékeseknek egyértelművé tenni, érvényesült-e kellő következetességgel a kormányzati munkában Isten tízparancsolata, amely az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi, s amelynek érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni".

Mindenekelőtt fejet kell hajtani, azelőtt a feltehetően hatalmas katarzissal járó lelki megtisztulás előtt, amelynek eredményeképpen a ma hatalmasai a "Csuhások! Térdre! Imához." felszólítástól, eljutottak annak a vállalásáig, hogy ők valójában hívő keresztény emberek. Ez a felismerés erőt adott számukra ahhoz, hogy vállukra vegyék a világ terheit, és senkivel nem egyeztetve, az alaptörvénynek elnevezett egyoldalú nyilatkozatban arra kötelezzék magukat, hogy szövetségre lépjenek mindenkivel - a múlt, a jelen és a jövő magyarjaival - a magyar nemzetnek a kereszténység jegyében történő megtartására. Ez a vállalás persze hasonlít azokhoz, az alaptörvényben rögzített más vállalásokhoz, amelyekben "Magyarország törekszik valamire." Mert a törekvés azt fejezi ki, hogy Magyarország semmit sem ígér, semmit sem garantál, semminek az elérésére nem köteles. Elég, ha megkísérli például, hogy szociális biztonságot nyújtson minden állampolgárnak. A vállalás teljesítése azonban akkor sem kérhető számon, ha a törekvés eredményeképpen az ország egy jó része éhezik, nincs hol laknia, semmilyen jövedelemmel nem rendelkezik.

Másik alaptörvénybe foglalt törekvésből kiindulva világossá válik a hajléktalanokkal összefüggő buzgó törvénykezési munka: "Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani." Az állam e törekvés végrehajtásához törvényi felhatalmazást adott az önkormányzatoknak annak meghatározására, mely közterületeken minősül jogellenesnek az életvitelszerű ott tartózkodás. Ha az önkormányzat "a teljesen egyértelmű okokra hivatkozva" - közrend, közbiztonság, közegészség, kulturális értékek védelme - él ezzel a felhatalmazással, akkor a jogsértőt első alkalommal közérdekű munkára, második alkalommal elzárásra lehet ítélni. Ha a hajléktalan is partner, a törekvés eredményes lehet, hiszen egy elzárással akár hatvan napra is biztosítható számára - teljes panzióval - a szállás. [Persze bátor és összehangolt önkormányzati intézkedések sorával a hajléktalanokat ki lehet tiltani az ország egész területéről.]

Nem vitatva ezeket a kiváló, mondhatni úgy is példa nélküli teljesítményeket, néhány kormányzati intézkedésnél nem lenne felesleges annak egyértelművé tétele, hogy az isteni parancsok nem sérültek. A választók egy része minden bizonnyal elgondolkozik azon, vajon összeegyeztethető-e a törvény első parancsával "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" egy államtitkárnak - társai élénk helyeslése és tapsa mellett az Országgyűlésben közzétett - óhaja, miszerint a miniszterelnök nevét az ellenzék a szájára ne vegye? Mint, ahogy hivatalos megerősítésre szorul a hetedik parancsolat megtartása is, "Ne lopj!" azoknak a kormányzati intézkedéseknek a fényében, amelyek adó formájában vonták el a törvény alapján kifizetett járandóságokat, amelyek alapján visszavontak már megállapított ellátásokat, amelynek eredményeképpen az állampolgárok nyugdíjra félre tett pénze az állam zsebébe vándorolt, az önkormányzati közösségi vagyon pedig az államra szállt.

És persze kétséges az is, sikerült-e megtartani a nyolcadik parancsot: "Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!" annak fényében, hogy számtalan esetben mondta ki a bíróság nem történt jogsértés a feljelentettek részéről azokban az ügyekben, amelyekben meghurcolták az előző kormányzat több tisztségviselőjét, a korábbi önkormányzati vezetők egy részét. Annak fényében, hogy tízezreket, esetleg diplomával a zsebükben tereltek árkot ásni, utcát seperni közmunka keretében, a minimálbért el nem érő díjazás ellenében. Annak fényében, hogy az "aki, nincs velünk, az ellenünk van" elv jegyében a mindennapok gyakorlatává vált a másképp gondolkodók befeketítése. Nem mellékes megnyugtatni a híveket arról is, hogy a törvény tizedik parancsolata "Mások tulajdonát ne kívánd!" sem sérült azáltal, hogy a hatalom eddigi használóitól elvette és újraosztotta a földeket, a trafikokat, a patikákat, kisajátította a tankönyvterjesztést, rátette a kezét a takarékszövetkezetekre, az iskolákra, a jogdíjak egy részére.

Nagy kérdés, hogy e kurzus nyerteseitől jöhet-e válasz a kételyekre, vagy addig kell várnunk, míg újra körünkben lesz egy új Luther Márton?

Csányi selyemzsinórja

Nem mondta Orbán Viktor Csányi Sándornak, amikor telefonon beszéltek, hogy mondjon le. Amiből elsőül az következik, hogy ebben a kérdésben is a miniszterelnök dönt, bármi is szerepeljen az MLSZ alapszabályában. Másodszor pedig az következik, hogy Csányi számára egyetlen ember szava számít, ez pedig Orbán Viktor. De, ha idáig eljutott a leggazdagabb magyar, akkor innen már csak egy lépés, hogy azt is felmérje, hogy a fideszes hadak – hadurak? – felvonulása vele szemben, szintén csak a legfőbb vezér engedélyével volt lehetséges. Azaz Lázár után Deutsch, Kocsis, Wintermantel egy hadművelet részesei, ha úgy tetszik a szárnytámadások alparancsnokai, akik az akciót irányító tábornok jelzése, engedélye nélkül nem indítanak, nem indíthatnak támadást.

Tudjuk jól, a Fidesz fegyelmezett hadsereg, nincsenek hirtelen jött ötletek, ők nem tartoznak a kalandozó magyarok közé, bár kétségtelen, hogy szeretnek hátrafelé nyilazni. Ha viszont összehangolt az attak, akkor Csányinak is tudnia kell: Orbán nem fogja mondani, hogy mondjon le. Neki nem. De mindent megtesz annak érdekében, hogy védtelenné váljon, emberileg, szakmailag egyaránt. És ez nem pusztán a hollandok miatti 8:1-es vereség miatt van így, az pusztán a futballelnök pozícióit gyengítette; Csányira már nincs szükség az OTP élén sem. Legalább is ami történik, nem más mint Orbán selyemzsinórja Csányi számára. Ami azért fájdalmas lehet egy olyan ember számára, aki eddig abban a hitben élt, hogy ő nem csak a leggazdagabb, a legerősebb is. Egyetlen biztató van ebben az egész ügyben: egyszer valaki Orbánnak is üzenni fog.

Voks populi

A 444.hu megszavaztatta olvasóit, hogy mennyiért adnák el szavazatukat az országgyűlési választásokon. A nem komolynak szánt felmérés szerint csupán 29 százalék nem adná el ötmillióért sem a voksát, 27 százalék ennyiért igen, 22 százalék pedig félmillióért. A portál bizonyára többségében középosztályba sorolható olvasói közül csak 7 százalék mondta, hogy pár ezer vagy pár száz forinttal megelégedne, de nem csak Bajáról tudjuk, hogy ma gyakorlat Magyarországon nyomorgó emberektől ennyiért szavazatit vásárolni.
Még csak a középosztályon belül lecsúszó belvárosi polgárként első blikkre meglehetős undort éreztem, amikor eszembe jutott, a 2014-es választás akár ezen is múlhat. Szép lesz, ha a nehéz sorsú honfitársainknak (akiket helytelenül és sértően egyszerűen a cigánysággal azonosít a többség) köszönhetjük majd az Orbán-rendszer prolongálását. Annak a rezsimnek a meghosszabbítását, amelynek sok más felháborító jellemzője mellett az egyik legfőbb sajátsága a cinikus és buta szegényellenesség, kezdve a szociális politikától a gazdasági megszorításokon keresztül az oktatásig.

De aztán eszembe jutott, nem a saját nézőpontomból kellene vizsgálnom a kérdést. Nem értjük, hogy a szegények miért kólára és csipszre költik a kisboltban kevés pénzüket, hogy a hajléktalan miért szeszt vesz a tőlünk koldult forintokon, és miért nem ételt, hogy miért költik el azonnal, ha hozzájutnak a segélyhez, ahelyett, hogy beosztanák. Pedig aki esetleg beszélt már ilyen helyzetű emberekkel, vagy meghallgatja, amit a velük hivatásszerűen foglalkozók mondanak róluk, megértheti: számukra éppen ez a stratégia a helyes. A "legalább a csak a mát éljük túl" akceptálható mentalitás. Ha innen nézzük, nagyon is érthető, ha valaki ötezerért vagy a tüzelőért eladja a szavazatát.

Érdemes volna a a baloldaliaknak, az ellenzéki politikusoknak elgondolkozni azon: amikor nem a Fidesz kormányzott, a nyomorban élő emberek tömegei éltek-e annyival könnyebben, láttak-e annyival több reményt, perspektívát, ami többet ér, mint öt vagy tízezer azonnal elkölthető forint? Vagy a tél legalább egy részére elegendő tűzifa.